Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

1964. november 21. 4 Szombat Vasa&ßatalok A Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai gyáregységének fiatal­jai a KISZ VI. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy igénye­sebben dolgoznak: hozzájárulnak az exporttervek túlteljesítésé­hez, a selejt csökkentéséhez, újítanák, részt vesznek az udvar és a műhelyek rendezésében, megszervezik a „Szakma Ifjú Mestere” mozgalmat üzemükben, s társadalmi munkával segítik a megyei KISZ-bizottság békéscsabai vezetőképző táborának építését. Fotóriporterünk munka közben találkozott a gyár fiataljaival. A liftalkaírészek készítése mellett a gyáregység profiljába tar­tozik az elektrosztatikus festékszóró készülékek kivitelezése is. Tanfolyamot tartanak a szövetkezeti bizottságok titkárai és versenyfelelősei részére Egy vasasleány a kevés közül: Tóth Erzsébet. Ügyes mozdu­latait a fúrógép mellett örökí­tette meg a fotós. Éppen kap­csolóházat készített elő sze­relésre. A ktsz-ekben 1962-ben kezdő­dött a szocialista brigádmozga­lom és azóta már 17 brigád nyer­te el a szocialista címet, sőt az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz női, valamint a Békéscsaba és Vi­déke Textilfeldolgozó Ktsz Ku- lich Gyula brigádja már másod­szor is. A KISZÖV által szervezett éves munkaversenyben az idén 35 szö­vetkezet 10 millió 468 ezer forint terven felüli felajánlást tett, ami­nek teljesítésére az eddigi ered­mények alapján számítani lehet. A vezető állásúak (ktsz-elnökök, műszaki vezetők és főkönyvelők) versenyében a november 7-én megtartott értékelés szerint tizen­ketten nyerték el a Kisipari Szö­vetkezet Kiváló Dolgozója címet. A Békés megyei KISZÖV arra törekszik, hogy a versenymozga­lom megszilárduljon, illetve to­vább szélesedjen. Ezért a szövet­kezeti bizottságok titkárai és ver­senyfelelősei részére december 3- tól 5-ig háromnapos bentlakásos tanfolyamot rendez Békéscsabán. Ezen központi előadók ismertetik az 1965. évi tervet, a munka ver­seny szervezésének módját, to­vábbá a kulturális és művelődési feladatokat. Tanfolyamot tartanak a KISZ- alapszervi titkárok és kultúrfele- lősök részére is. A sikerhez vezető úton Balázs László és Rotyis György az egyik készülék kocsijának szerelésén munkálkodik. A gyáregység termékei külföldre is eljutnak, s elismerést,/« « szereznek készítőiknek. Képünkön a lipcsei vásárra készülő nagy teljesítményű festékszóró-berendezés láncpályáját szere­lő fiatalok láthatók* Gondok, kétségek, remények között múlt el ennek az évnek csaknem minden napja a Gyulai Bútoripari Vállalatnál. Már-már a csőd veszélye fenyegetett, amikor a vezetők merész lépésre szánták el magukat: új technológiai eljá­rást vezetnek be. Tudták, hogy nagy a kockázat, mert nincs meg­felelő szakember és az anyagi alap is hiányzik hozzá. A körül­mények azonban nem tűrtek ha­lasztást. Hogy is történt? Még 1963 novemberében el­küldték a Fáklya kombinált szek­rény módosított prototípusát el­bírálásra. A kereskedelem elfo­gadta, de a gyártmányfejlesztési bizottság nem. A huzavona hó­napokig tartott. Amikor eldőlt a vita, már 200 kombinált szekrény adóssága volt a vállalatnak. Pe­dig a terv az 1963. évihez képest 40 százalékkal emelkedett, s en­nek megfelelően változott a dol­gozók létszáma is. Az új emberek azonban nem sokat értettek eh­hez a munkához. Közben azok közűi, akik már elsajátították a kézi fényezést, többen megbetegedtek. Nem min­denki bírja ezt a munkát. A havi tervét így mindössze 70—72 szá­zalékra tudta teljesíteni a válla­lat, ami persze más következmé­nyekkel is járt: csökkent a dol­gozók keresete, s ezzel egyidejű­leg a fegyelem is lazult. Sokan ki­léptek a vállalattól. A technoló­giai folyamat kialakítása sem si­került úgy, ahogy elgondolták. Mindezek következményeként az első fél év végén kombinált szek­rényből a lemaradás meghaladta a 700-at. Valamilyen megoldást kellett keresni, mégpedig sürgősen. Az igazgató a műszaki vezetővel Bu­dapestre utazott Ellátogattak há­rom üzembe, ahol poliészter­lakkal dolgoznak. Megtudták, hogy ehhez a gépi berendezés több százezer forintba kerül, rá­adásul csak külföldről szerezhető be. Teljesen reménytelennek lát­szott a helyzet. Ügy gondolták, megpróbálják ecsettel mázolni a poliésztert, talán az is megfelel a célnak. A minőség javult, de a termelékenység szempontjából ez az eljárás nem vezetett ered­ményre. Az igazgató ekkor utasí­tást adott a műszaki vezetőnek, hogy készítsen házilag egy olyan gépet, amivel az öntés megoldha­tó. Egy kis kollektíva segítségé­vel, sok éjszakába nyúló kísérle­tezés után sikerült is egy ahhoz hasonló berendezést összeállítani, mint amilyet Budapesten láttak. A Budapesti Bútoripari Vállalat­tól kértek olyan összetételű anya­got, amit ott már eredményesen használtak. A próba nem járt si­kerrel, sőt még károk is származ­tak belőle. , Ara János, a felvonómofor- indiíú ellenállásának szerelé­sével foglalatoskodik. Pontos­ságot, hozzáértést kíván ez a munka. Fotó: Koeziszky László A Műszaki Anyag- és Gépke­reskedelmi Vállalat (Műszaki Bizományi) november 24-én (kedden) Bé­késcsabán, a MÉH vállalat Sallai u. 6. szám alatt gépek, motorok, műszerek, műhely berendezések stb. BECSLÉSÉT, illetve • LEBONYOLÍTÁSÁT V É GZÍ! 96581 Te jó ég, a jövő hétfőn beszámoló és én még nem tanultam semmit. Sebaj, né­hány telefon az egész, és összeszedek, egy pár jó kis jegyzetet. Apropó! Ma hétfő van, nincs tv. Ma át is tu­dom egyszer olvasni a jegy­zeteket. És aznap összeszedtem egy csomó jegyzetet, hogy a végén több volt, mint a tankönyv. Sajnos, este nem tudtam tanulni, mert nem­csak tv-szilnethanem áramszünet is volt. Ked­den vendégeim voltak, szer­dán a fiamnak kellett ki­merítő előadást tartanom az egyesei és fekete pontjai miatt.. Csütörtökön színház- közvetítés volt a tv-ben. Pénteken fáradtan értem haza, nem volt kedvem ta­nulni, különben is, úgy gondoltam, hogy szombat délután és vasárnap egész nap tanulhatok és legalább hétfőn még frissen fog élni emlékezetemben. Sajnos, szombat délután bevetésre kerültem a konyhában. Vasárnap kora reggel kimostunk, hogy utá­na nyugodtan tanuljak. Már elő is vettem a jegy­zeteket, amikor rám ront a fiam, hogy a tv-ben kezdő­dik a Foxi Maxi. És kezdő­döttÉn olvastam, de nem tudtam odafigyelni, kíván­csi voltam mi történik Incivel és Fincivel. Kü­lönben sem ronthattam el a gyerek örömét, hogy elzá­rom a tv-t. Ennyire önző nem lehettem. Na, majd ebéd után — döntöttem. Inkább nem megyek meccs­re. Megebédeltem, utána Beszí egy kicsit pihentem. Gon­dolkoztam. Mi lenne, ha mégis kimennék a meccsre. Ennyi szórakozás csak jár? Egyébként is, ez lesz az utolsó meccs a szezonban, illik kimenni, meg aztán, még egyszer el lehet olvas­ni az egészet, s ha figyel­mesen olvasom, meg is fo­gom érteni. Nem igaz? Nem. Este cirkusz volt a tv- ben. Gyerekkoromban vol­tam utoljára a cirkuszban. Tojást szereztünk valahon­nan és azon mentünk be. Megnéztem a műsort. Ar­ra gondoltam, hogy a mű­sor után mindenki lefek­szik s én az áhított csend­ben nekifekszem és elmé­lyültem rágom át magamat az ógörög filozófián. Neki is feküdtem úgy, hogy csak fél nyolckor ébredtem fel, hétfőn reggel. Kilencre kel­lett mennem beszámolni. Elő gyorsan az anyaggal. Valószínűségszámítást vé­geztem magamban a várha­tó kérdést illetően. Minden tizedik sort olvashattam el csak, igy hamar végeztem egy kérdéssel. Még két kér­dést végeztem ki ilyen mód­szerrel, majd utána jelen­tős szorongással és némi bűntudattal loptam be ma­gam az osztályterembe. Na­gyon szerényen, szinte ész­revétlen húzódtam meg az előttem ülő háta mögött, hogy az takarjon, amint azt a katonaságnál tanultam. Közben az agyam, mint egy kibernetikai gép, imoló dolgozott. Pillanatok alatt átfutottam gondolatban az összes filozófiai irányza­ton, aztán vissza, majd ide­gesen egyik kérdésről a má­sikra ugráltam, és egyre gyorsabban, egyre vadab- bul, míg végül elszédültem s én zuhantam valahová a mélybe, tehetetlenül, mert a tér az végtelen, mint egy negyedévi beszámoló. De mintha szólt volna valaki. Hegel? Az nem lehet, az már régen meghalt. Ja, per­sze, hát... — Hogy tetszett mondani, vezető elvtárs? Hogy be­széljek Hegel filozófiájáról? Minden kérdésre el voltam készülve, de erre nem szá­mítottam. Hegel nem volt szimpatikus nekem már az előadásnál sem. Fauerbach filozófiája közelebb állt hozzám. —* Szóval, Hegel? Hm. Mit is irt Hegel arról a bi­zonyos fürdővízről? Nem, nem jó, arról nem ő be­szélt, de hát akkor mit. Hi­ába koncentráltam, nem ju­tott eszembe semmi róla, helyette kifogást fogalmaz­tam. —* Szemináriumvezető elv­társ, én készültem, de tet­szik tudni, a fiam pont azo­kat a lapokat tépte ki a tankönyvből papírrepülő­nek, de különben se beszé­lek szívesen Hegelről, az ö idealista nézeteiről, s ha én nem beszélek róla, hallgatá­som állásfoglalásnak, osz­tályharcnak is tekinthető. Hogy akkor beszéljek az anyagról és a tudatról? —4 Persze, az anyag. Mi is van az anyaggal? ... Az anyag. Nem vész el, csak átalakul. Vezető elv­társ, nálam eltűnt az anyag. Becs’ szóra mondom, ami­kor a folyosón jöttem, még , megvolt. Sőt, még az előbb | is minden szeminárium anyagára emlékeztem, és most semmi. Mintha el­vágták volna. Ne tessék azt hinni, hogy nem is készül­tem, csak most ideges va­gyok egy kicsit. Tetszik tudni, mindig igy vagyok, ha kérdeznek. Meg aztán, zavar a vezető elvtárs gya­nakvó, fürkésző, türelmet­len tekintete. Hiányzik a hazai környezet is. Itt min­den idegen, és az ilyen környezet mindig szoron­gással tölt el, és a szeminá­riumvezető elvtárs is olyan kétségbeejtően közel ül hozzám. Én nem akarom befolyásolni, de esküszöm az anyag elsődlegességére, hogy még ma reggel is ol­vastam a jegyzeteket, meg­mutassam milyen jegyzete­im vannak? Hogy nem a jegyzetben kell lenni az anyagnak? Na persze, azt tudni kell, ezzel én is tisz­tában vagyok és ígérem, hogy be is pótolom. Hogy tetszik mondani, hogy két hét múlva pótbe­számolóra kell jönnöm? Ér­tem. Na nem, én nem ha­ragszom, elismerem, hogy egy kicsit gyengén ment a beszámolóm. Viszontlátásra, két hét múlva. (Dobra Sándor) Sok-sok gonddal és bajjal járt, amíg végre zökkenőmentesen megkezdődhetett a gyártás az új technológiai eljárással. Átszerve­zést is végre kellett hajtani köz­ben. De októberben már 504 szek­rény készült el, míg az előző hó­napokban a 250—300-at is alig tudták elérni. Novemberben már 600-at vállaltak a dolgozók és decemberben sem lesz kevesebb. A kedélyek most már meg­nyugodtak, az élet visszatért a rendes mederbe. A dolgozók ke­resete jóval magasabb az előző­nél, senki sem kívánkozik elmen­ni a vállalattól. Az az „import­pótló” gép, amely talán nem olyan tökéletes, mint az eredeti, külsőleg pedig csak egyszerű ma­sinának látszik, hűségesen szol­gálja az alkotóit. Mintha meg akarná hálálni azt a szívós, kitar­tó munkát, amit az „összebarká- csolására” fordítottak. Az éves tervét már nem tudja teljesíteni a vállalat, mert ehhez kevés az idő, de jövőre — lét­számváltozás nélkül — nagymér­tékben növelhető lesz a terv. Ez pedig olyan eredmény, ami min­dennél nagyobb figyelmet érde­mel. A tapasztalatok alapján még tökéletesítik az öntőgépet. Kurunczi Jenő, a vállalat igazga­tója, Rácz József műszaki vezető, Szabó András főgépész, a TMK minden dolgozója és Schwärthöf- fer Ferenc statisztikus ezt a célt tűzte ki. Bizonyára most már az újabb elgondolásaikat könnyeb­ben megvalósítják. Az eddigi si­kerekért elsősorban őket illeti az elismerés. Pásztor Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents