Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
Hol van Petőfi Petőfi Sándor kort imától, Szász Károlytól Dienes Andrásig sokán foglalkoztak már azzal a kérdéssel, hogy hol porladnak a költő csontjai, de megnyugtatóan a mai napig sem sikerült megállapítani. Az alábbiakban közöljük Koós Lajos tanulmányát, aki több éves munka során új nyomokra bukkant, illetve talán újra fedezett fel olyan bizonyítékokat, amelyek korábban a feledés homályába merültek. Személyesen is Járt a segesvári csata színhelyén és Székelykeresztúron, ahol Petőfi Sándor sírját gyanítja. Kutatásainak eredményei e tanulmányban kerülnek a nyilvánosság elé. sírja ? Mi volt az óka, hogy mindeddig nem sikerült megtalálni a helyes nyomot? Bálint Dániel székely- keresztúri vállalkozó soksok igyekezete, Szittya Horváth Lajos ottani polgári iskolai tanár és mások bizonyító erejű érvelése miért nem került vizsgálat alá? Feltehetően ezeknek az ismeretlen, csak magánszorgalomból dolgozó és nem is hozzáértő kutatóknak véletlenül felfedezett eredményeitől féltek a tudományos hírnevükre hiú hivatásos irodalomtörténészek, Petőfi-kutatók. Viszont ezek az érvek elég nyomósak, „veszélyesek” lehettek; mi más késztette volna a Petőfi Irodalmi Társaságot arra, hogy a különös egyéb érdemeket felmutatni nem tudó Bálint Dánielt mégis a tagjai sorába válassza? S a vizsgálatra felküldött koponya miért került oda vissza, ahonnan elindult? A költő sírhelyének rejtélyét a jelenlegi állapotában a Segesváron felállított és szépen gondozott emlékmű úgy rögzíti, hogy Petőfi az emlékmű helyén lévő közös sírban nyugszik. Mivel a nyitott kérdések között ez a feltevés látszott a leghelyesebbnek, az eddigi kutatás is ezt fogadta el. De mi bizonyítja tudományos komolysággal azt a tényt, hogy Petőfit a csata után azonnal Csonta János fehéregyházi paraszt találta meg a csata színhelyétől nem messze, az egyik kukoricádban és vitte be szekéren a Haller-birtokra? Egy olyan nagy csata utáni állapotban, mint ami ott volt, sebesült, Székelykeresztúrra is igyekezett vissza. A következő bizonyító erejű adatokkal alátámasztott feltevésem tehát a legvalószínűbb, bár természetesen széles körű vizsgálatoknak kell még igazolniuk. Eszerint Petőfi a csata után két huszár támogatásával sebesülten menekült, mégpedig Székelykeresztúr félé, amerre a járást már ismerte. Bem és vezérkara is arra tartott Éjjel érkezett meg — mondja Lázár Márton hiteles feljegyzése — Keresztárra, ahol a főtéren lévő vendéglőben maga a feljegyzés szerzője rejtette el az istállójában. Ott Petőfi reggelre meg is halt. Lázár Márton félt a rejtegetésért járó büntetéstől és Petőfit a kertjében temette el, titokban, de vázlatot készített a sír helyéről. Ennek alapján 1902-ben kiásták a csontokat és ünnepélyes gyászmenetben újra elhántolták a városszéli, —ahogy ott hívják — tima- falvi temetőberTT A sír fölé sírkövet emeltek, t melyről a következő felirat olvasható: Itt nyugszik Petőfi Sándor, meghalt 1849. július 31-én. A felirat felett két kard és egy lant díszeleg. A sírkő természetesen még nem bizonyíték. Emelői nem hozzáértő kutatók, hanem a magánszorgalomból és lelkesedésből eljáró Bálint Dániel és Szittya Horváth Lajos. Mégis, mi tanúskodik Petőfi Sándor székelykeresztúri sírja mellett? Több sebesült honvéd me. egy békés célokkal közlőké, nekült a fehéregyházi csa- dő parasztnak nem lehetett tából Keresztúr, Udvarhely olyan sürgős dolga, hogy éppen arra felé vegye az útját. Ezenkívül más bizonyíték pedig a mai álláspont igazolására sehol sincs. Az eddigi kutatások bebizonyították, hogy Petőfi Székelykeresztúrról indult el Gyalókay századossal együtt a csatatérre és az ott eltöltött- nap eseményed is részletesen fel vannak tárva. Meg. alapozottnak tekinthetjük tehát, hogy Petőfi, ha megfelé. Itt védettebb helyen voltak. Így például Székely. kutató és dr. Ferenczy Géza, az udvarhelyi múzeum igazgatója, aki saját kezűleg egy talicskán tolta be a vezetése alatt álló múzeumba, hogy megmentse az utókornak. Az emlékezések és feljegyzések a fehéregyházi csatáról csak Petőfi utolsó szavairól és sebesüléséről szólnak. Viszoht Lázár Márton, aki Petőfit eltemette és Bálint Dániel, aki az exhumálást végezte, hiteles feljegyzésekkel bizonyítják, hogy Petőfi útja egészen a timafalvi temetőig vezet. Ezt a tényt eddig semmiféle bizonyíték nem cáfolta meg hitelt érdemlően. Bálint Dániel és Lázár Márton feljegyzései a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Társaság utódjának tulajdonában vannak. Az okmányok Lázár Márton és Bálint Dániel igazát és a Pékár Gyula elnöksége alatt volt Petőfi Irodalmi Társaság mulasztását bizonyítják. Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia Székelyudvarhelyen a Flórián-házban székeit osztrák katonai parancsnoktól, Heydte ezredestől a csata utáni napokban engedélyt kért arra, hogy férje sírját kutathassa. Tehát a nyomok őt is Keresztúrra vezették. Eddig a fellelhető bizonyítékok. De Lázár Márton feljegyzéseinek hitelét növelik megszületésük körülményei. Csak a halálos ágyán árulta el nagy titkát, mert hibásnak érezte magát, hogy nem mert Petőfi mellett színt vallani, s csak az istállójában rejtette el a nagy költőt. Bálint Dániel feljegyzéseiből pedig tudjuk, hogy ő többször kérte írásban az illetékeseket, de ígéretnél egyebet nem kapott a tudományos kivizsgáláshoz. Viszont azzál a ténnyel, hogy a Petőfi Irodalmi Társaság Bálint Dánielt tagjai sorába választotta, elismerte igazát, illetőleg talán ez is a huzavona egyik fogása volt. Mert nemcsak egyszerűen egy legendát akartak fenntartani, akik tudomást udvarhelyen a katolikus te- szerezték Bálint bizonyító. metőben nyugszik Bem apó vezérkari kürtöse, Kiss Ferenc is, aki „Borsod—Mező. csáthban született és ott nyugszik Erdély kis hazában”, a sírkövén olvasható eredeti írás tanúsága szerint. Ezt a sírkövet is gondos kezek mentették meg a végleges pusztulástól: dr. Lévai Lajos tanár, lelkes Bíró lőzsef: VIGYÁZZ Már tudom, hogy egyforma a gondunk, s a nevetésünk is.., kicsi társam, és lehet, hogy sok lesz még a dolgunk e földön — de a jajt engedd, hogy elkiáltsam: egyedül! Ne ülj rá kínzó forgószelemre, mely fájdalmát Jellegekig hordta... együtt lettünk tán egyszer teremtve jól élni — s úgy félek, hogy visszahullsz a porba: kedvesem! kairól, hanem egyéni érdekeket is sérthetett az igazság kiderítése. A titok megoldása tehát a feledés homályába merült. Mi a teendő? Az, hogy a székelyudvar- hélyi és a székelykeresztúri múzeum vezetői vegyék gondozásba a timafalvi temetőben elhárított ereklyéket. A román és a Magyar Tudományos Akadémia pedig indítson vizsgálatot ebben az ügyben. A Bukartest- be szállított irattárak anyagából előkeresendők az exhumálásra vonatkozó engedélyek és jegyzőkönyvek. Ha ezek az okmányok az említett nyomokat helyesnek bizonyítják, akkor az ereklyéket ki kell ásni, hogy el lehessen végezni a kronológiai vizsgálatokat. S ha ezek a vizsgálatok is eredményt adnak, akkor tudományosan, véglegesen megállapítható lenne Petőfi Sándor sírjának helye, hogy azután méltó síremlékkel tiszteljük meg a legnagyobb magyar költő emlékét. KŐRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Ladányi Mihály: SZÉP HÚGAIM Szép húgaim, grundokon felnövők, vasúti töltés mentén csókolozók, egy ágyban négyen alvók, vidáman keserűek, szép húgaim, akiknek a lepattogzott lavór volt a fürdőszoba, zsíroskenyér a vacsora és öt gyerekkel jött a szerelem, szép húgaim, proletárangyalok, akik nem jártatok divatszalonokba s ném alkudott rátok az idegen, nem láttuk sápadt, szeplős kis arcotokat a filmeken \ és olcsó taftruha a megálmodott elengancia, szép húgaim, akikről nem beszélt lelkesedve senki sem, s akik, ha jött az este, ugyanúgy ültetek, kezeteket ölbeejtv$, akár a régiek, és álmosan vártátok a jövőt haza a kocsmából, a meccsről s a vacsorát tízszer feltettétek, szép húgaim, tele van a szívem örömmel, szánalommal, tele van veletek a szívem! Nyugati Csalóköz Bécsben, a Kärtnerstrasse és a Graben környékén néha német szót is hallani, de a környék leginkább a magyar turistáktól hangos. A Graben elején, a Pasz- százs-közben például három magyar üzlet is található. A vásárlás után a magyarok rendszerint a házban lévő Europa eszpresz- szóban pihenik ki az alkudozás fáradalmait. Itt találkozott három pesti. Kezükben a frissen vásárolt orkánkabát. Kitűnt, hogy az egyiknek 130, a másiknak 140, a harmadiknak 150 schillingért adták el ugyanazt az olasz esőköpenyt. Ketten közülük felháborodtak ezen, mire a harmadik így szólt: „No, most legalább tudják, hogy miért nevezték el a Passzázst „csalóköznek...” fl pornogralikon A müncheni mozik látogatottsága általában húsz- százalékos, de abban a filmszínházban, ahol a Das Schweigen című Ingmar Bergman-filinet vetítik, állandóan sorbaállnak jegyért. Az ok igen egyszerű: a őrjárat filmben, amelynek rendezője világhírű művész» olyan közerkölcsiséget sértő jeleneteket látni, amilyenek eddig még sohasem kerültek vászonra, — legfeljebb lepedőre. Az egyik német lap a filmmel kapcsolatban megállapította: a látogatottság pomo- grafikonja napról napra emelkedik... fl mai és a régi mecénások Nyugat-Berűdnben, a Kur_ fürstendammon levő Kranz- ler kávéház előtt a képző- művészeti főiskola növendékei színes krétákkal világhírű festmények mását festik az aszfaltra. Az egyik fiatal festő a Mona Lisát festette le, — kitűnően. Gioconda előtt az aszfalton kis doboz áll, rajta a felírás: „Adományok részére”. A dobozba sűrűn potyognak a tízpfenmigesek. Egy járókelő, aki ugyancsak tízpfennigessel áldozott a művészet oltárán, nagyképűen megszólította a fiatal festőt: „Kedves barátom, azért az igazi Mona Lisa mosolya mégiscsak más!” Mire a festő: „Igaza van, de higyje el, hogy Leonardo da Vinci mecénásai is jobban fizettek.. NÉZŐPONT Gyakran hallani ilyen és hasonló megjegyzéseket: ez ír a dologról, ez bírálja az esetet, ez mond véleményt az ügyről, ez szól hozzá? Mi jogon, hogyan, honnan veszi a bátorságot, hol van még ő attól, mit képzel az ilyen?... A megjegyzéseket tévők ugyanakkor nem írnak a „dologról”, nem bírálják az „esetet”, nem mondanak véleményt az „ügyről”, hagynának mindent a szakavatottakra, a korban és tekintélyben méltókra, holott azok sem veszik mindig észre az éppen időszerűt, érdekeset, közérdekűt, meg a többit. Jó, ha vannak figyelők, lelkesek, aggódók, akik, ha nem is százszázalékosan hivatottak hangot adni helyi és különösen nem országos örömöknek va^y fájdalmaknak, s bírálni ilyen arányú cselekedeteket, de mindenütt és mindig felbukkannak, s a társadalom ügyéért, érdekéért lelkesedők tiszta, őszinte szándékával és lendületével agitálnak a helytelen ellen s próbálják ráirányítani a közfigyelmet a helyesre, akkor, amikor mások, a hivatottak és a hivatalosak ezt valamilyen okból elmulasztják. Jól nézne ki a mi világunk, ha például tüzet csak hivatásos tűzoltó jelezhetne. Belátom, a példa egysíkú, azonban ki tagadná, hogy életünk legbonyolultabb politikai, gazdasági, kulturális összefüggéseiben sem nélkülözheti társadalmunk az alkalmi segítőket, akiknek jelzései a legjobbkor érkeznek és akiknek ügyszeretete és lelkesedése az adott esetben bőven ellensúlyozza szakmai vagy korbeli „illetéktelenségüket.” A nagyképűek, a kontárok, az orrukat mindenbe beleütni akarók, a feltűnési viszketeg- ségben szenvedők esete egészen más elbírálás alá tartozik. Részükre az ilyen nézőpont természetesen nem lehet menlevél ezután sem. — Új — Sülé István Váci utcarészlet
