Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-10 / 238. szám

Szombat 1964. október 10, Az OKP Központi Róma Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön este befejezte a vitát Luigi Lon- gónak, a párt főtitkárának beszá­molójáról. A Központi Bizottság egyhangúlag jóváhagyta a beszá mólót és felhívta a kommunistá­kat, tegyenek meg mindent azért, hogy a párt új sikereket érjen el a november 22-én sorra kerülő köz ségtanáesi választásokon. A Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elfogadta a Tito uiagyarországi látogatásáról szóló beszámolót Belgrad A Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtó Tanács csütörtökön Petar Sztambolics elnökletével ülést tartott. Az ülésen elfogadták Jo- szip Broz Tito elnök magyaror­szági és Antonin Novotny cseh­szlovák köztársasági elnök ju­goszláviai látogatásáról szóló be­számolót. A tanácskozás során megvitat­tak a nemzetközi viszonyokkal kapcsolatos néhány időszerű kér­dést is, és határozatot hoztak ar­ról, hogy Jugoszlávia nagykövet­séget létesít a Kongói Köztársa­ságban (Brazzaville). (MTI) A csütörtöki vitában többek között felszólalt Agostino Novella, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség (CGI) főtitkára, továb­bá Giorgio Amendola és Gian- carlo Pajetta, a párt titkárságá­nak tagjai. A vita Luigi Longónak, a párt főtitkárának zárszavával ért vé­get A Központi Bizottság tagjai szombaton részt vesznek Velio Spano kommunista szenátor te­metésén. A Központi Bizottság jö­vő szerdán folytatja munkáját: meghallgatja Enrico Berlingueri beszámolóját a nemzetközi kom- I mun ista és munkásmozgalom I kérdéseiről. (MTI) Ipari tanulók az épület tetőfedési munkáit tanulják. MM Sohasesn vagyok elégedett" — Egy kommunista igazgató hétköznapjai Kairói értekezlet — Csőmbe elutazása Kairó Pénteken délelőtt fél tíz után néhány perccel megnyílt az el nem kötelezett országok csúcsérte­kezletének 8. ülése. Elsőnek Ma- kariosz ciprusi elnök lépett a szó­noki emelvényre. Mint a hírügynökségek jelentik, nem sokkal azelőtt, hogy a kairói egyetem nagytermében a csúcsér­tekezlet 8. ülése megkezdődött, az egyiptomi főváros repülőteréről magasba emelkedett a Sabena belga légitársaság Athénbe tartó menetrendszerű utasszállító gépe, amelynek fedélzetén ott volt Csőmbe és 44 tagú kísérete is. A kongói miniszterelnök Athénből a kongói légitársaság különrepülő- gépén, Párizson át folytatja út­ját Leopoldvillebe. Belgr&d A belgrádi Borba pénteki szá­mában kommentált fűz az el nem kötelezett országok kairói érte­London Az angol választási hadjárat legviharosabb tömeggyűlése zaj­lott le csütörtökön este: a kor­mányellenes tüntetők valósággal beléfojtották a szót Sir Alec Douglas Home miniszterelnökbe, amikor a birminghami ócskáspia- con megkísérelte kifejteni a Kon­zervatív Párt politikáját. A hang- erősítők sem tudtak megbirkóz­ni a tüntetők hangorkánjával, a miniszterelnök beszédéből csak szófoszlányok jutottak el a hall­gatósághoz. ötvenhárom percen át szünet nélkül harsogtak a kórus­ban kiáltozott jelszavak: „Le a torykkali, Nem akarunk Polaris- rakétákat!, Home, go home! (Ho­me, menj haza!) Ferranti! (Utalás a fegyverkezési profitbotrányra), Wilsont akarjuk!” A gyűlés után a miniszterelnö­köt szoros rendőri védelem alatt is csak nagy nehezen tudták ko­csijához vezetni. „Ez volt életem legzajosabb gyűlése” — mondotta Home. Megfigyelők szerint ilyen heves hangulatú politikai gyű­lésre nem volt példa Birming- hamban a búr háború óta, amikor Lloyd George-ot rendőrnek ál­cázva csempészték ki a tüntetők gyűrűjéből. Hasonló kalandja volt csütörtö­kön este Quintin Hoggnak, a tu­dományos és technológiai ügyek kezletéhez. Az Egyesült Arab Köz­társaság fővárosában az a vágy egyesíti a fél világot, hogy meg­szabaduljanak a háború rémétől, és békében, biztonságban építsék jövőjüket. Mindaz, ami fenyegeti a békét és szabadságot — mutat rá a lap —, egyúttal veszélyezteti az emberiség jövőjét is. A népek eszméinek megvalósításáért az erők és az erőfeszítések egyesíté­sére van szükség. A Kairóban elhangzott felszóla­lások azt mutatják, hogy az el nem kötelezett országok megér­tették e realitást, világosan lát­ják, hogy addig, amíg bizonytalan a holnap, amíg szakadék tátong az erősek és a gyengék között, amíg a világban nyugtalanság uralkodik, az erőszakkal fenyege­tőznek, a békeszerető népeknek harcolniuk kell az emberi jogo­kért. (MTI) miniszterének is egy londoni vá­lasztási gyűlésen. A miniszter, aki egy előző gyűlésen a Profumo- ügy emlegetését azzal a szónoki kérdéssel verte vissza, hogy vajon a munkáspárti vezetőségben nin- csenek-e házasságtörők? — ismét ellenséges szavalókórussal találta magát szemben. A „barátok csar­nokában” rendezett gyűlésen az 1500 főnyi, főleg diákokból álló közönséget a miniszternek nem sikerült lecsendesítenie, szavai el­vesztek a „Profumo, Profumo!”és a „Le a torykkal!” kiáltások kö­zepette. Quintin Hogg „ostoba szamaraknak” nevezte a tüntető­ket, majd amikor a kilátástalan harcot feladva távozni próbált, negyven rendőr is csak nagy ügy- gyel-bajjal tudott kimenteni az el­lenséges hangulatú tömeg ost­romgyűrűjéből. Harold Wilson munkáspárti ve­zér southamptoni gyűlését is rendbontás zavarta meg. Alig kezdte meg beszédét, két—három erősen ittas férfi közbekiáltozott. A jelentések szerint már a gyűlés megnyitása előtt a rendezőség ér­tesítette a rendőrséget, hogy „va­laki felbérelt néhány embert a gyűlés megzavarására”. Az ittas embereket a rendőrség — Wilson tiltakozása ellenére — eltávolítot­ta. (MTI) Három óra tájban valamilyen utcai zajra felébredt. A szobában félhomály volt, a felesége nyugod­tan, egyenletesen lélegzett mellet­te. Megpróbált újra elaludni, de nem sikerült, mert eszébe jutott a mezőberényi gyárvezető helyzete, s a gondolatok áradása hajnalig tartott Féküdt, fürkészte az oldó­dó homályt és töprengett: mit csináljak? — döntenem kell egy olyan ember sorsa felett, aki má­sok sorsa felett dönt. Párttag, munkásőr, de az utóbbi időben három fegyelmit szedett össze. Kétszer adtam lehetőséget neki, hogy rendbe hozza a dolgait, ab­bahagyja az ivást, változtasson a viselkedésén, foglalkozzon lelkiis­meretesebben a gyárral A dolgo­zók újra panaszkodnak, vissza­esett a kereset, akadozik a terme­lés. Ügy döntött magában, hogy nem tűr, kérlel tovább. Egy kicsit fáradtan ment be a vállalathoz. Mit szólnak hozzá a többiek: a párttitkár, a személy­zetis, a főmérnök, a főkönyvelő? Mindig sokat adott a véleményük, re. Hossziú ideig tárgyaltak. Nagyon felelősségteljesen mérlegelték a gyárvezető erényeit és hibáit. Né­gyen azt mondták, hogy nem le­het tovább kísérletezni, egyikük még türelemre intett. A többség döntött, száz munkás javára. Sajnálatot érzett. Mindig re­mélte, hogy a gyárvezető visszata­lál a jó útra, becsületesen él. Pró­bált a lelkére beszélni, de semmit sem ért az egész. Mindig fájó do­log, ha egy kommunista elveszti belső tartását, felelőtlenségre ad­ja a fejét. A döntés talán embert csinál belőle, még nem veszett el most sem.. e Berki Lászlónak, a Békés me­gyei Tégla, és Cserépipari Válla­lat igazgatójának így kezdődött a szerdai napja. S ezzel már hely­ben is voltunk. Azért kerestem fel, hogy kifaggassam napjairól. Munkájáról, életéről, törekvései­ről. A neve tisztán cseng és ismerős Békéscsabán, továbbá a megye téglagyáraiban. Tekintélye van a szakmában, becsülik a közéletben. Tagja a megyei pártbizottság vég­rehajtó bizottságának, szakszerű­en igyekszik dolgozni, bátran kiáll a fejlődést segítő ügyekért, igé­nyes magával és munkatársaival szemben. Értelmesen élve tenni akar — a maga posztján — a közös jó ügyért, az emberekért, a hol­napért. Ez nála nem frázis. Mesélte, hogy milyen utat tett meg idáig, 45 évig, s mellékesen szólva: nagyapaságáig. Tizennyolc évesen már téglagyári segédmun­kás volt Budapesten, s ettől az ipartól nem vált meg máig. Dol­gozott Kőbányán, vezette a mályi téglagyárat, a békéscsabai tégla­gyárat, az ellenforradalom után kormánymegbízott volt a csillag- hegyi üzemben, aztán Békéscsa­bán igazgató lett, s 1963 április elején mostani vállalata igazgató, jává emelték. Bárhol munkálko­dott, vezetett, nem felejtette él, hogy honnan indult, kik közül, s ezért tudott népszerű, becsült ve­zetővé válni. Húsz éve tagja a pártnak. Há­rom kormánykitüntetést őriz, o A munka szeretetével áldott, vert ember. Elmondta, hogy meny­nyire örül a vállalat „kikupálódá. sának”, a téglagyárak korszerű­södésének, a műszakiak tennivá- gyásának, a vezetés javulásának, de az ő küszködéséről kevés szót ejtett Tudtam: szerénységből. Amellett, hogy még tavaly is na­pi tíz-tizenkét órát töltött a mun­kahelyén, esténként, éjszakánként tanult. Hogy még hozzáértőb­ben irányíthasson. Az idén fejez­te be a négyéves építőanyagipari technikumot jó eredménnyel, de nem pihen, eljár a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem előké­szítő tanfolyamára és arra készül, hogy a közgazdasí gi technikum­ban különbözetit téve més az őszön érettségizzen. Aztán az egyetem következik! Még bele­gondolni is gyönyörűség: meny­nyi akaraterő munkál benne, meg­szégyenít sok fiatalt, pirulhatnak mellette a tudásukkal elégedettek. A hétköznapjai nagyon moz­galmasak, zsúfoltak. Ez alatt a másfél év alatt jó kvalitású mun­katársaival együtt rendet terem­tett a megye építőanyagiparában, s ez a munka sok fáradozásba ke­rült. De megérte. Tavaly szépen teljesítették a tervet, az idén is minden telhetőt megtesznek. Köz. ben mindig ütötte a vasat a mű­szaki fejlesztésért, a korszerűbb technikáért, a mérnökökkel, a technikusokkal együtt szakköny­veket bújt, új gépek után járt, buzdított az újításra, a technoló­gia tökéletesítésére. Minden okos kezdeményezésnek lelkes istápoló, ja. A műszakiak nem panaszkod­hatnak, kiélhetik kísérletező, újí­tó kedvüket a vállalatnál. Berki Lászlót most az foglal­koztatja, hogy miképpen lehetne előrelépni a falazóblokk gyártásá­val és az anyagmozgatás gépesíté­sében. Mindkét téma „megér egy misét”. Idáig is szívügye volt mindkettő, ezután is sok időt szán rá, tudja. Szeretné, ha a harma­dik ötéves tervben, már 1966-ban elkezdenék a nagy falelemek ké­szítését. Kedden ez ügyben már Budapestet is megjárta. Toboroz­za a segíteni hajlandó szerveket, embereket. A cél: több lakás, gyorsabban, s ezért érdemes hada­kozni. Ami az anyagszállítást il­leti: az építőanyagipar lemaradt a gépesítéssel. Az emberek 60 szá­zaléka csak cipekedik. Ez nem mehet tovább. A rakodólapos mozgatásnak itt jövője van — es­küszik rá Berki elvtárs és alkal­mazásának tanulmányozására sar­kallja a műszakiakat, bízvást: nem eredménytelenül. o Hát ennyire belső nyugalom nélküli ember. — Sohasem vagyok elégedett... Nem szeretem a megnyugvást — mondja csendesen, póz nélkül. Palla« Ró bed „Home, go home!“ — Viharos választási gyűlések Angliában

Next

/
Thumbnails
Contents