Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-24 / 224. szám
1961. szeptember 24. 4 Csütörtök Beszélgetés Békéscsabáról Such Jánossal, a városi pártbizottság első titkárával és Vhljár Mihállyal, a városi tanács elnökével Ismerjük — vagy jól ismerjük-e Békéscsabát? Amit bárki válaszolna: megyeszékhely, több mint 50 ezer lakossal. Zegzugos utcái, alacsony, földszintes házaival, alföldi város; azaz — mondaná a köznyelv — mezőgazdasági jellegű település. Az elmúlt évek azonban e formulát is szétfeszítették és ma a város lakóinak több, mint a fele, 28 ezren bérből és fizetésből élnek. Persze ez a számadat akkor jelent igazán „megváltozást”, ha összehasonlítjuk a húsz év előtti adatokkal: hiszen akkor a város ipari munkásainak száma alig érte el az ötezret. A város mezőgazdasága elválaszthatatlan viszont az elmúlt években végbement fejlődéstől. Néhány évvel ezelőtt még kilenc termelőszövetkezet és kilenc termelőszövetkezeti csoport működött jó, közepes vagy gyenge eredménnyel. Ma öt mezőgazdasági nagyüzemében egyre eredményesebb gazdálkodást folytatnak termelőszövetkezeti tagjaink. Az idei időjárás nem kényeztetett el bennünket, a búza átlagtermése ennek ellenére elérte a 14,2 mázsát. Termelőszövetkezeteink egyre jobban a belterjességre törekszenek és ezzel már jobban szolgálják a város ellátását is. A város ellátásán élénk vita kerekedik. Hiszen épp ezen a nyáron fordult elő, hogy több napig nem lehetett paradicsomot kapni és már együttesen állapítjuk meg, hogy a kereskedelmi szervekből még mindig hiányzik az önállóság, s talán még mindig nem mérték fel valójában az igényeket, éppen azért, hogy egyre kevesebb gond legyen az áruellátásban. A közművesítés jelene Bár látszólag a háziasszonyok gondjával kezdtük, de azért a város gondjai így függnek össze: víz, út, zöldség vagy kenyér. De bizony hosszú tanácskozások, napokig tartó viták eredménye, hogy például folyik az új bérházak harmadik emeletén is a víz. Mert a város gondja, hogy tulajdonképpen alapközművei még csak most készülnek. Néhány évvel ezelőtt még csak 53 fúrt vagy húzós kút szolgálta a város ivóvízellátását. Ma az újkígyóst víz folyik a közkifolyókból és bár lehet, hogy újságírói túlzás, de eddig mintegy 100 millió forint az az összeg, amit erre fordítottak. Egyszerű kis matematikai bizonyítás: a város minden egyes lakója, tulajdonképpen a csecsemőtől az aggastyánig ■„kétezer forintot kapott”; Most folynak a tárgyalások arról, hogy az eddigi vízmennyiséget napi nyolcezer köbméterre emeljük, és a harmadik ötéves tervben megépül a víztorony és akkor nemcsak a kutakból, hanem odahaza a harmadik emeleten; és a felépülő középmagas nyolcemeletes lakások csapjából Ss folyik a víz. A városvezetés gondja a csatornázás is. Jelenleg a Tanácsköztársaság útján éppen ezért nem lehet közlekedni, és éppen a csatornázás kivitelezési munkájának hibájából a Bocskai utcában sem. Sokáig tartott a vita, ki a felelős a leszakadt útért. És a város gondja e születő beruházásoknál éppen az, hogy kapják a létesítményeket, de megvalósításukba kevés a beleszólásuk. Irányítás és önállóság Sok vita hangzik el a város önállóságáról. E beszélgetés során asonban már legtöbb szó mégis arról esik, hogy az elmúlt évekhez képest sokat változott a helyzet. Persze a város önállósága nem is olyan egyszerű dolog. De talán legjobban mégis az példázza, hogy van előrehaladás, hisz a város húszéves fejlesztési tanulmánytervének elkészítéséhez a megyei szervek a legmesszebbmenő segítséget megadták. Ma már a megyei pártbizottság vagy a megyei tanács egy-egy fontos határozatánál mindig szerepet játszik az a tény is, hogy a megyeszékhelyet fokozottabban kell fejleszteni. És még egyet, a város húszéves fejlesztési tanulmányterve akkor ér igazán valamit, ha az nemcsak ott van az asztalokon, hanem a napi munkában is felhasználják, s egy-egy születő létesítmény helyének kijelölésekor gondolnak a jövőre is, és nagyobb bátorsággal támaszkodnak a terv által felvázolt új városra. Ma már az évek óta tartó rendszeres községfejlesztési munka, amelyben benne van a város lakóinak munkája, kezd eredményt hozni. Igaz, nagyon lassan szépül a város, de a példa itt is adott, hiszen a nemrégen elkészült Kossuth tér, néhány hét alatt az öregek és fiatalok kedvenc pihenőhelye lett. Sok szó esik a város főútvonaláról. A tervek szerint a Bartók Béla út és a Tanácsköztársaság útja közötti terület lebontásra kerül. Mint ahogy a távlati tervek szerint lebontásra kerül ma a város szégyenfoltját jelentő, a Dózsa György út sarkán álló, omladozó földszinti ház is. Erre a helyre különben egy torony- illetve, középmagas házat terveznek, de elkészültét nagyobb bátorsággal kellene szorgalmazni mindenütt. A város főútvonalának kialakítása pedig —1 állapítjuk meg közösen a beszélgetés során — akkor lesz igazán korszerű és szép, ha az elkészült tanulmány- terv alapján úgy a Belkereskedelmi Minisztérium, mint más szerveik is nagyobb igénnyel és nagyobb segítséggel támogatnák a váro6 üzletnegyedének kialakítását. Javul a. lakáshelyzet A város építésével együtt jár a növekvő lakásépítkezés is. Ennek elemzésére aránylag hosszú időt szenteltünk. Letagadhatatlan tény, hogy javulnak a lakásviszonyok. Az elmúlt években alakult ki a Körös-csatorna menti negyed, most formálódik a vásártér is; a Kulich Gyula Lakótelep, felépültek az első KISZ-lakások a Len- csési úton, és ha lassan is, de a Mokri utcában is elkezdődnek az OTP-lakásépítkezések. Sok százan jutottak már új fészekhez, de az igénylők száma nehezen csökken. Jelenleg 210 kérvényt tartanak nyilván. A sor nem fogy, hisz sok az egészségtelen földszintes ház, és egyre több ház érett meg a szanálásra. Előreláthatóan a harmadik ötéves tervben további javulás várható, hiszen a tervek szerint a Tanácsköztársaság útja és Bartók Béla út közötti tömbökben 1800— 2000 lakás készül el. Ez pedig azt is jelenti, hogy megváltozik a város képe. Természetesen szóba hoztuk az elosztás ügyét. Korábban rengetegen panaszkodtak jogosan, jogtalanul. Éppen az elmúlt napokban lapunkban jelent meg erről is egy tájékoztató. A lakásbizottság négy hónapja alakult, egyelőre tájéko- 2ódik, sürgősségi sorrendet állapít meg. Ha az idén még nem is, de jövőre már minden lakásüggyel a bizottság foglalkozik, reméljük igazságosan, körültekintően, s valóban azoknak juttat otthont, akik a legjobban rászorultak! Hol lesz az iparnegyed? Fejlődött a város ipara és továbbra is fejlődik. Bővítik a Kner Nyomdát, a textilipari üzemeket, új telephelyet kap néhány üzem. A város vezetői azt vallják, hogy ott kell kialakítani az új ipamegyedet, ahonnan leggazdaságosabb lesz a szállítás, vagyis a konzervgyár körül. A konzervgyár iparvágányt kap. Ezt még bővíteni lehet oly módon — ha szükséges —, hogy a szomszédságába áttelepülő forgácsoló és más üzemek szállítását le tudja bonyolítani. Az ipari vízellátás a Körös-csatornából, illetve a városi vezetékből megoldható. Itt kerül szóba az is, hogy az iparvágány elkészítése hozzájárul a városi pályaudvar krónikus zsúfoltságának csökkentéséhez. Ideje lesz már a pályaudvart is tehermentesíteni, túlságosán, kinőtte „ruháját”. Az iparfejlesztési, telepítési terv mihamarabbi elkészítését véleményünk szerint jótékonyan elősegítené az, ha ipari főhatóságok mar most közölnék: mire számíthat részükről a város az elkövetkező években. Elevenebb kulturális élet Őszintén váltunk szót a város kulturális életének alakulásáról. Kár lenne szépítenünk a valóságot, sok helyen idegesítően nagy a nyugalom és valljuk be, a közömbösséggel is találkozunk. Együtt állapítjuk meg, hogy bizony koncepciótlan irányítással is találkozunk, ha beszélhetünk egyáltalán irányításról. Pedig együttesekben nincs hiány, ott a Balassi-együttes, van szimfonikus zenekar, munkásdalárda, híres, világszerte elismert bábegyüttes, több jó tánczenekar, számos tehetséges fiata’, lehetne rendezni nemzetközi bábfesztivált, zenekari találkozókat, színvonalas versenyeket, városok közötti találkozókat. A biztató az, hogy ebben az évben először, már most az ősz elején a vb elé került a város jövő évi kulturális rendezvényeinek terve a népfront közreműködésével. A lehetőségek most már adottak. Helyére 'ellene már tenni a kultúra ügyét is a megyeszékhelyen. * A vázlatok, amelyek egy-egy alcím alatt sorakoznak, nem fedhetik az egészet. Hiszen oidala- lakat lehetne írni például a város közlekedéséről, de a város !ásóinak áldozatos munkájáról is. Számos művelt, cselekvő ember él Békéscsabán, de nehezen talál egymásra. Nagyobb bátorsággal, a város iránti ragaszkodással és szeretettél mindannyian sokkal többet tehetünk a holnap Békéscsabájáért. fióczi Imre—Ballag Róbert Gépkocsivezető fafaragó művész kiállítása Szeptember 20-án, vasárnap nyílt meg Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthonban Vágó Ferenc fafaragó művész kiállítása. Kritikát írni a kiállításról, úgy érezzük, nem szükséges. Maga Vágó Ferenc korábbi beszélgetésünk során arról beszélt, hogy ez, amit ma csinál, még a kísérletezés időszaka. Művei, amelyeket a kiállítás látogatói kivétel nélkül megcsodáltak, tetszetősök és ízlésesek. Különösen érdekes az a néhány, gyökérből és gallyból készült tárgy, amely a természet egyszerű vonalaival, a művész keze munkájával vált kifejezővé. És azt hiszem, ez a legjárhatóbb út. Néhány tárgy, így a Cipészinas című fafaragványa, amely képünkön is látható, egyesíti magába a népi humort ^s a munka örömét is. Vágó Ferencnek tanácsot adni ma nehéz lenne. Maga választotta útját járja, s az eddig sikerült alkotásai bizonyítják, kellő érzékkel rendelkezik ahhoz, hogy felismerje az anyagban azt, ami mindany- nyiunkhoz szól. Kiállításának megrendezése dicséretes és példamutató is, és talán felhívja a figyelmet arra, hogy a megyében élő fafaragóit reprezentatív kiállításút megrendezzék ezután. (dóczi) Fotó: Bódis, Szeverényi (FfiNYSZÖV) A gyökérből készült gólya a fa- ragot' cipészinassal. Nyolchónapos úszóbajnok Az oklahomai Tulsa városában | re, aki 13,6 kilós kisfiú, járni még különös büszkeséggel tekintenék nem tud — ellenben kitűnően szülei a nyolchónapos kis Rickie- | úszik. Fatörzsből faragott váza, a fafaragók hagyományos alkotásával, a kulaccsal. A stilizált kócsagokat mutatja Vágó Ferenc Püski Gábornak, a megyei tanács művelődésügyi osztálya csoportvezetőjének.
