Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-26 / 226. szám
1964. szeptember 26. 2 Szombat Ratifikálták a Szovjetunió és az NDK barátsági szerződését Moszkva A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége pénteken ratifikálta a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését, amelyet 1964. június 12-én Moszkvában Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő és Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke írt alá. Mikojan felszólalása A Legfelsőbb Tanács elnökségének ülésén felszólalt Anasztasz Mikojan, az elnökség elnöke, beszédében „a barátság chartájának” és a „szabad szocialista Németország, valamint a Szovjetunió közötti együttműködés 20 éves programjának” nevezte a ratifikált szerződést. Anasztasz Mikojan emlékeztetett rá, hogy 20 évvel ezelőtt a fasizmus okozta ellenségeskedés állította szembe a német és a szovjet népet. Ma már merőben másképp tárul elénk, mások a feltételek, mások a viszonyok — mondotta Mikojan. Kijelentette, hogy a Szovjetunió békében és barátságban akar élni minden néppel, és a Német Szövetségi Köztársasággal is együtt akar működni. Tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy Nyugat-Né- metország és a Szovjetunió viszonyát a Szovjetunió és az NDK barátságának kárára lehet javítani — hangsúlyozta a szovjet államfő. Mikojan ezután rámutatott, hogy a ratifikált szerződés' biztosítja a Német Demokratikus Köztársaság védelmét, területi épségét, állami szuverenitását az imperialista merényletekkel szemben. A Legfelsőbb Tanács elnökségi ülésének résztvevői egyperces néma felállással adóztak az NDK nagy halottja, Otto Grotewohl emlékének. (MTI) Ali Szabri szovjetuníóbelí látogatásának visszhangja Moszkva A pénteki Pravda Ali Szabri egyiptomi miniszterelnök szovjetunióbeli látogatásának eredményeit kommentálva, vezércikkéRusk fogadta Dobrinyint kozón kifejtette, miért kérte a Szovjetunió, hogy az ENSZ őszi ülésszakának napirendjére vegyék fel a határviták békés rendezéséről szóló javaslatát. Mint ismeretes, Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán levélben kérte a kérdés napirendre tűzését. (MTI) Washington Rusk amerikai külügyminiszter fogadta Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövetet és egyórás megbeszélést folytatott vele. A találkozót a szovjet diplomata kezdeményezte. Dobrinyin a megbeszélés után közölte az újságírókkal: a találben a következőket írja: ez a látogatás bebizonyította, hogy a Szovjetuniót és az Egyesült Arab Köztársaságot valóban jó barátság fűzi egymáshoz. A baráti viszony fő ismérvei: az évek óta fennálló kölcsönös bizalom és őszinteség, a következetesség és a két ország érdekeinek kölcsönös figyelembevétele. A két ország baráti együttműködésének példája — hangsúlyozza a Pravda — az Asszuáni-gát, amelynek szerepe Egyiptom életében óriási. Már az építkezés megindulásakor — hangsúlyozza a vezércikk — számos arab tisztában volt azzal, hogy a gát utal mutat az új élet felé. Ez valóban így is lett: az Asszuáni-gát nemcsak az arabok, hanem egész'Afrika számára mutatja az utat. Kézfogás — Itt az ideje, hogy rehabilitáljuk a dél-rhodésiai fehér telepeseket, akikről általában így szoktunk beszélni: „fajüldözők”. Mert igaz ugyan, hogy Dél- Rhodésia lakosságának túlnyomó többségét: a négereket teljes jogfosztottságban tartják, mert igaz ugyan, hogy az afrikai vezetőket, és pártjaikat a legbrutálisabb eszközökkel elhallgattatják, mert igaz ugyan, hogy magában a dél-rhodésiai fővárosban, Salisburyban még ostromállapotot is kihirdettek a „feketék” megrendszabályozásá- ra, de hát mindez mit bizonyít? Csupán azt, hogy a dél-rhodésiai fehér telepesek nem szeretik a dél-rhodésiai négereket. Aljas rágalom azonban, hogy általában ne szeretnék a négereket. Csőmbe kongói miniszterelnök maga is fekete bőrű. Cs Csőmbe kongói miniszterelnök büntetőhadseregébe tucatszám jelentkeznek a dél-rhodésiai fehér telepesek. Igaz, nem ingyen. Havi 125 kemény angol font üti a markukat, amiért felcsapnak egy néger katonájának. De azért ne Ciprusi Nicosia Makariosz elnök utasítást adott Kiprianu ciprusi külügyminiszternek, aki a Biztonsági Tanács ülésein vett részt New Yorkban, hogy kérje a ciprusi kérdés napirendre tűzését az ENSZ-közgyűlés idei őszi ülésszakán, továbbá, hogy pénteken haladéktalanul utazzék el Moszkvába, s kapcsolódjék be a ciprusi küldöttségnek a szovjet vezetőkkel folytatott tanácskozásaiba. A Wilda tájfun — Erdőtűs — ítéletidő Tokió A tokiói olimpiai játékokra már megérkezett sportolók némi ízelítőt kaptak a Japánban gyakori tájfunokról. A déli japán szigetek felől az ország nyugati partjai mentén észak felé haladó Wilda tájfun szerencsére csupán súrolta az olimpiai falut, amelynek lakói egészségükben nem szenvedtek kárt. A tájfun ereje azonban még itt is eléggé nagyfokú volt ahhoz, hogy ablakokat törjön be, tetőket rongáljon és fákat csavarjon ki. Az olimpiai játékok szervező bizottsága kellő időben megtette az óvintézkedéseket, így például idejében biztonságba helyezték a versenyvitorlásokat az enosimai kikötőben. A Wilda tájfun viszont nagy pusztítást végzett az útjába eső területeken: eddigi összesített jelentések 25 halottról, 9 eltűntről, majdnem 150 sebesültről, 3300 összedőlt házról adnak számot. Árvíz öntött el 24 lakóházat, megbénult a vasúti és a légiforgalom, Kobe és Oszaka kikötőjében több hajó megrongálódott és elsüllyedt. Santa Barbara A kaliforniai Santa Barbarában hatalmas erdőtűz dühöng, amelynek oltása kemény próbára teszi a tűzoltóalakulatok 1800 tagját. A kelet felől támadt szél miatt az erdőtűz most már lakott területeket is fenyeget. Santa Barbara környékén több erdei nyaraló máris a tűz martaléka lett. A többi között elpusztult Avery Brundagenak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének nyaralója is. Hivatalos jelentés szerint egy tűzoltó meghalt, 19 súlyos égési sebeket szenvedett. Ezeket helikopteren mentették ki a lángoktól körülvett területről, hogy kórházba szállítsák őket. Az anyagi kárt eddig 3,5 millió dollárra becsülik. Szófia Bulgária egész területén szokatlanul alacsony hőmérsékletet okozott a napok óta tartó szeles, esős idő. Az ország hegyvidékein leesett az első hó. (MTI) 13. — Nem! Teljesen jól éreztem magam. Emlékszem, éjszaka sokáig dolgoztam. Tudtam, hogy a vádirat lapszámozását be kell fejeznem. Még a nagynéném haragudott is, hogy olyan sokáig fent vagyok. Éjfél felé lefeküdtem, de reggel hat óra előtt felébredtem, és azonnal munkához kezdtem. Több mint egy órát dolgoztam, de mindent befejeztem. Remélem, hogy az ügyész úr ellenőrizte, és mindent jól megcsináltam. Aztán reggeliztem, és mentem az autóbusz- megállóhoz. Nem tudom, hogyan történt ez. Soha életemben eddig nem ájultam el. — Észrevett valamit, amikor az Alejához ment? Kalinkowski próbált visszaemlékezni. — Ö, a fejem — panaszkodott — nem, semmit nem vettem észre. Semmire sem emlékszem. Siettem, az utcán nem volt senki. Az utca ilyen idő tájt mindig néptelen. De mégis... mögöttem két férfi jött — Kik voltak? Hogy nézték ki? — Nem emlékszem. Nem néztem rájuk. Biztos valamelyik szomszédos házból jöttek ki. Akkor vettem észre őket, amikor a „Gwardia” sportcsarnok mellett mentem el, ott, ahol a szódavízgyár van, és ahol régen A Nílus országának lakói forró hálával fogadták a Szovjetunió újabb gesztusát, nevezetesen azt, hogy a Jordán folyó problémája megoldásával kapcsolatos valamennyi kérdésben az arabok mellé állt. Ali Szabri miniszterelnök látogatása ismételten azt bizonyítja, hogy a szovjet—arab barátság erősödik és le tud küzdeni minden nehézséget — szögezi le végezetül a Pravda vezércikke. (MTI) síleugró volt. Kabátban voltak, mert az eső éppen cseperegni kezdett. De miért faggat ön engem? — Zygmunt úr, magánál volt az aktatáska? — kérdezte az ügyész. — Természetesen! Az, amelyik mindig, a sárga színű bőr aktatáska. Benne volt a vádirat, és magammal vittem a nyomozás utolsó kötetét is, mert szükségem volt rá a lapszámozásnál... Kalinkowski hirtelen elhallgatott. Arcán átfutott a nyugtalanság felhője. Meg akart fordulni, majd fel akart ülni az ágyban, de fájdalmában felnyögött és ismét a párnára hanyatlott. — Elveszett a táska? — nyugtalankodott. — Nekem azt mondták, hogy semmi sem veszett el; hogy az óra, a tárcám állítólag a megőrzőben van, a táskáról viszont nem szóltak semmit, ön vitte el, ügyész úr? A vádiratra szüksége volt tizenkét órakor, mert a főnöknél konferenciát tartottak. Georgiadesz, Ciprus moszkvai nagykövete csütörtökön egy napra hazatért Nicosiába és tájékoztatta Makariosz elnököt a szovjet—ciprusi megbeszélések alakulásáról. Georgiadesz szintén pénteken utazik vissza Moszkvába. Grivasz tábornok, a ciprusi görög fegyveres erők parancsnoka csütörtöki sajtóértekezletén közölte, hogy a fegyvercsempészésen rajtakapott svéd ENSZ-kato- nák a Nicosia közelében lévő Lef— Ne nyugtalankodjon Zygmunt úr — az ügyész igyekezett a lehető leghiggadtabb hangon beszélni. — Éppen ezzel a táskával nem stimmel valami. Az emberek, akik segítségére siettek, nem találták meg maga mellett. Az őrnagy úr a rendőrfőkapitányság részéről folytat vizsgálatot ebben az ügyben. Kalinkowski felsóhajtott. — Űristen, mit tettem! Akkor a vádirat meg a kihallgatási jegyzőkönyvek is elvesztek, mindent elölről kell megcsinálni. Ez rettenetes!... — Kérem, mondja meg nekünk — fordult hozzá az őrnagy — emlékszik-e arra, hogy a táskában volt a „Donaubank” csekkje is? — Benne volt. Hát persze, hogy emlékszem rá, VII. kötet 184. oldal. Még javasolni is akartam az ügyész úrnak, hogy ezt a csekket tegyük át a dokumentumok dossziéjába, az aktákban pedig csak a lengyel fordítás szerepeljen. Hát az is elveszett? Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály több színben vádoljuk őket anyagiassággal. Mert például C. Fairley 24 éves kereskedelmi utazó, akinek pedig ugyancsak „pénzes” a foglalkozása, azt nyilatkozta a Guardian tudósítójának, hogy ő nem a zsoidért állt be Csombe- katonának: „A fizetségnek a dupláját is megkereshetem Sa- lisburyban. De én hiszek Csom- béban.” Mr. Fairley tehát szereti a néger Csombét és bízik benne. Hát mondhatjuk ezek után fajgyűlölőnek? A dolog nyitja egyszerű. Mr. Fairleynek és társainak nem az fáj, hogy a dél-rhodésiai négereknek fekete a bőrük, hanem az, hogy maguknak az afrikaiaknak, a tizenötszörös többségnek akarják az országot. Csombéban is azért „hisz” a dél-rhodésiai telepes, mert — néger mivolta ellenére — ő is a gyarmatosítóknak akar megtartani egy afrikai országot. A fehér mister Fairley és a fekete monsieur Csőmbe kézfogása jelzi, hogy a világ sokkal színesebb annál, semhogy egyszerű fekete-fehérben lehetne elképzelni... jelentés ka török helységbe akarták szállítani a hadianyagot. (MTI) Krag kisebbségi szociáiDüiiibárdía itűímunyi alakít A keddi általános választások után lemondott Jens Otto Krag volt miniszterelnök kapott megbízatást az új kormány megaiaKHá- sára. A megbízott miniszterelnök kormányalakítási tárgyalásai péntek délig zsákutcába vezettek. Kitűnt ugyanis, hogy nem sikerűi többségi szociáldemokrata kormányt, sem koalíciós kormányt alakítania. Ilyen előzmények után Krag közölte, hogy visszaadja a királytól kapott megbízatást. IX. Frigyes király azonban pénteken, a déli órákban tárgyalt a radikális és a liberális párt vezetőivel, s ezt követően felkérte a kijelölt miniszterelnököt, hogy alakítson kisebbségi szociáldemokrata kormányt. Krag elfogadta a megbízást. (MTI) Az ügyész bólintott. Zygmunt teljesen összetört. — Vannak önnek személyes ellenségei? — kérdezte Krzy- zewski. — Olyanok, akik megszervezhették ezt a merényletet. — Ellenségeim? — csodálkozott a joggyakornok. Nincsenek, — Talán munkája közben, az ügyészségen vagy a bíróságon, valaki úgy gondolta, hogy ön bajt okozott neki. Megfenyegette önt valaki? Próbáljon visz- szaemilókezni, ez nagyon fontos. Zygmunt hallgatott egy ideig. — Nem emlékszem semmire. — Talán mégis valamelyik ellensége? Nem csapott le valakinek a kezéről egy kislányt? A joggyakornok fájdalmas fin. torral elmosolyodott. — Vőlegénye vagyok egy isko. latársnőmnek. Ez már nagyon régi ügy. A szülei nem egyeztek bele a házasságba addig, amíg nem végzem el a jogot és nem teszem le a bírói vizsgát, de úgy általában jó indulattal vannak irántam. — Hogy töltötte a baleset előtti napot? — Krzyzewski őrnagy egy vastag, zöld fedelű füzetben minden választ feljegyzett. (Folytatjuk)
