Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-29 / 228. szám
1964. szeptember 29. 4 Kedd Fegyveresek hétköznapjai Szeptember 29-e, a fegyveres sebb4l, mint a civil életben. Hi- ran átmenő személy- és teherfor- erok ünnepe a nem szürkülő pá- szén katonának egészséges fiatal- galmat ellenőrzi, kazdi csata emléke is: az igaz embereket veszünk feL _ Rengete2 külföldi utazik át ügyért harcoló vagy az igaz ügyet a |"| - l - ■ . , "g g k, at védő népi hadseregünk fegyveres *** A •okOShazi határál- evenként ezen a vonalon s a leg- erejének szép hagyományát ünne- Iomáson a FEP (forgalomellenőr- fontosabb az ellenőrzésünkön kípeljük e napon _ fegyveresek, 20 a magyar—román hatá- vül az, hogy kedvesek, udvariasak c ivilek — minden esztendőben. Riportunkban a fegyveres erők hétköznapjaiból mutatunk be néhány képet; azokról, akik éberen őrködnek határainkon s azokról is, akik határainkon belül vigyázzák belső rendünket, vagy védik békés munkánkat. A határőrség orosházi parancsnokságán nagy az izgalom az oktatóteremben. Egy határőr híradós szakasz vizsgázik éppen szakismeretből: a Kiváló szakasz címért $ vonták ki tudásuk fegyverét. Izgulnak, topognak a folyosón azok, akik még a vizsga előtt állnak s azokért is, akik bent vannak,.. Bordás József tizedes, rajparancsnok, vállas szőke legény. — Távbeszélőkészülék bekötése a telepbe — kapja meg feladatát. Gyorsan, pergőn beszél a bekötésről, ujjai is fürgén mozognak. A „kifúvós” egy pillanatra kétkedést hagy a vizsgáztatókban, de rövid kontrollálás után „fúj” a készülék. ö is fúj egyet a jól sikerült . feleletre. — Civilben hol dolgozik? kérdezzük súgva. A határőrök nagyszerű segítői a határkörzetben lakó civilek. Képünkön a lökösházi őrs járőre beszélget egy helyi lakossal. legyünk velük szemben. Bizony némely nyugati turista arcáról olyan szorongás tükröződik, hogy befelé mosolygunk —, mosolyog most nyíltan Várkonyi József százados elvtárs. — Meglepődnek, hogy a mi határainkon belül is embereket találnak... A nyugati rémmesék a túl élénk fantáziájú turistákban azt az előítéletet keltik, mintha mi valami szörnyek lennénk. Pedig emberek vagyunk, s a különbség mindössze annyi, hogy mi a szocializmust építjük. Persze, aztán elmúlik a szorongásuk, megnyugodnak, amikor látják, hogy mi sem élünk emberhússal. Néha előfordul olyan is, hogy lejárt útlevéllel találkozunk. Ilyenkor nagyon emberileg járunk el, s ha csak egy mód is kínálkozik, meghosszabbítjuk az útlevelet... Olyan jóleső érzés, hogy ezek a kezdetben ijedt arcú emberek utólagosan, saját hazáSzolgálatban a lovas járőr. jukból köszönő leveleket külde- sül, amikor magyar gyárban kének humánus eljárásunkért. szült árut hoznak... Sok komikus esettel is találkozunk, sokat derülünk az „álcsempészeken”. Vannak megrögzött emberek, akiknek meggyőződésük, hogy csak az a jó áruféleség, amit „onnan” hoznak. Igen jókat derülünk, amikor olyan „különlegességeket” dugdosnak, amelyeket nyíltan is hozhatnának, S ráadá— Azért, gondolja el — folytatja —, nehéz a dolgunk. Naponta igen sok szerelvény megy vagy jön ezen a vonalon. Nem is tudom, mit kezdenénk a vasutasok és a civilek segítsége nélkül. A kalauzok előkészíttetik az útleveleket, gyorsítják, biztonságosabbá teszik munkánkat. Például a curtici Gyakorlat közben a munkásőrök. »5 Ä békéscsabai magasépítő vállalat szakmunkása vagyok, ha leszerelek, oda megyek vissza. Engedélyt kérek a távozásra c— üti össze csizmája sarkát, s felszabadultan, boldogan „dong” ki a teremből. Rajiki Jánosnak a rádió adó-vevő tartozékait kell ismertetnie. Vékony, magas homlokú, barna fiú. Könnyedén, magabiztosan felel... Könnyű neki — civilben a TV szentesi adóállomásának a technikusa. A távbeszélő-központ kezeléséről, az oszlopmerevítésröl hangzanak el kérdések a továbbiakban, s rá a pontos válaszok. Ebédszünet. — Eddig még nincs veszélyben a „kiváló” cím — jegyzi meg az egyik vizsgáztató tiszt, ahogyan az ebédlő felé ballagunk. — A rendszeres, katonás életmód sok vékonydongájú fiúból formált igazi kemény férfit — mosolyog az asztalnál dr. Buda István orvosszázados. — Hat éve vagyok katonaorvos, s igen ritkán történik megbetegedés, persze — teszi hozzá — influenzás beteggel találkozom néha, de eleve keveNéphadseregünk korszerű fegyverekkel védi hazánk békéjét. MÁV szocialista brigádja társadalmi munkában még határőrzést is vállalt..: Zuhogó esőben, hóban, fagyban áll a határőr; vagy terepszínű öltözékében hasalva, szoborrá merevedett kutyájával őrködik: ne léphesse át illetéktelen a határt! Most is zuhog az eső. A kora őszi szél ímegrecsegteti a fiatal fákat, a levelek könnyű aranypénzekként röpködnek a levegőben... — Ülj, feküdj, figyelj! — hangzik a szinte csak szájmozgással adott parancsszó, és „Irgus”, a szolgálatban lévő farkaskutya követi a parancsot. S ha a távcső gyanús mozgást észlel, akkor Irgus némán, lapos kúszással közelíti meg a diverzánst vagy a határsértőt ... Ott őrködnek a határon a löcösházi őrs katonái, hogy a hatá- okon belül nyugodtan dolgozhas- anak az emberek, tanulhassanak, ás játszhassanak a gyerekek; s altathassák a csecsemőket az anyák. Esőben, sárban, hóban, 'agyban ... S ha mégis ellenségre találnak, keményen markolják fegyverüket hátárőreink, honvé- deink, munkásőreink, rendőreink ... Tcrnyák Ferenc—Varga Tibor
