Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
1964. november 29. 2 Vasárnap Magyar államférfiak üdvözlő táviratai a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság vezetőihez Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Forradalmi Muitkás-Paraszit Kormány elnöke táviratot intéztek Joszip Broz Tito elvtárshoz, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökéhez, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárához és Petar Sztambolics elvtárshoz, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Végrehajtó Tanácsa elnökéhez, melyben a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagy nemzeti ünnepe alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a maguk nevében szívből jövő üdvözletüket küldik a baráti Jugoszlávia népeinek és személyesen a jugoszláv államférfiaknak. Péter János külügyminiszter is táviratban köszöntötte Kocsa Popovicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkárát az évforduló alkalmából. Megnyílt a Belga Kommunista Párt XV. kongresszusa Brüsszel Brüsszelben szombaton megnyílt a Belga Kommunista Párt XV. kongresszusa. Napirendjén a Központi Bizottság beszámolójának megvitatása és a párt vezető szerveinek megválasztása szerepel. A kongresszuson részt vevő szovjet küldöttséget Kirill Mazurov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, a Belorusz Kommunista Párt első titkára vezeti. (MTI) Az albán nép ünnepe Fekete Quisling — fehér gyilkosok Húsz esztendeje vívta ki az albán nép a fasiszta német és olasz megszállók elleni harcban hazája függetlenségét. A török hódítók elleni évszázados küzdelemben megedzódött kis balkáni nép a fasiszta megszállás első percétől fogva fegyveres harcot folytatott a szabadságáért, amelyet ötéves partizánharc után ért el, azzal a hatalmas segítséggel, amit a fasiszta erőkre mért szovjet katonai csapások jelentettek 1944 őszén. Az ötéves népi ellenállás temérdek áldozatot kívánt, 28 ezer hazafi adta életét a szabadságért és a hosszai harcokban elpusztult az ország nagy része. Ilyen körülmények között láthatott neki Albánia népe — miután 1946 januárjában kezébe vette a hatalmat — országa felépítésének. Évszázados elmaradottságot kellett felszámolnia az albán népnek. Európa egyik nyomortól legjobban sújtott területén kellett megkezdenie a szocializmus építését. De a kivívott szabadság erőt adott és kötelezett: az albán nép nagy áldozatvállalással, öntudatos munkával megteremtette a szocialista fejlődés alapjait. A munka frontján is helytállt a kis balkáni nép, s a szocialista közösség többi országa, mindenekelőtt a Szovjetunió segítségével megváltoztatta a „sasok országát”. Mocsarak váltak termőfölddé, gyárak születtek, utak, erőművek épültek, két ötéves terv időszakában megteremtődtek a szocialista ipar és mezőgazdaság alapjai. Az albán nép hősi munkája és a szocialista országok önzetlen, internacionalista támogatása révén alig két évtized alatt, évszázadok mulasztásainak pótlásában ért el nagy eredményeket, emelte Albániát az európai társadalmi haladás élvonalába, bizonyítva a háború előtti Albánia sorstársainak, amelyek ma is a kontinens legelesettebbjei, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg egy nép előtt a szocializmus útján. A magyar nép felszabadulása ünnepén megbecsüléssel köszönti Albánia dolgozó népét és további sikereket kíván országépítő munkájához. A világpolitikában nem mindig használhatók az egyszerű képletek. Néha azonban csak az egyszerű képletek alkalmasak a teljes igazság megmutatására. Olyan dolog ez; mint a számtanban az egyszeregy. Márpedig — ami a kongói eseményeket illeti — a leghétköznapibb egyszeregy teljességével bizonyosodott be Csőmbe egész politikájának quisling-jel- lege és zsoldosainak közönséges gyilkos mivolta. Mit akar Csőmbe? Azt, hogy Kongó óriási értéket képviselő természeti kincsei, fontos ipari alapanyagai, egész gazdagsága változatlanul az imperialista monopóliumok trezorjait tömje, mégpedig — valóságos ellenszolgáltatások nélkül. Csőmbe, mint az imperialisták érdekeit szolgáló fekete quisling, lényegében arra vállalkozott, hogy kiárusítsa Afrika egyik leggazdagabb kincses- bányáját a neokolonialistáknak. Ez a magyarázata annak, hogy az idegen monopóliumok egyáltalán nem sajnálják a „befektetéseket”, amelyek a jelen pillanatban tankok, helikopterek, ejtőernyő-ök, modern fegyverek formájában özönlenek Csőmbe rendelkezésére. Elvitathatatlan tényként sokan megállapították már, hogy Csőmbe egymagában, a saját „erőire” támaszkodva képtelen lenne uralmon maradni. És mert ezt a körülményt felettébb jól ismerik az érdekelt neokolonialista „világcégek” is — gondoskodnak a fehér zsoldosok kiválogatásáról és a helyszínre küldéséről. Válogatott és gátlástalan gyilkosok ezek. Megcáfolhatatlan bizonyítékokat szolgáltat ezzel kapcsolatban például a nyugatnémet Stern című képes magazin. Ez a képeslap döbbenetes erejű eredeti felvételekben mutatja be, mit művelnek Kongóban Csőmbe zsoldosai. Láthatjuk, hogy a dollárral fizetett, állig felfegyverzett zsoldosok miilyen méretű vérengzést visznek véghez az országutakon. (Fenti képünk.) Nem irgalmaznak senkinek, aki az útjukba kerül, akár van náluk fegyver, akár nincs. Országúti felvo- nu’ásuk a „büntető expedíció” jellegét ölti és kegyetlenségében megfelel a hitlerista SS receptjének. Hullák borítják az utakat, amerre ők elvonulnak. Mit akarnak a felkelő hazafiak? Azt, hogy Kongó népe ugyanúgy szabad és a maga ura legyen, mint azok a már felszabadult afrikai országok, amelyekből az imperialista neokolonianstáRat kiebrudalták. A történelmi igazság mellettük van, a jog és az erkölcs őket támogatja. Az lehetséges, hogy átmenetileg keserves sorsot zúdít rájuk a fegyveres túlerő. Teljes, hosszú távra szóló győzelmet azonban Csőmbe és zsoldosai nem érhetnek el. Csak idő kérdése, hogy a fekete quisling — fehér ősének sorsára jusson ... F. M. Magyar államférfiak üdvözlő táviratai az Albán Népköztársaság vezetőihez Hadzsi Leshi elvtársnak, az Albán Népköztársaság nemzetgyűlése elnöksége elnökének Tirana. Az Albán Népköztársaság felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából kérem, fogadja az albán nép boldogulására, az Albán Nép- köztársaság felvirágzására irányuló jókívánságaimat Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Péter János külügyminiszter is táviratban üdvözölte Behar Shtyl- lát, az Albán Népköztársaság külügyminiszterót az évforduló alkalma. bók Ä magyar ENSZ-küldöttség elutazott Budapestről követ, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képvisedője, Beck János, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete, dr. Usitor Endre nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. A magyar küldöttség első csoportja Péter János vezetésével szombaton Budapestről New Yorkba utazott. (MTI) Az Elnöki Tanács határozatot hozott az Egyesült Nemzetek Szervezete XIX. közgyűlésén részt vevő magyar küldöttség összetételéről. A küldöttség vezetője Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztpre, tagjai Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, a küldöttség helyettes vezetője, Csatorday Károly nagySenki ne higyfe, hogy nélküle megvédhető a béke Kedden kezdődik az EMSZ-közgyalés New York Az ENSZ 33 afrikai tagállamának csoportja összejövetelén elhatározták, hogy a kedden kezdődő közgyűlés elnökévé Alex Quaison Sackeyt, Ghana állandó ENSZ-delegátusát jelölik. A szu- dáni Omar Adil és a libériái Na- Barnes visszavonta jelöltségét. Az afrikai csoport határozata lényegében biztosítja a ghanai delegátus megválasztását, mert az ENSZ tagállamainak korábbi megállapodása értelmében a közgyűlés elnöki tisztsége ez alka- • lommal Afrika valamelyik országának képviselőjét illeti meg. Ij (MTI) Az ébredő város romantikája mindig megkapó. Olyan, akár valami csodás varázslat. Csönd, nyújtózó éledés, hirtelen támadt pezsgő lüktetés. Harsogó nyugalom. Bizakodás a mában. Hit a holnapokban, az álmokban és a tervekben. Béke. De a romantikát felváltotta a radar. Igaz, az is r-el kezdődik, de míg a romantika álmodozásra serkent, a radar kegyetlen, csak a valóságot mutatja. A valóság pedig: a béke nem az emberektől független nyugalmi állapot. A béke — harc. Sokan mégis másként hiszik. Számukra a béke — van, létezik, s ez az állapot jó dolog. Jó, mert dolgozhatnak, tanulhatnak, járhatják a világot, tervezhetik a maguk holnapját. Egy ismerősöm, aki most lépett a gimnáziumi érettségi évébe — haminckét éves fejjel —, úgy beszél arról, hogy jövő ősszel egyetemi hallgató lesz, mintha csak azt mondaná: esik az eső vagy az idén korán beköszöntött az ősz. Barátom, aki alig egy hete érkezett vissza roma—-párizsi kirándulásáról, már nemcsak azt tervezi, hogy jövőre a jugoszláv tengerparton tölti a nyarat, hanem azt is biztosan állítja: két év múlva Anglia szerepel az útiprogramjában. A szomszédomnak pedig együtt a pénze egy fél Wartburgra, s esküszik rá: 1966 hús- vétján már a saját autóján viszi menyasszonyát az anyakönyvvezető elé. Amikor megkérdeztem tőlük, biztosak-e terveik megvalósulásában, felháborodottan kifakadtak: miért képzelem én őket felelőtlen embereknek? Rendszerünk szilárd, az ors-ág gyors ütemben fejlődik. Ez terveik egyik biztos alapja. A másik: a béke. Akaratlanul is rájuk kérdeztem: melyikük mit tett azért, hogy a béke megmaradjon? Megmosolyogtak. Mit? Ugyan... Nem rajtunk áll vagy bukik a béke. Mi ahhoz túlságosan „kisemberek" vagyunk. De nem is uz a fontos, hogy ki mit tesz érte, hanem a tény: béke van. Külföldet járt barátom még hozzátette: azért sincs semmi baj, mert Nyugaton is békét akarnak a, dolgozók. A „kisembereknek” soha semmilyen korban nem hiányzott a háború. A háborúban a „kisember” mindig csak veszített. Olyan korban élünk, amely érettséget követel az emberektől. Érettséget és felelősséget nemcsak a munkában és a közügyek intézésében, hanem a béke megőrzésében is. Mert a béke nincs egyéni felelősség nélkül, s ennek a felelősségnek az alapja csak az az elv lehet: kinek-kinek a maga posztján éberen és odaadóan, fáradságot nem kímélve kell dolgoznia — ez a ma békeharca. Százezrek jártak Nyugaton az elmúlt hónapokban. Láttak, szemlélődtek és visszatértek. De sokakat közülük megtévesztett a nyugati metropolisok fénye,