Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
1964. október 4. 5 Vasárnap Szén fa mlrás szülőikért Modern iskola Békéscsabán Négy pillanatkép a város legszebb iskolájáról Szeptember végi délután. Az ég kékje ilyenkor szürkébe hajló már. A nap sugarai nem fehéren, inkább fakópirosan világítják meg á falu házait. A Körös a békésszen.tandrási sportpálya előtt nagy ívben kanyarodik. A sygörbéjén” kívül szép zöld gyep, féliában álló alvó kacsákkal. És nagy csönd. Egy-egy éhes csuka vagy vadászó süllő csobbantja meg a vizet is. Az álmos folyócska túlsó partján azonban mozdul kicsi szél. Érett gyümölcsök illatát, az aranyló ősz fanyar cserszagát legyinti át... Felülünk, s átnézünk. Uralkodó diófák, hivalkodóan pirosló jonatánfák tövénél szőlőfürtök elmosódó foltja sárgul-lilul át a felszálló ködön. — Nézzük meg... v — Körül kell menni. Nagy ívben megkerüljük, míg végre bejáratot találunk. Szigorú kerítés kerül elénk; gyermekkori megszeppanés uralkodik el rajtunk, s ezt a csönd még fokozza. Mintha minden bokor mögül valaki lesné mozdulatainkat — „Idegeneknek szigorúan tilos a bemenet”! .— olvassuk csak úgy magunknak. Az egyik fáról piros jonatán huppan a földre, összerezzenünk. Lenyomjuk a rozsdás kilincset, az ajtó megnyikordul. — Kié lehet ez a paradicsom? A venyigét meghajlító kilónyi fürtjeivel, a roskatag birskörte, birsalmafáival... — Ez az, ami idecsalt bennünket! Magunkban a gyermekkori, kíváncsi izgalom keresése hatalmasodik el, amikor eldöntjük: — ide bemegyünk! Szürliiil a romantika, ahogy beljebb haladunk, mert vidám beszéd, gyereklányok csicsergése, idős ember dörmögése fújja el a veszélyt, izgalmat. — Jó napot kívánunk. mondjuk bátrabban, amint a képzelt torzonborz leselkedők helyett, olyan minden faluban látható embereket, helyesebben családot pillantunk meg. — Apuka, köszöntek — rezzen- ti föl elmélyült munkájából az egyik kislány a csoport legidősebb emberét. Bajuszos öreg emelkedik föl a tőkék közül, arcán kis zavar, szemében gyanakvás villan, de azért az öregek szívélyességével fogadja köszönésünket: — Adjon isten. — Mielőtt kezet fogna, nadrágjához töröli tenyerét. És aztán várakozóan néz ránk. — Hogy ez a kert kié? S hogy került ide a sok szőlő meg gyümölcsfa? —, pillant körül, s tekintetével nem csupán a terület határain, hanem hosszú évtizedeken túl is néz. — Hát, kérem szépen, ez a föld — az áldott magyar földnek tenyérnyi kis része — ezelőtt 60 esztendővel még' legelő volt. Kopár kis föld, amelyen szíkfű, vagy edénysúroló „sikár” termett. Én tudom, mert 12—14 éves koromban birkákat legeltettem itt... Aztán az uraság — nem tudom már hogyhítták — kiosztotta a szegényeknek meg a papnak ezt a földterületet. A szegények általában egy parcellát kaptak. — A pap? — Annak hármat juttattak... — üti fel a fejét a kérdésre Dorogi László bácsi, aki bizony olyan szőlészmester, hogy a több mint 80 parcellán most is neki terem a legtöbb. Pedig az ő éveinek száma több a parcellák számánál is. — Nem igen tudtuk, mit kezdjünk ezzel a földdel, s akkor valaki — hiába töröm a fejem, nem jut eszembe, hogy ki, — eltalálta, hogy nem lehet ez rossz főd emberek, hiszen eztet a víz hordta ide, ez egy valóságos televény... Az az ember ültetett először ide szőlőt is... Jól fizetett, a többi meg leutánozta.Elköszönünk Dorogi bácsitól, tovább sétálunk, a sziget belsejébe hatolunk. Egyre több emberrel találkozunk: szüret kezdete van. Olykor-olykor ágról ágra bukdácsoló, hatalmas kontyos diók hullanak lábaink elé. Az egyik kis csinos házikó mellől, jókora fütykössel a kezében, kemény tartású, fekete bajszos férfi lép elő. Nem várja meg, míg köszönünk: be- mutatkoztat bennünket. Csősz külsejű ember, s az is. Amikor közli, hogy 66 éves, meghökke- nüntk, 46-nak ha látszik. Faggatjuk őt is a gyönyörű gyümölcsös- szőlőskert történetéről, de csak azt mondja, amit Dorogi bácsi. Meg még többet is, főleg a mai helyzetről. — Azóta a parcellák még jobA gyulai Jókai Mór Művelődési Otthon és a harisnyagyár Kállai Éva KISZ-szervezete közösen készítette el a művelődési otthon ban elaprózódtak. Négyszáz négyszögölt számítunk egy parcellának, de az öröklődések folytán egyre több és több gyermek osztozott a szőlőkön, gyümölcsfákon ... Most meg utat vezetnek át rajta, hogy a szentandrási kanyart levágják..; — Itt, a kerten keresztül? — Igen —, int félkörbe, majd karja határozott sávot jelöl meg, s a levegőbe rajzolja, merre vezet a műút... A folyócska belső partján meg- zizzen a nádas, s hűvös szellő borzongat meg bennünket. A kora esti napsugarak átszűrtén jutnak el hozzánk. Valamennyien hallgatunk. Szertelen gondolatok bukkannak fel egy-egy pillanatra: birkalegelő ... Hatvan esztendő- öregek, aprózódó parcellák, vénülő diófák... A papnak három parcellája;... Külön sziget ez. Mert körülöleli a csöndes folyóvíz, s egyetlen bejáratánál a mogorva kerítés a „szigorúan tilos” táblával, öregek a diófák, vének a szőlők, öregek a tulajdonosaik, s rövidesen a civilizáció műútja szeli át a csöndes s a múltat idéző szőlőskertet... Az élet mindig az újat akarja, az újat követeli. Hatvan évvel ezelőtt keserűen káromkodó, mindenre elszánt emberek teremtettek itt tenyérnyi vagy nadrágszíj nagyságú parcelláikon szőlő- és gyümölcskultúrát, de igényeik túlhaladtak ezen ma már. Néhány nyugdíjas bácsika szösz- mötöl a szeptember végi alkonyaiban, az öreg fák hosszúra nyúlt árnyékában— Túl a vízen, a zöld füvön harsány fiatalok kergetik a labdát S ha .néha be is osonnak, hogy elcsenjenek egy-egy fürt szőlőt, nem olyan az már, mint a mi gyermekkorunkban, mert évek múltával az öreg szőlőskert is találkozik az élettel: — talán éppen a labdázó gyermekek száguldoznak majd az új műúton modern gépkocsijukkal. Temyák Ferenc őszi-téli programját. Mind a KISZ, mind pedig a művelődési otthon vezetősége arra törekedett, hogy elsőrendűen a gyár dolgozói, de a környékbeli lakosság is kielégíthesse tanulási vagy szórakozási igényeit A gazdag és változatos programból a többi között érdekesnek ígérkezik — s már működik is — a szabás-varrás tanfolyam, a bélyeggyűjtő, autómodellező, fotó, horgász és galambász szakkör. A szórakozást s az izgalmat a „Játék a klubban”, a minden héten csütörtökön ismétlődő szellemes klubfoglalkozás és az esténként nyitva tartó Jókai-presszó nyújtjaj í í A különféle szakköröket, tanfolyamokat s a szórakoztató jellegű rendezvényeket máris szép számmal látogatják a gyár dolgozói, s a kultúrház közelében lakó felnőt- fiatalok. Nyolcmillió 300 ezer forintba kerül a „Kulich Gyula” Uakóte- lep iskolája, melyben 8 tanterem, gyönyörű tornaterem, külön étterem várta a környék gyerekeit. Ez*Zttal az építőket is dicséret illeti — hiszen alig néhány napot késtek az átadással — és így az új iskola 16 tanuló- csoportja lényegében zavartalanul kezdhette meg az 1964—65-ös iskolai épet. A külsőleg is impozáns isko laépület belső térkihasználása is igen jó, és a pedagógusok véleménye szerint a korszerű oktatónevelő munkát segíti. Az új iskola lett különben a tizedik önálló igazgatású általános iskola Békéscsabán. A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—45 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélküL Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk, felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. JELENTKEZNI LEHET FOLYAMATOSAN A VARPALOTAI szénbAnyAszati TRÖSZT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN. 496 Érkezéskor levetjük a cipőnket és a szekrényből kivesszük az iskolait. A szép parkettra cs ak tiszta cipővel léphetünk. Izgalmas kísérlet kémia órán. Vajon sikerül-e? A tornaterem az iskola egyik le gszebb része. Világos üvegfala ontják a fényt; a felszerelés is kitűnő. Szerdahelyi János tor natanár gyűrűgya korlatot irányit. tanulás után megéhezik az Isk óla népe. A tiszta, rendezett ét- x teremben a felszolgáló nénik és a naposok terítenek. (Fotó: Demény) Autómodellező szakkör, szabás-varrás tanfolyam, „Játék a klubban“ — Elkészült a Gyulai Harisnyagyár lókai Mór Művelődési Otthonának őszi-téli programja —
