Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-17 / 244. szám

19M. október 17, 3 Szómba. fl traktorosakén és a szerelőkön is múlik... Az amúgy Is megkésett őszi betakarítást és vetést a napokig tartó, s helyen­ként 40 millimétert elérő esőzés is alaposan hátrál­tatta. Most már még inkább a traktorosok igyekezetén múlik az, hogy a késést be­hozzuk s a jövő évi termés szempontjából legalkalma­sabb időben, október 31-ig földbe kerüljön a búzavető­mag a szántóföld egyhar- madán. Ezért felelősséget kell érezniük azoknak is, akik a korábbi évek­ben traktorvezetői jogo­sítványt szereztek, de még nem jelentkeztek gépre s emiatt megyénkben az el­múlt héten is elég kevés, mindössze 748 szántótrak­tor dolgozott két műszakban. Egyes szövetkezetek vezetői ahe­lyett, hogy felkutatnák a más munkaterületeken dolgozó trakto­rosokat — az elnökök és a foga- tosok mellett — a traktorosoknak is kiosztottak egy-egy darab tör- nivaló kukoricaföldet. Emiatt pél­dául a mezőkovácsházi járásban napokig 30 traktor állt. All jó néhány erőgép számos termelőszövetkezetben, köztük a csabaiakban is, meghibásodás mi­att A gépjavító állomások és a termelőszövetkezetek szerelőin múlik, hogy ezeket a gépeket mi­előbb kijavítsák és folytathassák a szántást és a vetést. Ne nézzék a következő két hétben az órát, a műszak leteltét, hanem azt, hogy lehetőleg minél kevesebb gép áll­jon műszaki hiba miatt Az állatállomány átteleltetésének gondjai a gyulavári Lenin Hagyatéka Termelősző vetkezethet A megtermelt takarmány és az állatállomány átteleltetéséhez szükséges készletek felmérése, az úgynevezett takarmánymérleg csak azután készül el, amikor be­fejeződik a kukorica betakarítá­sa. Az előzetes kalkuláció azonban nem árt, mert, ha hiány mutat­kozik, még van lehetőség kukori- caszárból és a cukorrépa mellék­termékeiből szilázst készíteni. De van lehetőség arra is, hogy a hi­ányzó abrakmennyiséget felvásá­rolják szövetkezeteink. A takar­mánykészletről és az átteleltetés gondjairól kérdezősködtünk a na­pokban a gyulavári Lenin Hagya­téka Termelőszövetkezet főállatte­nyésztőjétől, Szabados Béla elv­társtól. — Mutatkozik-e pillanatnyi­lag takarmányhiány az állat­nevelési és hizlalás! terv tel­jesítéséhez? — Mint minden évben, az idén, Kombájn aratja a takarmánycirkot az ÖRKI-ben A szarvasi öntözési és Rizster­mesztési Kutató Intézetben két méternél magasabbra nőtt és bő termést hozott a helyi nemesítésű barna szemes cirok. A fehérjében gazdag takarmánycirok egyébként a szikes talajon jól díszük s ha­zánk különböző tájain — olyan területeken, ahol hat-nyolc má­zsát terem csak egy hold kukori­ca — kiváló eredménnyel ter­mesztik. Az értékes takarmánycirkot megkedvelték a nagyüzemi gazda­ságok, csak a betakarítása oko­zott eddig komoly gondot. A cirok érése ugyanis egybeesik a külön­féle őszi munkákkal s nehéz biz­tosítani erre a célra a sok kézi munkaerőt. A szarvasi magas bar­nacirok gépi betakarítását meg­oldották az ÖRKI-ben. Az átalakított kombájnok vágó­szerkezetét 170 centire felemelték, így az a két méternél magasabb cirok bugáját szépen levágja. A dobkosarat és a verőléceket gu­mival vonták be, így nem törik a szem s veszteség nélkül kerül a zsákba az értékes mag. A gépi betakarítás után azon­ban eléggé nedves a cirokmag. Ezért saját szárításra rendezke­dett be az ÖRKI. A „Farmerek” éjjel-nappal üzemelnek, s hogy a vetőmagnak szánt cirokmag csí­rázóképességét megőrizzék, mind­össze 40—45 fokos melegben, las­san, egyenletesen száritják a cir­kot a viszonylag jó termés ellenére, sem rendelkezünk megfelelő mennyiségű takarmánnyal. Ennek egyik oka, hogy földjeink na­gyobb részén kenyérgabonát, kü­lönböző ipari növényeket és zöld­ségféleségeket termelünk. Ráadá­sul a háztáji állatállomány takar­mányszükségletének biztosítása végett a szálas takarmányok beta­karítását harmadába adtuk ki. To­vábbá amellett, hogy a háztáji, kukorica területe csaknem annyi, mint a közösé, jelentős mennyi­ségre rúg a prémium: a többlet­termés 25 százalékát kapják a szövetkezeti gazdák. Érthetőbben szólva: a szövetkezeti gazdák a háztájiból mintegy 320 vagon, prémiumból pedig mintegy 100 vagon csöves kukoricához jutnak, ezzel szemben a közös tárolóhe­lyeire 300 vagon körüli csöves ku. korica kerül. — Mutatkozik-e felesleg ku­korica a háztáji gazdaságok­ban, hajlandók-e riadni a szö­vetkezetnek, avagy annyi ál­latot nevelnek, hizlalnak, hogy szükségük van a háztájiban termett és a prémiumban ka­pott kukoricára? — Gyulaváriban hagyományos a szarvasmarha-nevelés, de főként a bikahizlalás. Számításaink sze­rint a háztáji gazdaságokban leg­alább 200-al több a szarvasmar­ha, mint a közösben. Baromfit is jócskán nevelnek. Jóformán Gyu­lavári látja el csirkével, tojással a gyulai piacot. A sertésnevelés és hizlalás már régóta csak annyira szokás, amennyi a családok szük­séglete. A idén igyekeztünk ezt a szokást megtörni azzal, hogy 43 előhasi kocát adtunk ki a szövet­kezeti gazdáknak továbbtenyész- tés céljából. Ha már itt tartunk, akkor megemlítem, hogy 132 elő- hasival növeltük a közös kocaál­lományt, amely év végére előre­láthatólag 264 lesz. — Növekszik-e a közös szarvasmarha-, s főleg a te­hénállomány is? — Egyelőre férőhelyhiánnyal küszködünk s azzal, hogy tehén­WVWWS/WVWWWVWWWWV VWWW^/VWVWWVvWVWVWWWN'VWWVW Az egymenetes gépi betakarítás megoldja a cirokgondot s ezután biztonságosabban lehet termelni ezt a fontos abraktakarmányt a szikes talajokon. A. R. „Költöznek“ a nemesponty-ivadékok Biharugrán A Biharugrai Halgazdaságban megkezdődött a nagy hálós őszi halászat. Naponta száz mázsánál több halat fognak a halászok. Külföldi és hazai piacra negyven­két vagon hal értékesítésére ké­szülnek 1964-ben. A hét végén naponta egy-két vagon élő halat indítanak speciális kocsikban kül­földre. Az őszi nagyhalászat érde­kessége még, hogy ilyenkor „köl­töztetik” a tenyészanyagot. Ebben az évben mintegy három és fél millió nemesponty-ivadékot kel­tettek és neveltek fel Biharugrán. Az előnevelő tavakból most leha­lásszák és telelőkbe rakják őket. Az egynyaras pontyivadékok szé­pen fejlettek és makkegészsége­sek. A halászok különös gonddal bánnak velük, hogy a „költözte­tés” ne viselje meg szervezetüket. az Tavasszal is, nyáron is, de ősz' szel különösen büszkén mutatják az Újkígyósra látogatóknak Aranykalász vezetői, dolgozói a szőlőskertet. Most a napokban odalátogató lengyel földművesszö­vetkezeti küldöttségnek is szinte az volt az első. S nemcsak mu­tatják, hanem mesélnek is róla, mert története, históriája van an­nak. Valamikor régen gróf Weinck- heim József telepíttetett *10 holdat a homokon dombhajlatra. Levé­ből azonban nem sokáig szürcsöl­gethetett, mert 45-ben gazdát cse­rélt a szőlő. A földművesszövet- ! kezet vette névlegesen kezelésbe. | Azért névlegesen, mert hiszen ki­adta 3—400 négyszögölével a hely­beli embereknek. Akadt köztük olyan is, aki értett hozzá, de a többség csak a szőlőért meg a le- ! véért vállalta el. így volt aztán is, amikor a Dózsa Tsz tulajdoná­ba került, amely ugyancsak ki­parcellázta. Nem csoda, hogy a tőkék csaknem fele kipusztult. Ennyi dióhéjban a szőlőskert régi története. Az új története 1960-ban kezdődött, amikor a több kisebb-nagyobb tsz-ből megala­kult a község egész lakosságát és határát egyesítő Aranykalász Tsz. ; cd iieqiiedilz szünet... A sok egyéb mellett a szőlőskert sorsáról is tanakodtak s úgy dön­töttek, hogy a korábbi gyakorlat helyett közös művelés alá helye­zik. Meg is szervezték a brigádot s vezetőjévé Kovács Istvánt vá­lasztották. Amint meséli, csak a gyakorlatból szerezte a hozzáér­tését. Abból, hogy már Weinckhe- im idejében is dolgozott a szőlős­kertben, meg aztán ő maga is te­lepített a háza körül. A brigádba is főleg olyanok kerültek húszán, akik 4—5 évtizede már bajlódtak szőlővel és gyümölcsössel. '(Az Aranykalász Tsz-nek 17 hold gyü­mölcsöse is van.) — Mennyi bort szűrtek 1960- ban és 1963-ban — kérdeztük a brigád vezetőjétől, hogy képet kapjunk a büszkélkedés okáról. — Hát bizony, az első évben csak 53 hektót, tavaly pedig 158 hektolitert. A bortermelés úgy háromszo- rozódott meg rövid három év alatt, hogy pótolták a hiányzó sző­lőtöveket, szakszerűen művelték, permetezték, s vagy húszezer új­jal cserélték ki a régi karókat. Ámbár jórészt ez is felújítás volt, mert bizony néhány parcellatulaj­donos a gyér terméssel együtt a karót is haza­vitte. A régi 10 hold mellé még 15 holdat telepítettek négy évvel ez­előtt, s az idén holdanként erről is 40—50 mázsa termést szüretel­nek már le. Mikor megtudtuk, hogy szőlőt nemigen értékesíte­nek, hanem kipréselik a termést, megkérdeztük, mi történik a sok borral? — Kiosztjuk munkaegységre az embereknek. Nemcsak a bort, hanem a pálinkát is. Minden csa­ládban szeretnek koccintani név­nap és disznóvágás idején, aztán meg gyakori a lagzi is. Óvatosak ám, leginkább csak az esemény napjára viszik el az italjárandó­ságukat. — Ezek szerint jó ideig kell tá­rolni. — Jókora nagy pincénk van, és edénnyel sem vagyunk szűkiben. Nemrég vettünk egy 200 hektolite rés hordót, aztán meg egy hónap­pal ezelőtt egy kádárt is vettünk fel a régi hordók és kádak javítá­sához, karbantartásához. Minden elő van már készítve s a héten megkezdjük a szüretet. Ügy mu­tatkozik, ez lesz az eddigiek közül a leggazdagabb. K. I. állományunk 75 százaléka tb-fer- tőzött. Amíg elegendő férőhellyel nem rendelkezünk, elsődleges fel­adatunknak a negatív tehénállo­mány kialakítását tartjuk. A 21 negatív mellé 52 üszőt állítottunk be továbbtenyésztésire. Ha az idér épült volna fel és nem jövőre a 96 férőhelyes tehénistálló, akkor többet is beállíthattunk volna. így azonban a tenyészállatforgalmi vállalaton keresztül 134 tenyész- üszőt értékesítettünk. Ezekből 14 a gyulai Erkel, 20 pedig a sarkadi Kossuth Tsz-be került; — A beszélgetésünk elején említett takarmányhiány ezek szerint nem az állatállomány növekedése, hanem a kevés vetésterület és az alacsony termésátlagokból adódik? •— Szemes takarmányból elég jó terméseredményeket értünk el. azonban az első kaszálású szálas takarmányainkat eléggé tönkre­tette az eső, ráadásul terven felül is igyekeztünk lucernamagot fog­ni. A takarmányhiányt azonban mégsem ez idézi elő, hanem az, hogy évről évre kénytelenek vol­tunk abrakot kölcsönözni azért, mert mindig igyekeztünk a terve­zettnél több állatot nevelni é= hizlalni. Az idén is 40 vagon ku­koricát kértünk hitelbe. Elsősor­ban azért, mert a tervezett 41 640 pecsenyecsibe helyett csaknem 62 ezret nevelünk fel, ezenkívül ter­veztünk 45 600 pecsenyekacsa, 1560 hízott sertés és 261 hízott marha értékesítést is. Sertésből is és hízott marhából is csak ráhiz- lalással, vagyis többletsúllyal tu­dunk eleget tenni vállalt kötele­zettségeinknek, azért, mert mint említettem, jelentős mennyiségű tenyészkocát és tenyészüszőt érté­kesítettünk. Az átteleltetéshez és a hizlalési tervek teljesítéséhez szükséges takarmányt tudjuk biz­tosítani. A szövetkezeti gazdáktól eddig 50 vagon kukoricát vásá­roltunk fel s még vásárolunk ez­után is. Szálas takarmányból a kedvezőtlen tavaszi időjárás elle­nére sincs hiány, mert jól sike­rült 216 holdon a fő vetésű silóku­korica. Emellett jelentős mennyi­ségű kukoricaszárat és cukorrépa- koronát silózunk be melasszal és répaszelettel. Mindent összevetve: szövetkezetünkben nem annyira a takarmány okoz gondot az átte- leltetésnél, mint inkább az, hogy kevés a megfelelő férőhelyünk — mondotta befejezésül Szabó Béla elvtárs. Tízezer forint értékű társadalmi munka Magyardombegyházán A Dombegyház és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet Igazga­tósága még a múlt évben elhatá­rozta, hogy a magyardombegyházi fmsz-székház előtt kikövezteti az utat. Eddig ugyanis igen sok gon­dot okozott rossz idő esetén az épület előtti sártenger. A földmű­vesszövetkezet magyardombegy­házi tagsága társadalmi munkában vállalta a kövezést, összesen 120-an dolgoztak, és mintegy 10 ezer forint értékű munkát végez­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents