Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-13 / 240. szám
1964. október 13. 5 Négyen a füzesgyarmati gimnáziumról Mit mond az igazgató, az osztályfőnök és két diák? Az első tanítási órára hívó csengőszó nagy eseményt jelzett Füzesgyarmaton. Egy évtizedes kívánság valósult meg: gimnáziumot kapott a község. Az általános iskola szeretettel fogadta testvérének az egyetlen középiskolás osztályt, hiszen tanulói majdnem valamennyien itt végezték a nyolc általánost. A községben mindenki tudja, hogy Barkóczi Pál, a helyi Vörös Csillag Tsz elnöke szorgalmazta leginkább a gimnázium ügyét, bár Szőke János, az Aranykalász elnöke sem maradt el tőle, de a tanács sem, annyira nem, hogy az új középiskola esti tagozatának vezetője Garamvölgyi István tanácstitkár lett, aki „civilben” pedagógus. Az első hónap krónikáját keresem, amikor a legilletékesebbektől: az igazgatótól, az osztályfőnöktől és két diáktól kérek interjút : mondanák el, mi újság a gyarmati gimnáziumban? — Nézze, valóban a kezdet kezdetén vagyunk — mondja az igazgató —, viszont mégis túl néhány, ugyancsak fogós szervezési és anyagbeszerzési problémán... A gimnázium már régen nagy kívánság volt itt. Szeghalomra jár naponta 100 gyarmati gyerek, az ottani gimnáziumba. Az elsősök most már itthon maradhattak és megszabadultak a fárasztó utazástól, éjszakai tanulástól. — Jól hallotta, a két helyi termelőszövetkezet vezetősége már évek óta élesztgeti a gimnázium gondolatát. A Vörös Csillag kapcsolatban van a szeghalmi gimnáziummal is: a Szeghalomra járó gyarmati diákok idejárnak gyakorlati munkára a plusz 1 napon. A mi gimnazistáink kertészetet tanulnak, szintén a Vörös Csillagban. — Az osztály anyagi helyzete, él. látottsága? Megfelelő; egy hónap után úgy látom, nem lesz különösebb baj. A felszerelésre kapott 12 800 forintot elvásároltuk, a székeket azonban még nem szállította le az IFÉRT. Különben a tanács a községfejlesztésből a napokban utalt át a gimnáziumnak 5 ezer forintot szemléltető eszközök vásárlására. Kémiai és fizikai anyagot vettünk. — Űj gimnáziumi épület? Tervezzük. A községi tanács kétmillióval tudna hozzájárulni... Négy tanterem, tornaterem, ez feltétlenül kell. Ha jól tudom, a tanácsi hozzájárulás az építési költség fele lenne. Néhány év múlva bizonyára szó lehet a dologról. — A gimnázium személyi ellátottsága jó. Két egyetemet végzett tanárom van, nincs túlterhelés. Ennek különösen örülök, mert te' az általános iskolai oktatás nagy múltú, régi intézet. A mi gimnáziumunk egyetlen első osztálya most kezdi „történelmét”. Tudjuk, hogy a kezdettől sok függ s a jó hírt nem osztogatják ingyen. — Hogy milyen érzés gimnazistának lenni? Nagyon jó. És itthon járni? Az még jobb! Sokat hallottuk az egy évvel idősebbektől, akik Szeghalomra járnak, hogy milyen borzasztó a mindennapos utazás meg a késő estig tartó tanulás. Most, hogy elkezdtük, nem is tudnám elképzelni, hogy este hétkor érkezzek haza és vacsora után kezdjek tanulni. — Tanárnő szeretnék lenni... A földrajzot különösen szeretem. Most is azért mosolygok, mert ha jól tudom: földrajzóra lesz... — Jó, hogy itt van a gimnázium, különben is nyolc éven át megszoktuk ezt az iskolát, megismertük a tanárokat, ők is minket és ez nagyon sokat számít, úgy gondolom... Az osztály alig változott, inkább szaporodtunk, a II. sz. iskolából jött négy volt nyolcadikos, összetartunk jóban, rosszban... Ezt az utóbbit is jól tessék érteni, mert csak azt akartam kifejezni, mennyire együtt vagyunk. Jó osztály ez a miénk. Zöld Lajos osztályfőnök. Zöld József igazgató. — Mi szeretnék lenni? KertészPont jó, hogy gyakorlatin ezt tanuljuk. A gimnázium után a kertészeti főiskolára jelentkezem. Addig azonban még négy hosszú év van hátra! — Az is szép lesz, hogy mi leszünk a füzesgyarmati gimnázium első érettségizői! Szívesen látjuk akkor is.Sass Ervin