Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

1964. szeptember 13. 4 Vasárnap Minőség: — a történi védelmében A népi dUenőrzésd bdzottsá- ** gok, de maga a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság is kü­lönös gonddal foglalkozik a minő. ség védelmével. Érthető is ez, hiszen a forgalomba kerülő ipari termékek előírt minőségének biz­tosításához rendkívül fontos köz­érdek fűződik; ezt kívánja meg ipari termelésünk biztonsága is. Mégis az utóbbi időben gyak­ran olvashattunk a lapokban olyan cikkeket, tudósításokat, amelyek egy-egy ipari, kereske­delmi vállalat vagy szövetkezet munkájáról szólva, a termékek mi­nőségével kapcsolatban nemegy­szer komoly bírálatot tartalmaz­tak. A népi ellenőrzés több helyen súlyos hibákat is feltárt megtar­tott vizsgálatai során. A minőségi előírások és muta­tók betartása egyik alapkövetel­ménye népgazdasági terveink meg. valósításának. Ipari fejlődésünk — a gépgyártástól kezdve a leg­apróbb közszükségleti cikkek elő­állításáig — elválaszthatatlan e követelménytől, amely egyben fontos összevetője gazdálkodá­sunk, az életszínvonal általános előrehaladásának is. j A termékek jó minőségéhez fűződő fontos közérdek indokolja, hogy. törvényhozásunk is sokolda­lúan igyekszik biztosítani az ipa­ri termékek minőségének büntető­jogi védelmét. Ügy vélem, nem lesz minden haszon nélkül való, ha röviden áttekintjük Büntető­törvénykönyvünk vonatkozó sza­kaszait. p ossz minőségű ipari termék ““ forgalomba hozatalának bűn­tettét a Btk. 230. paragrafusa fo­tók él, vagy ha a bűncselekmény a népgazdaság érdekeit súlyosan sértette — a büntetés három évig, illetve hat hónaptól öt évig ter­jedő szabadságvesztés lehet. U súlyos büntetőjogi követkéz, mény arra hárul, aki a rossz minőségű ipari termék forgalom­ba hozatalát szándékosan követte el. Tehát az áru hibáit, fogyaté­kosságait már az intézkedés előtt ismerte vagy a rossz minőségű áru forgalomba hozatalát köteles­sége ellenére nem akadályozta meg. Egy évig terjedő szabadság­vesztéssel vagy javító-nevelő mun­kával — súlyos népgazdasági ér. deksérelem esetében pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki az ipari termék minőségének megállapítására vo­natkozó szabályokat szándékosan oly módon sérti meg, hogy jelen­tős mennyiségű vagy értékű ipari termék magasabb minőségi osz­tályba sorolva kerül forgalomba, mint azt a MNOSZ, vagy más kö­telező előírás megszabja. T smeri a törvény a rossz mi- ■^nőségű ipari termék forga­lomba hozatala bűntettének gon­datlan alakzatát is. Ennek meg­valósulása esetén egy évig terje­dő szabadságvesztéssel, vagy ja­vító-nevelő munkával, illetve na­gyobb népgazdasági kár esetén három évig terjedő szabadság- vesztés büntetéssel fenyeget. A gondatlanság büntetését a bekö. vetkezett eredmény súlya indo­kolja, de az esetek többségében felfedezhető a foglalkozási szabá­lyoknak az elkövető részéről be­következett tudatos megszegése is. Enélkül jelentős mennyiségű vagy értékű, rossz minőségű termék nem is kerülhetne forgalomba. A minőség hamis tanúsításának törvényi tényállásált a Btk. 233. paragrafusa rögzíti. Ez a bűncse­lekmény szoros kapcsolatban áll az eddig elmondottakkal, hiszen itt is a rossz minőségű ipari ter­mék forgalomba hozataláról van szó. A törvényhely szerint: „Aki minőségi bizonyítványban vagy minőséget igazoló más okiratiban termék vagy termény minőségé­ről valótlan adatot tanúsít, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. — Aki a bűntettet gondatlanul követi ed, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító-nevelő munkával bünteten­dő.’« Ä vásárlók megkárosításának bűntettét a Btk. 239. parag­rafusa fogalmazza meg. Az e sza­kaszban foglalt büntetőrendelke­zés a vásárlóközönséget védi azok ellen, akik a kereskedelem köré­ben hamis méréssel, számolással vagy az áru — egyébként megfe­lelő — minőségének megrontásá­val a vásárlókat: megkárosító te­vékenységet folytatnak. Ezen el­követőket egy évig terjedő sza­badságvesztéssel sújthatónak mondja ki a törvény. Am. a sza­badságvesztés három évig terjed­het, ha a bűntettet — a vásárlók megkárosítását — üzletszerűen, visszaeső bűnösként követték el, vagy a cselekmény a vásárlók je­lentős megkárosításával járt. A mennyiben az ipari, terrné- kék minőségének állandó javítása, a minőségi színvonal emelése tervgazdálkodásunk egyik alapvető feladata — úgy a mi­nőség védelme is az elsőrangú fel. adatok közé tartozik. A büntető­jogi védelem eszközei hasznosan és hathatósan segítik ezt. Dér Ferenc Cél és feladat Az általános iskola célja a kommunista ember alapvonásai­nak kialakítása. Mindennek, ami az iskolában történik, ezt kell szolgálnia, e célkitűzésnek kell megfelelnie, vagy kellene, hogy megfeleljen; hiszen iskoláink nem egyformák, a különböző tantestületek sem egyformán jók, és a pedagógusok munkájá­nak szintézise — előfordul —, hogy nem emelkedik az átlag fölé Ilyen iskoláink is vannak még és olyanok is, ahol esetleg csak ügyes manőverezéssel tartják fenn a színvonal látszatát; olyan iskolákról is tudunk, ahol vi­szont Konstruktív, éppen ezer* soha nem túlzott tervezéssel ké­szítették elő a munkát, ez pedig a célokból adódó feladatok meg­valósítását kitűnően biztosítja. Végeredményben arról van szó, hogy ahol az általános isko. la célját tisztán látják, és nem csak látják, hanem a tantestület munkájának ez a lényege, a szemlélet e szempontból egysé­ges: ott az iskolareform szelleme valóban érvényesül, és hónapok alatt évtizedeket korszerűsödik az oktatás-nevelés módszere. A cél — mint említettük — a kommunista ember alapvonásai­nak kialakítása 8 éven át. Ha az előbb a fejlődés irányában ható egységes pedagógiai, didaktikai szemlélet előnyét különösképpen bizonyítanunk sem kellett, az ál­talános iskola egy lényeges funk­ciója tekintetében annál több a véleményeltérés, mely az egysé­ges szemléletet gyengíti, zavarja. Arról van szó, hogy amíg a cél a kommunista erkölcsi és világ­nézeti nevelés megalapozása, az ismeretek kialakítása, a készsé­gek fejlesztése, tehát minden irányú alapozás nyojc esztendőn át, addig nem egy iskolánkban nem egy pedagógus ezt csupán az alsó négy osztályban tartja kötelezőnek és a felső tagozat­ban valamiféle „középiskolai módszerekkel gazdagított” okta­tó-nevelő munkát (főleg oktató­munkát) igyekszik meghonosí­tani. Szülők és pedagógusok (hi­szen munkaterületük!) jól tud­ják, miért nevezik az ötödik osztályokat „buktató osztály­nak”, és azt is tudniuk kell, hogy elsősorban azért, mert ha a tanuló az ötödik osztályba lépve nem árul el megfelelő szó­beli és írásbeli kifejezőkészsé­get, akkor tanára (ha szemlélete a „középiskolai módszerekkel gazdagított” oktató-nevelő mun­kát tartja helyesnek) a legtelje­sebb nyugalommal buktat, és Ál­lítja, hogy az alsó négy osztály pedagógusai nem teljesítették kötelességüket, nem tanították meg a gyereket írni, olvasni, szá­molni. Egyetlen pillanatig sem vesz el az alsó tagozatban tanító pe­dagógusok felelősségéből az, ha megjegyezzük: az egész általá­nos iskola, tehát mind a 8 osz­tály célja az erkölcsi és isme­reti alapozás és a készségek ál­landó, 8 éven át történő fejlesz­tése. Ha akad tanár, aki már most, a tanév elején hajlamos ar­ra, hogy akár kényelmességből, akár „magasabban kvalifikált pedagógiai elgondolások és mód­szerek” ürügyén nem tartja fel­adatának a szakadatlan és türel­mes készségfejlesztést, és áthá­rítja a bukás okát alsó tagozat­ban tanító kollégájára, ezzel tan­testületének, iskolájának ^színvo­nalát csökkenti. V Egyes tantárgyak új tantervei már messzemenően figyelembe veszik mindazt, amire ez a né­hány gondolat kívánt emlékez­tetni most, a tanév kézdetc után néhány nappal. Bizonyos azon­ban, hogy az *új tantervek Is csak a pedagógus műhelyében válnak élővé; a cél és a feladat elérésének kiváló eszközévé. Ezért jó, ha egy-egy oktatási, nevelési részterületen mind többször merészkedik mélyebbre — a megszokottnál. Sass Ervin Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály galmazza meg: egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti az ipari vagy kereskedelmi vállalat­nak, illetve szövetkezetnek azt a vezetőjét, vagy minőségi ellenőr­zést végző dolgozóját, aki rossz minőségű ipari terméknek jó mi­nőségű termékként való forgalom­ba hozatala iránt intézkedik, vagy annak forgalomba hozatalát — noha ez munkakörénél, beosztásé, nál fogva kötelessége — nem aka­dályozza meg. Amennyiben siilyo. sabb bűntett valósul meg, — ha a bűntettet jelentős mennyiségű vagy értékű ipari termékre követ­Az ÉM 25. számú Állami Építőipari Vállalat Budapest és Pest megye terü­letén levő munkahelyeire azon­nal felvesz lakatos, villanyszerelő, bádogos, csőszerelő, burkoló és festő szakmunkásokat, valamint azok mellé férfi se­gédmunkásokat. Egyes szak­mák esetében külszolgálat«» alapon. Szakmunkásvizsga le­tétele lehetséges. Munkásszál­lás biztosított. Jelentkezés: Bp. XXI. kér. (Csepel), Rá­kóczi Ferenc u. 197. Vidékiek­nek tanácsi igazolás szükséges. 1268 & Varsóban, a Swierczewski ut­cai hatalmas bírósági épületben normális, máadennapi élet zaj­lott. Néhány perc híján tíz óra volt, így hát mindkét bejárati forgóajtóból igazi emberiolyam ömlött a tágas hallba. Az ügy­védek a ruhatárból megkapott tógájukat az emeletre vezető széles lépcsőn sietve öltötték magukra. A pavilonokban új­ságokat, cigarettákat vásároltak, hiszen tudták: a bíróságon min­denkinek a maga ügyére sokszor órák hosszat kell várakqznia. Az ügyfeleket az altisztek tá­jékoztatták, hol, melyik emele­ten találják meg az idézésen fel­tüntetett termet. Az ügyészek gyors léptekkel jártak-keltek a hosszú bírósági folyosókon; siet­tek a tárgyalásokra. Az ügyfe­lek ügyvédeiket keresték; az ügyvédek meg nyugtalankodtak, hogy a tanúk pontosan érkezze­nek. A mozgalmasságot még csak növelték az újságírók és a tárgyalótermek állandó látoga­tói. A tágas udvarra megérkez­tek a „szukák” — rabszállító kocsik, melyek a büntetőbírósá­gi tárgyalásokra hozták a rabo­kat. _ A negyedik emeleten, a var­sói vajdaság ügyészségén, sok­kal nyugodtabb volt a légkör, mint az alanti emeleteken. Ezen a napon az ügyészségen nem volt ügyfélfogadás; a tisztvise­lők zavartalanul dolgoztak szo­báikban. Az egyik szobából ép­pen kijött egy tisztviselőnő és megállította a folyosón menő társnőjét. — Halina, megyek a főnököd­höz. Szeretném, ha aláírná a megbízást a túlórái másolásra. — Ma ne menj be hozzá. Kur ma olyan csípős, mint a torma. Semmit sem intéznél vele, csak magadra haragítanád. — Mi történt vele? — Dühöng, mert a joggyakor­nok még nincs itt. Megparan­csolta, hogy minden szobában keressem, de a fiatalúr este biz­tosan elszórakozott valahol, és elaludt. — Miért olyan fontos neki Ka- linkowski? — Danka, hát nemi tudod, hogy Kur vezeti a „fehér geng­szterek” ügyét, és Kalinkowskit mellé osztották be segítségül? Együtt írják a vádiratot. Már csaknem készen volt; Kalin- kowskinak csak ki kellett egé­szíteni és kijavítania a vallomá­sok lapszámozását. Reggel tele­fonált az ügyészség elnöke: Kur tizenkét órára vigye el hozzá a vádiratot végső megbeszélésre és jóváhagyásra, de a vádirat nincs sehol. Kalinkowski biztosan -be­zárta a fiókjába, Kur persze dü­höng. Na, rohanok is hozzá. Kedvesem, gyere holnap, talán több szerencséd lesz. A 483-as szobában Jerzy Kur helyettes ügyész, aki a titkár­nőjére és a joggyakomokára várt, valóban nagyon rossz han­gulatban volt. Fáradt és agyon­hajszolt. A „fehér gengszterek” ügye már nghány hónapja meg­akadályozta abban, hogy késő este előtt hagyja el az irodáját Minden szabadságterve felbo­rult. Hónapok óta nem volt mo­ziban; már azt is elfelejtette, milyen egy színház vagy egy kávéház. Szüntelenül csak rend­őrtisztekkel tanácskozik, aztán a „gyanúsítottak” véget nem érő kihallgatása, tanúk felderítése és egy sereg más „ügyészi nyo­mozási” tevékenység. Igaz, hogy Kalinkowski joggyakornok — ezt Kur még haragost pillanatai­ban is elismerte — sokat segí­tett a komplikált ügy kibogozá­sában, de azért most mégis dü­hös rá! Tudta, hogy neki ma végleges formába kell öntenie a vádiratot, és ezt meg kell be­szélnie a vajdasági ügyésszel a vizsgálat befejezése érdekéin. Még sok munka várt rá, Kalin- kowski pedig bezárt mindent a fiókjába, és késik, egyre késik. Kurt azt is tudta, hogy a főnök nem szereti, ha beosztottjai a kapott feladatok határidejét nem tartják be, be nem fejezett, vagy kapkodva elkészített munkát tesznek elébe. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az ügyészhelyettes hangulata a per­cek múlásával egyre rosszabbo­dott. Az ajtó kinyílt, és a dolgozó- szobába Halina Wilska, a titkár­nő lépett be. — Nos? — kérdezte türelmet­lenül az ügyész. — Nincs sehol, senki sem lát­ta. Átmentem a fővárosi bíró­ságra is, mert azt gondoltam, hogy útközben talán beugrott Zosiához, az ^ll-esbe. Mindig keres valami ürügyet, hogy oda­mehessen. De Zosia már néhány napja nem látta. — És a vádirat? — A szobájában senkinek se mondott semmit. Talán estig dolgozott, és ő volt az utolsó, aki elment. Biztosan hamarosan megjön. — A titkárnő próbálta megvigasztalni főnökét — „nagy szerelmét”, ahogy a rosszmájn­ak mondták, márpedig ilyenek egy ügyészségen sem hiányoz- nak. — Még egyszer nézd meg a szekrényben a „fehér gengszte­rek” aktáit. Talán valamelyik* dossziéba tette a vádiratot. A titkárnő engedelmesen ki­nyitotta a sarokban álló nagy, vasalt szekrényt, a felső polcról kivett hét vastag, világos rózsa­színű dossziét, és mindegyiket gondosan átnézte. — Nincs sehol. Sőt, az ügy utolsó kötete sincs itt. Biztosan azt is elzárta a vádirattal együtt az íróasztalába. Hiába, várni kell. Jerzy Kur valamilyen más munkával próbálta magát elfog­lalni, de állandóan idegesen te- kintgetett az órájára. Amikor tíz óra elmúlt, megint a titkár­nőjéhez fordult: — Két óra múlva a főnöknél kell lennel*. Nekem szükségem van a vádiratra. Nem várhatunk tovább. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents