Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-14 / 241. szám
1964. október 14. 3 Szerda (Dizestfási képek A Kossuth Tsz-ben vasárnap is vetettek Mind több traktort állítanak két műszakba A kissé hűvös szobában rövid tőmondatok, kérdések és feleletek hangzanak eL — Hogy álltok a vetéssel? — kérdi Pádár Kálmán üzemegységvezető. — Jól — válaszol az egyik brigádvezető. — Nekünk még ember kellene. Kevés — így a másik. — Mennyi? — Három. — Jó, megkapjátok, és nálatok mi újság? — fordul az üzemegységvezető a harmadikhoz. H pattogó beszéd hallatára valami parancsnoki szobában érzi magát az ember. Az is. Csakhogy a termelés parancsnokai váltanak itt szót. Röviden adják elő kívánságaikat, kapják az utasítást, hiszen sürget az idő, vár a további munka, s a gyakorlat embere néhány mondatból is megérti, mit kell tennie. Pádár Kálmán és a brigádvezetők naponta találkoznak s ilyenkor délután a másnapi teendőket beszélik meg. A megbeszélés véget is étt. Útnak indulunk. Ragyogóan süt az őszi nap, igazi vénasseonyok nyara. v — A legjobb idő a munkára — véli Pádár elvtárs —, különösen fontos ez most a rizs betakarításakor. Géppel aratunk és kombájnnal. A távolban már fel is tűnik a kombájn méltóságteljes alakja. Furcsa még a szemnek: rizsföldön kombájn?!... Mégis... Ott mozog előttünk. A puha talajon még kissé nehézkesen, de azért halad s . nem kell emberek százainak hajlonga- ni a sarlóval. — Hatvanöt holdon teljesen gépesítettük a rizs betakarítását — szól Pádár elvtárs magyarázólag, szája szögletében mosoly vibrál, büszke az eredményre. — Régen kísérletezünk már ezzel, de nem a legjobban sikerült. Az idén Szűcs Mihály igazgató javaslatára, aki a Szovjetunióban járt és az ott szerzett tapasztalatait hasznosítja, a szokottnál egy héttel hamarább fogtunk a víz lecsapolásához. Az eredmény: egyenletesebben szárad fel a talaj, biztonságosabban mehetnek rá a gépek. A kísérlet tehát sikerült. Egyenlőre a 350-ből csak 65 holdon, de a cél a teljes gépesítés. Vontatók húznak el mellettünk dohogva, pöfögve. Terhükkel fürgén fordulnak a közelben lévő asztagok mellé. A kézi aratású rizskévéket hordják ide. Révész Mihály ég Varjú István telepvezetők rakják az asztago- kat. Mindketten évek óta a gazdaság dolgozói. Egy forduló szünetében beszélgetünk a munkáról, a normákról, a prémiumról. Gyors beszédű, tréfás kedvű ember Révész Mihály, hangulata átragad a közben ismét visszatérő traktorosokra, rakodókra is. — A termés jó, dolgoztunk is érte eleget — mondja — csak aztán a prémium is meglegyen! — Hamiskásan néz az üzemegységvezetőre, nek. szánta az utóbbit. A régi tapasztalatok fanyar íze érződik ebből a megjegyzésből, amikor csak ígérték, de nem adták meg a prémiumot. Aztán gyorsan hozzáteszi: Reméljük, meglesz, bízunk a mostani igazgatóban, ismerjük régebbről, amikor agronómus volt itt. Amit megígér, azt teljesíti is. lovábbmegyünk. A messzeségben sűrű porfelhő vonja magára a figyelmet, mintha égne valami. Hajnal óta gépen ülnek a traktorosok. Három veri fel a száraz föld porát, szorosan egymás mellett. Simítozzák, meszezik a talajt, hogy jövőre jobb legyen a termés. A cséplőgépeknél a két tarpai brigádot dicsérik. Egy Szabolcs megyei kisközségből jöttek. Fekete bőrű, fekete színű vidám társaság. Beszélgetni azonban nem ér rá egyikőjük sem. Ügy sürögnek, mintha létük függne attól, hogy mielőbb befejezzék a munkát. Néhány hét alatt — amit itt töltenek — szép kis összeget gyűjthetnek össze. — A tarpaiakkal szívesen dolgoznék együtt mindig — mondja az üzemegységvezető —, pedig sokan szidják a cigányokat. Nem mondom, akad Olyan is, aki megérdemli, de ezek igen dolgos emberek. Visszafelé a Il-es üzemegység mellett haladunk el, építkeznek. Két 108—108 férőhelyes istálló fölé már felkerült a tető. Rövidesen kész lesz. Egynek pedig az alapozását kezdték meg. Fejlődik a gazdaság, mert szorgalmasak az emberek. Kasnyik Judit — Hat hónapja erre az aratásra várunk — mondja a brigádvezető. — Tegnap kezdtük a betakarítást. A part menti iszapba besüpped a cipő, pedig náddal fedték be. A nagycsizmások a vízben állnak. A háló egyik sarkába gyűjtik a fogás maradékát, az utolsó fuvart. Ágas végű botokat szúrnak a fenékbe, arra akasztják a háló szemeit. így könnyen kimerik a halakat, hogy aztán a szállítók dézsával a hátukon megrakják a kocsit, s elindulhassanak a bivalyok. A Begécs 6, a halágy-árok, mondják, 167 holdon kanyarog. Mesz- sze egy fehér pózna látszik. Körülbelül ott kezdték meg vagy egy kilométerre a lehalászást, reggel onnan hozták idáig a halakat. A Begécsből visszanéz a fénysugár. Meleg van. A combot is védő hosszú csizmán túl a víz megáztatta a halászok ruháját. Megáztatja télen-nyáron, s furcsának tűnik ezeket a szálfa termetű, cigánybarna embereket nézve, ha halljuk, hogy legtöbbjük reumás. A fix keresetük 1200 körül van, erre jön aztán ez-az, nem sok, kacsahizlalá- si prémium, illetményföld, miegymás. A munka nehéz. Negyven—negyvenöt éves koron túl már nem is csinálják. — Ide, közénk nem jöhet akárki — ezzel nem akarok megbántani senkit... Reggel elkezdjük valahol a halászatot, s akármi Tojásfeldolgozási rekord Békéscsabán Az Országos Baromfiipari Vállalat békéscsabai gyáregységében — ahol az éves tojásíeldolgozási terv 38 millió volt — eddig 53 millió tojást dolgoztaik fél. Ügy számolják, hogy óv végéig elérik a 70 milliót. Ezzel a tojásfeldolgozásban rekord-évet ér el a békéscsabai telep. A telep 37 éves fennállása óta nem volt még ennyi tojásfeldől- gozás. Egyetlenegyszer érték él 48 milliós évi eredményt 1952- ben, de akkor Szaiboics-Szatmár megyéből is vásároltak friss tojást. Most pedig csak Békés és Hajdú megye egy-egy részéből hozták a sok friss tojást. A félszabadulás utáni években egyébként nem volt ritka a 15—20 milliós éves teljesítmény. A gyáregység vezetői azzal magyarázzák a tojásrekordot, hogy a termelőszövetkezetek — és a háziasszonyok egy része is — egyre nagyobb mennyiségben tart fajtiszta törzsállományt s a régi magyar fajták helyett szívesen bíbelődnek a kényesebb, de nagyobb tojáshozamú külföldi fajtákkal. A. R. Traktoros-fanfolyamot szerveznek Az elmúlt évhez hasonlóan az idén ismét megrendezik a termelőszövetkezeti tagok részére a traktoros-tanfolyamot Békéscsabán, a városi tanács mezőgazdasági osztálya, a gépjavító állomás és a Kétegyházi Mezőgazdasági Gépószképző Szakiskola. Két tanfolyamot szerveznek 30—30 fő részvételévéi. A traktoros-tanfolyamot előreláthatólag december 15-én az úttörőházban nyitják meg. van, a zsákmányt ide ki kell hozni — mutat a lába elé az egyik nagycsizmás. — Ha a nagycsizmás nem húz egész napra valót, megáll a szállítás meg minden. Ez a mi munkánk veleje, az őszi halászat. De minden évszakra megvan a tennivaló. Télen a betakarított állománynak azt a részét, mely itt marad a gazdaságban, épségben, elegendő oxigénnel megőrizni, a teleltető-medencékben. Tavasz- szal kihelyezni a jószágot a nagy tavakba. Megmondják: ennyi te- nyészhal, ennyi piaci hal kell, s aszerint gondozzuk a jószágot, hogy 10—11-szeresére is megnőjön a súlyuk. Májusban jön az ívás, majd az etetés árpával, defektes búzával, kacsatrágyával, rozzsal. — Mit szeret leginkább a szakmájában? — Én a jószágot, a hal ártatlan, néma bandzsiságát, hogy úgy rá van utalva az ember figyelmére. — Mit nevel a gyerekeiből? — A kislány fodrász lesz, a nagyobbik fiú' sofőr. A legkisebbik gyerekem — azt hiszem ő a leglánglelkűbb— abból talán halász lesz. Biharugrán azt mondják: ug- rai ember halásznak születik! A békéscsabai termelőszövetkezetek október 6-án fejezték be az őszi árpa vetését. Az előirányzott tervet 101 százalékra teljesítették, ez abból adódott, hogy a Petőfi és a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz a tervezettnél több árpát vetett. Az őszi takarmánykeverékből is 26 holddal többe került a mag az előirányzottnál. Mindkét terméket időben és jó minőségben vetették el Békéscsaba termelőszövetkezetei. A búza vetéséhez szeptember 28 és 29-én láttak hozzá, s az 5400 holdból 1971-be került a mag október 12-ig. Mivel azonban a betakarítás lassúbb a tervezettnél, így a vetés sem a tervezett ütemben halad. Október 20-ig az összterület 70 százalékán fejezik be a vetést, ez 10 százalékkal kevesebb a beütemezettnél. A városi tanács mezőgazda- sági osztálya éppen azért az elmúlt napokban szemléket tartott, és a legutóbbi agronómusi értekezleten javasolta a tsz-eknek, hogy a korai elővetemények betakarítását gyorsítsák meg, és minden erőt arra összpontosítsanak, hogy a közös termények betakarítása gyorsabb ütemben haladjon. A háztáji kukorica zömét ugyanis már jórészt letörték, s igen fontos, hogy most már a családtagok is segítsék a közös kukorica mielőbbi betakarítását. A vetésben a Petőfi Termelőszövetkezet áll a legjobban, ugyanis És jön is az utánpótlás. Tóth Laci bácsi főhalászmesternek hét tanulója van. Azokat ő addig nem ereszti, míg nagyon nem tudnak mindent. Szerinte a legnehezebb a hálójavítás módját átadni. „Ügy csinálják azt, mint az asszonyok a kis csipkéket.” Laci bácsi 1938 óta itt dolgozik, és sokat tud a halászokról, a halakról, a halgazdaságról. Az itteni mesterséges tavak beszédes nevűek. A Cigány-tó onnan kapta nevét, hogy még régen, a húszas években lakott egy öreg cigány Ugrán. Mikor a putrija közelében elkezdték építeni az új halastót, Korhusz Zoltán, az akkori tulajdonos a faluban felhúzatott neki egy házat. De az öreg semmiképpen nem akarta elhagyni a viskóját, mindaddig, míg körül nem lepte a víz, hogy ladikkal hozták ki... A Ludas-tavat azért hívják úgy, mert ilyenkor ősztől decemberig ott tanyáznak a vadlibák. A Csík-tó meg régen tele volt ezzel a kihalóban lévő, apró, fekete cigányhallal, régi alföldi halászok, pákászok eledelével. — Hogy készítették el a csíkhalat, Laci bácsi? — Sülve vagy savanyúan, mint a savanyú levest. A most tenyésztett halak szokásairól, ízéről, minőségéről kérdezem. Megtudom például, hogy a terület 53 százalékán elvetette a gabonát. Itt nincs különösebb lemaradás, időben láttak a munkához és teljes kapacitással dolgoznak. A város termelőszövetkezeteiben összesen 17 traktoros von- tatású vetőgéppel dolgoznak. A cukorrépát városi szinten a terület 57 százalékáról szedték fel. Legjobb a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet 78 százalékos eredménye. Itt igen jól szervezték meg a munkát, s a fogatokat, valamint minden szállítóeszközt erre állítottak be. Hasonlóan jó eredményeket ért el a Petőfi Termelőszövetkezet is. A kukorica betakarításában is a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz jár az élen, s jól haladnak a munkával a Kossuth Termelőszövetkezetben is. A vetőszántást Békéscsaba termelőszövetkezetei az összterület 72 százalékán végezték ei, hátra van még 1954 hold előkészítése. A mélyszántást 4360 holdon végezték el, a terület 39 százalékán, összesen 59 gép dolgozik a talaj- munkákban, ennek 33 százaléka két műszakos. A városi tanács javaslatára a termelőszövetkezetek a közeljövőben még több két műszakos traktort állítanak be és felkutatják azokat az embereket, akik értenek a gép vezetéséhez, hogy minél több géppel dolgozhassanak. K. J. a harcsa fűzfagyökér-nászágyban ívik. Vagy, hogy a compót a magyarok nem szeretik, túl szálkás, de tenyésztjük, mert az olaszok, — unván úgy látszik a tengeri halakat — szívesen vásárolják... A törpeharcsát és a csukát sülve ajánlja Laci bácsi. — És a Laci-pontyot? — kérdezi valaki. Tóth bácsi elpirul, s megmagyarázza az ugratás eredetét: néhány éve megbízásból öt darab ezüstkárászt hozott a gazdaságba. Olcsó és sokat fizető hal ez — biztatták őket. Lelkére is kötötte az embereknek, hogy úgy vigyázzanak a halakra, mint a szemük fényére. Ezek aztán rém megsokasodtak, s kiderült, hogy „mindent felzabálnak”, de nem nőnek nagyra, csak szaporodnak. Ma már irtják az ezüstkárászt, s bár vesznének ki minél előbb, mert addig neki nem lesz nyugta a Laci-pontytól. A háló már üres. A bivalyok megindulnak. Befejezték. — Ni, a ludak — kémleli az eget az egyik nagycsizmás. — Nem ludak azok, hanem darvak. Felettünk húznak. — Holnap hánykor kelnek? — kérdezem Debrecenit. — ötkor már kint vagyunk a vízen. — Jó fogást holnapra is. — Köszönjük... Hallja csak, beszél a daru — néz fel az égre. Padányi Anna Halak pásztorai
