Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
1964. szeptember 3. 4 Csütörtök Javaslatok az iparitamiló-képzés korszerűsítésére Megyénk iparosításával fokozódik a szakmunkás-igény is. Ez mind nagyobb követelményt ró az iparitanuló-képzéssel foglalkozó szakemberekre. Ma már ott tartunk, hogy több mint négyezer i fferi tanulót találunk a legkülönbözőbb szakmákban, állami vállalatoknál, mezőgazdasági üzemeknél, kisipari szövetkezeteknél, magánkisiparosoknál és még más szakterületeken. A megnövekedett létszám nagyobb felelősséget is igényel, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy sokoldalúah, jól képzett, művelt szakemberekkel biztosítani az ipar szakmunkás-utánpótlását. Sajnos, ebben nem állunk még túl jól. ívről évre szomorúan kell megállapítani, hogy a gyakorlati képzésben még sok probléma van. Az idei szakmunkás-vizsgák eredményei azt mutatják, bajok vannak a gyakorlati felkészüléssel. Békéscsabán 788-an kísérelték meg a szakmunkás-bizonyítvány megszerzését, de 11 százalékának ez nem sikerült. Ez a bukási százalék magas, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy többségük a gyakorlati vizsgán bukott meg. A vizsgák azt is igazolják, hogy az elméleti képzés jó úton halad, a gyakorlati képzés korszerűsítése azonban elmaradt a fejlődéstől; Az iparitanuló-képzés szakembereit komolyan foglalkoztatják ezek a problémák, keresik, kutatják a lehetőségeket. Ennek előmozdítására tartotta meg értekezletét az iparitanuló-iskolák megyei igazgatósága az elmúlt napokban Békéscsabán, amire az úgynevezett fiókiskolák tanárain, nevelőin kívül meghívottak voltak az illetékes párt- és tanácsi szervek képviselői is. Az értekezleten három igen ífontos kérdést tárgyaltak meg. így a fiókiskolák továbbfejlesztőkét; a szakmunkás-utánpótlás tervezését és az iparitanuló-ott- hon létesítésének szükségességét. A napirend első pontjában főleg a gyakorlati képzés problémáját tárgyalták az értekezlet részvevői. Tóth Pál, a békéscsabai ä pari tanuló-intézet igazgatója el- anondta, hogy célszerűnek tartaná olyan tanműhelyek felállítását, melyekben lehetőség nyílna a ■gyakorlati képzések elsajátítására. Ezekkel a tanműhelyekkel el lehetne érni, hogy a gyakorlati képzés párhuzamba kerüljön az elméleti oktatással. Ez annál is inkább fontos, mert a fiókiskolákba igen nagy számban kerülnek fiatalok a mezőgazdaságból, és éppen itt a legmostohább a gyakorlati képzés. Elmondta az egyik fiókiskola igazgatója, hogy ellenKözületek munkaerőigénye Békés megyei. GFV Békéscsabai István Malom üzeme állandó munkára öt fö férfit segédmunkásnak felvesz. 455 A Felsőnyomási Állami Gazdaság (Telekgerendás) azonnali belépéssel SZ—100-as traktorra vezetőket keres. Jelentkezés a gazdaság főmérnökénél. 456 A Szeghalom és Vidéke Körzeti Fmsz. termelőcukrászt keres azonnali felvételre. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. 3904 A Felsőnyomási Állami Gazdaság (Telekgerendás) központi üzemegysége növendékmarha-gondozókat keres. Jetootkezés a központban. 202.;, őrzése során az egyik tsz-ben megkérdezte a villanyszerelő tanulót, hogy mit szokott csinálni? Mire a tanuló azt felelte, égőket és biztosítékokat cserél. Úgynevezett szakmunkát egész évben nem csinál. Ilyen és ehhez hasonló példa sajnos, még szép számmal akad. Vannak azonban már helyes kezdeményezések is, amint arról a békési iskola igazgatója tájékoztatta a részvevőket. A tapas?- talatok alapján Mezőberényben és Békésen a gépállomáson tanműhelyt létesítettek. Kezdetnek nem rossz. Természetesen a tanműhelyek felállítása nem könnyű dolog, jelentős anyagi befektetést igényel. Az érdekeltek hozzájárulásával azonban megoldható lenne. A megyei művelődésügyi osztály képviselője segítésképpen felajánlotta a központi előkészítő műhelyele igénybevételének lehetőségét, melyek a megye területén több járásban már működnek. A szakmunkás-utánpótlás tervezésének megvitatását az tette szükségessé, hogy e téren az elmúlt években szinte anarchia uralkodott. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy túl nagy eltolódások voltak egyes szakmákon belül. A vállalatok vagy szövetkezetek nem vették eléggé figyelembe a ténylegesen várható szakmunkás-igényeket, ennek következtében nem iskoláztak be. Ugyanakkor később kiderült, hogy rövidesen szakmunkás-hiány várható. Erre megkezdődött a nagyobb arányú beiskolázás. így történt ez a Békéscsabai Cipész Ktsz-nél is, ahol évek óta nem vettek fel tanulót, így erre a szakmára nem is történt irányítás. Most kiderült, hogy bajok lesznek az utánpótlással és ezért 15 tanulót akartak felvenni, de nem volt elég jelentkező. Hasonló jelenségek elkerülése végett szükkedett. Mindenkit mentőautóra raktak és karanténba vittek. A Ló utcai építkezésen nem maradt senki. Az egészségügyi nyomozás megállapította, hogy ez a ház volt a „betegség” gócpontja. Azok, akik lelkiismerefcfurdalást kaptak, vagy a Ló utcában laktak, vagy gyakran megfordultak ott. A vesztegzár alá helyezett dolgozók nehezen viselték el az elkülönítést. A parkettázó munkás fel-alá sétált a szobában, mint egy oroszlán, Kandicska főmérnök apátiába süllyedt, Brand- schultz építésvezető viszont egész nap ordítozott: — Engedjenek ki! Nem leszünk készen a legújabb határidővel sem! Engedjenek ki! Egy éjszaka leütötte az őröket — mind a hatot — és visszament az építkezésre. Amikor rátaláltak, éppen egy szobaajtót festett átszellemült arccal, réveteg tekintettel. Tizenöt ember alig tudta el- vonszolni onnan. Hédiké a nyitott ablaknál ült és napfürdőzött. Már harmadik séges a reális tervezés. Ezért Tóth Pál igazgató javasolta, hogy az illetékes szervek ötéves távlatban területileg dolgozzák fel az egyet szakmák igényét. A pályaválasztási tanácsok adják ezt közre, hogy az iskolákban ennek alapján irányítsák ipari pályára a fiatalokat. A javaslat harmadik pontjában az iparitanuló-otthon létesítése szerepelt. Ez azért válik szükségessé, mert főleg a mezőgazdaság gépesítése új szakmunkásokat igényel. Jelenleg a gépállomások és a tsz- ek gyengén vannak ellátva szakemberekkel, hiányos műhelyfelszerelésük miatt nemigen alkalmasak tanulóképzésre. Ugyanakkor gondot jelent, hol képezzenek tanulót. Egy nagyobb férőhelyes otthon létesítése azt jelentené, hogy vidékről is lehetne beiskolázni, úgy, hogy a gyakorlati alapképzési valamelyik nagyüzem vállalná. A képzés ideje alatt a tanulókat otthonban helyeznék el, majd a szakmai képesítés megszerzése után a fiatalok visszatérnének községeikbe. Ez a megoldás ösztöndíjjal is megvalósítható lenne. Az otthon létesítésének javaslata nem újkeletű, korábban volt már hasonló kezdeményezés Több vállalat konkrét anyagi kötelezettséget is vállalt, azonban a tervezés helykijelölés hiányában megbukott. Jó volna ezt a kérdést újra napirendre tűzni, mert! úgy hiszem, lehetne olyan helyet találni, ahol egy új iparitanuló- otthon felépülhetne. Az értekezleten szóba került problémák mindegyike az iparitanuló-képzés korszerűsítéséi szolgálja, ami napjaink egyik lő gondja. Jó lenne, ha a megye vezető szervei megvizsgálnák az elhangzott javaslatokat, és ezzel is segítenék az iparitanuló-képzés szakembereinek törekvéseit Háló Ferenc napja tartott a kánikula. A Meteorológiai Intézet esőt, viharos szelet jósolt aznapra, de délután három órakor még egy felhőcs- ke sem látszott az égen. Az íróasztalon ventillátor zümmögött, a mosdóban autoszi- fonra csurgott a víz, az írógépben pedig elkezdett levél várta, hogy befejezzék. A lány lustán, nyújtózkodva felállt és lomha léptekkel a mosdóhoz ment. Leóméit a polcról egy poharat és szódavizet engedett bele. A víz hideg volt, tele szénsavval. Három pohárral ivott egymásután. A harmadik pohár csak félig lett tele, kiürült a palack. Hédiké előszedte a patronos dobozt: már csak egy jó volt benne. Éppen hozzá akart kezdeni a patroncseréhez, midőn berobogott a főnöke. Azért sietett, mert fut- balljegye volt. Fradi—MTK rangadó! Ezen a mérkőzésen szándékozott kinyitni a második számú palackot. Az első palack kinyitása óta már több mint tíz nap telt el: a Lefu—156-os gáz már nem hatott. — Minden rendben? — Minden rendben. <— Keresett valaki? Mikes György: LEFU • (Szatirikus kisregény) A Főfőbizottság azonnal intézNapközis gondok Békéscsabán Kétszáztizenöt békéscsabai család nevében írunk, akiknek gyermeke szeptember l-től kimaradt az iskolai napközi ellátásból. Mondanunk sem kell, hogy ezt a „meglepetést” — hiszen néhány nappal ezelőtt, a nyári szünetben még napközisek voltak a gyerekek — nem örömmel, hanem inkább elkeseredéssel fogadták a szülők. Mi lesz napközi nélkül, étkeztetés nélkül a gyerekekkel? — egyszerre és hirtelen nehezült rájuk a gond. A szülő — hiszen az apa is, az anya is dolgozik — munkahelyéről nem szaladhat haza naponta főzni, hogy ne koplaljon a gyerek. Azt pedig, hogy vendéglőben, étteremben ebédeljen — a legolcsóbb menü hót forint — különösen, ha két- három gyerekről van szó, nemigen bírja el a családi kassza. Nem is beszélve arról, hogy egész nap felügyelet nélkül marad a gyerek, s akarva-akarat- lanul is „az utca neveli”, A megyében az új oktatási év megkezdésekor számos új iskolát adtak át rendeltetésének. Többek között Békéscsabán is jó egynéhány új tantermet. Csak a vásártéren tíz tanteremben kezdődött el a tanítás. A napközi ellátás azonban jóval elmaradt ettől a fejlődéstől. Pedig kormányzatunk azért hozta létre ezt az intézményt, hogy segítsen vele a dolgozó szülőknek. Segít is, azoknak, akiknek gyerekei napközisek lettek. De ebben az évben növekedett azoknak a családoknak a száma, akiknek gyerekeit nem vették fel a napközibe. Azért, mert a minisztérium nem biztosított pénzügyi fedezetet az ellátásukhoz. Nincs betekintésünk abba, hogy miként osztották el a rendelkezésre álló „keretet”, de talán lehetne ezen is változtatni, úgy, hogy nyugodtan dolgozhassanak az érdekelt szülök. Végtére is Békéscsabán — ha mindkét szülőt számítjuk — csaknem félezer ember nyugalmáról és segítéséről van sző, amelynek hatása minden bizonynyal jelentkezik a termelőmunkában is. Éppen ezért helyesnek tartanánk, ha újólag foglalkozna a minisztérium ezzel a problémával és próbálna megoldást találni rá. De van egy más megoldás is, ha már minden kötél szakad. Ezt helyben, az érdekelt szülők több anyagi áldozatával lehetne megvalósítani. Javasoljuk, hogy az oktatási szervek mérjék fel: hogyan lehetne létrehozni Békéscsabán egy önköltséges napközit. Ennyi és ennyi gyermek felügyeletéről, ellátásáról van szó, ez összesen ennyibe kerül, elosztva a családokra pedig eny- nyi és ennyi hozzájárulás kellene havonta. Beszéljük meg, hogy mit lebet tenni ebben, s ha a minisztérium nem tud segíteni, oldjuk meg magunk a problémát. V. D. Nőtt a közgazdasági technikum esti és levelező tagozatán tanulók száma Szeptember 14-én megkezdődik az oktatás a békéscsabai közgazdasági technikum esti és levelező tagozatán. Az elmúlt évhez képest az idén ! sokkal többen jelentkeztek dolgozók a technikumba. Összesen 1800-an kezdik meg közülük a tanulást, mintegy 1400-an a levelező tagozaton és csaknem 400-an az estin. A két tagozat tanulói számára az évnyitót évfolyamonként tartják meg 7-én, 8-án, 9-én és 10-én. — Többen kerestek — ásíto- zott a lány. — Itt volt a Verebes, a Kovács, a Zimmermann és a Palánkai.;. Ö többször járt itt... .— Mit akart? — Nem tudom... A vegyész átment a laboratóriumba. Hédiké kedvetlenül leült az írógéphez és leütött néhány billentyűt. Kisvártatva Zimányi visszajött. Falfehéren, üveges tekintettel állt az ajtóban, a szája széle remegett. — Végem van... — suttogta. — Eltűnt... — Mi tűnt el? — A második számú palack! Ha a titkárnő oda nem ugrik, Zimányi elvágódik a padlón. * Midőn magához tért, nehezen forgó nyelvvel, reszkető hangon ezt kérdezte: — Jártak ma itt idegenek? — Senki... Csak az intézetből ... A Verebes, a Kovács, a Zimmermann és a Palánkai... Palánkai legalább tízszer keresett. — Más senki? — Más senki. — Légy szíves, küldd be hozzám Verebest, aztán Kovácsot, aztán sorban a többieket... — Gondolod, hogy valaki közülük ... ? — Nem gondolok semmit.. j Csináld, amit mondtam!... Mindenkit sorra vett, mindenkivel beszélt, — már csak Palánkai volt hátra, a kettes labor vezetője, — de eredménytelenül. Egyik kolléga sem járt a laboratóriumban és mindenki tiltakozott az ellen, hogy ők elvittek volna valamit. Palánkai, a szakállas, nagy hasú vegyész gondterhelt arccal lépett be az ajtón: — Már többször kerestem Önt, igazgató úr... — Igen, tudom... Foglaljon helyet.;. ■ — Megmondom miért akartam beszélni önnel... Efefef miatt... Nekem lelkiismeretfurda- lásom van ... — Micsoda? — kapta fel a fejét Zimányi. — Mije van? — Lelki ismeretfurdalásom.. Azt hiszem, mi nem törődünk eleget ezzel a fiúval;.. — Tehát lelkiismeretfurda- lás... Nagyon érdekes... Folytassa, kérem, folytassa! — Efefef iszik. Tegnap is részegen jött be az intézetbe. Kár érte, mert nagyon tehetséges. Amikor idejött, tele volt energiával, lelkesedéssel... Most tessék megnézni: teljesen megváltozott .. s — És mit érez? — szólalt meg a kutató, fürkésző tekintetet vetve a laborvezető gömbölyű arcára. — Kicsoda? — ön! — Mikor? — Amikor lelkiismeretfurda- lása van. (Folytatjuk) I
