Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-13 / 240. szám

19M. október 13. 3 Kedd Drágának bizonyul az olcsó — Tudósítás készülő öntözőtelepekről — A Gyulai vízügyi Igazgatóság vezetői megbeszélésének csak az utolsó mondatfoszlányait hallot­tuk: „Agregátorokat küldünk ki, hogy a munkahelyeken ne az érté­kes nappali órákban, hanem este ejtsék meg a gépek karbantartá­sát.” Ez ragadta meg legjobban a figyelmünket s a kért válasz he­lyett Kurta József elvtárs, az igaz­gatóság vezetője ezeket mondotta: Éppen körútra indultunk a me­gyei tanács öntözési felügyelőjé­vel, Sebestyén Józseffel, az igaz­gatóság néhány mérnökével azok­ba a termelőszövetkezetekbe, ahol embereink és gépeink felszíni ön­tözőtelepek kialakításán és talaj- egyengetésen dolgoznak. Elindultunk. Első utunk a do­bozi Petőfi Tsz-be vezetett, ahol alaposan megnövekedett az öntö­zési „étvágy”. Az idén ugyanis mintegy 1800 hold szántóföldi nö­vényt öntöztek esőztető és felületi módszerrel. Csupán a terméskilá­tások hatására elhatározták, hogy az idén és jövőre 341 hold műré­tet és újabb 400 hold felületi öntö­zőtelepet létesítenek. A műrét ezeknek az ön tözőjelepeknek a tervezőit „megszállta” a takaré­kosság. Világosabban szólva: túl kevés esést terveztek táblaszel­vényenként. Emiatt már most mortyognak a talajnyasővel dol­gozó emberek, de minden bizony­nyal mortyognd fognak a termelő- szövetkezetek is. Ugyanis a talaj­nyeső gépek normája a kapacitá­suknak megfelelő teljesítmény szerint van megállapítva. Az egyengetés azonban csupán né­hány centiméter vastagságú nye­séssel jár, ezért a köbméter-telje­sítmény szinte minimális. Emiatt mortyognak a nyesőgépp>ed dol­gozók. A termelőszövetkezetek pe­dig azért, mert az alacsonyan ter­vezett talajszintezés szinte lehe­tetlenné teszi azt, hogy öntözéskor egyenletesen csörgedezzen végig a táblaszelvényeken a víz. Boros Imre technikus vezetésé­vel a tervben megjelölt nyesést szinte kényes pontossággal hajtot­ták végre a dózerekkel dolgozó Két munkásszállás — két világ — Túl éles kontrasztok a Felsőnyomási Állami Gazdaságban — Elsorolta azt is, hogy milyen típusú és kapacitású gépekkel rendelkezik az igazgatóság, de ezek részletes ismertetése helyett érdekesebb az, hogy megyénk ter­melőszövetkezeteiben megnőtt a felületi öntözőtelepek, de a műré­tek és a mesterséges öntözött lege­lők iránti igény. Az igazgatóság gépesített brigádjai jelenleg jó­részt műrétek és öntözött legelők előkészítésén dolgoznak. Többek között a békéscsabai Kossuth, a köröstarcsai Petőfi, a gyomai Dó­zsa, a füzesgyarmati Vörös Csil­lag és a füzesgyarmati Aranyka­lász termelőszövetkezetekben. Ha az idő kedvez, akkor az idén csak­nem 2 ezer holdon fejezik be a felszíni, szántóföldi és legelőön- töző telepiek létesítését. Nem túl vérmesek a remé­nyek. Ugyanis az öntözőtelepiek létesítésének is az az akadálya, mint a talajjavításnak: meg kell várná, amíg lekerül róluk a kul­túrnövény, illetve amíg befejező­dik a legeltetés. Ekkorra bizony alaposan megrövidülnek a na­plók. Ezért határozta el az igazga­tóság vezetői értekezlete, hogy a nappalokat jól kihasználva üze­meltessék a gépeket s este az ag- regátorok által fejlesztett világí­tás mellett ejtsék meg a karban­tartást. Látszólag jól haladnak a bri­gádok a dobozi Petőfiben, s a bé­kési Viharsarokban, a gyomai Űj Életben és az endrődi Üj Barázda Tsz-ben. Azonban ez csak a lát­szat. Ugyanis a 2,25 köbméteres földnyeső ládákat, de főleg a 6 köbmétereseket nagyobb intenzi­tású földmunkára konstruálták. Nyesnivaló akadna mind a felületi öntözésre kijelölt szántóföldeken, , mind a műréteken és jövendőbe- | li öntözési legelőkön. Azonban j len mar előzőleg 5—8 centimétert fogathattak volna, nem kellene elölről kezdjék a munkát. Jövőre — előreláthatólag — ismét legalább 2 ezer hóidon ké­szül megyénkben talaj egy enget ést igénylő öntözőtélep. A munkák beindulásáig revízió alá kellene venni a telepek tervét s elérni azt, hogy lehetőleg egy művelettel a legjobban öntözhetővé váljanak az újonnan létesített telepiek. K. I. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsától a nyáron vizsgálódó bri­gádok jártak az állami gazdasági munkásszállásokon. Miután jelentésüket összeállí­tották, megvitatta azt az SZMT elnöksége. Ott voltam ezen az ülésen. Az egyik brigád vezetője adalék gya­nánt megemlítette, hogy különö­sen a Felsőnyomósi Állami Gaz­daságban tűntek szemébe éles kontrasztok. A központi szállás a mai ember igényeihez igazodik, óm a külterületiek meglehetősen elhanyagoltak. Az ülésen határozatot hoztak a szállások helyzetének, kulturált­ságának javítására. De nem sok foganatja lett mindmáig. A felsőnyomási gazdaságban to­vábbra sem megnyugtató a hely­zet. Paplanos ágy, rádió, szőnyeg Lovas János szb-titkárral néz­tünk szét három szálláson csü­törtökön délelőtt. Kettő a köz­pontban van, egy alig néhány száz méterre ezektől. A legjobban felszerelt, legott­honosabb kétségtelenül az, ame­lyik májusban készült el. Hogy nők lakják, azt mór az épület előtti virágágyak elárulják. A folyosó szép tiszta. Fehér szekrényekben a ruhák, cipők. Két szolját néztünk meg. A töb­bi zárva volt, lakói dolgoztak. Az egyikben éppen lepiedőt cseréltek. Minden második héten cserélnek. A sarki szobában Pecsenya Zsu­zsannát találtuk, tanulás közben. Konyhai munkás, mezőgazdasági technikumba jór, levelező tago­zatra. Megengedte, hogy egy kis terepszemlét tartsunk. Meleg otthonosságot éreztem. A padlón szőnyeg volt, ahová nem jutott, oda papírt terítettek. Az ágyakon rózsaszínben játszó pap­lanok, a négy, mintás falon a Zsuzsa nővére által készített szí­nes rajzok sorakoztak. A világvevő rádión ízléses kézi­munka, a kályha ezüstösre festve. Az éjjeliszekrényeken rend. — Jobb itt, mint az előző szál­láson volt. Itt nincsenek emeletes ágyak, nincs zajongás — mondta Zsuzsa. Sejtettem, hogy mindannyiuk- nak jobb a közérzete. A környezet befolyásolja az embert. Havi har­minc forintért nyugalmat, tiszta­ságot, paplanos ágyat kapnak cse­rébe. Megbecsülést érezhetnek. Szállás vagy nyomortanya ?! Innen az I-es üzemegység iro­dája mellé mentünk. Két földszin­tes épületben férfiak laknak. Zsúfoltak a szobák, tele vannak emeletes ágyakkal, de a takarító asszony igyekszik rendet tartani. Az épület ósdi, tavaszonként a mennyezet beázik, ilyenkor köl­tözködik mindenki éppen oda, ahol nem csöpög a víz. Ha mostoha légkörben is, de itt még lehet lakni. Csakis igényte­len embereknek. Helyesebben: igénytelenné szokottaknak. A harmadik szállást egy volt is­kolában találtuk. Idénymunká­sok menedéke, hamarosan lebont­ják. Az emberek a Duna—Tisza közéről jöttek, kis motyókkal. Pénzt, télirevalót akarnak keresni. Két szobában néztünk szét. Lo­vas elvtárs zavarban volt, én alig hittem a szememnek. Azt mondta: két hete járt itt, nagyobb rend volt. Csak ültem az egyik ágy szé­lén megdöbbenten, s nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ez a szállás olyan, mint egy nyo­mortanya! És kavargott a gyom­rom. A nagy szobában a padló na­gyon koszos, piszkos volt, napiok óta nem söpörtek. A kályha mel­lett állt pedig egy rossz seprű. Az ablaküvegen zsongtak a legyek. Odasütött a nap. Az asztal mellett két rossz szék. Az ágyakon ki tudja mikor mosott pokrócok. Az egyiket felhajtottuk. Olajfoltos vagy zeírfoltoe, pifizkoo volt a le­pedő. A fejpárnákon egy huzatot sem láttunk vagy négy vánkost összegyűrt ruha helyettesített. A móló vakolatú falba ketten- hárman szöget vertek, azon csüngtek ingjeik, ruháik. Az ágyak alatt itt-ott eg^ pár cipő. Sörösüveg, táskák. A kályhán egy sportszatyor, a mennyezeten pók- háló. Egy kopiott lavór a sarokban. Mindez együtt oly nyomasztó volt, hagy nem bírtam sokáig néz­ni. Benéztünk egy zárt szoba pisz­kos ablakán. Az egyik ágyon le­gyek lakmározták a szétszórt ke­nyérmorzsákat. Az asztalon egy Szállítják a répát telepies rádió állt, mellette három lámpa, egy gyertyával, egy töröt­ten. Az asztalt nagyon régen tisz­títhatták le. Hogy lehet ilyesmit eltűrni ? Ez az emberi méltóság megcsúfo­lása! Mert átmeneti a szállás, mert lebontják nemsokára, hát nem költenek rá semmit. Ez még felfogható ésszel, de hát itt embe­reknek kell élni, lakni, akik a gazdaság termését takarítják be. A munkájukért fizetnek, de az már nem számít, hogy hová fek­szenek, hol mosakodnak, piszok­ban vannak-e vagy tiszta szobá­ban?! Munkásemberekről van szó. Mi­ért nem emelte fel eddig erélye­sen a szavát érdekükben Mészáros Pál üzemegységvezető, Börcsök Mihály brigádvezető, Barta Mária egészségügyi megbízott, Dalmadi László, az szb munkásellátási fe­lelőse, Krucsó János szakszerve­zeti bizalmi, és mindazok, akik felelősek a körülményekért?! Szóltak-e nekik, hogy ilyen he­lyen is kell a rend, a tisztaság? Nekik sem, de a szakszervezeti bi­zottságnak, a pártvezetöségnek, gazdasági vezetőségnek sem válik dicséretére ez a helyzet. Horváth Lajos főkönyvelő el­mondta nekem, hogy az idén mór több mint 140 ezer forintot köl­töttek a munkásszállásokra. Ta­valy 250 paplant vettek, van már minden üzemegységben. Mindezt örömmel jegyeztem le: lám, javul a helyzet évről évre... Aztán elémvillant az iskolában látott helyzet, s oda volt az öröm. Ide nem kellett volna jóformán sem­milyen beruházás, keret, csupán lelkiismeretes odafigyelés, na­gyobb törődés, több ember tiszte­let, a fáradt emberek önigényének ébresztgetése. A kontrasztok eltüntetése nem­csak pénzen múlik. Pallag Róbert medgyesbodzási Egyetértés Tsz-ben az Idén lényegesen jobb cukorrépatermést értek el a ta­valyinál, A szállítás zö me még tart. Képünkön egymás ut án érkeznek a fogatok. A törzsvendég Orosházán, a televíziós eszpresszó­ban naponta megjelenik egy öreg­úr, s attól a pillanattól, hogy átlépi a küszöböt, rendkívül feszült légkör alakul ki az említett vendéglátóipari egység dolgozói körében, de ez alól gyakran a vendégek sem menekül­nek meg. Hiszen hősünk, úgy lát­szik, azok közé a törzsvendégek közé tartozik — örvendetes, hogy kevés van belőlük —, akik szeszélyüket a felszolgálón élik ki. Ugyanis a leg­nagyobb igyekezettel sem tudják el­találni a kedvét az eszpresszó dolgo­zói ennek az öregúrnak: vagy a po­hártípus nem jó, vagy nem elég fe­kete és forró a kávé, s uram bocsá’ néha talán még az is baja, hogy gömbölyűek a szénsavbuborékok a szódavízben és nem kocka alakúak. A minap ez az öregúr hangosan háborgott amiatt, hogy a legfrisseb Orosházi Hírlapot nem tudták elő­keríteni számára az eszpresszó dol­gozói. Minősíthetetlen szavakat hasz­nált, méghozzá olyanokat, amitől a ? eszpresszó vendégei is pirultak. Pe­dig hát egy mindennapos törzsven­dégnek másképpen illenék viselked­nie, s észben kellene tartania azt, hogy a vendéglátóipari dolgozók is emberek, akiket nem szabad állan­dóan szekálni pusztán szórakozásból Annál is inkább érthetetlen ez 9 magatartása, mert az öregúr gyak­ran fennhangon kijelenti hasonló korú társának, hogy ő intelligens ember és műveltsége igen gazdag. Viselkedéséből azonban éppen az el­lenkezőjére következtethet, az em­ber. —as.

Next

/
Thumbnails
Contents