Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-05 / 260. szám

1964. november 5. 5 CsStSrtőh Szarvason tartották meg a békéscsabai orvosok tudományos ülését A békéscsabai kórház orvosai' gyász főorvos tartott vitaindító minden hónapban a szakszervezet előadást. Igen hasznos volt ez a és a tanács közreműködésével tanácskozás azért is, högy ezáltal megrendezik tudományos íilésü- a békéscsabai, illetve a kórházi Megnézlek benneteket, fiaim... két. Ezeken a különböző, modem gyógyászati eszközökről és lehető­ségekről tartanak vitákkal egybe­kötött előadásokat. Ezúttal — megyénkben %lső ízben —■ Szarvason tartották meg a tudo­mányos ülést, melyre meghívták a szarvasi járás orvosait is. Az ülésen dr. Borbola József belgyó­orvosok közelebbi kapcsolatba ke­rültek a községi, falusi orvosok­kal, kicserélték tapasztalataikat, hogy még jobban segíthessék egy­más munkáját. Képünkön dr. Maurer József békéscsabai városi főorvos dr. Darida Mihály szarvasi kollégájával beszélget a tanácskozás szünetében. LIFT Nem sok ház dicsekedhet Békéscsabán azzal, hogy lift­je van. És ebben a városban még vita sincs arról, ki kezel­heti azt, mert olyan ritkán üzemelnek. A Szent István tér 9. szám alatti ház liftje hónapokig jó volt, bár akkor sem nagyon használhatták a lakók, mert az ingatlankeze­lő vállalat tatarozási munkát végzett a házban és a padlás­ról szemetet hordott le a föld­szintre. Mikor elvonultak ki­derült, hogy a lift nem műkö­dik. — Kifárasztották —- mond­ták a liftre és azon búsan ló­gott a tábla felírással: „Nem működik!’’ Többen szóvá tették ezt az állapotot, mondván, hogy idő6 emberek is laknak a felsőbb emeleteken, jó lenne, ha üze­melne. Végül sok herce-hurca után mérnök vizsgálta meg, aki szintén megállapította, hogy rossz. Talán jegyző­könyv is született erről. A furcsa csak az, hogy ennyi megállapítás után még min­dig nem jár a lift. De lehet, hogy javítás után járna? Kissé már hajlott, járása is öreges, de még senki sem gon­dolná róla, hogy 84 éves, amint meg-megáll a lépcsőház fordulói­nál meg a tágas zsibongókban, hogy megnézzen mindent akkurá­tusán, ahogyan már azt az öreg emberek tenni szokták. A gyere­kek illedelmesen térnek ki útjá- ból, mert éppen szünet van, ami­kor felkeres bennünket az új is­kolában Román János bácsi, nyu­galmazott tanító. — Megnézlek benneteket, fia­im! — válaszol köszöntésünkre, a ahogy a folyosókon be-betekint 82 osztálytermekbe, az előadóba, e szertárakba csendesen, hümmög- ve, mintha csak magának monda­ná vagy zsörtölődnék, azt mor­zsol gat ja a bajusza alatt: „Ez... ez ...ez igen! Mint az álom! Ez... ez Igen!” A tanáriban leül, de sem a ciga­rettát, sem a feketét nem fogadja el, nem él vele. Szemlélődik Ht is, s nem tud betelni a látottakkal. Ami. nekünk természetes, minden­napi, az neki mind megannyi csou dálnivaló dolog, mért János bá­csi 48 évig tanított, de Ilyen is­kolában, mint ez a csabai 10-es, soha. Lassan megindul a beszélge­tés, s megelevenedik előttünk egy hosszú, munkás tanítóélet. 1902-ben végzett Egerben, s 1940-ig az Alföld különböző fal­vaiban és tanyáin tanftóskodott Szabolcsban, Hevesben. Ezerki- lencszáznegyven óta Békéscsabán, Jaminában. Büszkén emlékezik Nagyléta-Cserkekertre, ahol tizen­két évig dolgozott, s azalatt felszá­molta az analfabétizmust iskolája tanyavilágában. Nyolcvan—kilenc­Fejlesztik, korszerűsítik az nzletliálózatot FüzesgyarniatoB Füzes gyarmaton a földműves­szövetkezet az idén egy vegyes­bolttal és egy italbolttal fejlesz­tette az üzlethálózatát, korszerű­sítette a cukrászdát, a vendéglő­étterem konyháját, négy egységét pedig fénycsővilágítással látta el. Az idén még egy szolgáltatóbolt létrehozását tervezik, melyben evőeszköz, üstház, présgép, per­metezőgép, falihenger és minden olyan cikk kölcsönözhető lesz, amire a lakosságnak alkalmi használatra szüksége van. A föld- kzöv üzlethelyiséget a Széchenyi utcában igényelt a községi ta­nácstól. A jövő évi terv egy tejbolt léte­sítése, ahol tejet, kávét, kakaót és különböző tejtermékeket az asztalnál is fogyaszthatnak a vendégek. A későbbiek sorén emeletes áruházat építenek Fü­zesgyarmaton. ven gyermeket tanított, este pedig talált alkalmat arra, hogy a fel­nőttekkel foglalkozzon. „Szerettek ott engem az emberek! — mond­ja. Csak meg kellett ismerked­nünk előbb. Azt csináltam, hogy házról házra jártam, s így tudtam rávenni őket arra, hogy tanulja­nak meg íml-olvasni.” önként vállalt népművelő munka volt ez 1928-ban. „Nem unatkoztam én soha a fagyban, sárban sem fa­lun. Mindig találtam elfoglaltsá­got magamnak; no és a könyvek! Ezért nem parlagiasodtam el hosszú falusi tanítóskodásom alatt...” Aztán még előbbre élsz az emlékezés, s 19-ről beszél, s ar­ról, hogy akkori szereplése miatt kényszernyugdíjban volt hat évig. „Az volt a bűnöm, hogy előre akartam vinni a közoktatás ügyét! De hát... aztán az is elmúlt..” De rendünk, amelynek ő is szerény harcosa volt, nem feledkezett meg róla sem. A veteránjelvény tulaj­donosa, kivételes nyugdíjban ré­szesül, s tavaly kapta meg Szege­den a gyémántdiplomát. Most csendesen éldegél, öregesen, de szelleme még friss, érdeklődik az élet dolgai iránt, s arra a kér­désre, miben látja hosszú életének és frisseségének titkát, ezeket mondja: „Mindig mértékletes éle­tet éltem. Szerettem a vfg embe­reket, kerültem a szomorúságot, az Italt és a dohányt. Legjobban a családomat, a könyveket és a munkámat szerettem. No és a hor­gászást!” — teszi még hozzá. — Mit üzen a fiatal pedagógu­soknak? — teszem fej még neki a kérdést, amikor búcsúzik. Megáll, felemeli pámás kezét, s mint egykor talán a katedrán, a gyerkek előtt, olyan mozdulattal köti lelkünkre mondanivalóját: „Azt üzenem minden fiatal kollé­gámnak, hogy éljen azokkal a le­hetőségekkel, amelyeket a mosta­ni világ adott. Tanítson úgy, ahogy erejéből, tudásából telik, mert most már könnyebb tanítani, mint valamikor...” Azután elbúcsúzik, s ahogy ki­felé halad, még körülnéz, meg- megáll, s fejét forgatva egyre csak azt ismételgeti: „Ez... «Z... ez igen!” Egyszerű történet. Román János nyugdíjas öreg tanító meg­látogatta a vásártéri új iskolát. Ennyi mindössze. De ami mögötte van, az mégis felemelő. S az új pedagógusnemzedék, mely átvet­te a stafétabotot tőlük, Jóleső ér­zésekkel veszi tudomásul, hogy az elődök figyelik munkáját. S azok­nak, akik hivatottak ügyükkel foglalkozni, figyelmeztetés is egy ilyen látogatás: az igazi pedagó­gus nem tud elszakadni soha az (—czi.) wwwwwwwwwwws^vwwwwwwwwwvwwwwvww/wwwwwv LUXIÉI PSEG? — Indián nő harci díszekkel — Kik a vendégek? A masszázs és fajai — nem púder segítségévéi Ott hever előttem a a nő, és ha kevésbé len­nék bátor, hát most meg­ijednék. Mert olyan. Bámulni nem merem, csak a szemem sarkából vetek rá diszkrét pillan­tásokat. Rút álarcként hat a vastagon kent fe­hér pakolás. Szeme a merev és lárvaszerű ré­teg szabadon hagyott nyílásaiból mulatságo­san pislog élő. Márt indián törzsfő özvegyen maradt neje, aki éppen most ásta ki a csatabárdot, hogy fér­je gyalázatát megbosz- szulja. Vagy nem is tu­dom mit mondjak. Olyan. De pardon. Nem ezzel kellene kezdenem. Ha­nem így: Békéscsaba új fodrászatát kerestem fel a Kossuth téren, s ott is a kozmetikusokat, Pa­taki Évát és Bánhidi Er­zsikét. A vendég távoztával mondotta Pataki Éva: — Manapság már nem tartják luxusnak a kozmetikát. Egészségvé­delem. Valamikor a nők azt hitték, hogy a tűz­hely mellé elhanyagol­tan is állhatnak. Végre a háziasszonyok is kez­denek rájönni: ápoltnak kell lenni. Mi a divat? — Milyennek rajzolna meg egy divatos női ar­cot? — A bőr szépen kitisz­tított és ránctalan. Egészséges, barna színű. Persze, a barnaságot kell elérni, hanem napo. zással vagy az ezt he­lyettesítő kvarclámpa ibolyántúli fényével. A divat már nem engedé­lyezi a túlságosan vé­kony szemöldököt. Szí­ne azonban halványabb, mint a szempilláé. Az egész arcon csak a szem hangsúlyos. Félreértés ne essék, nem kihívó! Az ajafcrúzs alig látha­tó: ebben is a természe­teshez kell ragaszkodni. Arcrúzs használata tilos! — Ha esetleg betop­panna egy idősebb és csúnyácska hölgy, és..: — Esetleg? Ahányszor betoppan! Tetszik neki egy férfi és szeretné meghódítani, megtarta­ni... Kér, tegyünk csodát, varázsoljuk széppé és fiatallá. De hiába, ez nem megy. Legfeljebb fiatalabbá és szebbé. Ha szabad így mondani: vi­szonyítva az eredeti ál­lapothoz. Rej telmes szakma? — Vannak szakmai tit. kaik? — Az alapvető keze­lési eljárások ismertek, legfeljebb néhány apró­ság... Minden kozmeti. kusnak van egy-két egyéni receptje. De néz­ze... Akik sokat tartóz­kodnak a szabad leve­gőn, azoknak bőrét ki­szárítja a szél és a nap­fény. A száraz bőr pedig hamar ráncosodik: mondják is, korán öreg­szenek a parasztasszo­nyok. Nos, ezt a ráncoso. dást könnyű megelőzni. Csak rendszeresen keli kezelni. Tejes, vitamino6, szfros pakolást alkalma­zunk. Az üzemekben dol­gozó nők arca viszont általában zsírossá válik. A munkahelyen szállin­gózó por, a textilművek­ben lebegő apró fonal- foszlányok elzárják a pó­rusokat. Gyulladás lép fel. Ha időben megy kozmetikushoz, rövid úton rendbe jön. A kénes és a gyümölcspakolás segít az ilyen esetben. Természetesen a bőr ki­tisztítása után. S ez ért­hető, semmi titokzatos­ság nincs ebben. Nem csodát teszünk, csupán jóLápoitságot biztosítunk. Javul az arány Pillanatnyi gondolko­dás után íme egy össze­hasonlító adat: a kozme­tikai szalon vendégeinek mintegy hetven száza­léka városi nő. Csupán a többi kerül ki a vidéki­ek közül. — S a vendégek fog­lalkozása? — A legkülönbözőbb. Szövőnők, termelőszö­vetkezeti tagok, orvos­nők, pedagógusok, tiszt­viselők, munkáslányok. Különösen annak örü­lünk, hogy mind többen jönnek a környező fal­vakból is. Ez számít a legnehezebb területnek, s most már jó néhány parasztasszony vált törzsvendégünkké. De igaz is: hol van az meg­írva, hogy a parasztnők­nek korán kell megöre­gedniük? Nézegetem a szalon szinte festékszagú búto­rait. Még nagyon új min­den. A felszerelés? Le­hetne jobb. De még mennyire, hogy lehetne. Nincs például kvarc­lámpájuk. — Kozmetikai szalon, kvarclámpa nélkül? — Azt mondják, ha­marosan kapunk. A hiányokat — már amennyire ez lehetséges — a szakmai tudásuk­kal, lelkiismeretes keze­léssel igyekeznek pótoí- ni. Ennek akár ismétel­ten is tanúja lehetek, mert újabb vendég fog­lal most helyet a jelleg­zetes kezelőszékben. — Masszázst kap az arc — mondják magya­rázóin. Begyakorlott, rutinos mozdulatok. Mindnek megvan a neve. S a maga haszna. Íme, még búcsúzóul a masszázs fajai: ütögető, csipkedő, rezegtető, simí­tó. De például az ütőge- tőnek is vanak még al­fajai. Mert lehet ezt — nun tégy — zongorázva csinálni, s lehet két, il­letve három ujjal ütö- getni. Sőt, ököllel is. — De enyhébben, mint teszem azt, egy boxmeccsen? Nevetve mondják: — Jóval. Megkönnyebbülten só­hajtok. , — Altkor rendben. (szó) A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—45 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori ét­kezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált sze­net kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi Igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI LEHET FOLYAMATOSAN A VARPAIOTAI SZÉNBÁNYÁSZÁT! TRÖSZT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. 1862 iskolától.. — FM —i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents