Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
MM. november T 7 Szombat Városszéli parasztházak. G Legfelsőbb Bíróság fonlos állásfoglalása a szövetkezeü föltidei kapcsoiatbai — Tallózás bírósági perekben — Kövek, házak, hangulatok A hazai műemlékeik megőrzésével vagy feltámasztásával foglalkozóik jelszava: oly kevés műemlékünk állta ki történeimünket, hogy jobban keiH vigyázni rájuk más, e szempontból gazdagabb nemzeteiknél. S a békéscsabai múzeum indítványára létrehozandó megyei műemlékbizottság mottója a következő lehetne: Békésben, az ország műemlékeikben egyik legszegényebb területén még inkább meg kell becsülni a régi idők ritka maradványait. De nem is a műemlékeikről, azaz nemcsak azokról szeretnék itt szólná, nem arról a szerencsés épület-arisztokráciáról, melynek van gazdája s amely előtt hamarább kinyüdk a buksza is, hanem azokról a régi házakról, kövekről, melyek szerényebb külsőbe kövülten őrzik a dédapák ízlését, régi idők levegőjét. Megkövültén, de nem örökké — nem, nem porladnak szét a tégláik, csak épp a régi íz, az esztétika illan él. Mert ezeknek a köveknek nincs felügyelősége. Egy település levegőjét a múlt is leheli. Az új házak a régi utcákat folytatják. A múlt — adott, fia ha már a szükséget megtartására rákényszerülünk, ne hagyjuk veszni az értékeset sem. Nemcsak házakról van szó. Azokról is. Meg régi kerítésekről, faragott kapukról, oszlopos tornácokról, melyeknek esztétikája, múltja, de még legendája is van. Sőt: dalokról vagy épp ételreceptekről. Hogy vegyük észre, ami megőrzésire és felhasználásra érdemes. Van miből válogatni Békésben w. Egyik községünkben régi csárda áll. Azt mondják, megvan 200 éves. Oszlopos tornác, a népi építészet századokon átszűrt, nemesük formáival. A falak ma ezüsttel befestve, olyan oda nem illő ez, giccsek lógnak körös-körül, a padlóba itatott olaj szagával pálinkabűz keveredik — vajon mi- kar szellőztettek itt utoljára, s egyáltalán, ki itt a felelős gazda? Az ember, ha nem is ivott, úgy érzi, másnapos. És a régi paraszti ízt, falusi bájt felszívták az ezüst falaik. Sajnos, elég sok az elrettentő példa. Festik, mázolják, pingá!- ják az eszpresszókat, vendéglőket, miközben belopódzik és meghonosodik valami sanda, tudatlan álmod emség. Csíkos, kockás, hupikék, van minden. A hangulatot kereső, egy kávéra vagy konyakra betérő vendég arcába kijózanítóan világít a neon. Elrettentő példa a békési szálló presszója. Legyünk modemek, könyörgöm, de ne ilyen esetlenül. Csabán is van az efféle „lébe- BÍtmények”-ből élég. De miért nem jut eszünkbe a népi építőmű. veszet bájos „fosztyenás”, naív alkotásai — a kis, világítón fehér, hunyorgó szemű tót házak — egyikében stílusos vendéglőt berendezni petróleumlámpával, fara. gott bútorokkal, szőttesekkel, speciális tót ételekkel? S milyen jó lenne itt „Jaj cica”, valamint slágertermésünk kiválóságai helyett régi szlovák dalokat hallani... Más. Elképzelem az egyik városszéli tanyát nyári vendéglőnek berendezve. A kirándulók tán nem tömnék meg zsúfolásig a szőlővel befuttatott, zsupptetős, alföldi ételeket, bográcsban főtt birkapaprikást, halászlét, túrós csuszát felszolgáló étterem kerthelyi- séflét? A kondorosi csárda legendáját csak a nóta őrzi meg a helybeli öregek. Gulya, ménes nem legel- get itt már. A régi betyárok is eltűntek, de tán, ha élnének sem keresnék fel. Nem, nincs piszok, s az álmodem máz uniformisa sem virít még. De hangulat sincs. Pontosabban: hangulat, mely éppen, és csak a kondorosi csárdában lelhető meg. Akkor meg minek menjen be a betyár? Meg a mai tsz-gazda vagy a gépírónő? Hogy „fogyasszon”? Azt otthon is lehet. Régi szarvasi ház Petőfi és Jókai domborművével homlokzatán, Az átmenő aiutós, külföldi, idegen figyelmét meg éppen nem ragadja meg semmi. Hogy az épületből három város felé vezet a Rózsa Sándor alagútja, ahol egy néne szerint lovon jártak a betyárok? Hogy az ilyesmi nemzetközi ritkaság? Hogy micsoda propagandáit csinálnának ennék a lengyelek, franciák, csehek? Mi — mindenesetre befalaztuk az alagút bejáratát. S itt vannak a műemlékek vagy műemlék jellegű épületek is, melyek felhasználásánál oiy sokat számít a meglátás, a fantázia. A gyulaiaknak, úgy tetszik, van szemük a széphez, a stílushoz, van érzékük ahhoz alkalmazkodni és azt kamatoztatni. Egy néhány helyen ott Krúdy is el borozhatna szívesen, ha élne. A vár például önmagában egy nagy, szép, de holt múzeumi tárgy lenne, ám a borozó beködtöztetésével a város, az „alföldi Sopron” élő része lett. Van a régi-régi cukrászda, mely — igaz, hogy tomposán, freskóinak málló vakolatával, az értékes falba kissé brutálisan ütött karmoló kályha csövével —, de mégis üzemel, büszkén kopott előkelőségére, mint egy elfeledett sztár, aki várja, hogy újból felfedezzék. És a söröző, ahova le IteOa szállni a pince fehérre meszelt boltívei alá, de megéri, mert mindig van zónában máj, vese, velő — s ettől jól is laksz —•, mert mindig friss a kenyér, tiszta a terítő — mivel a söröd alá korongot tesznek — és lesegítik a kabátodat, kifelé menet meg száll a köszönés, mert itt már a vendéglátók gazdái a helynek, s az egész nem számozott étkeztető egység, hanem vendéglő, ahol a pénzedért vendégül látnak, s ráadásul még kedvességet is kapsz, és mindezért először felikapod a fejed — megbolondultak ezek? — aztán megszokod, mert a kedvességet is megszokjuk, így van ez... Ha előregondolkozva a jövőt számítgatjuk, rájövünk, hogy egy néhány értékünkkel ezután nem szabad oly mostohán bánnunk mint eddig, mert — nem vagyunk annyira gazdagok, hogy a po cséklás luxusát megengedjük. S ezért majd egyszer sor kerül az Ybl Miklós tervezte pósteleki kas. tély restaurálására is, e Csaba— Gyula közti volt Weinckheim-por- ta újra felfedezésére, mely artézi vizével, gyönyörű parkjával számításba jöhetne úgy is mint üdülő, úgy is, mint a két város közös szállodagondján enyhítő létesítmény. Ma már 8 millió forintba kerülne a rendbehozatala, öt év múlva még többe. Mert a világháborút épségben átvészelte a kastély, de nem a huszonöt esztendős gazdátlanságot: téglánként hordják el. Vagy, hogy a gerlai- ról is beszéljünk: három évvel ezelőtt 3,5 millió forintért újjáépíthettük volna, ma már húszmillióba kerülne. És eljutunk oda is majd, hogy felfedezzük a szarvasi idegenfor- galmd komplexum lehetőségét: a kastély, a parkja, a Körös-part, az Európa-hírű arborétum s az ottani népi-ipari műemlék: a szárazmalom bel. és külföldieket bizonyára vonzó együttesét. És lesz koncepció, mely felöleli a csabai szlovák parasztházat és a gerlai kastélyt egyaránt. De ezt a koncepciót a megyén beiül keressük — tanácsi emberekben és építészekben, vendéglátóiparban és a lakosságban — nem máshol mert hiába is várnánk a sültgalámbra, az, hiába, no! — csak nem repül a szánkba. Mostanában divatos a helyi lehetőségek kihasználásáról szólva idegenforgalomról beszélni. Szép is ez, de azért azt mondom, hogy amikor mindezt leírtam, nem elsősorban az idegenekre, de saját magunkra gondoltam. Padányi Anna A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma legutóbbi ülésén a szövetkezetekkel kapcsolatban több fontos állásfoglalás hangzott el. Különböző jogcímeken gyakran támasztanak igényt a tsz-ek közös használatába került földek kiadósa iránt a szövetkezetből kilépett vagy kizárt tagok, halálozás esetén az örökösök, továbbá a haszonbérbe adók. Ezeknek az igényeknek az elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy mások a föld kiadásának feltételei a tag kilépése és mások a kizárása esetén. Mielőtt a közgyűlés a kilépés felől dönt, meg kell vizsgálni, vajon az illető taggal szemben nincs-e kizárási ok. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy rendszerint azok akarják otthagyni a szövetkezetét, akik egyáltalán nem vagy csak hanyagul vesznek részt a közös munkában. Tehát a kilépők jelentős részénél kizárási ok van. Ha pedig a közgyűlés a kilépés elfogadása helyett a kizárás mellett dönt, akkor az illető földjét a közgyűlés által megállapított időpontban kell kiadni. Amennyiben a közgyűlés a tag kilépését elfogadja, de a föld kiadásét megtagadja, a határozat ellen a bírósághoz lehet fordulni. A bíróságnak azonban ítélethozatal előtt arra kell törekednie, hogy a felek között olyan egyezség jöjjön létre, amely szerint a kilépő tag a földjét a szövetkezetnek haszonbérbe adja. Az elhunyt . tsz-tag örökösei közül csak az követelheti földje kiadását, aki mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozik. Amennyiben a közgyűlés a föld kiadását megtagadja, az örökös bírósághoz fordulhat; azonban a bíróságnak ezúttal is elő kell mozdítania, hogy a vitát haszonbérbe adással rendezzék. A tsz-tagnak a vele közös háztartásban élő családtagok földjét is be kell vinnie a szövetkezetbe. Sok vitára ad okot, hogy a tag halála után a családtag visSza követelheti-e a saját földjét. Az ilyen igény felől a jogszabály nem rendelkezik. Ilyen esetben a föld kiadása iránti kérelemnek sem a tsz közgyűlése, sem a bíróság nem adhat helyt, vagyis a föld nem követelhető vissza. A családtag viszont igényelhet földjáradékot vagy haszonbért. önkényeskedő vadász A község határában tízéves pásztorfiú legeltette sertéseit. Apja — a helybeli tsz tagja — engedélyt kapott a vezetőségtől, hogy az egyébként vadászterülethez tartozó legelőre sertéseit kihajthassa. A kisfiú mellett ott fut- kórozott kétéves pulikutyája. Egyszerre csak felbukkant egy vadász. Amikor meglátta a kutyát, lekapta puskáját. A gyerek halálra rémült. Magához ölelte kedves kutyusát és sírva könyör- gött: — Bácsi, ne bántsa a Bodrit... A vadász azonban vérszomjason kitépte kezéből a pulit, letette a földre és agyonlőtte. A tsz-tag kártérítési pert indított a brutális ember ellen. Az ózdi járásbíróság marasztaló ítéletet hozott, kimondva, hogy a vadász jogtalanul járt el, amikor a pásztorfiú felügyelete alatt álló kutyát agyonlőtte, hiszen a puli a vadállományra nem jelentett veszélyt. A miskolci megyei biróság megváltoztatta az ítéletet és a keresetet elutasította. Álláspontját azzal indokolta, hogy a vadász- társaság tagjának joga volt a póráz nélküli kutyát agyonlőni. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bíróság ítéletét megsemmisítette és a járásbíróság ítéletét jogerőre emelte. A határozat indokolása szerint a vonatkozó rendelet megengedi, hogy a pásztorkutyák az állatok kihajtása idején külterületen tartózkodjanak. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor póráz nélkül is lehetnek, hiszen másképp nem tudnák feladatukat ellátni. Egyébként a vadászok nincsenek feljogosítva nyájőrző pásztorkutyák elpusztítására. A vadász tehát jogellenesen járt el és így kártérítéssel tartozik. Földművesszövetkezeti leltárhiány Egy Pest környéki földművesszövetkezet boltjának volt vezetője ellen leltárhiány megfizetéséért per indult. — Nem vagyok hibás — védekezett a Fővárosi Bíróság előtt. — A leltározás szabálytalanul történt, mert közben az üzletben árusítottak. Nem is mérhették fel rendesen az árukészletet, hiszen a mázsáié teljesen hasznavehetetlen volt és a tizedesmérleg is rosszul működött. Tejet és tejterméket is tartottunk, de nem volt jégszekrényünk. Emiatt sok áru megromlott, mégsem írták jóvá. Raktározni sem tudtam megfelelően, mert a pince nedves volt, tehát nem használhattam. Hiába közöltem a hiányosságokat a vezetőséggel, nem törődtek vele. A Fővárosi Bíróság a volt boltvezetőt mentesítette a leltárhiány megfizetése alól. Az ítélet indoklása szerint a volt boltvezető védekezése valónak bizonyult. A szövetkezet ugyan azt állította, hogy a mázsát és a tize- desmérleget megjavíttatta, ezt azonban a munkavégzést igazoló bizonylattal nem tudta bebizonyítani. Abban is igaza van a vezetőnek, hogy leltározás alatt az árusítást be kell szüntetni, különben megnyugtató eredmény -'em várható. Az elnök aláírása Egy termelőszövetkezet az állami kostelepről kapott állatokat elkésve szállította vissza. Az átvevő kötelezettséget vállalt, hogy a késedelmi díjat a szövetkezet megfizeti. Az emiatt keletkezett perben a Légfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A szövetkezet nevében kötelezettség vállalására az elnök és a közgyűlés által kijelölt vezetőségi tag együtt jogosult. Ebből következik, hogy a tsz-szel szemben kötbér-kikötés csak akkor érvényes, ha az írásbeli szerződést az elnök és az aláírásra jogosult vezetőségi tag kötötte meg. Ebben az esetben az eljáró szövetkezeti tagnak nem volt joga kötelezettséget vállalni, tehát a vele kötött kötbér-szerződés érvénytelen. (H. E.1
