Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-24 / 224. szám

I9M. szeptember 24. 2 Csütörtök A berliniek végső búcsút vettek Otto Grotewohltól Magyar—etióp közös közlemény Berlin Pinczési Pál, az MTI tudósítója jelenti: A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága székházénak iUéstermóbem szerdán délután, pontban két órakor kezdődött az állami gyászaktus, amelyen a Né­met Demokratikus Köztársaság Államtanácsa, minisztertanácsa, pártjai, a baráti országokból és a külföldi testvérpártoktól érkezett küldöttségeik tagjaival együtt vég­ső búcsút vettek Otto Grotewohl­tól, a német és a nemzetközi mun­kásosztály nagy halottjátóL A lezárt koporsó mellett a nemzeti néphadsereg ro­hamsisakos tisztjei álltak díszőr­séget. A koporsó mellett foglaltak helyet Johanna Grotewohl, az el­hunyt miniszterelnök felesége, to­vábbá Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, a NSZEP első titkára, az NSZEP Po_ litikai Bizottságának tagjai és a külföldről érkezett küldöttségek vezetői, köztük Nemes Dezső, az magyar küldöttség vezetője. Az NDK nemzeti himnuszának eljátszása után Walter Ulbricht mondott gyászbeszédet. Walter Ulbricht méltatta az elhunytnak a német munkásosztály egységé­Berlin Nemes Dezsőnek, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bi­zottsága tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésével szerdán repülőgépen magyar párt­ós kormányküldöttség érkezett Berlinbe, hogy részt vegyen OWo Grotewohlnak, az NDK elhunyt miniszterelnökének temetésén. A küldöttség a repülőtérről azon­nal a Német Szocialista Egység- párt Központi Bizottságának székházába sietett és ott elhelyez­te koszorúját Otto Grotewohl ra­vatalánál. Ezt követően a küldött, ség tagjai háromperces díszőrsé­get állottak a német és a nemzet­közi munka“ mozgalom nagy ha­lottjának koporsója mellett. Utána a magyar küldöttség felkereste a minisztertanács székházát és ott az MSZMP, a magyar kormány és a magyar nép nevében kifejezte részvétét Bruno Leuschner miniszterelnök-helyettesnek, a NSZEP Politikai Bizottsága tag­jának. * Otto Grotewohl elhunyta alkal­mából magyar párt. és állami ve­zetők keresték fel Wilhelm Meiss. London A Béke-világtanócs Londonban kiadott nyilatkozatában hangsú­lyozza, hogy a közelmúlt esemé­nyei, amikor amerikai torpedórom­bolók a Tonkini-öbölben titokzatos incidensbe keveredtek — újabb tanúbizonyságát szolgáltatták an­nak, hogy az Egyesült Államok fe. Időtlen, agresszív politikát foly­tat. Valamivel több mint egy hó­nap alatt két ilyen incidens zajlott le ezen a területen — mutat rá a nyilatk9zat — és ez nyilvánvaló feinúbizonysága az indokínai há­történelem első munkás—paraszt államának létrehozásában szerzett nagy érdemeit, majd így fejezte be beszédét: „drága halottunk neve az idők végtelenjéig ragyogni fog a német munkásosztály dicsősé­ges történetében.” DimitriJ Poljanszkij, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a szovjet küldöttség vezető­je hangsúlyozta, hogy ebben a fáj­dalmas órában az egész szovjet nép együttérez a Német Demok­ratikus Köztársaság munkásosztá­lyával, parasztságával, dolgozó ér­telmiségével, egész lakosságával. Otto Grotewohl, a nagy tehetségű és bátor munkásvezér és politikus mindhalálig hűséges maradt Marx, Engels és Lenin ügyéhez, s tánto- rithaitatlanul harcolt az NDK és a Szovjetunió barátságának elmé­lyítéséért. „Otto Grotewohl halott, de az ügy, amelynek életét szen­telte, halhatatlan” — fejezte be beszédét Dimitrij Poljanszkij. Ezután Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára hangsú­lyozta, hogy Otto Grotewohl éle­tének tanulsága a nyugatnémet munkásosztály számára ma élőbb, mint valaha. Grotewohl példája arra tanít, hogy a munkásosztály egysége révén diadalmaskodni le­nért, a Német Demokratikus Köz­társaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét és őszinte együttérzésüket fejezték ki abban a gyászban, amely a Német Demokratikus Köztársaságot és népét érte nagy fiának, a nemzet­közi munkásmozgalom kiváló har­cosának halálával. (M*n) Moszkva A Pravda szerdai számában is­merteti az Indiai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bizott­ságának azt a határozatát, amely elítéli Mao Ce-Tungnak a japán szocialisták előtt kifejtett néze­teit. A központi végrehajtó bizottság felhívja minden indiai figyelmét Mao Ce-Tung veszélyes nézeteire, köztük a Szovjetunió és a szocia­lista tábor ellen intézett dühödt kirohanásaira. ború kiterjesztésére irányuló ame­rikai politikának. Ezek az incidensek — mint a nyilatkozat megállapítja — csak megerősítik azt a széles körben elterjedt nézetet, miszerint ebben a térségben nem lehet helyreállí­tani a békét mindaddig, amíg nem szűnik meg az amerikai katonai és politikai beavatkozás és nem távolítják el az 1954. évi genfi egyezményekkel összhangban az amerikai csapatokat és fegyverze­tet (MTI) _ . __, , , h ét a német militaristákon, impe­rialistákon és meg lehet teremteni az egész német nép békés., boldog, szocialista jövőjét. A Francia Kommunista Párt küldöttének búcsúbeszéde után felcsendültek az Intercanionálé dallamai, majd a nemzeti néphad­sereg tisztjei a koszorúkkal és az elhunyt miniszterelnök fekete bársonyra helyezett kitüntetései­vel megindultak a kijárat felé. Az NDK lobogójával és a munikásosz_ tály vörös zászlajával letakart koporsót a néphadsereg táborno­kai és tengernagyai vették válluk. ra, s az épület előtt ágyútalpra helyezték. A gyászmenet lassan megindult Berlin utcáin. A kopor­só előtt 11 autó vitte a koszorúk megszámlálhatatlan tömegét. A koporsót az elhunyt legközvetle­nebb rokonai és harcostársai kö­vették, akik ünnepélyes lassúság­gal haladó személyautókban kí­sérték utolsó útjára a nagy halot­tat Végig a baumschulenwegi kre­matóriumig vezető mintegy 20 ki­lométeres útvonalon a gyászoló berliniek százezrei álltak s némán vettek utolsó búcsút Ottó Grote­wohltól. A krematóriumi gyász- szertartáson csak a legközvetle­nebb rokonok és barátok vettek részt. A krematórium dísztermében Friedrich Ebert, a NSZEP Poli­tikai Bizottságának tagja, Nagy- Bérűin főpolgármestere mondott beszédet A gyászbeszéd elhangzása után az orgona az Intemacionálét kezd­te játszani és a nemzetközi mun­kásosztály himnuszának hangjai mellett mélybe süllyedt az Ottó Grotewohl földi maradványait őr­ző koporsó. Az Ottó Grotewohl hamvait őr­ző urnát október 15-én helyezik el a német munkásmozgalom nagy halottainak friedrichsfeldei te­metőjében. (MTI) A határozat hangoztatja, hogy a Szovjetunió feldarabolására való felhívás nemcsak áruló jel­lege miatt káros, hanem azért is, mert közvetlen és nyílt segítséget nyújt az imperializmusnak. Éppen úgy, ahogy Hitler annak idején az élettér hiányára hivat­kozva próbálta igazolni bűnös agresszióját: Mao Ce-Tung szemér­metlenül a japán reakciósok érde­keinek védelmében hadakozik, Mao Ce-Tung nemcsak kirohaná­sokat intéz a Szovjetunió ellen, hanem támogatja a nyugatnémet revansistákat is, akik követelik az Odera—Neisse határ felszámolá­sát és Kelet-Németország bekebe­lezését. Másfelől Mao Ce-Tung a japán militaristák kezére is játszik, akik a Kurill-szigetek visszaszer­zéséért kardoskodnak. A továbbiakban a határozat megállapítja: az a módszer, amellyel Mao Ce-Tung a Szovjet­unióval támadt nézeteltéréseket rendezni kívánja — mint kijelen­tette, 25 évig is folytatná a jelen­legi viszályt —, azt tanúsítja, hogy egy szemernyi egységtörek­vés sincs benne. A kínai vezetők minden marxi —lenini alapelvet semmibe vesz­nek és azokat legfeljebb spanyol­falnak használják fel agresszív terveik és terjeszkedő törekvéseik leplezésére. (MTI) Dobi Istvánnak, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa el­nökének meghívására magas rangú etióp személyiségek kísé­retében 1964. szeptember 20-tól 23-ig látogatást tett Magyaror­szágon Q császári felsége, I. Hailé Szelasszié. Etiópia császára kíséretével együtt látogatást tett a Magyar Optikai Művekben, a Bábolnai Állami Gazdaságban, megtekin­tette Budapest nevezetességeit és tárgyalásokat folytatott Dobi Ist­vánnal, az Elnöki Tanács elnö­kével, Kádár Jánossal, a Minisz­tertanács elnökével és Kállai Gyulával, a Minisztertanács el­nökhelyettesével. A látogatás során ö császári felsége személyesen tapasztal­hatta a magyar nép szeretetét és tiszteletét Etiópia népe és csá­szára iránt, akiben a magyar nép Etiópia függetlenségének szi­lárd védelmezőjét, s az afrikai népek nemzeti szabadságmoz­galmának erős támogatóját tisz­teli. A kölcsönös megértés szelle­mében lefolytatott tárgyalásokon foglalkoztak a két ország kap­csolataival, valamint fontos idő­szerű nemzetközi kérdésekkel. A felek hangsúlyozták, hogy külpolitikájuk alapja a világbé­ke fenntartása és megerősítése, az államok szuverenitásának és területi sérthetetlenségének tisz­teletben tartása, a nemzeti füg­getlenségükért küzdő népek tá­mogatása, a világ népei közötti barátság és megértés elmélyíté­se. Szükségesnek tartják a ko- lonializmus és a neokolonializ- mus felszámolását, a háború okainak megszüntetését. Egyet­értenek abban, hogy az államok közti vitákat békés tárgyalások útján kell rendezni. E célok szel­lemében üdvözlik a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt s a Szovjetuniónak és az Ameri­kai Egyesült Államoknak a nem­zetközi feszültség csökkentésére irányuló más megállapodásait. A felek remélik, hogy rövidesen megegyeznek az atomfegyver­kísérletek általános beszünteté­sében, a nukleáris fegyverek be­tiltásában. Egyetértenek abban, hogy a világ népei közötti együttműködés és bizalom meg­teremtéséhez további erőfeszíté­sekre van szükség. A felek beható eszmecserét folytattak az afrikai földrészt érintő kérdéseikről. Üdvözlik az afrikai egységszervezet leg­utóbbi határozatait arról, hogy a kongói kérdést Afrikán beiül kell megoldani. A Magyar Népköztársaság kor­mánya nagyra értékeli és támo­gatja az afrikai egységszervezet határozatát Afrika atommentes övezetté nyilvánítását illetően. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe fokozott ér­deklődéssel kíséri az afrikai egységszervezet tevékenységét, melynek létrehozásában személy szerint Etiópia császárának je­lentős szerepe volt, és mélynek révén Addis Abeba méltán ke­rült be az afrikai népek földré­szük egyesítéséért folytatott har­cának történetébe. A felek mélységesen elítélik a faji megkülönböztetés bárhol és bármilyen formában megnyil­vánuló elméletét és gyakorlatát, s külön ösen éli téli K a szégyenle­tes fajüldözést Déd-Aírikában. A két fél nagy jelentőséget tu­lajdonít az el nem kötelezett or­szágok jövő hónap elején tartan­dó kairói konferenciájának, és kifejezi azt a meggyőződését, hogy az hozzájárul a békés egy­más mellett élés politikájának érvényesüléséhez, meggyorsítja a gyarmati rendszer felszámolását és elősegíti a fejlődő országok függetlenségének megszilárdítá­sát. A felek egyetértenek abban, hogy a fejlődő országok és a fej­lett országok kapcsolatainak erő­sítése a kölcsönös együttműkö­dés és az egyetértés szellemében a béke és a haladás nagy ügyét szolgálja. A felek úgy vélik, hogy lehet­séges és kívánatos együttműkö­désük bővítése a nemzetközi szervezetekben, különösen az ENSZ hatékonyabbá tétele érde­kében. Támogatják azon törek­véseket, hogy a fejlődő és a fej­lett országok szempontjából egy­aránt előnyös kapcsolatokat hoz­zanak létre a nemzetközi áru­csere területén. A felék megelégedéssel álla­pítják meg, hogy országaik kap­csolatai szívélyesek és barátiak. Kifejezik azt a reményüket, hogy népeik barátsága tovább erő­södik. A tárgyalások eredménye­ként megállapodtak, hogy diplo­máciai kapcsolataikat követi szintről nagyköveti szintre eme­lik és nagyköveteket cserélnek. Megegyeztek továbbá, hogy a magyar kormány bizottságot küld Etiópiába, hogy megvizsgál­ja a további együttműködés le­hetőségeit és hogy kulturális, műszaki, tudóményos és légügyi egyezményeket írjon alá. A Magyar Népköztársaság a barátság és a kölcsönös együtt­működés jegyében lehetőségei­hez képest törekszik hozzájárul­ni az etióp nemzetgazdaság fej­lesztéséhez, segítséget nyújt az oktatás és egészségügy területén. Etióp ösztöndíjasokat fogad ma­gyar egyetemeken, etióp szakem_ bereket képez ki a tudomány fejlődésének és Etiópia termé­szeti erőforrásai kiaknázásának előmozdítása céljából. I. Hailé Szelasszié Ö császári felsége magyarországi látogatá­sa és tárgyalásai nagyban hoz­zájárultak a két ország, a ma­gyar és etióp nép tartós kapcso­latainak erősítéséhez. ő császári felsége nagyrabe­csülését fejezte ki Magyarország kormányának és népének azért a meleg és baráti fogadtatásért, amelyben eredményes magyar- országi tartózkodása során kísé­retével együtt része volt. ő császári felsége meghívta Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét és Kádár Jánost, a Ma­gyar Népköztársaság Miniszter­tanácsának elnökét éti ópiai lá­togatásra. A meghívást köszönet­tel elfogadták. Budapest, 1964. szeptember 22. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke I. HAILÉ SZELASSZIÉ ö császári felsége, Etiópia császára Dobi István üdvözlő távirata a Libanoni Köztársaság új elnökéhez Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Charles Nelou-t abból az alka­lomból, hogy beiktatták a Liba­noni Köztársaság elnöki tisztségé­be. (MTI) nek megteremtésében és a német Magyar párt­os kormányküldöttség Berlinben A Békc-vHágtanács nyilatkozata a tonkini-öböli provokációról flz Indiai Kommunista Párt elítéli a kínai vezeték szakadár politikáját

Next

/
Thumbnails
Contents