Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

1964. szeptember 6. 4 Vasárnap „Ideértünk, mert hazajöttünk...” A bogár fekete Chevrolet­tel? et selyemszerű szürke porréteg borította be. Megálltaik a kis köz­ség pártiháza előtt — A nehezebb úton jöttek az élvtársaik — így a körösiadányi párttitkár. — Ha barátot keresünk, nem számít milyen az út. Az igazi ba­rátokhoz a leggöröngyösebb úton is el tudunk jutni — válaszolta kissé porosán, de mosolyogva Hoang-Bao-Som, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykö­vete. — Elnézésüket kérjük, hogy késtünk egy hónapot, de az ame­rikai provokáció egy kis plusz­munkát adott — terelte el a fi­gyelmet a rázós útról Nguyen- Viet, a Vietnami K ülügyminiszté. rium első titkára, ök vezették azt a nyolctagú vietnami csoportot, amelyben két hölgy is részt vett kimonóban, népük női nemzeti viseletében. Az egyik komoly fe­ketében, a másik égszínkék ki­monóban tipegett, s olyan volt ébenfekete hajával, törékeny alak_ javai, fehér arcával, mint egy ke­leti porcelánibaba. Keleti versek sogó banrvbuszerdő, szellőben rez- dülő cseresznyeág... Dallamos nyelve, ahogy tipegve csacsog, messzi hegyek fölött úszó üveg­harang csengése. Hivatalos fogadás, rövid üdvözlő beszéd, Körösladány be­mutatása pár szóval, elméletben. Aztán helyszíni szemlén a Magyar —Vietnam Barátság Termelőszö­vetkezet ciroktáblái között. Tíz­ezer „pepita” gyöngyöstyúk „pu- pákoló” csipogása közt, porfelleg- be burkolózva, dinnyeföld mellett állunk meg. Az őr hosszú tib- lálbolás után választ néhány gö­rög- meg sárgadinnyét. Előkerül­nek a bicskák, s mindenki alkal­milag fogyasztja. Izük. A megyei pártbizottság egyik vezetője hoz. záértoen szeli a dinnyekarajokat, s aztán, néhány bátortalan hara­pás után két marokra fogva, har­sogva harapjuk, mint gyermek­korunkban. Üdít a dinnye, s köz­vetlen barátságot jelent ez a szi­tuáció. Aztán hol gyalog, hol dombhajlatban elmerülő vagy domboldalban felbukkanó gépko. csikkal haladunk, szemlélődünk. Szidjuk a sziket, dicsérjük a puly. kaállományt, s rágyújtunk egy­egy Kossuth cigarettára vagy magyar és vietnami dalra. Körösladány dolgozói nagy­gyűlésre várják a vendégeket. A szép kultúrház terme zsúfolt. Köszönések, baráti bejárat- elzárások, s a község tanácselnö­ke ismerteti a demokratikus Vietnam élteit 19 évét A beszéd befejeztével akaratlanul öleli meg egymást a két férfi, a nagykövet az elnököt, valami belső szükség — a baráti érzés hatására. — Ideértünk, mint akik hazajöttünk. Ügy érezzük ma­gunkat, hogy önök a testvéreink, hiszen mi is azért küzdünk, ami­ért önök, kedves barátaink, hogy valamennyi világrész dolgozói megölelhessék egymást, mint ón a tanácselnöküket™ A magyar és a vietnami nép barátságáról elnevezett tsz irodá­jának nagytermében piros szeg­fűvel díszített, fehér abroszos asz­talok fölött csendülnek össze a barátság poharai. S aztán a ma­gyar falusi konyha „csdgalevese” meg egy kis disznótoros. S még utána újabb koccintás. Vietnami dal csendül fel: „_A hídon jött ha messziről hárfa hangját erő­sítené féL, vagy halkítaná el vala­mi kóbor szóL S még azután-: „Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág.." Találkozik a két népdalban az idegenes kiejtés el­lenére is az a mélységes fájda­lom, amit a reménytelen szerelem vagy a sokat szenvedett hazai föld népének fájdalma adhat S a szomorú női arc azt is kifejezi, hogy az ő földjükön még dörög­nek a fegyverek, s benzingőzben sisteregve ég az emberi test isi Egyenes derekú, nagy bajuszú öreg is ül a terített asztalnál. Éj­jeliőr, de most cserélt Elnézi a fiatalos külsejű vietnami vendé­geket, csóvál kettőt-hármat a fe­jével, izeg-mozog, valamit mon­dana, s akkor a nagykövet, alti megérzi, s érti is az öreg magyar szándékát, föláll: — Köszönöm külön a bácsik- j nak és a néniknek (így tordítja tolmácsuk) ezt az őszinte, termé­szetes kedvességet, s kérem, éne­keljenek nekünk. S az idős bácsi komótosan kez­di, minden hangot alaposan kike­resve: „Szépen fürdik a vadkacsa a vízben...” Lassan beleolvad a többi ember hangja is, a barnára égett arcú, napszítta kezű tsz-pa- rasztok hangja. Kezdetben kissé szemérmesen, később mind bát­rabban, végén úgy istenesen, ma­gyarosan, de dallamosan: „Szépen szól a csengő a nyakában...” Faragott oroszlán, lobogó söré­nyű ló kerül elő az ajándékozó kedvű vendégek dobozaiból. — Kicsi az ajándékunk, de olyan nagyot úgysem tudnánk adni, amely szeretetünket kife­jezhetné. Gyönyörű szép, kemencé­ben sült magyar kenyér rá a vá­lasz, nemzeti szalag úszik utána a levegőben, ahogy átnyújtja egy magyar kislány, s piruló orcákon csattannak a csókok, amit ad a vietnami asszonykának, s amit kap a vietnami asszonykától;.. Halkul lassan az ének, ma­radnánk még, szól a nagykövet. — Ne felejtsék el, hogy a gyer­mekeiket nagyon sok szeretettel csókoljuk, nagyon sok szeretettel.^ — Mennének, de fogja őket az egyszerű emberek őszinte szere­tő te s hosszú időbe telik, míg végre elbúcsúzhatnak. Kanyarodik a kocsikara­ván, de egy parasztasszony lélek­szakadva rohan utánuk egy cse­rép virággal, mint anya utazó gyermeke után, aki az útravalót felejtette otthon. — Lelkem, a virág, a virágot itthagyta — mondja magyarul, s ahogy pihegve átnyújtja az ében- hajú, kimonós vietnami nőnek a körösiadányi parasztasszony a vi­rágot, a két ember szemsugara melegen kapcsolódik össze... t. r. Hikes György: LEFU • (Szatirikus kisregény) képzelt dallama, holdfenyben su­velem a kedvesem.« De hová lett, elvitte a szél...” — cseng a szop­rán vagy talán inkább peng, mint­Magyar mezőgazdasági szakemberek látogatása Újvidéken A martonvásári mezőgazdasági intézet több mint negyventagú, tudósokból és szakemberekből ál_ ló csoportja látogatást tett az új­vidéki mezőgazdasági kutatóin, tézetben. Az újvidéki kutatóinté­zet vezetői tájékoztatták magyar kollégáikat e tudományos intéz­mény szervezetéről és munkássá­gának eredményeiről. A magyar vendégek azután megtekintették a kutatóintézet mintagazdaságát az Űjvidók melletti római sáncoknál, s látogatást tettek az újvidéki me­zőgazdasági egyetemen. (MTI) Érettségizett fiút hűtőgép- és presszógép- szerelő ipari tanúidnak sürgősen felveszünk. Lakatos és Gépjavító Ktsz, Békéscsaba, Petőfi u. 4. Az előadás körülbelül három óra hosszat tartott. A vegyész ismertette az elért eredménye­ket, de elmondotta azt is, hogy a gáz még nem tökéletes: nem hat mindenkire, és van, akire negatív módon hat. Előadását így fejezte be: — Remélem, hogy rövid időn belül sikerül majd előállítanom a tökéletes Lefu-gázt!_ Udvarias taps. Kisvártatva felállt egy kövér, holdvilág képű, kopasz tudós: — A felfedezés valóban... ööö... figyelemre méltó... Hely­telennek tartom azonban, hogy az igen tisztelt kolléga rögtön embereken próbálta ki a gáz hatását... Ez... ööö... felelőtlenség és meglehetősen tudománytalan módszer... Előbb egereken, nyu- lakon vagy majmokon kellett volna kipróbálni... A következő felszólaló elis­merte, hogy a gáz óriási felfede­zés, de nagy körültekintésre és óvatosságra intette Zimányit. — A türelem a tudósok leg­szebb erénye — mondta oktató hangon, mutatóujját a magasba emelve. Egy filozófus is szót kért: — Uraim, véleményem sze­rint ez a gáz teljesen felesleges. A mi társadalmunkban nincs szükség lelkiismeretébresztő, lelkiismeretfurdalóst okozó gáz­ra... Mert mi a lelkiismeret? A lelkiismeret nem más, mint az osztályérdekekkel való tudatos azonosulás fokmérője, amely vagy megelégedettséget okoz, vagy szégyenérzetet... Nekünk nem gázra, hanem erkölcsi ne­velésre van szükségünk, amely tudatosítja az emberekben az osztályérdekeket. A Lefu—156- os gáz kapitalista, kispolgári megoldás. Az erkölcsöt nem le­het kémiai úton előállítani, mert az társadalmi termék. Az em­beri együttélés során alakult ki, már igen korán, a társadalom­má szerveződés idején, és fenn­marad mindaddig, amíg emberi­ség lesz... Az erkölcsi normák, a magatartási szabályok betartását nem egy gáznak keli biztosíta­nia, hanem a közvélemény ere­jének... Az erkölcsi közvélemény értékeli az emberek magatartá­sát. Ez az értékelés azonban nem független a társadalom, az egyes osztályok anyagi érdekei­től... A közvélemény lehet em­bertelen, mint például az Egye­sült Államok déli államaiban, ahol erkölcsös dolognak tartják a négerüldözést, lehet vallási be­Jól sikerült szabadság A lottó 34. fogadási játékhetén megyénkben egyetlen négyes ta­lálatot értek el. A magát megne­vezni nem kívánó nyertes buda­pesti lakos, aki Szeghalmon roko­nainál töltötte szabadságát. Érde­mes volt Szeghalmon szelvényt vennie, hiszen, nyereménye 218 ezer forint. Jól jött a 35. heti tárgynyere- mény-sorsolás is megyénk lottó­zóinak: összesen 34 dara)} tárgy­nyereményt nyertek megyénk­ben. Így 10 darab 2000—10 000 fo­rintos vásárlási utalványt, hat kü­lönböző márkájú rádiót, három televíziót, egy Pannónia motor- kerékpárt, négy kiskerékpárt, két társasutazásra jogosító utalványt (13 nap a Szovjetunióban), két karórát, egy Lehel hűtőszek­rényt, egy garnitúra kristálykész­letet, egy 25 ezer forint értékű Varia szobabútor-berendezést, va­lamint egy „hangulatsarkof’j amelynek értéke 31 ezer 250 fo­rint. E két utóbbit Mezőberény- ben nyerték. folyás alatt éfflő, lehet vallás nélkül alakuló is, de vegyipari termék semmi esetre sem lehet... A lelkiismeret erkölcsi felelős­ségérzet valamiért, valamivel szemben, és ha ezt művi úton állítjuk elő, akkor semmit sem ér. Alig ült le a filozófus, jelent­kezett a negyedik felszólaló: — Zimányi kolléga elmondot­ta nekünk, hogy milyen hatás­sal volt a Lefu—156-os gáz egy Ló utcai építkezés dolgozóira... Ezzel kapcsolatban hadd mond­jam el a következőket: Valóban vannak még nehézségeink a munkafegyelem terén, előfordul, hogy itt-ott nem dolgoznak lel­kiismeretesen ... De ez a jellem­ző? Nem, nem ez a jellemző... A munka nálunk — kizsákmá­nyolástól mentes társadalmi vi­szonyok között — tudatos élet- szükségletté vált és kialakult az új munkaerkölcs. Igen, kiala­kult! A Lefu-gáz nélkül is. A munka természetes élettevé­kenységgé örömteli megbízatássá vált És ahhoz, hogy lelkiismere­tesen dolgozzunk, nem kell gáz, sőt, ez a gáz megszégyeníti az embereket, megalázza a dolgo­zókat, és — megmondom nyíl­tan — inkább káros, mint hasz­nos. Erre a gázra nincs szükség! Zimányi magába roskadtan ült az asztal végén és kis virá­gokat rajzolt az előtte fekvő pa­pírra. Egy orvos azt kérdezte: — Gondolt-e Ön arra, tisztelt kollégám, hogy ez a Lefu-gáz milyen káros elváltozásokat okozhat az emberi agyban? At­tól tartok ugyanis, hogy az agy­kamra fenekén csüngő agyfüg­gelék megsínyli a vegyi beavat­kozást, nem is beszélve a tobo mirigyről, amely az agykamra tetején ül... Ez az erőszakos lelkiismeretébresztés veszélyes játék! Jó lesz tehát vigyázni! Egymás után jelentkeztek s hozzászólók. Volt, aki azt kér­dezte: milyen hatással van a gáz az emberi szervezetre, külö­nös teltintettel a hormonokra? Egy másik azt javasolta, hogj azonnal hozzá kell látni a lelki- ismere. tfurdal ást okozó gáz el­lenszerének a kidolgozásához. Az utolsó jelentkező egy haj­lott hátú, hegyes orrú aggastyár volt, lehetett vagy százeszten­dős. Vékony, mekegő hangon e következőket mondotta: — Tisztelt kollégák! Kedves barátaim! Véleményem szerint a Lefu—156 nem létezik. A terem felmoraj lőtt. — Jól hallották. Nem létezik A vegyész abbahagyta a raj­zolást. — A felfedező beszámolójáé: az abban felsorolt tények, ada­tok engem nem elégítenek ki és nem győznek meg. Hol a bi­zonyíték arra, hogy az építkező dolgozóiban a gáz ébresztette fel a lelkiismeretet? Lehet, sőt va­lószínű, hogy itt csakva véletle nek összejátszásáról van szó Zimányi épp akkor nyitotta k a palackot, amikor a dolgozók­ban felébredt a lelkiismeret... / többi eset is lehet véletlen.. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents