Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-03 / 258. szám
MM. november S. 4 Kedd a Tyereskova-brigádnál A Szarva»! Ruházati Ktsz-ben a portás néni mint ismerőst, mosolyogva fogad az ajtóban: — Nem maga az első riporter, aki keresi őket. Voltak itt már a rádiótól és a televíziótól is. Tudja, híresek ám ezek a kislányok. A portás néni A portásfülkében mikrofonba mondja a Tyereskova-brigád vezetőjének nevét. Amikor vagy háromszori hívás után sem jön le a varrodából Komlovszky Zsuzsa, a portás néni a telefont veszi kezelésbe. Tárcsáz. — Igen, azonnal küldjük — hangzik a vonal túlsó végéről. — Mindjárt itt lesz, biztosan nem hallották a hangszórón keresztül — közli a ktsz első számú őre. — Vártuk már, hogy a megyei lap szerkesztőségétől is eljönnek hozzánk — mondja a Tyereskova- brigád vezetője, miután bemutatkozunk egymásnak. Amíg felmegyünk a varrodába, Zsuzsa a kollektíva tagjainak munkájáról beszél. Zsuzsa — Tavaly decemberben alakultunk. Már ez év második negyedében elhatároztuk, hogy naponta 230 inget készítünk. Tervünket néggyel túlteljesítettük. Jelenleg 30ó-at kellene megcsinálni, de már 330-mál tartunk. Ez szép eredmény, hiszen még nem egészen egy éve dolgozunk együtt Jelent-e valamit a ktsz-nek a mi többletmunkánk? Számottevő«•■■■■■••■■■■■•■■■■■■■•■■■»■■■■■■«•■■■■•■■•ff-„Együnk fruttit?!”-} neszemről nem túlságosan kedve- S lem, vagy ha mégis, csak azért, mert ; a diákköri radírrágást juttatja eszem- j be, s ilyenkor visszafiatalodom, A ! napokban éppen ezt a hatást szeret- ■ tem volna elérni, s előguberáltam a ■ zsebemből 3 forint 20 fillért. Tetsze- : tős nylontasakban a kaleidoszkóp ; minden színárnyalatát felém sugá- ; rozta a kis csomag cukorka, ahogy j kézbe vettem a Tanácsköztársaság ; ÚM önkiszolgáló csemegeboltban — ■ a „Fruttit”, A felbontása nem oko- I zott túlságosan nagy gondot — már- l mint a nylontasak felbontása. Utá- ■ na válogattam. A rózsaszínűt, zöldet vagy kéket kóstoljam meg először? A rózsaszínűvel kezdtem. Szép gondosan, mint mikor a dohányos ember végigropogtatja rágyújtás elótt a cigarettáját, forgattam a kezem- ; ben, elolvastam rajta az Írást, s az- ; tán ki akartam bontani. Göngyöleg ! nem szerethette még így a „net- ! tót”, mint ez a kis rózsaszín papír ■ az ő rózsaszínű karamelláját. Nem S tudtak egymástól elválni. Egyik moz- 2 dalaira a papír hagyta ott neme- ; sebb részét az édességen, másik moz- ; dulatra az édesség tapadt hozzá az S elszakadt kis papírcsíkhoz. így jár- ; tarn a kékkel is, míg végre egy hűt- ; len zöld meggondolatlanul elhagyta 1 ruháját; azt mérgesen rágtam ősz- ■' sze. Felét azért sikerűk kihámozni. A ; többit nem vagyok hajlandó elfő- S gyasztani a göngyöleggel együtt, in- | kább más célra használom őket: — ; valószínű gombfocizok velük, hiszen S ruganyosak, s a sima asztalon csúsz- S nak is. A reklámra azonban van egy • épkézláb módosításom: Gombfociz- ; son Fruttival, tartós, rugalmas és I nem Is drága! (fer-ó) • en csökkenti a termelési tervben jelenleg mutatkozó hiányt Bent a neoníényes varrodában a varrógépekkel fehér köpenyes, fiatal, csinos lányok szalagban dolgoznak. Óraműpontossággal ad. ják. egymásnak a készülő férfi freskóingeket: oldalazásra, alja- szegésre, gombozásra, vasalásra és még ki tudja hány műveleten megy keresztül a munkadarab, amíg a meóshoz kerül. — Azt mondta a portás néni: híres ez a kollektíva, a rádió és a tv is készített róluk riportot •— fűzöm a beszélgetés fonalát. — Ez az igazság — válaszol némi büszkeséggel a tyeresková- sok vezetője. Hogy miért? Tizenegy hónap alatt olyan eredményt elérni, amilyet mi produkálunk nem kis dolog. Egy másik szalag négy hónappal előbb alakult meg mint mi és az ő teljesítményüket jóval túlszárnyaljuk. Pedig a brigád tagjai mostoha körülmények között tanultak meg egy-egy munkafolyamatot. Amikor a dél- utánosok befejezték a munkát, a lányok akkor kezdték el a szakma elsajátítását. Ha meg akar ismerkedni a kollektíva tagjainak munkájával, életével, beszélgessen el velük. i Anna Néhány lépésnyire tőlünk, a kisasztalnál dolgozik Janurik Anna, a MEÓS. Megállók mellette. Pár pillanatig figyelem a munkáját, amint a kész igékét osztályba sorolja, s a javításra szorulókat visszaadja annak, aki elrontotta. — Néha haragszanak rám a lányok, de azért megértők. Tudják, hogy a mennyiség mellett fontos a minőség is. Zsuzsa, aki éppen ide érkezik,- közbeszól: „Anni beszélj a KISZ- munkáról is.” — A szalagban tíz ifjúkommunista van, nyolc pedig most kérte a felvételét az ifjúsági szövetségbe. Valamennyien aktívan kivesz- szük részünket egy-egy rendezvény, politikai oktatás szervezéséből. A- kongresszus tiszteletére társadalmi munkában felhordtuk a padlásra az ex portos dobozokat. Esemény? Volt: Zsuzsával közösen tanítottuk be a szalag tagjait. Erzsébet Egy géppel odébb Ibrányi Erzsébet dolgozik. — Együtt kezdem a tanulást a többiekkel. Valahogy rövidebb idő alatt sikerült elsajátítani a munkafogásokat és így minden reszortban tudok tevékenykedni. Mostanában ott, ahol felgyülemlik a munka. Olyan mindenes vagyok, s ezért fizetésemnek harminc százalékával többet kapok. Hogyan tudta elérni a „mindenes tisztet?” — Szorgalmasan tanultam. De megérte. Éva Czigléczki Éva, a ktsz-ben először irodán dolgozott. Itt mindössze 500 forintot keresett. Többet akart kapni, azéirt tanult szakmát. — Márciustól vagyok a szalagban. Szívesebben csinálom ezt, mint az adminisztrálást. Mindig akad valami érdekesség, újdonság. Rozália Az ablaknál egymás mellett két barátnő: Bartha Rozália és Tárnoki Árpádné végzi a gallérozást, ami talán a legnehezebb az ingkészítésben. Amikor beszélgetni kezdünk, szinte egymás szavába vágnak. — Kezdetben sokat nevetgéltünk — valja be Rozália. — S ezért nem tudtuk jól kihasználni a munkaidőt — toldja meg barátnője. De most már elegendő a mennyiség, s a minőségre sincs különösebb kifogás. Ha esetleg van valami probléma azonnal segítünk egymásnak. A Tyereskova-brigád tagjai híresek, pedig semmi különöset nem csinálnak, csak szorgalmasan dolgoznak. De nemcsak ők, akikről írtunk, hanem a kollektíva valamennyi tagja. Tizenegy hónappal ezelőtt kezdték tanulni a szakmát és ma már kiváló eredményeket érnek el. Bármikor számíthat rájuk a ktsz vezetősége. Dékány Sándor Bukósisak a tablón Mint közöltük, érdekes kiállítás nyílt Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjában a gépjárművezetők számára. Képünkön az egyik tabló látható, melyre elhelyeztek két bukósisakot, illusztrálva, hogy ez mentette meg volt gazdáikat az életnek. A kiállítást tegnap, november 2-án Gyulára szállították, és a mai nap még megtekinthetik a gyulaiak. Jlnocszi színvonal fa Ivovszeraséq — Operett-bemutató a Jókai Színházban — Ha egy több nemzedéken át szinte agyonjátszott operett adódik a kritika tárgyaként, a mérlegelés és az igazságot megközelíteni szándékozó értékelés nem könnyű dolog. Máris kiderült tehát, hogy az ún. könnyű műfajt nem is olyan könnyű elintézni egyetlen szóval: „poros”, vagy egy másikkal: „nevetséges“ vagy akár egy harmadikkal: „minek?" Mert — ha úgy játszák — nem is poros, nem is nevetséges, és kell is ahhoz, hogy a nevetés, a szórakozás általa is része legyen az hető egy nem is túlságosan sokat akaró rendezői elképzelés. A kényszerűségből az operetthez átruccanó prózai színészek legtöbbször csalódást okoznak, mások viszont egy-két év óta, azóta, hogy először kaptak nagyobb megbízásokat, nem fejlődnek kellően sem az énektudás, sem színészi eszközeik gazdagításában! Az operett — a „legkorszerűbb“ felfogásban is — egymástól alaposan elütő szerepkörökre tagozódik, ezek a szerepkörök viszont jórészt betöltetlenek színházunkA három fiatal művész; ^Henry: Vöröss Tibor, Florimond: Széplaky Endre és Raoult: Darabos Ferenc. emberi létnek, mert ha hiányzik, már nem teljes az. Most, e kritika ürügyén • szó sincs arról, hogy az előbbi megállapítás helyességét vagy helytelenségét vitassuk (még azt is figyelembe véve, hogy az élet apróságai, az emberi közérzet kicsiny összetevői korántsem apróságok és kicsiségek), mindenesetre nevetni jó, kacagni is jó, és az emberiséget — többek között — az operett erre tanította. E hagyomány viszont már igen tiszteletre méltó, és ha korunkban mindehhez korszerű, a számunkra legizgalmasabb momentumokat hangsúlyozó rendezés is járul, örülünk az operettnek; Miszlay István a romantikus drámák, komor színművek és tréfás kedvű zenés vígjátékok után Kálmán Imre: Montmartrei ibolya című operettjének színpadra állításával most azt bizonyította, hogy lehet korszerűen rendezni régi operettet is. Rendezői ötletei végigcsillogtak a három felvonáson, művészi fegyelmet követelő, lazaságot nem tűrő egyénisége nem egy operettelöadás annyit hangoztatott gyengéjét: a harsányságot, az öncélú modorosságot, a burleszk-be hajló bohóckodást egyszerűen letiltotta a színpadról. Tisztán látható, hogy fő célja: jellemeket alkotni, karaktereket hangsúlyozni belső művészi eszközökkel, és lehetőleg csak annyi külsőséggel, technikával, amennyi elkerülhetetlen. Törekvései majdnem teljes mértékben megvalósultak, hogy milyen színvonalon, ez azonban már más kérdés. Tavaly, az évad végén, a szabadtéri színpadon bemutatott Lehár: Vándordiák című operettje már jelezte azt, hogy színházunk operettegyüttesével nincs minden a rendjén, következetesebben fogalmazva: bajok vannak. A Montmartrei ibolya bemutatója után ez a megérzés tovább mélyült és igazolni látszik a tavalyi aggályokat. Sajnos, most már nyilvánvaló, hogy az operettegyüttes az utóbbi években olyan vérveszteségeket szenvedett, melyet mind ez ideig nem tudott kiheverni, néhány (vagy talán még annál is kevesebb) kivételtől eltekintve kevés ebben az együttesben az olyan egyéniig, akire biztonságoséin felépítnál, ha pedig nem betöltetlenek, a kísérlet színvonalán tölthetők csak be. Ügy gondoljuk, Békéscsabán és Békés megyében, de bárhol az országban még mindig szeretik és igénylik az emberek az operettet és ha ez így van, a lehetőségeken belül jó előadást, korszerű előadást kell produkálnia a vidék színházainak is, közöttük a békéscsabainak is. És vajon nem az a legkorszerűbb, ami jó? Nem az, ami színvonalas, művészi? A színvonal, a művészet pedig elválaszthatatlan a művésztől, aki és akik megvalósítják, és akiknek állandóan törekedniük kell arra, hogy tehetségüket mind árnyaltabban, hatásosabban, igazabban bontakoztassák ki. Erre — sajnos — még kevés példát találunk színházunk operettegyüttesében, melyet ezúttal a rendező kemény keze, következetessége óvott meg attól, hogy hibái alaposabban és bán- tóbban kiütközzenek. Sok fiatal művész kapott helyet ebben az előadásban, ének- és mozgáskultúrájukban kiütköző fogyatékosságuk azonban a sokat tervezett és alig megvalósuló stúdiómunka nélkülözhetetlenségét is erősen aláhúzza. Hasznos és szükséges az önbizalom, enélkül nincs művészi alkotómunka, de megalapozott önbizalmat csak az állandó önértékelés adhat; talán ez az, ami — elsősorban fiatal énekeseinkből — kissé hiányzik. Az aránylag népes szereplőgárdából három alakítás messze kiemelkedik: Széplaky Endre (Florimond), Székely Tamás (Spaghetti) és Cserényi Béla (Frascatti hadügyminiszter). Mindhárman sal- langtalanul, hallatlan könnyedséggel és őszintén komédiáznak, művészetük javát adják. Tetszett Demény Gyula Rotschild báró szerepében, alakítására legjellemzőbb, ha azt hangsúlyozzuk, hogy úgy játszott, mintha nem is operettet játszana, emlékezetes mai radt Bende Attila (Durand) néhány pillanata, és Vöröss Tibor Henry, a költő szerepében. A zenekar Németh László vezényletével magabiztosan és árnyaltan szólaltatta meg Kálmán Imre muzsikáját; Sallay Eta, a vendégkoreográfus táncai kitűnőek, Suki Antal díszletei eleven, jól sikerült kompozíciók. . Sass Ervin
