Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-09 / 237. szám
W61. október 9. 2 Péntek A hétköznapok sorkatonái A párttevékenység nehezének, a mindennapi termelési agitáció, a szakadatlan nevelés és önnevelés ezernyi módozatainak (általában amit tömören apró munkának neveznek az alapszervezetekben) a pártcsoporttagok a közkatonái. Az 5 vállukra nehezül a felsőbb pártszervek határozatainak, irányelveinek gyakorlati érvényesítése a tömegek között ök állnak közvetlenül mindig azon a helyen, ahol eldől: jobb munka- és életkörülményeket teremtenek, e a határozatok, vagy minden marad a régiben. Természetesen ez a megvalósulásuktól függ, amelyeknek kertészei, egyengető! és ápolói a pártcsoporttagok. Valamely termelőszövetkezetben a párt- és gazdasági vezetés határozatot hoz az őszi kalászosok november 1-1 elvetésére. A párt- csoporttagok azok, akik a növény- termelési brigádban s a gépesek közt közvetítik ezt a határozatot. Mégpedig úgy, hogy egyúttal arról is beszélnek: milyen hatása lehet pontos végrehajtásának a jövő évi termésre, jövedelemalakulásra stb. Az agitátorok ezzel nemcsak a munkára mozgósítanak, hanem nevelik is az embereket. Előrelátásra ösztönzik őket, növelik bennük a közös érdek iránti odaadást Ezt azonban csak azok a pártcsoportok tudják megtenni, amelyeknek tagjai magük is rendelkeznek a pártmegbízatásuk ellátásához szükséges feltételekkel és nem húzza vissza tevékenységüket különböző fals gyakorlat Például: a rendszeres tájékoztatásuk elhanyagolása; a pártmunka rossz, nem munkahelyi szervezése; a vezetőségnek a pártcsoport működéséhez való helytelen viszonya, magyarán — a pártcsoportmunka jelentőségének fel nem ismerése. Hogyan lehet megjavítani a pártcsoportok tevékenységét? Ml szükséges ahhoz, hogy a forradalmi feladatok e rendkívül fontos hadállásaiban teljes fegyverzettel, eszmeileg és gyakorlatilag is jól felszerelve végezhessék munkájukat a pártcsoportok? Ezeknek a kérdéseknek tisztázása történik most is alapszervezeteinkben a pártcsoportbizalmi-választások kapcsán, amelyek mintegy előkészítői a később sorra kerülő vezetőségválasztásoknak. Az alapszervezetek zömében már megtörténtek a bizalmiakat kijelölő pártcsoportmegbeszélések és el lehet mondani: mélyenszán- tó gondolatok, hasznos észrevételek és javaslatok hangzottak el a vitákban a pártcsoportok tartalmi munkájának megjavítására. Ennek magyarázata az, hogy a községi pártbizottságok, alapszervezeti vezetőségek megértve a párt- csoporttevékenység jelentőségét, maguk is aktív résztvevői voltak e megbeszélések előkészítésének. Kezdődött ez a községi szintű tájékoztatókkal és folytatódott a bizalmiakkal történő személyes eszmecserével, egészen a választásokon való részvételig. Innen aztán sok tapasztalatot jegyezhettek fel maguknak a párttitkárok. Mindenekelőtt azt, hogy — hadd húzzuk alá még egyszer! — az alapszervezetek minden tevékenységét, jobban mint eddig, a pártcsoportok működésére szükséges építeni. Ez pedig csak úgy lehet, ha a titkárok, vezetőségi tagok munkájának szerves részévé válik a mindennapi feladatokról való széles körű tájékoztatás. Sok helyen rótták fel, hogy ez bizony el-elmarad, emiatt aztán a pártcsoport is csak kullog az események után, nem tud választ adni a kérdésekre, nem képes arra, hogy betöltse egyik legfontosabb feladatát: a munkahely dolgozóinak egységesítését az adott cél megvalósítására. A vitákon rámutattak arra is a felszólalók, hogy ez a pártcsoportok tevékenységének lebecsüléséből fakad, pedig csupán a vezetőség sehol sem tud mindent megoldani egymagában. Ezért akadnak olyan helyek, ahol nem is használták ki a bizalmiválasztások adta lehetőségeket a pártcsoportok munkahelyi átszervezésére. Battonyánés másutt csak formálisan hajtották végre a bizalmiválasztást, nem keresték, kutatták a pártcsoportok tartalmi munkájának javítási lehetőségeit A pártcsoportok ugyanúgy, mint korábban, a terű leti szervezés keretében maradtak, és nem ott, azokban a brf gádokban szerveződtek újjá, ahol pedig dolgoznak a párttagok. Még az üzemekben is tapasztalható volt bizonyos idegenkedés attól, hogy kisebb, de egy munka- területen működő pártcsoportokat hozzanak létre a választás során, és ne három műszak párttagjaiból alakítsanak egy pártcsoportot. Menet közben azonban mind a Gyulai Harisnyagyárban, mind a Mezőberényl Pamutszövőben, éppen a párttagok észrevételei alapján, rájöttek arra, hogy egy három-négy tagú pártcsoport is lehet erős, ha jól ismeri munkahelye körülményeit és a vezetőségtől megkap minden támogatást a pártmunkához. Ha mást nem, csupán a pártcsoportok szerepének jelentőségét ismerték fel jobban a választásokon részt vevő vezetőségi tagok, ez magában is elegendő tapasztalatot adott a jövőre nézve a párt- munka fellendítéséhez. De a bizalmiválasztások másra is ráirányították a figyelmet. Arra például — ezt Csabacsűdön, Füzesgyarmaton és másutt is tapasztaltuk —, hogy rendkívül fontos megteremteni az összhangot a pártbizalmi és a munkahely gazdasági vezetője között. Ha ők ketten jól ösz- sze tudnak dolgozni, ez a pártsejt, és segítségével az egész részleg gazdasági munkáját viszi előre. Szervezeti, belső pártépítési dől. gokban hasonlóképpen sok hasznos észrevételt jegyezhettek fel a párttitkárok a lezajlott értekezleteken. Am akadtak nézetek, amelyek a pártvezetőségre hárítottak olyan feladatot is, aminek megoldása éppen a pártcsoporttagok teendője. Füzesgyarmaton például a vezetőséget hibáztatták, hogy kevés a nő párttag a Vörös Csillag Tsz kertészbrigádjában. Természetesen ezen változtatni csak az ottani pártcsoport tud, jobb tag. és tagjelöltnevelő munkájával. Ezt el is mondta a vitán részt vevő párttitkár. Mindent egybevetve: hasznos eseményei voltak a vezetőségválasztósok előkészítésének a megyénkben már nagyrészt megtartott pártesoportgyűlések. A vitákon tanultak egymástól a vezetők és az egyszerű párttagok. Jól megfontoltan választották ki maguk közül az új bizalmiakat és tisztázták: mi szükséges ahhoz, hogy a jövőben élénkebbé, céltudatosabbá, a gazdasági feladatok meg oldásának jobban segítőjévé vál jón a pártcsoportmunka. Varga Dezső Elbúcsúzíatták Birkás Imrét, | a párt és a munkásmozgalom régi harcosát Csütörtökön délután a Mező Imre úti temetőben, a párt és a munkásmozgalom kiváló, hűséges harcosait megillető gyászszertartáson nagy részvéttel búcsúztatták el Birkás Imrét, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának tagját, a Földművelésügyi Minisztérium fő. osztályvezetőjét. A hamvasztás előtti gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vett Apró Antal, Fehér Lajos, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Nógrádi Sándor, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, valamint közéletünk számos vezetője. (MTI) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyta a csehszlovák párt- és kormányküldöttséggel folytatott tárgyalásokról szóló beszámolót. A belkereskedelmi miniszter tájékoztatta a kormányt a Szovjetunió kereskedelmi szervezetének tanulmányozására kiküldött delegáció tapasztalatairól és a szovjet kereskedelmi szervekkel folytatott tárgyalásokról. A Minisztertanács a tájékoztatót tudomásul vette. A kormány megtárgyalta a vízügyekről szóló törvény tervezetét és úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. (MTI) Az amerikai elnökválasztási hadiárat hírei Johnson tizenegy államot keres fel, Goldwater félrevezeti hallgatóságát Washington l Az Egyesült Államokban váltó; ^ zatlan hevességgel tombol a választási harc. A két nagy párt, a demokraták és a republikánusok vezetői sorra járják az országot, egymás után teszik nyilatkozataikat, mondják beszédeiket, hevesen támadva politikai ellenfeleiket és minél kedvezőbb színben igyekezve feltüntetni saját pártjuk politikáját. Johnson elnök szerdán választási hadjáratának eddigi leghosz- szabb csatájába kezdett bele, amikor Des Moines városában mondott beszédében megindította hatnapos kampányát az Egyesült Államok közép-nyugati részében. E kampány során az elnök legalább 11 államot keres fel, hogy a választók előtt ismertesse pártjának programját Johnson beszédében hangoztatta, hogy „az elnöki székben elődei politikáját kívánja követni, amely annak felismerésén alapult, hogy az ágyúk és a rakéták nem hozzák meg a békét és azt csupán az emberek biztosíthatják”. Televíziós beszédében Johnson ezután rámutatott arra, hogy napjainkban ezt a politikát heves támadások érik. Ezzel kapcsolatban az elnök a republikánusok programját „rendkívül veszélyesnek" minősítette, hangoztatva, hogy Goldwater és Miller köztársaságpárti jelöltek céljukul tűzték ki az atomfegyverek vietnami bevetését, a diplomáciai kapcsolatok megszakítását a Szovjetunióval, bizonyos körülmények között az ENSZ-böl való kilépést, a más államoknak nyújtott támogatás megszüntetését, a moszkvai részleges atomcsend-szerződés nyilvó- nos elítélését. „Ha ezt az utat követnénk, a béke komoly veszélybe kerülne" — jelentette ki az elnök. A választási kampány során szerdán beszédet mondott Hubert Humphrey, a Demokrata Párt al- elnökjelöltje is. Megállapította, hogy az amerikai külpolitikát a jövőben irányító személynek tudatában kell lennie annak: az Egyesült Államok nem mindenható és nem lehet minden világ- problémát amerikai módra megoldani. A Fehér Ház urának tudatába kell vésnie, hogy az atomultimó- tumok diplomáciája veszélyes utat jelent és feltétlenül háborúhoz vezet. William Miller, Goldwater al- elnökjelöltje szintén beszédet mondott.szerdán. A floridai Jacksonville egyetemének hallgatói előtt heves kirohanásokat intézett Kuba ellen és közölte, hogy Goldwater elnökké választása esetén elrendelné az amerikai kikötők lezárását minden olyan ország előtt, amely kereskedelmi kapcsolatokat folytat Kubával. Maga Goldwater New Jersey államot járja, ahol a Reuter jelentése szerint lelkes, de jóval kisebb létszámú hallgatódig előtt beszélt, mint Johnson elnök. A republikánusok elnökjelöltje szerdai beszédeiben ismét Johnson túlzottnak minősített centralizáló politikáját támadta és az elnök által indított „háborút a szegénység ellen"-programot szemfényvesztésnek minősítette. Goldwaternek a választási hadjárat során a kormány nukleáris politikája ellen intézett támadásai arra késztették McNamara hadügyminisztert, hogy rögtönzött sajtóértekezletet hívjon össze a Pentagonban. A hadügyminiszter kijelentette, hogy Goldwater „teljesen félrevezeti hallgatóságát, politikailag felelőtlenül viselkedik és rendkívül nagy károkat okoz az Egyesült Államok biztonságának”. Megszólalt a választási hadjárat során Nixon republikánus párti volt alelnök Is. Nixon támadta a Johnson-kormány vietnami politikáját, azt állítva, hogy Johnsonék nem követnek erőteljes politikát és amennyiben ezen nem változtatnak, Dél-Vietnam egy éven belül „elvész a szabad világ számára”. A volt alelnök követelte, hogy az Egyesült Államok teljes katonai erejét vesse be Vietnamban. Rockefeller New York-i szenátor Albany-ben, az- állam fővárosában mondott beszédében támogatásáról biztosította Goldwatert. (MTI) Dél-vietnami helyzetkép Míg a szerdai hírügynökségi jelentések arról számoltak be, hogy a kormánycsapatok és az amerikaiak a békés lakosság ellen érnek el gyilkos „sikereket”, addig egy tegnapi UPI-jelentés szerint most már egymás ellen is „győzelmet” aratnak. Kiderült ugyanis, hogy a szerdán lezuhant két amerikai helikopter egyikét kormánycsapatok lőtték le, amikor is az amerikai gép rakétafegyverekkel és géppuskával támadta a partizánok által lelőtt első amerikai helikopter körül csoportosuló kormányegységeket. A támadás következtében 25 katona meghalt, 27 megsebesült. Közép-Vietnamból érkező jelentések szerint Guajjg Ngai városkában szerdán újabb tüntetések zajlottak le, amelyeknek sorón mintegy húsz személy megsebesült. Egyes jelentések szerint a kormánycsapatok golyói ismét több tüntetőt megöltek. A tüntetésekre azért került sor, mert a város lakossága nem nyugodott bele abba, hogy a Diem-rendszer bukása után a diemista köztisztviselők változatlanul helyükön maradtak. Saigonban bejelentették, hogy Tran Van Minh vezérőrnagyot nevezték ki a dél-vietnami hadsereg főparancsnokává. (MTI) Eszi, nem eszi, nem kap mást Ez is egy közmondás, és a minap Békéscsabán az általános iskolás gyerekeknek mondták volna ezt az ebődkiosztó nénik, ha kiosztották volna azt a kritikán alulira sikerült spagettit, amit marhapörkölthöz mellékelt a központi konyha. (Lenet, hogy volt iskola, ahol — kényszerűségből — ki is osztották a ragadós» csirizes masszát, de olyan is volt, ahol az uzsonnakenyeret adták ki, azzal mártogassák ki a pörkölt szaftját.) Nem első eset, hogy szülök, gyermekek, pedagógusok panaszkodnak a konyha nem kielégítő munkájára, viszont arra is emlékeznek, hogy régebben elfogadhatóbb volt Csabán a napközis koszt. Igaz, azóta sok víz lefolyt már az Élővíz- csatornán, de hát törvénysz/erű az, hogy a jó kezdetnek el kell romolnia? A napokban tettük közzé, hogy újabb hat napközis csoport szervezését engedélyezte a Művelődésügyi Minisztérium. Hat újabb csoport ellátását is biztosítaniuk kell, tehát növekszik a konyhával szemben támasztott mennyiségi igény. Mégsem lehet megfeledkezni a minőség jogos igényéről sem, hiszen az iskolás gyermekek szülei öt, hét, kilenc forintokat fizetnek naponta a tízóraiért, ebédért, uzsonnáért, és ez a hozzájárulás Is megköveteli, hogy még gondolatban se hivatkozzon a konyha arra, hogy „rossz volt a spagetti minősége**, mert ez egyértelmű azzal, mintha kijelentenék: nem eszik, nem kapnak mást...*9 9 (U)
