Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-13 / 240. szám
19M. október 13. 3 Kedd Drágának bizonyul az olcsó — Tudósítás készülő öntözőtelepekről — A Gyulai vízügyi Igazgatóság vezetői megbeszélésének csak az utolsó mondatfoszlányait hallottuk: „Agregátorokat küldünk ki, hogy a munkahelyeken ne az értékes nappali órákban, hanem este ejtsék meg a gépek karbantartását.” Ez ragadta meg legjobban a figyelmünket s a kért válasz helyett Kurta József elvtárs, az igazgatóság vezetője ezeket mondotta: Éppen körútra indultunk a megyei tanács öntözési felügyelőjével, Sebestyén Józseffel, az igazgatóság néhány mérnökével azokba a termelőszövetkezetekbe, ahol embereink és gépeink felszíni öntözőtelepek kialakításán és talaj- egyengetésen dolgoznak. Elindultunk. Első utunk a dobozi Petőfi Tsz-be vezetett, ahol alaposan megnövekedett az öntözési „étvágy”. Az idén ugyanis mintegy 1800 hold szántóföldi növényt öntöztek esőztető és felületi módszerrel. Csupán a terméskilátások hatására elhatározták, hogy az idén és jövőre 341 hold műrétet és újabb 400 hold felületi öntözőtelepet létesítenek. A műrét ezeknek az ön tözőjelepeknek a tervezőit „megszállta” a takarékosság. Világosabban szólva: túl kevés esést terveztek táblaszelvényenként. Emiatt már most mortyognak a talajnyasővel dolgozó emberek, de minden bizonynyal mortyognd fognak a termelő- szövetkezetek is. Ugyanis a talajnyeső gépek normája a kapacitásuknak megfelelő teljesítmény szerint van megállapítva. Az egyengetés azonban csupán néhány centiméter vastagságú nyeséssel jár, ezért a köbméter-teljesítmény szinte minimális. Emiatt mortyognak a nyesőgépp>ed dolgozók. A termelőszövetkezetek pedig azért, mert az alacsonyan tervezett talajszintezés szinte lehetetlenné teszi azt, hogy öntözéskor egyenletesen csörgedezzen végig a táblaszelvényeken a víz. Boros Imre technikus vezetésével a tervben megjelölt nyesést szinte kényes pontossággal hajtották végre a dózerekkel dolgozó Két munkásszállás — két világ — Túl éles kontrasztok a Felsőnyomási Állami Gazdaságban — Elsorolta azt is, hogy milyen típusú és kapacitású gépekkel rendelkezik az igazgatóság, de ezek részletes ismertetése helyett érdekesebb az, hogy megyénk termelőszövetkezeteiben megnőtt a felületi öntözőtelepek, de a műrétek és a mesterséges öntözött legelők iránti igény. Az igazgatóság gépesített brigádjai jelenleg jórészt műrétek és öntözött legelők előkészítésén dolgoznak. Többek között a békéscsabai Kossuth, a köröstarcsai Petőfi, a gyomai Dózsa, a füzesgyarmati Vörös Csillag és a füzesgyarmati Aranykalász termelőszövetkezetekben. Ha az idő kedvez, akkor az idén csaknem 2 ezer holdon fejezik be a felszíni, szántóföldi és legelőön- töző telepiek létesítését. Nem túl vérmesek a remények. Ugyanis az öntözőtelepiek létesítésének is az az akadálya, mint a talajjavításnak: meg kell várná, amíg lekerül róluk a kultúrnövény, illetve amíg befejeződik a legeltetés. Ekkorra bizony alaposan megrövidülnek a naplók. Ezért határozta el az igazgatóság vezetői értekezlete, hogy a nappalokat jól kihasználva üzemeltessék a gépeket s este az ag- regátorok által fejlesztett világítás mellett ejtsék meg a karbantartást. Látszólag jól haladnak a brigádok a dobozi Petőfiben, s a békési Viharsarokban, a gyomai Űj Életben és az endrődi Üj Barázda Tsz-ben. Azonban ez csak a látszat. Ugyanis a 2,25 köbméteres földnyeső ládákat, de főleg a 6 köbmétereseket nagyobb intenzitású földmunkára konstruálták. Nyesnivaló akadna mind a felületi öntözésre kijelölt szántóföldeken, , mind a műréteken és jövendőbe- | li öntözési legelőkön. Azonban j len mar előzőleg 5—8 centimétert fogathattak volna, nem kellene elölről kezdjék a munkát. Jövőre — előreláthatólag — ismét legalább 2 ezer hóidon készül megyénkben talaj egy enget ést igénylő öntözőtélep. A munkák beindulásáig revízió alá kellene venni a telepek tervét s elérni azt, hogy lehetőleg egy művelettel a legjobban öntözhetővé váljanak az újonnan létesített telepiek. K. I. A Szakszervezetek Megyei Tanácsától a nyáron vizsgálódó brigádok jártak az állami gazdasági munkásszállásokon. Miután jelentésüket összeállították, megvitatta azt az SZMT elnöksége. Ott voltam ezen az ülésen. Az egyik brigád vezetője adalék gyanánt megemlítette, hogy különösen a Felsőnyomósi Állami Gazdaságban tűntek szemébe éles kontrasztok. A központi szállás a mai ember igényeihez igazodik, óm a külterületiek meglehetősen elhanyagoltak. Az ülésen határozatot hoztak a szállások helyzetének, kulturáltságának javítására. De nem sok foganatja lett mindmáig. A felsőnyomási gazdaságban továbbra sem megnyugtató a helyzet. Paplanos ágy, rádió, szőnyeg Lovas János szb-titkárral néztünk szét három szálláson csütörtökön délelőtt. Kettő a központban van, egy alig néhány száz méterre ezektől. A legjobban felszerelt, legotthonosabb kétségtelenül az, amelyik májusban készült el. Hogy nők lakják, azt mór az épület előtti virágágyak elárulják. A folyosó szép tiszta. Fehér szekrényekben a ruhák, cipők. Két szolját néztünk meg. A többi zárva volt, lakói dolgoztak. Az egyikben éppen lepiedőt cseréltek. Minden második héten cserélnek. A sarki szobában Pecsenya Zsuzsannát találtuk, tanulás közben. Konyhai munkás, mezőgazdasági technikumba jór, levelező tagozatra. Megengedte, hogy egy kis terepszemlét tartsunk. Meleg otthonosságot éreztem. A padlón szőnyeg volt, ahová nem jutott, oda papírt terítettek. Az ágyakon rózsaszínben játszó paplanok, a négy, mintás falon a Zsuzsa nővére által készített színes rajzok sorakoztak. A világvevő rádión ízléses kézimunka, a kályha ezüstösre festve. Az éjjeliszekrényeken rend. — Jobb itt, mint az előző szálláson volt. Itt nincsenek emeletes ágyak, nincs zajongás — mondta Zsuzsa. Sejtettem, hogy mindannyiuk- nak jobb a közérzete. A környezet befolyásolja az embert. Havi harminc forintért nyugalmat, tisztaságot, paplanos ágyat kapnak cserébe. Megbecsülést érezhetnek. Szállás vagy nyomortanya ?! Innen az I-es üzemegység irodája mellé mentünk. Két földszintes épületben férfiak laknak. Zsúfoltak a szobák, tele vannak emeletes ágyakkal, de a takarító asszony igyekszik rendet tartani. Az épület ósdi, tavaszonként a mennyezet beázik, ilyenkor költözködik mindenki éppen oda, ahol nem csöpög a víz. Ha mostoha légkörben is, de itt még lehet lakni. Csakis igénytelen embereknek. Helyesebben: igénytelenné szokottaknak. A harmadik szállást egy volt iskolában találtuk. Idénymunkások menedéke, hamarosan lebontják. Az emberek a Duna—Tisza közéről jöttek, kis motyókkal. Pénzt, télirevalót akarnak keresni. Két szobában néztünk szét. Lovas elvtárs zavarban volt, én alig hittem a szememnek. Azt mondta: két hete járt itt, nagyobb rend volt. Csak ültem az egyik ágy szélén megdöbbenten, s nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ez a szállás olyan, mint egy nyomortanya! És kavargott a gyomrom. A nagy szobában a padló nagyon koszos, piszkos volt, napiok óta nem söpörtek. A kályha mellett állt pedig egy rossz seprű. Az ablaküvegen zsongtak a legyek. Odasütött a nap. Az asztal mellett két rossz szék. Az ágyakon ki tudja mikor mosott pokrócok. Az egyiket felhajtottuk. Olajfoltos vagy zeírfoltoe, pifizkoo volt a lepedő. A fejpárnákon egy huzatot sem láttunk vagy négy vánkost összegyűrt ruha helyettesített. A móló vakolatú falba ketten- hárman szöget vertek, azon csüngtek ingjeik, ruháik. Az ágyak alatt itt-ott eg^ pár cipő. Sörösüveg, táskák. A kályhán egy sportszatyor, a mennyezeten pók- háló. Egy kopiott lavór a sarokban. Mindez együtt oly nyomasztó volt, hagy nem bírtam sokáig nézni. Benéztünk egy zárt szoba piszkos ablakán. Az egyik ágyon legyek lakmározták a szétszórt kenyérmorzsákat. Az asztalon egy Szállítják a répát telepies rádió állt, mellette három lámpa, egy gyertyával, egy törötten. Az asztalt nagyon régen tisztíthatták le. Hogy lehet ilyesmit eltűrni ? Ez az emberi méltóság megcsúfolása! Mert átmeneti a szállás, mert lebontják nemsokára, hát nem költenek rá semmit. Ez még felfogható ésszel, de hát itt embereknek kell élni, lakni, akik a gazdaság termését takarítják be. A munkájukért fizetnek, de az már nem számít, hogy hová fekszenek, hol mosakodnak, piszokban vannak-e vagy tiszta szobában?! Munkásemberekről van szó. Miért nem emelte fel eddig erélyesen a szavát érdekükben Mészáros Pál üzemegységvezető, Börcsök Mihály brigádvezető, Barta Mária egészségügyi megbízott, Dalmadi László, az szb munkásellátási felelőse, Krucsó János szakszervezeti bizalmi, és mindazok, akik felelősek a körülményekért?! Szóltak-e nekik, hogy ilyen helyen is kell a rend, a tisztaság? Nekik sem, de a szakszervezeti bizottságnak, a pártvezetöségnek, gazdasági vezetőségnek sem válik dicséretére ez a helyzet. Horváth Lajos főkönyvelő elmondta nekem, hogy az idén mór több mint 140 ezer forintot költöttek a munkásszállásokra. Tavaly 250 paplant vettek, van már minden üzemegységben. Mindezt örömmel jegyeztem le: lám, javul a helyzet évről évre... Aztán elémvillant az iskolában látott helyzet, s oda volt az öröm. Ide nem kellett volna jóformán semmilyen beruházás, keret, csupán lelkiismeretes odafigyelés, nagyobb törődés, több ember tisztelet, a fáradt emberek önigényének ébresztgetése. A kontrasztok eltüntetése nemcsak pénzen múlik. Pallag Róbert medgyesbodzási Egyetértés Tsz-ben az Idén lényegesen jobb cukorrépatermést értek el a tavalyinál, A szállítás zö me még tart. Képünkön egymás ut án érkeznek a fogatok. A törzsvendég Orosházán, a televíziós eszpresszóban naponta megjelenik egy öregúr, s attól a pillanattól, hogy átlépi a küszöböt, rendkívül feszült légkör alakul ki az említett vendéglátóipari egység dolgozói körében, de ez alól gyakran a vendégek sem menekülnek meg. Hiszen hősünk, úgy látszik, azok közé a törzsvendégek közé tartozik — örvendetes, hogy kevés van belőlük —, akik szeszélyüket a felszolgálón élik ki. Ugyanis a legnagyobb igyekezettel sem tudják eltalálni a kedvét az eszpresszó dolgozói ennek az öregúrnak: vagy a pohártípus nem jó, vagy nem elég fekete és forró a kávé, s uram bocsá’ néha talán még az is baja, hogy gömbölyűek a szénsavbuborékok a szódavízben és nem kocka alakúak. A minap ez az öregúr hangosan háborgott amiatt, hogy a legfrisseb Orosházi Hírlapot nem tudták előkeríteni számára az eszpresszó dolgozói. Minősíthetetlen szavakat használt, méghozzá olyanokat, amitől a ? eszpresszó vendégei is pirultak. Pedig hát egy mindennapos törzsvendégnek másképpen illenék viselkednie, s észben kellene tartania azt, hogy a vendéglátóipari dolgozók is emberek, akiket nem szabad állandóan szekálni pusztán szórakozásból Annál is inkább érthetetlen ez 9 magatartása, mert az öregúr gyakran fennhangon kijelenti hasonló korú társának, hogy ő intelligens ember és műveltsége igen gazdag. Viselkedéséből azonban éppen az ellenkezőjére következtethet, az ember. —as.
