Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-30 / 255. szám
tm. október 30. 4 Péntek Tudósítás egy gyár szocialista brigádvezetőinek értekezletéről A munkaerőáramlás alakulása Sok fővárosi üzemben munka- már csak 44 ezer volt ez a több- erőhiányra panaszkodnak. En- let. Az ideiglenes Jellegű lakóA terem ffltetlem, a gyülekezők magukon hagyják a kabátot. Néhány asszony horgolni kezd, hogy teljen az idő. Negyedórával elmúlt már két óra — akkorra hívták össze a szocialista brigádvezetőket a megyéi tégla- és cserépipari vállalatnál, de lassan szállingóznak az emberek. Biztosan zsúfolt a zuhanyozó; meg aztán többen vidékről jönnek. Futó beszélgetés szókkal, akik már itt vannak a békéscsabai í. sz. téglagyár kultúrtermében. Sok panaszt hallani. A szalagprés brigád nfil vezetője elmondja, hogy a tavaszi és az augusztusi munkakiesések után most megint volt két gyenge dekádjuk. Anyaghiány miatt 10—10 perceket ülnek, s hogy ez összegezve mit jelent, a fizetésük mutatja majd: 1500 forint helyett jó, ha 1200—1500 forintot keresnek ebben a hónapban az asz- szonyok. Frankó Istvánná, a nyerscserépkészítő brigád vezetője ugyancsak az anyaghiányt kifogásolja — az utóbbi időben napi két órát is tétlen vesztegel emiatt a csoportja —. még a szállítást. „Ha egy kocsi az úton felfordul szállítmányával, otthagyják a kiborult anyagot, s ezzel is romlik a pálya. Nem csoda aztán, ha elakad a szállítás.” Miklya János, a kemencésbrigád vezetője azt hibáztatja, hogy nem elég száraz a kapott nyers tégla, hát hogy tartsák be az égetési technológiát? — Így jelentkeznek a dólgok a gyakorlatban. Az irodákban, a kimutatásokban pedig úgy, hogy — szóval, le vagyunk maradva a tervvel — mondja a mellettem ülő Dénes Ferenc vállalati párttitkár. — Az előirányzott 104 millió nyers téglából 3 millió darabos, égetett téglából pedig 5 és fél millió darabos lemaradásra számit a gyár. A cse. répgyártásban és a középfalazó- blökk készítésében teljesítjük a tervet. — Mi a vélemény a Vállalatnál, nem túlfeszített a tervük? — Hát a részlegeink szerint a megyei központ kiván sokat. 'Szerintünk a tröszt, a tröszt szerint pedig a tervhivatal. A lényeg azonban az, hogy épitkezrti kell, iskolákra, lakásokra, gyárakra szüksége van az országnak, abhoz pedig tégla kell. Kell a tégla, mert lakásokra, Iskolákra, gyárakra szüksége van az országnak. E célból hívták egybe többek között ezt az értekezletet is. A vállalat elsősorban a huszonegynéhány téglagyári szocialista brigádhoz fordul, hogy amennyire lehet, hozzák be a tervlemaradást. Szigeti Lajos vállalati tervsta- tisztikus beszél a lemaradás okairól az immár összegyűlt brigádvezetőknek. AZ időjárás miatt — nem indulhatott be sokáig a nyers- téglagyártás: anyaghiány — március helyett csak áprilisban kezdA PATYOLAT VÁLLALAT FELSŐRUHÁKAT száraztisztításra HÉTNAPOS HATÁRIDŐVEL vÁllal ! Továbbá FEHÉRNEMŰMOSÁST TÍZNAPOS HATARIDÖRE VÄLLAL! x ték meg az égetést. Ezt a késést azóta csak részben tudták behozni. Jelenleg 12 napos a lemaradás. Napi 1 millió téglát jelent ez. A kedvezőtlen időjárás miatt a tavalyi 4,7 százalékról 5,4 százalékra emelkedett a selejt: eső- és fagykár miatt megrongálódott, elázott a nyers tégla, az eső áztatta talajon összeomlott, használhatatlanná vált a téglarakás. A mezőberényi téglagyárban új technológiát vezettek be, itt meg kellett fizetni — selejttel —- a tanulópénzt S a minőségi zavarok a termékekben is jelentkeznek: 1000 legyártott téglából csak 900 az elsó osztályú. Azonban nem lehet az időjárást okolni azért, hogy baj Van a munkafegyelemmel is, a mintegy 1000 dolgozóból naponta hárman-né- gyen hiányoznak igazolatlanul. Más. A napokban az egyik brigádvezető megütött egy fiatal munkást. Munkavédelmi dolgon vesztek össze, s ráadásul úgy néz ki, a brigádtagnak volt igaza. Dénes Lajos vállalati párttitkár közben tájékoztat a gyáregységek állapotáról, hiszen a gyárak állagát sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha a tervlemaradás körüli mélyebb okokat kutatjuk. A megyeszékhelyen kívüli vidéki gyártelepek állapota jó: a két orosházi, a gyulai s a két mezőberényi téglagyárat még az ötvenes években rekonstruálták, s köztük az egyik mezőberényi egység állítólag az ország legkorszerűbb téglagyára. Ugyanezt korántsem mondhatjuk azonban a két békéscsabaira, ezekre az 50—60 éves gyártelepekre. Az egyik felszólalótól, Palyik Pál lalkatosbrigád- vezetőtől például a későbbiekben megtudom, hogy a felvonószerkezeti gerendákat alig lehet javítani: „Ha beverünk egy szöget, szétkorhad a fa.” Igaz, évről évre eszközölnek javításokat, új beru36. — Ekkor még Gdyhiában voltam. Ezen a napon a kikötőben dolgoztam. Ellenőrizhetik a kikötő szolgáltató vállalat fizetési listáján. — Tudta, hogyan és mennyi pénzt kap Lisewski? — Erről soha nem beszélt. Tudom, hogy Varsóba Utazott, és onnan hozta a pénzt. Biztosan valutát adott el, mert egyszer megkérdezte: nlncs-e valamilyen valutaüzér-kapcsolatom, és érdeklődött a dollár árfolyama iránt. Sőt, mielőtt Lublinba utaztam, megkért, tudjam meg, hogy áll a dollar. Nekem azonban nem voltak kapcsolataim a feketézőkhöz, nem tudhattam meg semmit. — Mit hallott a Domübank csekkjétől? — Lisewski mérnök gyakran említette, amikor már nagyon forró volt talpunk alatt a talaj: csak egy dologra vár, és akkor „meglépünk”. Naponta kétszer, háromszor is megkérdezte: nem jött-e posta, Bécsiből? Sejtettem, valamilyen értesítésre. vagy pénzre vár, mert tudom, hogy akkor nem volt pénze. Talán ép. pen ezt a csekket várta. — Maga látta a csekket? — Nem láttam semmiféle csekket. Ismétlem, nem tudok semmit Lisewski pénzügyi elszámolásairól. — Elismeri-e, hogy merénylebázásokat itt is — á présbrigád vezetője mondja, hogy új automatákat kaptak egy hónapja. Azt meg Peity Frigyes termelési osztályvezető mondja el, hogy a ki- len csak a bányai sínhálózatra 1 millió forintot költenek majd — de hát nem lehet mindent egyszerre, s a két csabai téglagyárban még jó ideig sok probléma lesz, amíg csak sor nem kerül egy alapos rekonstrukcióra. A felszólalások szinte mind azt célozzák: hogyan lehetne nek kétségkívül az az egyik oka, hogy meglassult a munkaerőáramlás vidékről Budapestre. Az áramlás szakadatlanul tart a falu és a város között — mégpedig mindkét irányba — és mindig a kétirányú mozgás egyenlege mutatja meg az adott időszak munkaerőáramlásának fő irányát. 1960-ban még 52 ezerrel többen költöztek el végleg a községekből, mint ahányan ugyanakkor falura mentek, de 1963-ban helyváltoztatások különbözete még nagyobb arányban visszaesett: 3 év alatt 39 ezerről 7 ezerre csökkent. A falusi szövetkezetek erősödésével párhuzamosan az idén tovább lassult az elvándorlási folyamat. Az idei adatok arról tanúskodnak, hogy az állandó jellegű lakóhelyváltoztatás egyenlege a vidék javára kedvezőbb a múlt évinél. Szemlélteti ezt a2 alábbi táblázat: a hátralévő időszakban minél többéit pótolni a lemaradásból? Javaslatok hangzanak el a technológia pontosabb betartásával, a selejt leszorításával, a minőség javításával kapcsolatban, s Peity Frigyes termelési osztályvezető válaszol, — A szocialista brigádok már régóta állandósították a gyárban a munkavédelmi őrséget. Az ügyeletes a jövőben ne csak a munka- védelmi előírások betartására, de a munkamenetre, az idő kihasználására, a minőségre is vigyázzon — mondja az egyik hozzászóló. A gyárban a legtöbb probléma akkor adódik, ha vizes a nyers tégla. A kemencében a berakott tégláról felszálló pára a téglara- kásra helyezett cserépréteget átitatja, s rontja annak minőségét. Miklya János brigádvezető javaslata: rakják tele este a meleg kemencét téglával, s az másnap reggelre majd kiszárad. Délután 5 óráig tart a munka- értekezlet, de úgy vélem, nem akkor ér véget. Folytatódik majd másnap a gyáregységekben, s a gyakorlat, a brigádtagokkal való megbeszélések további ötleteket és eredményeket hoznak majd. Mert tégla, sok tégla kell az építőiparnak, kell az országnak, S az emberek ezt tudják és akarják. Padányi Anna Az állandó Jellegű lakóhelyváltoztatás egyenlege ezer főben Jelmagyarázat: (+ növekedés) (— csökkenés) Budapesten A többi városban A községekben i*á4 +25,í +26,6 —52,3 1963 +is,i +26,0 Aj; , *-44,5 1963. I. f. éfV + »,» + »,6 *-18,6 1964. L f. év + 6,0 +U4-17,1 az egyes megyék munkaerőkáskezeket kereső vállalatok áramlását vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy az elvándorlás Sza- bolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyékből volt a legnagyobb. Az első fél év egyenlege Szabolcsban 2421 fő, Hajdúban pedig 2190 fő csökkenés volt. Utánuk következik Bács-Kiskun megye 1424 fő, Szolnok 1186 és Békés megye 1137 főnyi csökkenéssel. Négy megye idei vándorlási mérlege azonban nem a lakosság csökkenéséről, hanem növekedéséről számol be. Ezek: Pest, Fejér, Komárom és Veszprém megye. Az átmeneti jellegű lakóhelyváltoztatás egyenlege már egészen más képet mutat. Csak négy megye egyenlege jelzett Idén hiányt. Borsod, Heves, Szabolcs és Zala megyéké. Tizenöt megyében többen költöztek vissza, mint amennyien átmenetileg elhagyták a falut. A legkedvezőbb volt a helyzet Bács, Pest, Somogy és Veszprém megyékben — természetesen a megyék és nem a munszemszögéből tekintve. A vállalatok számára ugyanis mindez azt jelenti, hogy a létszámnövelés ma már jóval nagyobb gond — azoknál a vállalatoknál is, ahol a létszámnövelés indokolt —, mint amilyen az előző években volt. A falu munkaerőfeleslegére egyre kevésbé számíthatnak a vállalatok. Az iparosítás és a mezőgazdaság korszerűsítésének következményeképpen a faluból a városba irányuló áramlás természetesen továbbra is folytatódik majd, de ennek érezhető lassulásával már most számoljanak a vállalatok. Megfelelő előrelátás híján létszámgondjaik csak növekednének. A munkaerőáramlás jelenségei is arra figyelmeztessék őket, hogy létszámnövelés helyett a munkatermelékenység fejlesztésére alapozzák a jövő évi termelési tervüket. Adám László Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály — Hagyjanak engem békén! Ne gyötörjenek! tét szervezett Zygmunt Kálin* kowski joggyakomok ellen a bécsi „Donaubank” csekkjének megszerzése végett? —Én, merényletet? — kiáltott fel Macioszek. — Soha senkit nem támadtam meg. —* Fogadja meg a tanácsomat: ismerje be a merényletet. Vannak bizonyítékaink. Ne feledje el, az őszinte beismerő vallomás enyhítő körülménynek számít az ítélet kiszabásánál. — Nem tudom, hogy az ügyész úrnak milyen bizonyítékai lehetnék. Nem tudok semmiféle merényletről és csekkről. — A „Donaubank” nyolcvan- ezer dollárt érő csekkjéről van szó. Ellopták áz ügyészségi akták közül. Kabátujj rabolta el, akit tizenkétezer zlotyért megvá. súroltak. Bevallotta, hogy a táskát az iratokkal együtt, rögtön a támadás után átadta maguknak. Vagy magának személyesen, vagy a megbízottjának. — Esküszöm, semmit sem tudok erről a csekkről. — Kérem, ne kerteljen. Mondja meg, hol van a csekk? Macioszek sírva fakadt. Az őrnagy jelt adott az ügyésznek: egyelőre függessze fel a ki_ hallgatást. Különben is Jerzy Kur is ugyanarra a meggyőződésre jutott, mert a „kliense” elé tolt egy csomag cigarettát, és így szólt: — Na, nyugodjon meg, kérem, mára befejeztük. A következő napokon folytatjuk a kihallgatását. Még egy sereg dolgot kell tisztáznunk. Éhes? Nem akar egy kávét inni? — Az ügyész végeredményben kissé sajnálta is vádlottját. Amikor az ügyeletes rendőr lékísérte Macioezkát a bírósági zárkába, ahol várnia kellett a mokotowi börtönbe való átszállítására; az ügyész kérdően tekintett az őrnagyra. Az őrnagy ezt a tekintetet egy rövid mondattal nyugtázta: — Kudarc. Teljes kudarc! — Igen, mondta az ügyész. Azt hiszem, hogy ő valóban semmit sem tud a csekkről. De hol lehet az a csekk? Kinek a kezében? Ki rabolta el? Ki szervezte meg a támadást, és ki bérelte fel Kabátujjat? _— Eddig Macioszkára tettük fél minden lapunkat, mint a banda egyik, még szabadlábon lévő vezérére. Ez a nyom hamisnak bizonyult. Tehát más fonalat kell keresnünk — mondta Krzyzewskl őrnagy. — Nincsenek csodák! A törpék nem fizettek Kabátujjnak tizenkétezer zlotyt, hogy Kalinkows- ki leüsse és elvegye tőle a táskát a csekkel együtt. Ezt olyan valaki csinálta, aki nagyszerűen ismeri az egész ügyet. Vagy úgy gondoljátok, hogy a banda vezérei közül még egy szabadon van, vagy... — „A fehér gengszterek” vezetői közül biztosan senki nem kerüli el az igazságszolgáltatást. Mindnyájan ülnek — mondta az ügyész. — Vagy mire gondolsz? Megint visszatérsz Kalinkowskl- hoz? — Megint visszatérek ahhoz, hogy a merénylet áldozata, amikor a rendőrség kihallgatta, hamis vallomást tett, tévútra akarta vezetni a rendőrséget. — Ez értelmetlen! Ez a fiú ártatlan! — Ne légy elhamarkodott. KI tudja, hátha nemsokára ugyanennél az íróasztalnál irod alá Kalinkowski letartóztatás! parancsát. (Folytatjuk)
