Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-19 / 271. szám
MM. november 19. 5 Csütörtök Nagyon szeretjük a népművészetet A Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett és Kiváló Együttes' címért viselő, már majdnem húsz esztendeje munkálkodó békéscsabai Balassi Né- pdtánc Együttes megyénk legpatinásabb nevű és múltú öntevékeny művészegyüttesei ez csak egy része. A valóság az, hogy az együttes vezetői és tagjai már szinte családi közösségben élnek, dolgoznak együtt. Megszokták, szeretik egymást egy kulturális kollektíva mély tartalmú sze- retetével. A „kiöregedettek” évek múlva is úgy jönnek ide, mint saGécs Jenő művészeti vezető, az együttes októbert évadzáró értekezletén m beszámolót olvassa. (Fotó: Bódis) Nem könnyű önkéntesekből álló kollektívát évek hosszú során át ilyen friss erőben együtt tartani, holott — iskolásokról. Ipari tanulókról, fiatal üzemi, kereskedelmi dolgozókról lévén szó —" soraikat állandóan „tizedeli” a más városban tanulás, költözés, áthelyezés, idővel a házasság, némely esetben a munkahelyi kötöttségek. Az újakat, a kezdőket be kell „operálni” az együttes eleven testéibe menet közben úgy, hogy munkájában, működésében, életritmusában ne legyen fennakadás. Persze, ez nemcsak Ba- lassi-probléma. Ilyesminek a legtöbb együttes ki van téve. Itt kap fontos szerepet a külső segítség. Az ügyintézés némely helyein csak lassan dereng annak felismerése, hogy a kultúra önkéntesei éppen úgy megérdemlik a minden irányú erkölcsi támogatást, akár a sportolók. Igaz azonban ennek az ellenkezője is. Például a Békés- j csabai Szolgáltató Ktsz megértve az öntevékenység kulturális hord- 1 erejét, nem gördít akadályt ba- lassdsta dolgozóinak táncpróbái és szereplései elé. A követők azonban még nem tolongnak, noha nyilvánvaló, hogy az együttes vezetősége a próbák idejének megállapításakor és minden esetben ügyel arra, hogy csak a legritkább esetben kerüljön sor iskolai vagy munkahelyi engedélyadásra. Kisebb-nagyobb akadályok, nehézségek tehát még most, a patinás múlt ellenére is előfordulnak. Mi az, ami ennek ellenére oly példás együttessé kovácsolja a ba- lassistákat? A „titkot” talán Gécs Jenő, a kollektíva művészeti vezetője fogalmazta meg legtalálóbban: — Szeretjük azt, amit csinálunk! Felületesen értelmezve ez csupán annyit jelentene, hogy a fiatalok szeretnek táncolni és tánctudásukat a közönség előtt csillogtatni. Igaz, de a teljes igazságnak ját otthonukba. Mindez nem mér. ijeto, nem magyarázható szereplési, feltűnési vággyal, nagyobb, nemesebb valami: értelemmel és szívvel vállalt népművelő munka. Lelkesedésük reális eredménye, ha úgy tetszik, fedezete, a múlt! évben ez vdt: ötvenkét előadást vállaltak, vagyis az esztendő minden hetére jutott egy, ami hivatásosoknak is dicsőségére válhatott volna, ök, a balassisták, azonban még ezt is túlteljesítették néhánnyal. Fellépéseik száma mellett azok helye is sokfele: Nyugat-Németország, Kecskemét, Szeged, Szolnok, Keszthely, Budapest, fesztiválok, munkás-paraszt ifjúsági találkozók, nemzetiségi rendezvények, magyar— szovjet, magyar—szlovák és más baráti estek, művésztalálkozók, művelődési otthonok avatása népitánc műsorral, többszöri szereplés a televízióban, városok, járási székhelyek, községek mellett járhatatlan utakon megköze. üthető olyan kis pusztai települések látogatása, ahová alig téved kultúregyüttes. Régein, még a kollektíva verbu- válódása idején, mikor vezetőség j és tagság összesein, ha háromnégy fiatalból állt, Bőm Miklós már közöttük volt. Ma ő a balassisták — szakterületen országosan ismert — koreográfusa, jó néhány sikerre táncszvit szerzője, művésze a szólótáncnak és szíve a táncosoknak. Ha az őszülő művészeti vezető, az ugyancsak kezdet óta ott levő Gécs Jenő, a balassisták „atyja”, akkor Born Miklós, a „legidősebb bátyjuk”, akit páratlan tánctudása, tapasztalata és lelkesedése miatt nagyon becsülnek. Az együttes azonban nemcsak önerejére támaszkodik. Szívesen tanul másoktól: Szmimov, ismert szovjet táncmestertől orosz, ukrán és más néptáncokat, Ján Hu- sáriktól szlovák, neves magyar együttesektől és koreográfusoktól sok színű és stílusú magyar táncanyagot vettek át, tettek magukévá. Jő barátságban állnak az Állami Népi Együttes, a Vasas Központi Együttes és a Honvéd Művészegyüttes tagjaival, irányítóival. Ahogyan őket az említett nagyok, úgy segítik a kisebb együtteseket példával, tanáccsal. Nemrég próbatermi bemutatót tartottak a mezőikovácsházi tánccsoportnak. Meglepő az a bizakodás, mely- ly*l a Balassi Népitánc Együttes az elkövetkező hetek, hónapok elé tekint. Optimizmusuk jogos. Meghívást kaptak a zalaegerszegi kamara fesztiválra, a szolnoki alföldi táncfesztiválra, részt kívánnak venni a felszabadulási táncfesztiválon is. Részvételre kéri őket a Magyarországi Szlovák De. mokratikus Szövetség fennállásának 15. évfordulójával kapcsolatos budapesti ünnepségeire. Kilátásban van egy szlovákiai túra, továbbá új műsorral kívánják bejárni Békés megye városait, községeit, februárban pedig Olaszországba visz az útjuk; és van egy régóta dédelgetett vágyuk: kijutni egyszer a Szovjetunióba! Reméljük, hogy az idestova húsz esztendeje önzetlenül tevékenykedő Balassi Népitánc Együttes, mely már bejárta az országot, sőt Olaszország, tói Franciaországig, Lengyelországitól Németországig Európa nem kis részét, egy szép napon a testvéri szovjet nép előtt is bemutathatja népünk táncait, dalait, zenéjét. Fluszár Rezső Felelősség és Elég-e a jó szándék ahhoz, hogy valaki valamilyen felelős poszton eredményesen megállja a helyét? Az Igen jelentős kérdésen vitatkoztak nemrégen egy kis termelőszövetkezetünk vezetői s az előttük álló, nem éppen örvendetes példa hatására, a kérdésre egyhangú nemmel válaszoltak. Az történt, hogy a szövetkezetből elment az állattenyésztési agronómus és jobb híján az egyik brigádvezetőt állították a felelős posztra. A képesítést és a kellő tapasztalatot nélkülöző, újdonsült állattenyésztő tele volt jó szándékkal. Ejt nappallá tévő dolgozott, nem ismert sem fáradságot, sem szabad időt, mégsem boldogult. Nem tudta átfogni bonyolult feladatait, s kiderült, hogy a tudása is kevés a sok ismeretet kívánó őrhelyen. A tehenészetben például a helytelen takarmányozás miatt fokozatosan csökkent a tejhozam, és a hízók sem gyarapodtak a kellő ütemben. Végül is a vezetőségnek új szakember után kellett néznie, pedig — amint előrebocsátottuk — a jó szándékban egy pillanatig sem volt okuk kételkedni. A jó szándék nagyon értékes tulajdonság, s ráadásul a ml társadalmunkban az élet, az egymásért végzett erőfeszítések egyik alapfeltétele. Szocialista humanista társadalmunk eleve feltételezi a jó szándékot minden tenni akaró emberben, s ez az alapja az egymás iránti kölcsönös bizalomnak is. Fiataljainknál, kezdő, fejlődésben levő embereknél még ha hibáznak is, mindig méltányoljuk a jó szándékot és indokolt esetben elnézzük a botlást. Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály 50. — Őrnagy úr, mi megszálljuk a folyosót és a lépcsőházat. — Rendben van, egyezett bele az őrnagy, — de ne nyúljanak a joggyakornokhoz. Jöjjön ide ő maga. Ebben a szobában mindent elintézünk. Csendben, szenzáció nélkül. — Parancsára, őrnagy úr. Az ügyész szótlanul ült az íróasztala mellett. —* Ne bánkódj, Jerzy. Ennél nagyobb csalódások is érhetik az embert. Nyolcmillió, és világ kö. rüü utazás, ez nagyon js csábító egy fiatalember számára, akinek csak Plockban van ügyészi állás, ra kilátása. — Még mindig nem tudom elhinni — mondta Wilska —, hogy Zygmunt ilyesmit tett. Nagyon jó bartáságban voltunk. Persze, őrnagy úr, ne gondoljon semmi rosszra. Ez a fiú gyakran nekem beszélt a gondjairól és terveiről. Nem is régen, néhány nappal ezelőtt említette, milyen rosszul esik neki, hogy nem hisznek benne és figyelik. —- Tehát tudott róla? — Igen! Még nevetett is, hogy nagy érdemei vannak, mert a főkapitányság két emberét úszni tanította. Állítólag az egyik nagy haladást ért el, különösen a ,,del_ fin” stílusban. Hangosan nevettem, amikor Zygmunt elmesélte, hogy mindketten reszketnek, amikor a hideg vízbe ugranak. Ártatlanul tréfálkozott. — Ez a tréfa *— mondta nyersen az őrnagy az íróasztalon lévő levélre mulatva — kevésbé ártatlan. — Azonnal a helyszínen akarod kihallgatni? — kérdezte az ügyész. — Igen. A legjobb lesz, ha rög. tön feladok neki néhány kérdést. Tulajdonképpen ez formalitás, de a törvényt szigorúan be kell tartanunk. Feltételeztem, hogy neked kellemetlen lesz aláírni a letartóztatást parancsot, ezért előre megszövegez tettem a kerti, leti ügyészségen. — Nagyon köszönöm. Valóban ostoba dolog, ha az embernek legközvetlenebb munkatársát le. tartóztatják. — Házkutatási parancsom is van. Innen rögtön a lakáséra megyünk, Ujazdowra. — Arra számítasz, hogy megtalálod a csekket? — Ez nagyon kérdéses. Ha tudta, hogy figyeljük, akkor nem otthon rejtette el a csekket vagy pedig úgy elrejtette, hogy bottal üthetjük a nyomát. Faház, kert, körös-körül nagy park. Millió hely van egy kis papírdarab elrejtéséhez. Inkább arra számi, tok, hogy a végén Kalinkowski megtörik, és ő maga mutatja jó szándék A nagy tettekre fel kell készülni, mert elmélyült tudás, sokoldalú tapasztalatok nélkül nem juthat messzire az ember. A jó szándék szította fel a vezető posztra került munkás-, parasztkáderek ezreiben azt a mély felelősségérzetet, mely könyv mellé ültette a legjobb szándékúnkat, hogy gazdasági ismereteket szerezzenek, tehetségük pengéjét élesre köszörüljék, kifejleszthessék magukban azokat a képessegeket, amelyekkel felvértezve felelhetnek meg Igazán a bizalomnak. Ma, amikor már húsz éve építjük az új társadalmat, és nem szűkölködünk szakemberekben sem, joggal tarthatjuk felelőtlenségnek, ha valaki úgy kap egy nagy felelősséggel Járó, a gazdaság szempontjából fontos feladatot, hogy annak sikerét csak a jó szándék garantálja. Aki ma felkészületlenül vágja fejszéjét ilyen nagy fába, abban — mint a szövetkezet példája bizonyltja — a felelőtlenség fölébe kerekedett a jó szándéknak. S ha valami kár származik az ilyen vállalkozásból, még a nyilvánvaló jó szándék sem mentesitheti a felelősség vállalása alól. Igazuk volt tehát az említett szövetkezet vezetőinek, amikor a saját felelősségüket sem kendőzve, megállapították: a tapasztalatlan ember, még ha jó szándék vezérli is, könnyen hibát, hibára halmoz. A mai alkotó, építő világban az Igazi jó szándék már a tehetség kiművelését, a vállalt feladatokhoz szükséges tudás és tapasztalat becsületes megszerzését, összegyűjtését is kell, hogy jelentse. Kékesdi Gyula meg nekünk a csekk rejtekhelyét. Vagy próbál velünk tovább alkudozni, mint nemrégen az Ex. press közvetítésével. Talán még meg is adnám neki ezt az utolsó lehetőséget. — Mire gondolsz voltaképen? — Még magam sem tudom. Előbb beszélnem kell a feletteseimmel, nekik pedig a Külker- rel. Ebben az ügyben legfontosabb a csekk, és a „jó arcot vág. ni” látszata kifelé. A házkutatás alkalmával, ha nem is találom meg a csekket, talán más érdekes anyagra bukkanok. Hiszen Kalinkowski nem volt egyedül, a bécsi barátján kívül Varsóban is van cinkosa. A „sápadt Niko” nem költött alak, hanem élő, ele. ven ember. Öt is meg kell keresnünk. Talán ez közelebb hoz bennünket a Donaubank leveléhez. Ebben a pillanatban lépett a szobába Kalinkowski. Letette az asztalra aktával teli dossziéját, és röviden beszámolt az ügyésznek a tárgyalás menetéről, mely. ről jegyzőkönyvet készített. — Bocsánat, őrnagy úr, hogy még nem is üdvözöltem, de első a szolgálat. — Megértem. Én is szolgálatban vagyok! Mégpedig a levélhordó szerepében! — Hogyhogy a levélhordó szerepében? *— Egy levelet hoztam, amit önnek címeztek. Elnézést kérek, hogy nem^ az igazi levélhordó kézbesíti, hanem én, de a körül, mények kényszerítenek erre a lépésre, s — itt az őrnagy átadta a joggyakornoknak a végzetes le. velet. (Folytatjuk)
