Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-06 / 234. szám

1964. október 6. 4 Kedd CA 79—IS Világszerte rohamosan fejlődik a szövetkezeti kereskedelem Paulik János földművesszövetkezeti elnök tapasztalatai a lipcsei nemzetközi vásáron (Tudósítónktól) — A szövetkezeti kereskedelem világszerte rohamosan fejlődik, létjogosultsága is egyre nyilván­valóbb. Talán ez volt a legfonto­sabb tapasztalat, amit Lipcséiben szereztünk — mondja Paulik Já­nos, a Gyulai Körzeti Földműves­szövetkezet elnöke, aki nemrég tért haza a vásárvárosból, ahol az ország valamennyi részéből kint járt szövetkezeti szakemberek tekintették meg a nemzetközi vá­sárt. Persze, ezenkívül sok érde­kes és hasznos dolgot láttunk, amit itthon is fél tudunk használ­ni. Különösen az árucsomagolás technikájának fejlettsége volt szembetűnő. Nekünk sincs okunk szégyenkezésre, mert egyes ágak­ban elérjük, sőt túlszárnyaljuk külföldi társaink színvonalát. — A szövetkezeti kereskedelem hogyan készül fel a közelgő tél­re? — Lehet, hogy közhelynek tű­A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség VI. kongresszusa előtti veze­tőség- és küldöttválasztó taggyű­lésen Sind ár János szervező tit­kár ismertette a kisipari termelő­szövetkezet KlSZ-alapszervezeté- nek négyévi munkáját. Többek között elmondta, hogy a fiatalok mozgalmi tevékenysége az Ifjúság a Szocializmusért mozgalom kö­vetelményein alapult. A ktsz if­júkommunistái jelentős mennyi­ségű társadalmi munkát végezték, így a békéscsabai KISZ-táborban konyhaberendezéseket, asztalo­kat, foteleket, a szövetkezet terü­letén pedig szökőkutat készítet­ték, facsemetét ültettek. A kiszesek több mint 90 száza­léka részt vesz állami és politikai oktatásban. A fiatalok érdeklődés­sel hallgatják az előadásokat, de csak nagyon kevesen, kapcsolód­nak a vitákba. A kulturális és a sportmunka területén is előreléptek a szövet­kezet ifjúkommunistái. Megalakí­nik, de sok tekintetben régen áll­tunk ilyen jól a hasonló időszak­hoz viszonyítva. Az - iparcikket árusító boltok egymillió forint ke- retnövélést kaptak, hogy időben és jól feltöltsék a raktárkészletet. Sokat teszünk a lakosság ellátá­sának javítására is. Eleken sertés- hizlaldát létesítettünk, ahol 210 sertést hizlalunk és 25 anyako­cát állítottunk be tenyésztésre. Ezekkel főleg a vendéglátóipari egységeink ellátását biztosítjuk és rendezünk disznótoros vacsorákat, azonkívül hetipiacokon, vásáro­kon lacipecsenyét és egyéb sülte­ket kívánunk árusítani, nyáron pedig füstölt, sózott szalonnát és tepertőt tudunk mindig frissen biztosítani. — A kisebb községekben prob­léma volt a friss cukrászsütemé­nyek, torták előállítása, ezen úgy igyekszünk segíteni, hogy az eie- ki és dobozi cukrászdáinkban nö­veltük a létszámot, és a lakodal­tották a színjátszó csoportot, s jó kapcsolatot alakítottak 5d a ruha­gyári kiszesekkel. Közösen ren­deztek klubesteket, szellemi ve­télkedőket. A ktsz futballcsapata a városi bajnokságban küzd a bajnoki pontokért. Az MHS me­zőmegyeri csoportjával közösen lövészcsapatot szerveztek, s rövi­desen megalakul a modellező szakkör. A szövetkezetben két KISZ- alapszervezet van, sajnos még nincs megfelelő összhang a két kollektíva tagjai között. Az ifjú­sági brigádmozgalomra is csak az utóbbi időben fordítottak gondot. A meglévő hiányosságok ellenére mégis elmondható, hogy emelke­dett a munka tartalmi színvona­la. A beszámolót hozzászólások kö. vették, majd megválasztották az új vezetőséget; a szövetkezet KlSZ-titkára Kiszely Pál lett is­mét. , <d. s.) mi tészták, torták rendelését és elkészítését vállalni tudjuk. Nagy­ban hozzájárult munkánk javítá­sához az a két gépkocsi, amit az idén kaptunk, mert az üzletek el­látása áruval sokkal gyorsabbá vált. Egy brigádunk, amely 14 fő­ből áll, közvetlenül végzi a kör­zetekben a boltok korszerűsítését, szépítését és új beredezéssel lát­ja el ezeket. Jövőre pedig két he­lyen egy-egy fagylaltgépet állí­tunk fel, ami biztosítja a két kis­község fagylaltszükségletét — fe­jezte be tájékoztatóját Paulik div­tára, Béla Ottó — A szó ugye elszáll, de az írás megmarad — mondta , a párttitkár. Zsebébe csúsztatta a „kisokost” meg a töltőtollát. Tudtam, hogy mire célzott. Arra, hogy nem szereti elfelej­teni azt, amit fontos tanácskozá­son hall. Most különösen fülel­nie kell, a vélemények hozzáse­gítik valamihez.„ Felálltunk az asztaltól, hogy induljunk az emberekhez. — Ez lesz az első pártcsoport- bizalmi választás, amin részt tu­dok venni. Mozdonyon vagyok magam is. Eddig ötöt tartottak meg, ezeken a Thúry elvtárs volt ott. Vezetőségi tag — mond­ta csendesen. — Ismerem ót — mondtam —, jó véleményem van róla. Szeret az emberek, munkások között lenni. r— Igen — hagyta rám. A fűtőház udvarán port ka­vart a szél, a fordítókorongon mozdony gurult. Sütött, melen­getett a nap. Megkerültük a javítócsarno­kot, hogy a kocsijavítókhoz jut­hassunk. Közben elmondta, hogy a javítók huszonkilencen reparálják a sérült vagonokat egy hosszú és szellös szín alatt. Lakatosok, bádogosok, de aszta­los is akad köztük. Rendes, kö­telességtudó emberek, igazodni tudnak a követelményekhez. Nyomatékkai hangsúlyozta: ezek most nagyok, nem vesztegelhet­nek a tehervagonok. Itt az őszi csúcsforgalom, az emberek na­gyon igénybe vannak véve. Szólt Sebestyénnek, aki párt­vezetőségi tag, hogy megkezd­hetnék az ülést. — Együtt vagyunk, Sarkadi elvtársat vártuk, szólok a töb­bieknek — mondta Sebestyén és a hivogatáshoz látott. Nem irodában, teremben gyüle­keztünk, hanem a kocsiszín mel­letti „liget”-ben, lombhullató akácok alá. A kis tisztáson egy hosszú deszkaasztal mellé tele­pedtünk. Itt szoktak falatozni, beszélgetni. Jöttek, s a nem olajos csuk­lójukat adták kézfogásra. Nem feszengtek, nem érezték az ülés feszélyezettségét. Ünneplőben választékos az ember, olajos, kormos ruhában közvetlenebb, Ez az ön rendszáma, kedves személygépkcfcsi-tulajdonos. Akkor írtam fel, amikor csü­törtökön délelőtt óvodásaim közé hajtott s úgyszólván „el- slisszolt” közöttük. Talán még emlékszik rá. Békésen a Petőfi út Ma­lom utcai sarkán történt. Óvodásaimmal felzárkóztunk s megvártuk, amíg minden jármű elmegy, azután elindul­tunk a túlsó oldalra. Néhány gyermek már át is ért, amikor ön feltűnt zöld személykocsi­jával. Az út közepére álltam és sürgettem a gyerekeket, hogy minél hamarabb átérje­nek. Két új óvodás tétovázott, mire ön a keletkezett űrt ki­használva, áthajtott közöt­tünk. Csak a véletlennek kö­nyíltabb, nem keresi a szépiro­dalmi kifejezéseket. „Ahogy jön, már megbocsásson...’* A megnyitó csak annyi volt, hogy Sarkadi Mihály elvtárs, az alapszervezeti titkár köszöntötte a hét kommunistát. Tudta, hogy felesleges a sok beszéd, tana­kodtak már Simocskóék a bizal­miújításról. Aztán leült, ciga­rettára gyújtott, a többiek is füs­töltek ülve, ácsorogva. Meghitt volt a légkör, sőt, mi több: csa­ládias. Nyíltan néztek egymás szemébe. Sarkadi elővette a no­teszt, kitette maga elé. Simocskó Sándor, akit négy hónapja választottak meg bizal­minak, először szólt a „témá­hoz”, magába nézve: — őszintén megmondom, hogy egy kicsit elhanyagoltam a tá­jékoztatást. Most, a pénteki tag­gyűlés előtt is. Jobban kellett volna törődnöm vele. Igaz, hogy príma taggyűlés volt, de tán még jobb lett volna, ha a cso­portból is feláll valaki. Tudja — fordul felém —, itt ezelőtt sem szerettük a röpgyűlést. Dol­gozni szeretünk, keveset beszé­lünk. De szóval... — elcsendese­dett, s láttam, tudtam, tudtuk, hogy restellkedik. ' Mák Mihály így beszélt: — Jó az, ha harcos ember a bizalmi. A mienk is ilyen le­gyen. A mi véleményünket ad­ja tovább. Mi egy kicsit harapó­sak vagyunk — mondta s ezen jóízűt mosolyogtunk mindany- nyian. — Szóval, nem rejtjük véka alá a véleményünket. Itt van például a mostani pártveze­tőség. Én jónak tartom, de még bátrabb kiállást várok. Nem bí­rálja élesebben a szakvezetést... Itt aztán megjött a többiek szava is, alig tudták türtőztetni a hangjukat. Öröm volt nézni az igyekezetüket, hallgatni szavu­kat. Letette a „garast” minden­ki. Valami nincs rendben a ve­zetők egy részével. Konkrétan a fűtőház főnökéről és Dancsó Géza reszortvezetőrol szóltak. Tisztelik a tudásukat, de nem tetszik az, hogy néha feleslege­sen éreztetik beosztásukat, nem közvetlenek. Nem „bratyizásra” gondoltak, amikor szóltak, ha­nem a közérzetjavító barátságos köszönésekre, két szó erejéig a szűnhető, hogy nem történt baleset. Jó lenne tudni, van-e gyer­meke. De ha nincs is, szívesen vennénk, h’a ellátogatna óvo­dánkba — Teleki út 26 — és látná, milyen bájosak ezek a csöpp emberpalánták. Ügy tudnak örülni egy játéknak, egy fényes, zörgő papírdarab­kának, s oly önfeledten tud­nak játszani, örülni az élet­nek. Tanévkezdet van. Gyer­mekeink most ismerkednek az utcával, a közlekedési szabá­lyokkal. Mindenkor nekünk kell tehát vigyázni rájuk. Gondoljon erre a jövőben, s volna egy javaslatom is: ve­gye kezébe újra a KRESZ-t és olvassa el felelősséggel. Rózsa Tiborné hogylét, a család felőli érdeklő­désre. „Mindjárt jobb a melós kedve, ha embernek, munka­társnak tekintik, s nem eszköz­nek...” — vélték, s hozzátették: a barátságos szó nekik többet ér, mint a húszfilléres órabér- emelés, bizfisten. Dicsértek is. Sebestyén Istvánt dicsérték, aki pártvezetőségi tag, s ott ült velük. Mindenkit meghallgat, jó csoportvezető. Vándor Pált, a főmérnököt is emlegették: becsüli a munkáso­kat, most jobban, mint koráb­ban. És jó volt hallani, hogy di-> csérték Thúry Sándort, a sze* mélyzetist! Sűrűn megfordul az emberek között, bizalommal for­dulnak hozzá. Hogy mindenki hozzájuk hasonló legyen, azt sze. retnék. Jobb közérzetet akarnak — ez a lényeg, hogy jobban munkálkodhassanak. Egy jó negyedóráig tanács­koztak így, aztán döntésre ke­rült sor. — Én a Simocskó elvtársat javaslom — mondta Kővágó István. — Mint kommunista, ki­áll az emberek mellett, ha egy mód van rá, segít. — Tartsuk meg továbbra is bizalminak Sanyi bácsit... — vé­lekedtek határozottan a többiek is: Lukovszki, Sebestyén, Mák, Bordás meg Horváth. Simocskó egy kicsit meghatott volt. Láttam, hogy örül. Sarkadi elvtárs annak örült, hogy jól sikerült a választás, és annak, hogy újabb segítséget kapott a decemberi alapszerve­zeti vezetőségválasztó taggyűlés beszámolójának elkészítéséhez. A vezetőség többi tagjával együtt hű tükröt akar készíteni a két év alatt megtett útról, és fel akarja mérni azt, amit még jobban kell tenni a jövőben. Ezért vannak ott minden párt- csoportbizalmi-választó gyűlé­sen, ezért jegyzetelnek. Gyűjtik a véleményeket, javaslatokat, hogy alapos legyen a számvetés, mindenki érezze: részese va­gyok, rólam és hozzám is szól. • Mindez a Békéscsabai Fűtő- házban történt, csütörtökön, úgy déltájban. Pallag Róbert Jó hír a nőknek: ÁRLESZÁLLÍTÁS! Varrás nélküli nylon harisnya 72.—Ft helyett 48.—Ft-ért Varrásos nylon harisnya 52.—Ft helyett 38.—Ft-ért KAPHATÓ 2323 Emelkedett a munka tartalmi színvonala Vezetőségválasztó taggyűlés a Békéscsabai Faipari Ktsz KISZ-szervezetében Miért jegyzetel a párttitkár? — Pártcsoportülés a szabadban — A barátságos szó és a húsz fillér — „Tartsuk meg továbbra is Sanyi bácsit" —

Next

/
Thumbnails
Contents