Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-10 / 238. szám
1964. október 10. 4 Szombat Az újítások népgazdaságunkat gyarapítják Ahol megszüntették a huzavonát A TMTE megyei csoportjának tisztújító taggyűléséről: Hz ipar jövőjének egyik fő témaköre a gyártmányok korszerűsítése Hangzott már el panasz a Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai 5. számú gyáregységénél, hogy az újítások elbírálása lassan, vontatottan történik. Meg is volt rá az indok. Aki a naplót előveszi, láthatja, hogy azelőtt komoly mulasztások fordultak elő. Csak az idén kezdődött a hibák felszámolása, amikor Papp Sándomé vette ét az újítási megbízott teendőit. Miért éppen rá jutott a választás? Nagy Mihály, a gyáregység vezetője a kérdésre így fogalmazza meg a választ: „Ha valamit elvállal, meg is csinálja.” Persze ez csak a mellékmunkaköre. Q tulajdonképpen a gyáregység energetikusa. Hogy hány elmaradt újítási javaslatot kellett Papp Sándornénak visszamenőleg elintéznie, azt pontosan nem számoltuk meg. Tény azonban: olyan is akad közöttük, amit még 1961-ben jegyeztek be az újítási naplóba. Azóta nem törődtek vele, amit semmiképpen sem lehet az előző újítási megbízottak, különösen pedig közvetlen elődjének a javéra írni. Ö ugyan *— mint gyártástervező — nagymérvű elfoglaltságára hivatkozott és arra, hogy nemegyszer közölte Nagy Mihállyal, a gyáregység vezetőjével: képtelen az újításokkal foglalkozni, Papp Sándomé tehát viszonylag rövid idő alatt felszámolta az elmúlt évek mulasztásait, amihez segítséget nyújtott neki Miklya László, a technológiai osztály vezetője, egyben pedig a szakszervezet újítási megbízottja is. Az idén benyújtott húsz javaslatot isrend- re-sorra elintézte. Egyik-mósík befejezése ugyan elhúzódott, mert július 1-től az elbírálás jogát a vállalat központi hatáskörbe utalta. Ott viszont egyszerre hat gyáregység anyaga torlódott ösz- eze, ami természetesen megnehe- Eítette a munkát. A napokban (azonban megérkezett a válasz: az (elmaradottakból egy újítást elfogadtak, a többit elutasították. Most tehát már rendbe jött Tündén. Papp Sándométól az érdeklődő pontos választ kaphat az eddig benyújtott újítási javaslatok- kal kapcsolatos kérdésekre. De nemcsak az újítások adminisztrációs részével törődik, hanem a gyakorlati megvalósításukkal is. Az ő kezdeményezésére például Pólón ka György, a termelési osztály vezetője vállalta, hogy terven felül elkészíti az egyetemes központfúró szerszámot, amit Kárpáti Károly csoportvezető adott be javaslatként. A vállalat által kidolgozott feladattervet sokszorosítva kiadta a műhelyeknek, a törzsújítók pedig személy szerint is megkapták. Készségesen felvilágosítást ad az érdeklődőknek és szeretné, ha minél több újítási javaslatot nyújtanának be a dolgozók. A vállalat még a nyáron nyolcnapos külföldi jutalomutazásban részesítette Papp Sándor- nét — nem érdemtelenül. Kelenföldi Hőerőmű Vállalat felvesz férfi segédmunkásokat. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Budapest XI., Budafoki út 52, munkaerőgazdálkodásnál. 2125 Elismerés illeti Miklya Lászlót, a technológiai osztály vezetőjét is, aki a szakszervezettől kapott megbízatása alapján tevékeny segítséget nyújt az újítómozgalom kiszélesítéséhez. Most már az a fontos, hogy a gyáregységben mielőbb nyerjék vissza a dolgozók az előző évek alatt elvesztett bizalmat. Ha az elbírálás gyorsan, az előírt módon történik, akkor bizonyára lesz is kedvük ahhoz, hogy újítsanak. És talán nem lesz felesleges, ha minden vállalat felelősének címezve idézzük az újítási rendelet 6. §-ának 4. pontját, amely kimondja: „Az újítások gyors elbírálásáért, illetve a bevezetés előfeltételeinek biztosításáért, továbbá az újítási díjak határidőn belül történő folyósításáért a megvalósító szerv vezetője, ezen felül — ügykörén belül — minden dolgozó felelősi. Az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzése a gazdasági munka szerves része.’’ P. B. (Tudósítónktól) A különféle tudományos és társadalmi szervezeteiknek az ipar- gazdaság valamennyi területén ma összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepe van, mint bármikor ezelőtt. E gondolatban tömörít- hetnők leginkább a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület Békés megyei csoportja csütörtökön lezajlott vezetőségválasztó taggyűlésének hangulatát. A tanácskozáson megjelent és felszólalt dr. Bugár János elvtárs, a szervezet központi vezetőségének tagja is. Erdős Károly elvtárs titkári beszámolójában az eltelt három év szervezeti életének eredményeit, hiányosságait elemezte. Elmondotta, hogy a textilipari üzemek dolgozóiból összetevődő szervezet megyei taglétszáma három év alatt 29 százalékkal csökkent ugyan, visszafejlődésről azonban mégsem lehet szó. A kilépések révén — amelyeknek mérve a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyáregységében volit a legmagasabb — ugyanis szinte kizárólag olyan ■300000000000000000000000000000000000000000000000 Új műhelyek épülnek Körösladányban A Körösladányl Fa-, Vas- és Vegyipari Ktsz mintegy 500 ezer forintos költséggel új üzemrészeket, műhelyeket építtet az idén. Az épületeket központi fűtéssel látják el, melyhez már beszerezték a szükséges kazánt. A Gyomai Építőipari Ktsz 15 tagú brigádja gyors ütemben dolgozik, hogy az új üzemrészeket még az idén átadhassák rendeltetésüknek. Képünkön az építkezés egy részét láthatjuk. tagokkal „gyengült” a csoport, akik addig is passzív magatartást tanúsítottak. A szervezeti élet eltelt három évének statisztikájában 66 különféle rendezvény szerepel, amelynek együttesen 3040 résztvevője volt. Az átlag — 46 fő — tehát igen jónak mondható, különösen, ha számba vesszük, hogy központi és üzemi előadásokról, klubnapokról, belföldi tanulmányutakról és csaknem kizárólag textilipari műszaki emberekről van szó. Rendkívül kedvezőnek ítélte meg az előadó azt a jelenséget, hogy a sokfele rendezvény során nem csupán a résztvevők érdeklő, dési körének skálája bővült jelentősen, de az előadások színvonala iránti igényesség is nagyban megnövekedett. S hogy az egyesületi munka jótékony hatása az üzemek köznapi életében is érvényesült, arra jellemző példaként említette, hogy például egy egész napos ankétjük után a békéscsabai pa- mutszövőben érezhetően javult a gépészeti munka. Másrészt: a társasági élet kapcsán felvetett számos kezdeményezés később mór a műszaki intézkedések tervének része lett egy-egy üzemben. Nem kétséges — hangsúlyozta Erdős elvtárs —, a munkánk iránti érdeklődésit az is nagyban növelte, hogy utóbb már szakítottunk a kizárólagosan műszaki szemlélettel és vitaanyagaink közé számos más témaanyagot is felvettünk. Nyilván ez váltotta ki tevékenységünk iránt a főkönyvelők, közgazdászok vagy a munkaügyekben dolgozók nagyobb érdeklődését. Rendezvényeink sorában újabban csakúgy helyet kapott a munka lélektanának elemzése, mint a különböző ipargazdasági témák megvitatása vagy akár az exportfeladatok növelése és az ügyvitel gépesítése lehetőségeinek feltárása. Mindez például az adminisztrációs munkakörökben dolgozó munkatársainknál is széles körű visszhangra talált. Végül néhány negatívumot tett szóvá az előadó. Ilyen például a fiatalabb generáció egy részének húzódozása az egyesületi élettől, vagy az a sajnálatos körülmény, hogy a pamutszövő üzemi csoportja — elsősorban anyagi vonatkozásban — nem kapott kellő támogatást központjától. Kedvezően ítélte meg viszont az egyesületnek az üzemi párt- és szakszervezeti szervekkel fennálló kapcsolatát. A hozzászólások során Is szembetűnően megnyilvánult, hogy az érdeklődés korántsem korlátozódik műszaki kérdésekre. Figyelemre méltó volt például Nagy Antal elvtársnak, a Férfifehérnemű gyár békéscsabai gyáregysége vezetőjének hozzáfűzése, amelyben a kombinált technológia szélesebb körű alkalmazását szorgalmazta a ruhaipar és a hurkolóipar között. Véleménye szerint ez többek között a szállítási költségek csökkentése és az anyagellátási nehézségek áthidalása terén hozhatna komoly eredményeket. Számos további' hozzászólásit követően dr. Bugár János elvtárs összefoglaló felszólalásában örömét fejezte ki a széles körű érdeklődés felett. Hangsúlyozta, hogy a helyi csoportnak a jövőben az eddiginél is többet kell foglalkoznia a konkrét helyi jellegű műszaki és gazdasági kérdésekkel. Nagy tetszés fogadta azt a megnyilatkozását, hogy az iparban a műszaki munka ma már elválaszthatatlan a közgazdasági tevékenységtől. — Műszakiak és közgazdászok, adminisztratívak és gyárigazgatók ma már egyaránt magukénak vallják azt a szemléletet, hogy az ipar jövőjének egyik fő témaköre a gyártmányok korszerűsítése. Ennek viszont elengedhetetlen előfeltétele, hogy műszaki színvonalunkat minden területen nemzetközi szintre kell emelnünk — mondotta befejezésül dr. Bugár elvtárs. A vita után megválasztották a megyei csoport 15 tagú új vezetőségét. Elnök Erdős Károly (kötöttárugyár), társelnök dr. Sípos Sándor (harisnyagyár), titkár Adamik Kálmán (kötöttárugyár) lett. Ugyancsak megválasztották az öttagú küldöttséget, amely az országos közgyűlésen képviseli majd a Békés megyeieket. Kazár Mátyás 19. A svéd matrózok az emelőru- dat megszabadították a vastag, „manilszki” kötelektől. A lengyelek a parton kissé meglazították a köteleket, majd egy pillanat múlva valamennyit levették a kikötő vascölöpeiről. A hajó még a parton állt, de már semmi sem kötötte össze a kikötővel. A munkások a parton állva integettek. A svédek viszonozták az üdvözlést. Olaf Atterbom kapitány biztos kézzel kormányozta hajóját. Már az öböl közepére ért és könnyű ívben vezette az „Up- salát” a távolból látszó gdyniai kikötő kijárati világítótornya felé. Az „Upsala” szirénabúgá- sóval utoljára üdvözölte a kikötőt, és Hell felé vette az irányt. A kapitány parancsot adott, hogy „teljes gőzzel előre”, majd átadta a kormányt a fedélzet- mesternek, ő maga meg lement a kabinba, hogy elvégezze a szükséges bejegyzéseket a hajókönyvbe. A tenger nyugodt volt, az utazás kedvezőnek látszott. Jorzy Edigey: A csekk Fordította Ekkor a kabinba lépett az egyik tengerész. — Kapitány, potyautas van a hajó fedélzetén. — Mit beszél? Potyautas a hajón? ... — Biztos a deszkarakodás közben jött fel, aztán elbújt a kémény melletti kamrában. — De hiszen ott meg lehet sülni! — mondta a kapitány. — Nem is bírta sokáig! Amikor a hajó elindult, és a fűtök egy jó adag szenet dobtak a kazánba, bizony félholtan mászott ki a fedélzetre. A kapitány káromkodva ment ki a kabinból. A fedélzeten kezeslábas munkásruhában egy hatvan év körüli ember állt. Néhány napja már nem borotválkozott, és piszkos is volt. Bába Mihály Amikor megpillantotta a kapitányt, tört németséggel megszólalt: — Megszöktem a kommunistáktól. Halál fenyegetett. Mentsen meg. Jól megfizetek, ha a skandináv parton vagy az NSZK valamelyik kikötőjében letesz. A kapitány, kicsit már tudott lengyelül, elmosolyodott. — Beszéljen csak lengyelül. Hogy került a hajómra? És miért? — Hát ez nem svéd hajó? — a potyautas hangjából félelem érződött. — Az „Upsala” svéd logobó alatt fut. Az ismeretlen elbeszélte, hogy gazdag földbirtokos családból származik; Lublin környékén hatalmas vagyonuk volt. A kommunisták brutálisan kidobták a feleségét egy kisgyermekkel. Ö maga tizenegy- néhány esztendeig bújkált, és részt vett a kommunisták elleni partizánharcokban. Később, amikor a partizánosztagot szétverték, álnéven élt, és kommunistaellenes szervezetben dolgozott; sok merényletben is részt vett. A végén a kommunista hatóságok a szervezet nyomára bukkantak; a harcosok egy részét letartóztatták, a többit egyszerűen lelőtték. G könnyen megsebesült, s valahogy sikerült megmenekülnie abban a pillanatban, amikor a rendőrség éjszaka betört a lakásába. A jóindulatú emberek segítségének köszönheti, hogy gyalog eljutott Gdyniába. Helybeli munkások segítették, hogy a hajára kerüljön és elrejtőzzön a kémény melletti szellőztetőnyílásban. (Folytatjuk)
