Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

1964. november 23. 2 Vasárnap Megválasztották a KlSZ-kongresszus megyei küldötteit (Folytatás az 1. oldalról.) KISZ taglétszáma, s ma már me­gyénk ifjúságának 34—35 százalé­ka vesz részt a KISZ célkitűzései­nek megvalósításában. A szervezeti fejlődésnek van­nak árnyoldalai is. Amíg a tan­intézeti KISZ-tagok száma 1960- hoz viszonyítva 7500-al gyarapo­dott, addig a termelőüzemi KISZ- szervezetak létszáma csak 1600- al. Falun a szervezettség 30 száza­lék alatt van a 35—36 százalékos üzemi és 95 százalékos tanintézeti szervezettséggel szemben. A jövő­ben a szervezeti tömegbefolyás növelésére több gondot szükséges fordítani. Sok fiatal van megyénk­ben, akikre még számíthat a KISZ, akikhez el kell jutni falun külö­nösen, de az üzemedben, vállala­toknál is. Elengedhetetlenül fontos az alapszervezetek, bizottságok ve­zetésének javítása, a munkamód­szerek tökéletesítése. Differenciáltabb, színvonala­sabb vezetést igényel a moz­galom, elemzőbb munkát. Az úttörőmozgalom eredménye­inek, sikereinek és új tennivalói­nak felvázolása után a párt- és tömegszervezetekkel, tanácsokkal kialakított kapcsolatokat elemez­te a beszámoló. Elsősorban a párt- szervezetek adtak sok segítséget KISZ-szervezeteinknek az elmúlt négy évben. Jelezte a beszámoló ugyanakkor azt is, hogy a neve­lő munkában mégnem eléggé cél­tudatos a legjobb fiatalok párt­taggá nevelése, van javítanivaló ezen a téren. Befejezésül Petrovszki elvtárs azokról a lelkesítő, nagyszerű cél­kitűzésekről szólt, melyek a me­gye ifjúsága előtt állnak, azokról a küzdelmekről, melyek megví­vásra várnak. Még jobb munká­val, még nagyobb tudással, ifjonti tettrekészséggel, lelkesedéssel szükséges munkálkodnia minden békési fiatalnak a szocializmus sikereiért. • * • ka szinte minden részével, s ja­vaslatokat, észrevételeket tett. A megyei pártbizottság és vég­rehajtó bizottság forró elvtársi üd­vözletét és elismerését a négyéves sikeres munkáért Zalai György elvtárs, a megyei pártbizottság titkára tolmácsolta. Nagy tetszés­sel fogadott beszédéiben szólt ar­ról, hogy következetesebb tagfelvételi munkára és kommunista ne­velésre kell törekednie me­gyénkben is a KISZ-nek, még inkább él kell jutni a húsz éven felüliekhez, életkori sajá­tosságaikhoz igazodó programot szükséges kialakítani számukra. Szolt a KISZ tekintélyéről, a tekintélyt, elismertséget fokozó tényezőkről. Több kezdeményezés­re, nagyszerű tettre és apró, hét­köznapi tettre apellált. Szenvedélyesen szólt a ma for- radalmiságáról, az ifjúság felada­tairól. Ma az a legszebb forradal­mi tett, mely a jövő kimunkálá­sét segíti, a haladást szolgálja — mondotta. A vita után Petrovszki elvtárs mondott zárszót és nyújtotta át az iparban munkálkodó fiatalok kongresszusi termelési versenyé­nek jutalmait. Ezután a megyei bizottság, reví­ziós bizottság újjáválasztása és a kongresszusi küldöttség tagjainak megválasztása következett. A kül­döttértekezlet 41 tagú megyei bi­zottságot, tíz póttagot, kilenctagú revíziós bizottságot és 21 tagú kül­döttséget választott. A megyei végrehajtó bizottság első titkárá­vá ismét Petrovszki István elvtár­sat, titkárává Szigeti Gábor elv- társat választották, míg a revíziós bizottság vezetője Ádász István elvtárs lett. A forró sikerű küldöttértekezlet után kultúrműsor következett. P. R. Csehszlovák párt- és állam’ küldöttség utazik Moszkvába Prága Az SZKP Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének és a szovjet kormánynak meghívására a napok­ban Antonin Novotny, a csehszlo­vák KP Központi Bizottsága első titkára, köztársasági elnök veze­tésével hivatalos baráti látoga­tásra csehszlovák párt- és állami küldöttség utazik a Szovjetunió­ba. (MTI) Szovjet és görög pérlvezetök megbeszélései Moszkvában közleményt adtak ki arról, hogy az SZKP Központi Bizottságában tanácskozás folyt az SZKP és a Görög Kommunista Párt küldöttségei között. A ta­nácskozáson szovjet részről Mi­hail Szuszlov és Borisz Ponomar- jov, a Központi Bizottság titkárai, görög részről Kosztasz Kolijan- nisz és Dimitrisz Parcalidisz köz­ponti bizottsági titkárok vettek részt. A két párt képviselői kijelentet­ték, hogy a jövőben is mindent megtesznek a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének és összeforrottságának megerősítése érdekében, a marxizmus—leniniz. mus, a proletárintemacionaliz- mus és a moszkvai nyilatkozatok elvei alapján; folytatni fogják va­lamennyi kommunista és mun­káspárt újabb értekezleténekelő­készítését. (MTI) KSxségtonáesi választások Olaszországban Vasárnap reggel megnyílnak a szavazóhelyiségek Olaszországban és 33 millió olasz választó az ur­nák elé járul, hogy eldöntse, kik lesznek majd az új községi, vá­rosi és megyei tanács tagjai. A beszámolót követő vita rend­kívül tartalmas, magas színvona­lú volt. A huszonegy felszólaló foglalkozott a beszámolóban érin­tett kérdéseikkel, az ifjúsági mun­Mfndenfelől — mindenről OTTAWA A kanadai kormány Kennedy­ről nevezte el a Yukon-vidék egyik hegységét. PÁRIZS Pénteken a francia fővárosban véget ért az UNESCO közgyűlésé­nek ülésszaka. Az ülésszak részt­vevői megvitatták a szervezet két. éves tevékenységét és jóváhagy­ták az UNESCO 1965—1966-ra szó­ló programját és költségvetését. CARACAS A venezuelai kormány betiltotta a baloldali La Extra napilap és a Venezuela Grafica hetilap terjesz­tését az ország területén, mert 1 cikkeket és tudósításokat közölt a venezuelai partizánok mozgal­máról. CAPE KENNEDY Egy „Titan” rakéta segítségével felbocsátott kísérleti műhold út- ; nak indítását péntekről szombat-1 ra, majd a jövő hét szerdájára , kellett halasztani, mert zavarok támadtak a rakéta telemetrikus rádiórendszerében. MANILA Hatalmas erejű tájfun pusztít a ; Fülöp-szigeteken. Az óránként 240 kilométer sebességgel szágul­dó szélvihar eddig 250 ember ha­lálát okozta. Százezer ember haj­léktalanná vált. Az anyagi káro- ( kát eddig még nem becsülték fel. | 0 Csakis az egység... Ülünk a Champs Elysées egyik előkelő mozijában, pereg a film­híradó. Ünnepség Pekingben... szpartakiád a Szovjetunióban... várbalett, valahol az ország déli részén... afrikai népünnepély, majd vált a kép, megjelenik a felirat: Provence 1944—1964, s De Gaulle elnök lelkes fogadásának vagyunk szemtanúi. Kendők lo­bognak, zászlók lengenek, éljenez­nék az emberek. Snitt. Koszorú­zás. A felszabadulás húsz éve történt, a tábornok az országot járja. Hirtelen főbe kóiint ez a kép­sor. Ennyire népszerű lenne az C födik Köztársaság feje? Harmadnap vacsorára vagyok hivatalos M-ékhez, akik még a két világháború között vándorol­tak ki, lélekben megmaradtak magyarnak, s M. megmaradt kom­munistának. Rokoni üzenetet vit­tem, hazai híreket újságoltam, őszintén beszélgethettünk. A vacso­ra után nem tudtunk ellenállni a kísértésnek: már politizáltunk, M-né kedves zsörtölődése ellenére is. A moziban fogalmazódott két­kedő kérdés nem hagyott nyug­ton. — Nem állítom, hogy nagyon népszerű az öreg, inkább azt mon­danám, hogy tekintélye van — magyarázta M. — Katona-politi­kus. Inkább a külpolitikában arat sikereket, mint itthon. Az példá­ul, hogy néha borsot tör az ame­rikaiak orra alá, tetszik a népnek, sokak — akik a nemzet „nagysá­gát” siratják, s erősen nacionalis­ták — éljenzik atomterveit is, de azok, akik évről évre érzik az élet drágulását — elsősorban a mun­kások, alkalmazottak —, akik ag­gódnak a nemzet jövőjéért, azok nem tapsolnak neki. Amit ő csi­nál, az önkényuralom! Ezt sokan nem látják be, sokan nem akarják belátni. A kommunisták, a haladó szakszervezetiek ellene vannak, elég szép számmal. Most már M-né is bekapcsoló­dik a diskurzusba, egészen gya­korlatias példával. Meséli, hogy mennyire foglalkoztatja a családo­kat az úgynevezett „stabilizációs politika” hatása. Ezt egy éve hir­dette meg a kormány az áremel­kedéseik megakadályozására, a „Dallas szereti önt, Elnök űr!’’ — mondta egy évvel ezelőtt, 1963. november 22-én Connally kormányzó, amikor Kennedy gépkocsija végzetes útján már a Houston Street—Elm Street ke­reszteződéshez közeledett. Csak másodpercek voltak hátra. El­dördültek a lövések. Az Egye­sült Államok elnökét Dallasban megölték. Es most egy esztendővel a vé­res események után a világ még mindig nem értesült a valóság­ról. Azok, akik a titokzatos szá­lakat fonták, nem kedvelik a világosságot. A nagy országban, ahol a földkerekség leghatalma­sabb rendőri apparátusa műkö­dik, s ahol már nemcsak ujjle­nyomatokat, hanem lábujj! enyo- matokat is vesznek az állampol­gárokról, a nyílt és a titkos nyomozati szervek hatalma állam az államban, gondosan őrzik a titkot. Háromszázhatv’anöt nap­pal a gyilkosság után ott tarta­nak, ahol a merénylet utáni 48- ik órában tartottak. 1865 áprilisában kísérték utolsó útjára Lincoln elnököt, aki szintén merényletnek esett áldozatul. Egy amerikai lap ak­kor így írt: „Százezrek vonul­nak az utcákon, szól a gyászin­duló, dübörögnek a dobok, de mégis nagy, óriási szomorú csend borult az országra.” Kennedy halála után is száz- és százez­rek vonultak fel. A gyásziuduló hangjai szinte áthallatszottak az óceánon, de most is nagy és fé­lelmetes a csend, mert az igaz­ság szava hallgat. Egy bizonyos azonban: Kennedy viszonylag reálpolitikus volt. Hitt a békés egymás mellett élés eszményé­ben, és belpolitikája kapcsoló­dott a fajüldözés elleni harchoz. Ma is érvényben van a római jog régi, de bölcs tétele: ha a tettest keresed, vizsgáld meg, ki­nek állt érdekében a bűncselek­mény? A válasz tehát adott: a kör azokra szűkül, akik gyűlö­lettel szemlélték Kennedy poli­tikáját, akik érvek és emberi gondolatok okos felsorakoztatá­sa helyett a fegyverekhez nyúl­tak. Bármi legyen is a nevük, hordjanak civilt vagy egyenru­hát, ők és bűntársaik az igazi tettesek. Az évforduló erre emlékeztet. Újabb akció az ENSZ-közgyűlés elhalasztására New York Az ENSZ gyarmati kérdésekkel foglalkozó bizottsága pénteki ülé­sén tudomásul vette Szomália kor­mányának levelét, amelyben fel­kéri a bizottságot, biztosítson el­sőbbséget a Francia Szomáli-part problémája megvitatásának. A bi­zottság ugyancsak tudomásul vet­te az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek kairói értekezletén a még gyarmati füg­gőségben lévő területekről elfoga­dott nyilatkozatát. A bizottság elhatározta, hogy munkabizottságot állít fel azon te­rületek jegyzékének összeállításá­megélhetési költségeik csökkenté, sére. Hivatalosan fixálták a bére­ket is, az áraikat is, valójában rög­zítették a béreket és tisztviselői fizetéseket, az árak viszont emel­kednek. Emelkedik lassan a húsé, a vasúti jegyé, a lakbéré, a cu­koré, a tejé. Ha mondjuk egy ma. szék pék ma 66 centimes-ért adja a baguettet (hosszú, vékony ke­nyér, némelyik méteres), holnap viszont már 71-ért, felzúdul a környék. Erre ő visszakozik 66-ra, de úgy, hogy harmadnapra kisebb, vagy vékonyabb lesz a baguette. A „stabilizáció” egyébként ér­zékenyen érinti a parasztokat is Franciaországban. A mezőgazda­ságnak szükséges iparcikkek ára gyorsabban növekszik, mint a mezőgazdasági termékek ára. (Ha. zatérésem után nem lepett meg különösebben a „tejháború”, mely hetekig tartott. A parasztok ma­gasabb eladási ár megszabását követelik a kormánytól.) Az ipar­cikkek ára 1958 óta 20 százalék­kal, a mezőgazdasági termelési árak csak 14 százalékkal emelked. tek, tehát az agrárolló további 6 százalékkal szélesedett! Sok kis. birtok tönkremegy. Míg 1954-ben 1 millió 915 ezer mezőgazdasági üzem volt, 1962-re 1 millió 673 ezerre csökkent számuk, s 1 millió 284 ezer fővel csökkent a dolgozó mezőgazdasági lakosság. Olcsó munkaerőt kapott az ipar A De Gaulle-ista hatalom retrográd gaz­daságpolitikája mindig a mono­póliumok malmára hajtja a vizet. A kedvezés érthető: az atomütő­erő megteremtéséhez nemcsak erkölcsi segítséget kap tőlük. Belemelegszünk a beszélgetés­ra, amelyek problémáját a legkö­zelebbi ülésszakon (1965 elején) megvitatják majd. Tizenöt ország, köztük a Szovjetunió — szavazott a határozat mellett, három (Ang­lia, az Egyesült Államok és Auszt­rália) ellene, hat ország — köz­tük Olaszország — képviselői tar­tózkodtak a szavazástól. A Reuter New York-i jelentése szerint a világszervezet egyes ázsiai és afrikai tagállamai szeret­nék az ENSZ-közgyűlés megkez­désének időpontját harmadszor is elhalasztani és ennek érdekében akciót kezdeményeznek. (MTI) be. Ök annak örülnek, hogy igé­nyesen tájékoztathatnak, én an­nak, hogy egyáltalán segítenek megértetni a francia helyzetet... M-né nagy buzgalommal előkerfti a l’Humanité májusi számait a Francia Kommunista Párt XVII. kongresszusának anyagával. Már az alkotmánynál tartunk, az 1958-asnál. Kétségtelenül mo­narchikus jellegű, hisz egy ember, re korlátlan hatalmait ruház és mentesíti minden ellenőrzés alól. A nemzetgyűlés nem szólhat be­le a miniszterek kinevezésébe, az elnök nevezi ki az állami tisztvi­selőket és katonai vezetőket, ő dönt a legfontosabb politikai kér­désekben, feloszlathatja a nemzet, gyűlést, ha zavarja munkáját, el­képzeléseinek megvalósítását. A nemzetgyűlés ily módon csak ka­rikatúrája önmagának, rendelteté­se az, hogy elhitesse a franciák­kal: még parlamentális jellegű a rendszer. Nyirbálják az önkormányzati jogokat. Legújabban a közigazga­tási reform arra irányul, hogy a megyei közigazgatást teljesen a prefektusok hatalma alá rendelje, akik a hatalom közvetlen megbí­zottai és semmilyen népi ellenőr­zésnek nem kötelesek magukat alávetni. Támadják a sztrájkjogot, de kevés sikerrel. 1963-ban több mint 8 millió sztrájknapot szám­láltak az országban, tíz év óta a legtöbbet! Monopolizálni igyekez­nek a különféle tájékoztató esz­közöket, így a rádiót, televíziót. A haladó erők számára nehéz a harc ebben a helyzetben, de ko­rántsem reménytelen. Fokozódik az ellenállás a De Gaulle-ista

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents