Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
fWH november 15. 7 Vasárnap O S 2 MUNKAHELYEK Esjk az eső már reggel 6ta. A konzervgyár felé menet, a szűk kis csabai utcákon néhol szinte bokáig sárban járunk. A konzervgyári munkások nagy része kerékpárral igyekszik munkahelyére: most is sokan kerekeznek a gyárkapuhoz vezető keskeny betonúton. A modern gyárépületek szinte dacolni látszanak az ősszel, szürkeséggel, a sárral. A karcsú, színes betonvázak ív alakú, sárga műanyag hullámlemeze, az épületek kék, zöld teteje csillog és virít az esőben. A hatalmas csarnokok egyikében fehér köpenyes, gumicsizmás nők állnak a mázsa előtt, kezükben hámozott almával teli alumíniumláda. Műszakváltás. Távolabb overálos férfiak szerelnek, he- gesztenek egy új gépsort. A gyár épül még, közben pedig termel. Egymás után hagyjuk magunk mögött a csarnokokat. Itt hagymát szárítanak hatalmas tepsikben, amott ötliteres lecsósüvegek ezreit rakják egymásra. Végül kiérünk oda, ahol megszűnik a modern gyár: amerre csak ellátunk, sár, sár és üvegekből, rekeszekből, szalmába ágyazott hordókból emelt hegyek, piramisok. Egy asz- szonycsoport arrafelé tart, megszólítjuk őket. Sajben Andrásné már több éve dolgozik itt. gön sikátorban, a kifeszítő gerendák és vaslemezek között. A „fenekelők” brigádvezetőhelyettese, Balázs László szegül mellénk. Sóhajt a kérésre, mert ő is normában dolgozik. Mégiscsak pénzt veszünk ki zsebéből, ha elvonjuk a munkától. Munkás védelem? Van az. Hogyne lenne. Van munkaruhánk, keresünk 1800—1900 forintot, dolgozni meg mindenütt kell... — körülbelül ezek a szavai. De mást is tudni akarunk. Mondjuk, az élelmezés, a meleg ebéd? — Az építőipariak konyhájáról kapjuk az ebédet. Idehozzák, a helyünkbe. ' — Jó és elegendő? — Jó, de nekünk... Szóval, kevés. Ezt mondják a többiek is: lehet, hogy az irodások- nak elég, de nekünk egy maroknyi csőtészta, három-négy szem hússal...? — próbálja meg itt, lenn, a csatornában az, aki nem hiszi... — Mikor voltak a vállalattól vezetők, hogy megtudják a bajukat? — Én nem tudok róla, hogy jöttek volna ezért... Nehéz, kemény munka megy itt. Fél lábszárig hideg sárban állni, s közben megfeszíteni az emberi test minden izmát, hogy a gyölegválogató segédmunkásként, j a . k^z parancsának engedel- ötvenéves. A többiek fiatalabbak. Gumicsizma, melegítő, kék köpeny és csuklyás esőköpeny — ez az öltözékük. A köpenyről leELNÉZÉST KÉREK... meskedjen, több talán minden fizikai munkánál. Ezek az emberek egyszerűen segédmunkásoknak nevezik magupereg a víz, átitatja a melegítő ;kat- Mi ráíuk mondjuk, hogy be- nadrágját. Hát reuma ellen nem tanított munkások. Beleegyeznek, mert szakmunkát is végeznek.. ' — Van gyakorlatunk, hát minek ide külön szakmunkás? Tudjuk, mit kell csinálnunk, s felelünk azért, amit teszünk... Nem mondjuk, nincs nagy baj a munkásvédelemmel. De, amikor ,>gyújtsdmeg”-ot tartanak, tízperces cigarettaszünetet, és feljönnek a felszínre, mégis megmarad bennük a két gondolat: ellenőrizni kell ezeknek az embereknek az ebédmennyiségét, kalóriaértékkel együtt; és meg kell őket hallgatni, hátha van panaszos szavuk.« Téglások, cserepesek Kirakok és berakók. A csabai téglagyár I-es telepén az égetőkemencét körözzük. A kirakóknál a szürke-piros porlepel alól csak a szemek villognak. Felismerhe- tetlenek, azaz valamennyien egyformák. Kort, barna vagy szőkeséget nem lehet megállapítani. Hangjuk és termetük az ismertető jel. Orvosoknak érdemes lenne kiszámítani, mennyi port szív be egy kirakó ember szervezete. a legjobb! — Mit csináljunk, muszáj a saját melegítőnket használni, mert a pufajkanadrág, amit adnának, olyan hatalmas, hónaljig ér, alig tudunk benne mozogni. — És a télen nem fáznak meg így? — Talán nem, csak legyen melegedő. Tavaly egy kis deszkabódéban rendezték be, az az, amit a távolban lát, de a bódé is meg a gyári szoba is, ahova eljártunk, igen messze esett. Útközben majdnem letelt a tíz perc melegedési idő, ami óránként jár nekünk. — És nekivágnak az asszonyok a sárnak. Kolarovszki Mihály és Szolár János munkavédelmi felügyelők, később pedig Huszár Mihályné raktárvezető megerősítik a brigádtagok panaszát. A raktárvezető elmondja, hogy a legkisebb, 44- es pufajka is nagyon nagy az asz- szonyoknak. Jó lenne, ha a tervezők és gyártók jobban ügyelnének, hogy kiknek és milyen célra kell ez a munkaruha. S tán a, „ , . . , . „ . konzervgyár is építhetne a télre i Nem .f** c“k ugy ”la* PPv kö™iPhh Tviort P°ur lart tudJak> h°gy mennyit, hanem azért, hogy jó tanácsokkal lássák el a munkást meg az egy közelebb eső melegedőt. Mert miközben építik és felszerelik a hatalmas, modern gyár csarnokait, ne feledkezzenek meg az emberekről, akik ■ a gyár tövében dolgoznak. Csatornások Most nem esik az eső. De a Tanácsköztársaság útja középső \ maguknak. Adnak, de nem kell. szakaszán, ahol a csatornázok túr- ; Többségük a gyomrára hivatko- ják az utat, ott agyagot taposunk, zik. Mondják, hogy jobb volt, ök is szabadégi munkások. Ha amikor savanyú cukrot kaptak, de esik, leállnak, de rögtön ásót, la- ezt az orvol nem javasolta, mert pátot fognak, amiko? elzáródnak hogy az nem ér semmit. Biztosan az ég csatornái. Négy-hat méter- így van... De a por mégis por, rel lejjebb g föld felszínétől. Itt az az egészség, mégis egészség. És üzemvezetőt — a munkás védelméért. Mert például — ők mondják meg a kirakok is — nem szeretik a szódavizet. Tudják, hogy kell a sós oldatú szikvíz, de nem bírják. Ezért nem is „vételeznek” A bfrakók a kamra porában ülnek, uzsonnájukat fogyasztják. Jókedvűek, barátságosak, ök is tudják, hogy most van munkásvédelem, nem úgy, mint azelőtt a Bohn-gyárban. De van szavuk is — panaszos. Mutatják a száraz téglát, amit pontos szisztéma szerint kazlaznak égetésre. Van közte jócskán letört sarkú, meg még. háromnegyed darab is. Tudják, hogy még a fél téglára is szüksége van az országnak. Nem is mondják, hogy dobni kell azt a szemétbe. De... — Nézzen é ide — mutatja a krisztuspapucsból kiálló lábfejét az egyik kazlazó — nyúlok az egész tégláért és törött kerül a kezembe. Kiejtem, ráesik a lábamra. Már nem is vérzik.. Csak megdagad, és fáj... Meg ez anyagi ügy Is. Ép téglát gyorsan a helyére tesznek, de amikor már válogatni kell, elveszik a munkaütem, lassul a munka, kevesedik a teljesítmény meg a pénz. Nem akarjuk feltalálni a feltaláltat. Tudjuk, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha nincs selejtes tégla. Amit az időjárás okoz, arról nem tehetnek. De talán nem Vagyunk laikusak, ha azt mondjuk, hogy a préselés kevesebb se- lejtet adjon a szárítóállványra... — *• lám még a balesetveszély Is kisebb lesz a berakóknál. ...Óriási a munkaütem mindenütt. S mind az emberért, az ember életének jobbátételéért. A konzerv, a vízvezeték, a tégla értünk és nekünk készül. A technika fejlesztése is az ember életkönnyítését szolgálja. De egyről <he feledkezzenek meg a munkahelyek vezetői: az emberről, aki az emberért cselekszik. Egy kisgé túlzott, de igaz hasonlattal mondjuk: az automatagépsor mellett a munkás ne fázva és ázva nyomkodja a kapcsológombokat... Padányi Anna—Varga Tibor Bevált a telepítés, jobb minőségű a bal A gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetíkezet halászai a napokban megkezdték a szabad vizákon is a halászatot Naponta 5—25 mázsa halat fognak. A szövetkezet tavaly kísérletképpen ivadékot telepített a természetes vizekbe is, s az eredmény az lett, hogy most a halászatok idején lényegesen több az I. osztályú, kiváló minőségű hal, mint a korábbi években volt. A halászok emberfeletti munkát végeznek, hiszen a rossz időjárás igen mélyen feláztatta a talajt a hullámtereken és a halak szállítása sok gondot, nagy erőfeszítést igényel. Sokszor egy szállítmányt 2—3 gép is nehezen tud kivontatni a partról a kövesút- ra. A tsz vezetősége gondoskodik ezekről az emberekről, akik vállalták a nehéz munkát. A szövetkezet központjában fűtött szállást és meleg ételt biztosít naponta a halászoknak. Foglalkozásomnál fogva általában bízom az emberekben, az emberi értelemben. Más, dologi kérdésekben sem vagyok soha pesszimista, sőt határozottan merem állítani, hogy optimista vagyok. Állításomat bizonyítani is tudnám. > Abban is hiszek, hogy a genfi leszerelés i értekezlet a mennyiségi elvről áttér valamikor a minőségi elvre és nem jegyzőkönyveket fog gyártani, hanem jóváhagyja az általános és teljes leszerelést. De hiszek kisebb dolgok megoldásában is. Így például nem csatlakoztam a nyáron sem azon kishi- tűekhez, 'akik azt mondták, hogy nem lehet sohasem strandpapucsot kapni. Azt jósoltam nekik, hogy egy éven belül lesz strandpapucs, és lám, még egy fél év sem telt el, és ma már lehet kapni ezt a fontos cikket. Persze, most nem kell senkinek. Hiába, ilyenek vagyunk. Ha nincs Optimizmus valami, akkor mindenkinek kell, viszont, ha lehet kapni, akkor nem kell a kutyának sem. Például most keresik a szülők a gyermekbakancsot is, amikor nincs. Nyáron nem vett senki, akkor mindenkora szandált kereste. Biz_ tosra veszem, hogy arra is rájön az emberiség, hogy mit, mikor kell venni — elsősorban a kereskedelem jóvoltából. Kevesebb meggyőződéssel, de még mindig bízom abban is, hogy tártősabbak lesznek a gyermekcipők, éleseb. bek a magyar zsilet- pengék és a vendéglői kések. Optimista voltam 'ynindig a déligyümölcsök tekintetében is. Egy időben nem wM narancs, banán, füge stb. Az utóbbi években van. A téli hóna_ polcban viszont las. san a jonatánálma lesz a füge meg a ró- zsakrumpli. A fentiek ösztönöz, tek arra, hogy higy- gyek a posta, a DAV, a vízművek kooperációjában is, amikor parkjaink feldúrásá. ról van szó kábelek és csőfektetés miatt, hiszem, hogy egyszer megteremtik a harmóniát. Sokan kaján mosollyal jósolgatják, hogy a Bartók Béla út aszfaltját is feltörik a csatornázás miatt. En bízom ben. ne, hogy nem lehet igaz. Sőt megérem minden bizonnyal azt is, hogy négy-öt évig is eltart egy-egy utca aszfaltja, javítás nélkül. Fanatikusan hiszek abban is, hogy megérek még olyan napot, sőt napokat, amikor iskolás gyermekeim nem kémek semmire sem pénzt. Abban sem kételkedem, hogy idővel jobb lesz a tv-műsor, az időjárás, a gázellátás, és a magyar golyóstoll. Egyetlen dologgal kapcsolatban vannak kételyeim csak; mikor lehet végre kapni szent jános ke nye . rét? (Dobra Sándor) EPIZÓD A legmodernebb divat szerint öltözött fiatalember ballag előttem Orosházán, a fényesen kivilágított Dózsa György úton. Kezében a közismert sportszatyrot lógatja, s vidáman fütyü- rész. Természetes ez egy fiatalnál, s ezért nem is tulajdonítok különösebb jelentőséget az egésznek. Csak akkor kezdek fülelni, amikor a fiú Mozart Török indulóját fütyüli heves ritmusban. Talán négyszer is el- ismétli ezt a közismert zeneszámot, majd azután különböző operaáriák következnek: részlet a Parasztbecsül et-ből, a Tra- viata-bód és így tovább. Már-már azt hiszem, hogy a klasszikus zenének szenvedélyes rajongójával találkoztam, aki talán a világért sem venne a szájára egy-egy tüzes táncdalt, modem csa-csa-csát. Jóformán végig sem gondolom mindezt, amikor azt hallom, hogy emberem átvált a Bendzsó boys-ra. Az ütem szerint mozgat, ja hozzá a vállát, egész felső testét, majd túlságosan egyszerűnek találja a füttyszót és szépen csengő baritonján énekelni kezdi a közkedvelt dalt. Természetszerűleg véleményt alkotok magamban erről a fiatalemberről. S ez a vélemény mintegy bizonyíték is önmagam előtt arra, hogy mindegy az bármilyen zene is: ha szívhez szóló és kedves a melódiája, megragad öreget és fiatalt egyaránt. Csakhogy, az is igaz: irányítani kell a fiatalokat a zenei műveltség megszerzésében, lehetőséget teremteni számukra althoz, hogy ne csupán a dzsesszt szeressék meg, de valamennyi nagyszerű, szép zenei alkotást is. ő életük az év tizenegy hónapjában. Ha nem esik, akkor is sárban, vízben, keskeny csatornaaz ő egészségük nemcsak az övéké és családjuké, hanem az országé is. AZ ASZFALTÚTÉFlTÖ VÁLLALAT albérletet keres. Ajánlatokat Békéscsaba II., Lenin út 5/a alá kérem. Telefon: 28—06. 10486 A MEDGYES EGYHÁZI VAS- ÉS FAIPARI KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET a lakosság szolgálatában. Telefon: Med gyesegyháza 6. C< J- " 7í>»V, \ v SZÖVETKEZETÜNK RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJA MINDENNEMŰ háztartási kisgépek, kerékpárok, motorkerékpárok javítását ÚJ SZAKEMBEREK BEÁLLÍTÁSÁVAL, VALAMINT vaskerítések, vaskapuk és új kerti bútorok készítésit. SZAKSZERŰ ÉS PONTOS MUNKÁVAL A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN! i
