Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

1964. november 28. 4 Szombat • hMÉdWWfSSIffl^aÉk., Fémbútorfestés H Szocialista brigád cím elnyeréséért 156 földművesszövetkezeti kollektíva NEM MAGÁNÜGY Naponta ötven pár sílécet készítenek A Békéscsabai Lakatos és Gép­javító Ktsz békési faipari rész­lege még nyáron kezdte meg a síléc próbagyártását, amelyből a Sport, és Hangszer Nagykeresike- deimi Vállalat erre az évre 2800 párra adott megrendelést. A gyár. tás október elejéitől tart és napon, ta 50 pár készül el. A síléc hajlítása különleges el­járással történik. Magyarországon kevés helyen gyártják. Azelőtt csaknem teljesen külföldről kerüdt hozzánk. A következőkben nagyobb ará­nyú megrendelésre számít a szö­vetkezet és így évente több száz­ezer forinttal segíti majd elő az importtköltségeik csökkentését 57. — Engedjék meg, hogy bemu­tassam a „barátunk”-at — mondta csipkelődő hangon az őrnagy — Halinka kisasszony már ismeri. — Neve: Wiktor Samaszek, a barátai „sápadt Ni- ko”-nak hívják. Különben Zosia Samaszkovnának, a fővárosi ügyészség tisztviselőjének test­vére, aki nemrégen még boldog tulajdonosa volt nyolcvanezer dollárnak. Nem készpénzben, az igaz, hanem csekkben, de ez Ausztriában egyre megy. — Elindíthatjuk a vonatot? — kérdezte az állomásfőnök. — Ha a vámosok és a határ­őrök végeztek, akkor igen, mert nekünk nincs itt már semmi dolgunk. Mindenesetre az egyik turista nem látja meg sem Bé­cset, sem Jugoszláviát. Legalább­is hosszabb ideig. A váróteremben Durko kapi­tány terjedelmes jegyzőkönyvet írt. A rendőrőrs parancsnoka sugárzott a büszkeségtől. Utasí­tást kapott az őrnagytól, hogy reggel telefonáljon a rendőrfő­kapitánynak, és jelentse neki: a bűnöst elfogták és megtalálták nek a kollektívák tagjai a rászo­rultakon és egymást a bajban sem hagyják el. A Mezőkovácsházi Keltető Állo­más szocialista brigádja például hosszú idő óta segíti egy beteg, nyomorék házaspár életét, gyer­mekeinek jobb sorsot biztosít. A békési szövetkezeti cukrászda kol­lektívája az árva gyermekek éle­tét teszi évek óta derűssé, kedves­sé azzal, hogy patronálja őket. A sarkadi hűsítő ital üzemében a brigád tagjai kölcsönösen segíte­nek egymásnak a házépítésben. Ha pedig betegség miatt valame­lyik hiányzik, akkor helyette is dolgoznak. A megye többi brigád­jainál is találhatunk hasonló pél­dákat A versenyben részt vev° ^ol­1 ___________ lektívák tagjai k épezik saját magukat. Többen vállalták, hogy megszerzik a szak­munkás-bizonyítványt, mások az általános iskola VIII. osztályába iratkoztak be, s ismét mások a technikumi érettségi bizonyítvány megszerzését vállalták. A tanulás minden kollektívának szívügye. A szocialista brigádvezetők ta­nácskozásain megválasztották azo­kat a küldötteket, akik januárban részt vesznek a brigádvezetők or­szágos tanácskozásán. Balkus Imre Jorzy Edigey: nála a csekket, valamint emelje ki a helybeli rendőrök, a határ­őrök és a vámosok segítségét Wiktor Samaszek kézre kerítésé­ben, akit erős rendőri fedezet mellett a legközelebbi vonattal Varsóba irányítanak. f — Stach, kérlek, magyarázd meg az egészet... kérlelte az ügyész az őrnagyot. — Majd Varsóban. Most ideje lefeküdni. Nem volt könnyű nap. Reggel kiderült: vagy a seb volt komolyabb, mint ahogy kez­detben feltételezték, vagy Wils- ka belső sérüléseket is szenve­dett, mert rosszul érezte ma­gát; lázas volt és panaszkodott, hogy' lélegzetvételkor fájdalmai vannak. Minden tiltakozása el­lenére lemondtak a tervbe vett kirándulásról, és ahelyett, hogy A magánügy és a nem magán­ügy sok vitára adott már okot. Felhasználták, akik csupán vitat­kozni szeretnek, és erre jó indí­tékot találtak bizonyos nem ma­gánügynek kikiáltott magán­ügyek ürügyén. Azok is beszél­tek mar róla, és beszélnek ez­után Is, akik féltő gonddal vi­gyázzák a köz ügyét, és óvják a „magánügy” könnyen tengerré dagadozó hullámaitól; — egy­szóval, téma. Csoda-e, hogy ez­úttal a glosszaírót is arra kény- szerítette, hogy szóljon néhány gondolatáról, mely azt elemzi: mennyire magánügy a művelő­dés, legalábbis annak az a ré­sze, amit eszmefuttatása tárgyá­ul választott. Magánügy-e például a szerep­lés színjátszó vagy tánccsoport­ban, táncklubban, irodalmi szín­padon? Magánügy-e az, hogy X község művelődési otthonában sok és a felületes szemlélő szá­mára kitűnő szakkör működik, s ezért az otthon igazgatója kitün­tetést kap? Magánügy-e az, ha Y község vezetője inkább a ma- gyarnőta-esttel tarkított társas­vacsorán jelenik meg, holott ép­pen aznap este számára is mély és hasznos mondanivalót sugár­zó színművet mutat be falujában a tájoló színház? Három példát említettünk és nemcsak úgy véljük, hanem biz­tosan tudjuk, hogy egyik sem magánügy, még akkor sem, ha ott annak mondják, ahol a nép­művelést csupán szórakozásnak, műkedvelősdinek, a szereplési vágy levezetésének; más formáit pedig tizedrangú kérdésnek te­kintik. Elképzelhető-e abban a színjátszó csoportban, vagy tánc- együttesben jellemet formáló, a közönségre is elevenen ható íz­lésformáló és műveltséget hintő nevelő munka, ahol csak arról van szó, hogy a falu legszebb lánya kapja a főszerepet (aki ezt el is várja), és egy-cgy előadás célja nem több, mint annak fl- togtatása, kinek milyen drága új ruhára tellett a „szerep” utáni Cieszyn-ba és Wislába utaztak volna, a legrövidebb úton Varsó felé hajtottak. Ismét Durko kapitány vezette a kocsit. A sebességmérő muta­tója mindig nyolcvan felett állt. Csak az útkereszteződéseknél és a sűrűn lakott kis sziléziai vá­rosokban kellett lassítani a tem­pót. Amikor Czestochowa után végre kijutottak a széles, egye­nes országútra, a Volga motorja a legnagyobb fordulatszámmal pörgött: a sebességmérő százhú­szat mutatott. Semmi ördöngös­ség, hogy ilyen sebesség mellett már délután három óra előtt Varsóba értek. A kapitány minden további nélkül fordult a Grojecka útról a Zwirki, majd a Wigury utcá­ba, aztán a Raclawieckán át a Wolowskába, és megállt a bel-. bálra? A válasz nyilvánvalóan: nem. Ugyanígy elképzelhetetlen, hogy megalapozott, jó munka le­gyen ott, ahol — mondjuk — s művelődési otthon igazgatója vagy egyik-másik vezetője gyor­san elérhető, látszaterrdmények felmutatására tör, jól „adminisz­trálja” magát, hogy mielőbb ka­báthajtókájára tűzhessen vala­miféle kitüntetést. A művelődés ügye ilyen körülmények között nagyjából magánüggyé zsugoro­dik, és a törtető akarnokság húz belőle hasznot. A harmadik pél­da — ez sem légből kapott — a tanácselnök, aki a magyarnóta- est és a színházi- est közül az előbbit választja, mert számára az a jobb, őt az érdekli; helyte­len egyéni példájával vajon hoz­zájárulhat-e ahhoz, hogy közsé­ge lakói a sírva vigadás helyett inkább a napjaink eszményeit, gondjait és örömeit művészi színvonalon tolmácsoló színházi előadást tartsák többre? A vá­laszt az olvasó ez esetben is pon­tosan tudja. Sok hasonló példával illuszt­rálhatnánk n»ég állításunk iga­zát, azt, hogy az előtérbe lopa­kodó magánügy (mondhatnánk magánérdeknek is) mennyit árt a művelődésnek, csak még egyet: a kultúrcsoportokkal külföldre utazgató, tucatszámmal jelentke. ző „kísérőket” — tisztelet a ki­vételnek! — ritkán fűti a művé­szet szeretete, ők ugyan kutya­kiállításra is kiutaznának, csak utazhassanak; — ezt a szenvedé­lyes nyüzsgést ugyan minek ne­vezhetnénk? A glosszaíró úgy véli: több pél­dát nem említ, mert kifut a szá­mára biztosított helyből, és köny- nyen azt mondhatják róla: ön­maga kedvtelésére írta az egé­szet, és sirámai mögött ott set­tenkedik az egyéni érdek, a „ma­gánügy”: azért berzenkedik, mert őt nem hívták disznótoros magyamóta-estre, és külföldre sem invitálta még senki, semmi­féle kutyakiállításra. Sass Ervin ügyminisztérium kórháza előtt. Itt megvizsgálták Wilskát, és megállapították, hogy két bor­dája eltörött. Az orvosok a kór­házban akarták tartani, de Wilska nem egyezett bele. Ezek után megfelelően bekötötték és a kapitány az ügyésszel együtt elkísérte a beteget a lakására. Az őrnagy, aki csaknem szem­ben lakott a kórházzal, elkö­szönt, ígéretet téve a lánynak, hogy holnap délután folyamán meglátogatja. Az őrnagy, amint hazaért, azonnal telefonált közvetlen fe­lettesének, Wlochowicz ezredes­nek, jelentette, hogy megkerült a csekk és a tolvajt letartóztat­ták. Az ezredes szívélyesen gra­tulált az őrnagynak. — Ami a csekket illeti, azt beszéljétek meg a belüggyel. Ügy gondolom, hogy fotókópiát kell róla készíteni az ügyészség számára. A csekket pedig azon­nal átadjuk a külkereskedelmi minisztériumnak, mert nemcsak a nyomozás fontos dokumentu­ma, hanem elsősorban nyolc­vanezer dollár értékű okirat. (Folytatjuk) Megyénk földművesszövet­!----------------- kezeteiben 1960 ó ta Igen szépen fejlődött ki a Szocialista brigád cím eléréséért indított versenymozgalom. A SZÖVOSZ és a KPVDSZ országos elnöksége ezzel kapcsolatban ha­tározatot is hozott. Az elmúlt évben már 52 kollek­tíva nyerte el a földművesszövet­kezetnél ezt a megtisztelő címet. Az idén pedig már az év első hó­napjaitól kezdve 156 kiskereske­delmi, vendéglátóLpari, földmű- vesszövetkezeti és ipari üzemág csaknem ezer dolgozója küzd a Szocialista brigád címért. A Szövetkezetek Megyei Érté­kesítő Központjánál is sokan meg­értették a mozgalom jelentőségét és segítették annak szervezését. A •naunnHmmmuunmmnuuaim ■ ■ ■ Szóvá tesszük ■ » e Tejivó vagy cukrászda? \ Minden ellenkező híresztelés • ellenére, nagyon szeretem a te- • ■Jet. Jóleső érzés, amikor hűsí- ■ tőén, üdítően lecsorog az ember ■ torkán. S ha hozzá még pirosra ■ sült kenyérgyürkét is lehet ha- • ropni, egyenesen fenséges. \ Szarvason jártamban-keltemben ■ szívdobogva láttam meg a kö- ; vetkező felírást: „Tejivó cuk- • rászda”. — No lám, csak törek- \ szenek ezek a szarvasiak arra, : hogy mielőbb elnyerhessék az E előkelő város-elnevezést. A mo- E dem kultúrház és a posta után j nem is csak egyszerűen tejivót, l hanem ilyen kombinátot hoztak l létre. — Kérek egy fél liter tejet egy szelet kenyérrel — léptem ■ oda derűs arccal a felszolgáló • hölgyhöz. — Sajnos, tejünk már nincs. ■ — Akkor kérek szépen kávét ! vagy kakaót. — Sajnos, már az sincs... Az órára pillantottam, dél- \ előtt 10 óra múlt rajta pár perc- \ cél. De a szavainak hinni lehe- ; tett, mert szép katonás rendben ■ különféle ibrikek és bögrék, öb- J lösek meg kecsesek voltak fel- E sorakoztatva éppen mosogatás- i hoz. — Tessék talán cukrászsüte- E ményt fogyasztani, rezzentett i fel mélázásomból az eladó, l kétségkívül udvarias hangon. • Köszönéssel válaszoltam rá. s • kint az jutott eszembe, hogy a \ felírást meg lehetne változtatni valahogy így: „Délelőtt 10-ig • tejivó, azután záróráig cukrász- • fia”, (fer-ó) * versenyez felvásárlásban, a keltetőállomáso­kon és más munkaterületeken az idén 9 kollektíva 110 dolgozója vesz részt a versenyben. A földművesszövetkezetek az idén tájértekezleteket tartottak a szocialista brigádok vezetői részé­re. A gyomai tanácskozáson a bé­kési és a szeghalmi járás földmű­vesszövetkezeteinek képviselői vettek részt. Gyulán a sarkadiak, Orosházán a mezőkovácsházi és a szarvasi járás szocialista brigád­jainak vezetői rendeztek közös ta­nácskozást. Ezeken a résztvevők beszámoltak a brigádok életéről, munkájáról és arról is, hogyan érték el ezt a megtisztelő címet. A békési, a gyomai és a szeghalmi járásban 1960-ban mindössze hat kollektíva 48 dolgozója kapcsoló­dott be a mozgalomba. Az idén már 52 kollektíva 305 dolgozója vesz részt a versenyben. Hasonló eredményeket értek el a sarkadi, gyulai, orosházi, mezőkovácsházi és a szarvasi járásban is. I Több brigád kiválóan bizo­1 i . , ,,r! nyitotta be, hogy méltó e megtisztelő címre. Nemcsak a tervteljesítmények nö­velésével, az udvarias kiszolgálás­sal, hanem azzal is, hogy segíte­/ A csekk Fordította: Bába Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents