Békés Megyei Népújság, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-15 / 242. szám
1964. október 15. 5 Csütörtök iftmh&m, ií>44. ok o-per Jg. V»s»rn»}>. t, wfubiiiv» I. Ara »> Stú«t (•»5 í% í<**l*rU tA«k»«rf« : «»«síírt. mcSvif »«ja-: aiut>i«i«!K«> j*ép«k V«. ,U> k&teinSé*$X * áíaíakrítöti«. «orfgok lei* V»tó tekvI^BioS ÉK .*. . xM* SkM&éMmí f«Aitosk Í«*A«» A a koStnak físíáv,«:!*, « »?W«> mvti*s.«*t ib*4í*>tuit *áak»í 8í*n»túH muH h&axiéaímx lotíakxi. a IWu™« Jól sikerült a Délutáni coctail premierje A KISZ békéscsabai bizottsága és a békéscsabai Balassi Bálint Művelődési Otthon közös rendezésében vasárnap került sor a Délutáni coctail premierjére. Már jóval a műsor elkezdése előtt megtelt a művelődési ház emeleti terme; ez érthető volt, hiszen a műsorban két 1944. októbere -án szabadult fel Orosháza, és az illegalitás nehéz éveinek harcaiban megedződött kommunisták október 8-án kezdték meg helyi szervezetük kiépítését, s október 14-én hivatalosan is megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártja orosházi csoportját A fasiszta demagógiától megzavart lakosság demokratikus szellemű, a valóságnak megfelelő tájékoztatása, felvilágosítása, a nagy történelmi sorsforduló tudatosítása már az első napokban rendkívül fontos feladatot jelentett A lakosság nagyobb része nem rendelkezett az egyetlen elérhető hírforrással, a rádióval sem. A rádió, amely még különben is a fasiszták kezében lévő budapesti adó műsorát sugározta, a rémhírkeltés egyik forrása volt. Az agitáció előtt álló döntő feladat megoldására az orosházi kommunisták már október 9—lö-e körül elhatározták, hogy helyi újságot indítanak. A párt október 11-én négytagú szerkesztő bizottságot jelölt ki, melynek tagjai: Keresztes Mihály, Rajki József, Súlyán György és Szemenyei Pál. A szerkesztő Palotás Béla lett. A lap munkáját Márton Sándor is támogatta. Az újság szerkesztésében, nyomdai előállításában sokat dolgozott a jeles grafikusművész, a politikai karikatúráiról közismert Ránki (Roxi) József (1909—1953) is. Roxi, aki a nemzetközi munkásmozgalomban is dolgozott a harmincas években, Márton Sándorral együtt egy munkaszolgálatos századtól szökött meg a front közeledésekor, Orosháza közelében. A felszabadulás után azonnal jelentkezett pártmunkára, s 1945 őszéig dolgozott újságíróként a városban, utána Szombathelyre került. fiz újság híranyagának zömét rádióadások nyomán állították össze. A fontosabb híreket, közleményeket, kommentárokat a Kossuth rádió, a moszkvai, a londoni és a budapesti rádiók adásaiból Gubicza Gabriella tanárnő jegyezte le gyorsírással. A helyi hirdetmények, közigazgatási felhívások is helyet kaptak a lapban. Az újság kinyomtatásához október 9-én lefoglalták a Demartsik- nyomdát, az Orosházán lévő nyomdászokat összehívták, s megindult az első szám szedése. Október 13-án kezdték el az első példányok nyomását és szombaton, október 14-én be is fejezték. Mintegy 5—6000 példány készült el október 15-i dátummal. A lap címe Népakarat lett, kiadója a Kommunisták Magyarországi Pártja orosházi szervezete volt A Népakarat a helybeli árusításon kívül a környékre is eljutott, s rövid fennállása alatt is az egész Viharsarokban igen jelentős szerepet töltött be. Az eddigi kutatások eredményeként mindössze négy példány került elő az újságból, a visszaemlékezések szerint azonban több is megjelent belőle. A megtalált számok 1944. október 15-től október 20-ig naponta hagyták el a sajtót. Valószínű azonban, hogy október 24—25-ig létezett a lap. fiz eddig előkerült példányok tartalma rendkívül értékes. LegVillanyszerelők Orosházán a DÁV dolgozói néhány hét alatt korszerűsítették a város főútvonalainak közvilágítását. Képünk akkor készült, amikor a Csabai úton szerelték a betonoszlopokra az ostornyeles világítótesteket, kiemelkedőbb az első szám. „Üt a jövőbe” című vezércikke szembenéz a múlttal és a felépítendő demokratikus rendszer fő vonásait mutatja be, a munka alapvető voltát hangsúlyozza. Roxi tollát dicséri az első szám színesen megírt, ügyes riportja' Beszélgetés egy szovjet katonával címmel. Az utolsó oldalon, szép jelképként, József Attila egyik versét helyezték el. Az október 17-i, második szám nyomtatásban hazai földön először értékelte helyesen vezércikkében az október 15-i nyilas puccsot, Szálasi bandájának hatalomra kerülését. Büszkén emlékezhetünk meg az Orosházán kiadott Népakaratról, amely az első szabad kommunista lap volt hazai földön. Másodikként az október 18-án indult Szegedi Népakarat, majd október 23-án a Vásárhely Népe című kommunista újságok követték. A Népakarat megörökítése, az orosházi kommunisták kezdeményezésének megbecsülése megtisztelő feladatunk. Bízunk benne, hogy hamarosan emléktábla hirdeti a volt nyomdaépület falán az első szabad újság nevét. országos hírű táncdalénekes: Ambrus Kyri és Aradszki László is fellépett. Bencsik Máté kon- feranszában meginterjúvolta a művészeket, s így a csabai fiatalok megtudták, hogyan kezdte pályáját a két énekes és hol szerepelnek legközelebb. Ezután Aradszki László a Hová vezet ez a vágy, s a Magdaléna, Ambrus Kyri pedig Ez a twist és a Basta Cone Lune című táncszám elének- lésével nagy sikert aratott. Majd duettben előadták a Szeretem a hajnalt című dalt. A műsor után este 9 óráig a művelődési ház tánczenekara húzta a talpalávalót. Dr. Szabó Ferenc levéltáré«, Szeged ÉJV'kfW áfTit<TÉ^Tá/T'É<T^T^T^T4T4T ArT ét1^ to'T éá~T éfT frT* A háború és a német megszállás idején, egy napfényes októberi vasárnap délben 1 órakor a budapesti rádió megszakította adását: „Renkívüli közleményt adunk”. Horthy üzent „...közöltem a német birodalom itteni képviselőivel, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk és velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljaink megvalósítását biztosítani ...” Az ablakok mintegy varázsütésre kitárultak. A hangszórókat felerősítették. Az emberek egymás nyakába borultak Örömükben. Hát lehetséges ez? Vé. get érnek a kimondhatatan szenvedések — béke lesz? Csak a Magyar Front harcosai szorították ökölbe a kezüket. — Mi ez? Mit történt? Hiszen nem erről volt szó! A megállapodás szerint keddre volt előkészítve az általános tömegsztrájk és ennek kirobbantása után került volna csak sor a fegyverszünet bejelentésére. Sem a prokla- mációbap, sem a kiadott hadparancsban egy szó sincs arról, hogy szembe kell fordulni a németekkel. Elképzelhető józan ésszel, hogy az itt állomásozó német fasiszta haderő szó nélkül eltűri a háborúból való kiugrást?! Csak az általános népfelkelés, a magyar katonaság egyértelmű átállása és a szovjet csapatok gyors előrenyomulásának együttes ereje kényszerítheti ki a német megszállás alóli gyors felszabadulást! Vajon megadják-e az ellenállás harcosainak az ígért fegyvert? Csak a fegyvert kapjuk kézbe — és akkor talán nincs minden veszve! Vagy Horthy újabb árulása mindez? Vajon mi történt a színfalak mögött? Mi is történt valójában? Augusztus 23-át követően, a romániai fordulat után a magyar uralkodó körök is rádöbbentek, hogy a németek a háborút elvesztették. Ügy látták: uralmuk fenntartásának egyedüli módja, ha ügyesen manőverezve megszervezik a „kiugrást” a háborúból. Ismét fel akarták újítani a Kállai-féle j 1944. október 15 hintapolitikót. A nyíltan németbérenc Sztójai-kormány helyett kevésbé kompromittált új kormányt hoztak létre, diplomáciai úton ismét felajánlották az angolszász hatalmaknak, hogy megszálló csapataik előtt ellenállás nélkül leteszik a fegyvert. Közben — hogy határozottságukat megmutassák — ultimátumszerűén nagy fegyveres erők bevetését kérték a németektől a határok védelmében. (Következetlenségük bizonyítéka, hogy a kormánylistát előzőleg a németeknek mutatták be, akik ragaszkodtak hozzá, hogy néhány emberük a kormányban maradjon.) Az angolok a felajánlkozást visszautasították és megüzenték, hogy a fegyverszüneti kérelemmel a szovjet csapatok főparancsnokságához, illetve a szovjet kormányhoz kell fordulniuk. A német fasiszták viszont megadták a kért csapaterősítést. Így Horthyék tovább folytatták — Hitler utolsó csatlósaként — a reménytelen háborút. Csak akkor határozták el a fegyverszüneti bizottság kiküldését, amikor a szovjet hadsereg egységei már átlépték a magyar határt. Bár a tárgyalásokat Horthy és legbizalmasabb környezete titkolta — a németek mégis tudomást szereztek róla. Jó előre kidolgozták a „Panzerfaust’-tervet — a nyilashatalom átvételének tervét. Az eddig hóbortosnak tartott Szálasit bízták meg, hogy egyesítse a három nyilas-, illetve nemzeti szocialista pártot, szervezzen rohamosztagokat a hatalom átvételére. Ezzel egyidöben Wessenmayer tudomása nélkül Pestre küldték a hírhedt Otto Skorzenyt, hogy adott pillanatban ejtőernyőseivel foglalja el a várat. Horthy és környezete távolról sem vették komolyan saját döntésüket. Kényszerből felvették ugyan a kapcsolatot a Magyar Fronttal, de amikor megtudták, hogy abban kommunisták is részt vesznek, nem voltak hajlandók érdemleges együttműködési tervet kidolgozni. Horthy öntelten azt gondolta: a katonaság és a nép egyöntetűen mellé áll. Ezért nem fogadta meg azt az alepvető jó tanácsot sem, hogy a németbarát katonai vezetőket a kulcspozíciókból le kell váltani. Elhangzott hát a nagy proklamáció, de mi történt utána? A minisztertanács tagjai meglepetéssel tudomásul vették és szétszéledtek. Az 1. és 2. hadseregnek küldött jelmondatot a liosz- szú szolgálati út ösvényére bo- csájtották. A harmadik láncszemnél, egy nyilas őrnagynál elakadt — és helyébe Vörös János vezérezredes nevében olyan értelmű utasítást olvastak a rádióba, hogy a proklamáció csak előkészítő tárgyalásokról szóit, folytatni kell a harcot a szovjet csapjatok eben. Közben a németek beindították a „Panzerfaust”-tervet. Ellenállás nélkül elfoglalták a hidakat, a rádiót, felfegyverezték a njilas csőcseléket, letartóztatták a kiugrást támogató katonai vezetőket. A várban pedig tétlenül nézték az eseményeket, illetőleg a németekkel folytattak időhúzó tárgyalásokat. Este 9 órakor a hatalom már a nyilasok kezébe ment át, és Szálasi beolvasta a rádióba eiőre elkészített napiparancsát. Horthy és környezete már csak egyet akart: r bőrét menteni. Az ■SS-csapatok+ól megszállt varban, a fürdőszobájában írta a;á a „Legfőbb Hadúr” a lemondást, a proklamáció visszavon isit és Szálasi kinevezését. Megkezdődött a nyilas rémuralom. Fordulópont, új korszak volt-e e szégyenteljes néhány hóna' - az ország történetében? Nem. Szerves folytatása, „méltó” befejezése mindannak, amit a F.-ortby- korszak 25 éve véghezvitt. Bebi- zonyosodot-.. hogy a gyökeresen népellenes, gyáva és megalázkodó rendszer, szükségképpen katasztrófába dönti az országot. Az, hogy a gaztettek és árulások sorozatát mégsem a halál követte — a haladó erők, s mindenekelőtt a Szovjetunió érdeme. Szemere Vera
