Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-23 / 223. szám
1964. szeptember 23. Szerda 4 „Ilyen az én brigádom” Elkészült az új gépműhely a csabai felvonógyárban Azt mondják, ez a békéscsabai forgácsoló sportbrigádja. Bizonyítékul a falon levő, újságokból kivágott képeket mutatják. — Az Előróről nincs semmi? — kérdezem egy kis vizsgálódás után. • — Nincs, mert elsötétítené a falat — válaszol komolykodást színlelve Krátki Pál brigádvezető, Krátki Pál brigádvezetö. aki azonos a csapat kitűnő kapusával, ezért a tréfát megengedheti magának. De mindjárt menti is a helyzetet: — Most ugyan ez nem áll, de volt idő... A sportfélelős Machlik Mihály, aki nemcsak szervez, hanem ő maga is — ahogy mondja — „focis”, a Békéscsabai Vasasban játszik. Rajta kívül a brigádból még négyen vannak a csapatban. — Mindenki aktív sportoló vagy legalábbis drukker — jegyzi meg kedélyesen; Csak most nézem meg jobban a szépen zoldellő növényeket, amelyek a régi és ma már szűk műhelyt is barátságossá varázsolják. Ha már ilyen tevékenyek a sportban és a „növényápolásban”, biztosan a termelésben sem az utolsók. Krátki Pál nem kérkedik az eredménnyel: — Ha .melózni” kell, mindnyájan nekifogunk... Tavaly májusiban alakult ez a brigád, azóta so- áem volt 100' százalékon aluli a teljesítményünk. — Minek köszönhető ez? — Hát... A vezetők megmondják: ezt vagy azt várják tőlünk. Megértjük mindnyájan. És keresni is akarunk. \ — A minőség? — Még egy munkadarabot sem Scaptunk vissza. Megmutatja, hogy jelenleg «üt gyártanak: — Ezek a Höerbinger-szelepek. (Harminchat méretben készül a (legkisebbtől a legnagyobbig. — Mire használják? — légkompresszorokhoz. Exportra is kerül belőle. Telefonhoz hívják a brigádveze. tőt. Mielőtt elmenne, Kundolf Ferenc gondjaira bíz. ö a szak- szervezeti bizalmi. Azt mondják róla, hogy amikor a munkáról van szó, nem ismer tréfát. — Így van — kezdi. — Ha nem kapjuk meg időben az anyagot, szerszámot, akkor „begurulok”. Szerencsére ritkán fordul elő. De hát a szakszervezet feladata, hogy a termelést elősegítse. Kundolf Ferenc mellett Mezei Imre dolgozik. A híres Balassi népitánc-együttes 'tagja. Volt már Franciaországban, Olaszországban, tavaly pedig — mint a televízió „Ki mit tud?”-ja egyik győztese — három hétig a Szovjetunióban. Az egész brigád büszke rá. Egy kicsit mindenkinek szívügye a másik sikere. — A közben visz- szaérkező Krátki Pál erről így vélekedik: — Az eredményhez nem elég csak annyi, hogy jó szakmunkások dolgozzanak együtt. Szeretni, becsülni is kell egymást. Aki önző, az nálunk meg sem maradhatna. Guska Frigyesről azt mondják, hogy ő mindennek a mozgatórugója. Munkáról vagy valamilyen rendezvényről legyen szó, ő „benne “van” és buzdítja a többieket is. Szerényen elhárítja az elismerést és másról kezd beszélni: — Nekem egy -szenvedélyem van, a horgászás. Amikor a műGuska Frigyes, aki „mindenben benne van”. helyben elmondom, hogy fogtam valamit, bizonyítókot kérnek. Mit csináljak? Elhozom az uszonyokat. Aki már látott halat, elképzelheti, hogy mekkora. — A vele egy munkapadnál dolgozó Kovács András felé mutat: — Ketten vagyunk horgászok a brigádban. Sípos István a brigád életéből néhány epizódot idéz vissza: — Egy a lkalommal , amikor a Halászcsárdában névnapot tartótál ezci Imre, a népi táncos. tűrik — ml tagadás — ketten fel- öntöttek a garatra. Már indultunk hazafelé, amikor „pánikszerűen” keresni kezdték az irattáskájukat. Alig tudtuk megnyugtatni őket, hogy a kezükben van. — Ennyire még lehet spicces az ember... Nem igaz? Tavasszal — fogadásból — sokan kopaszra nyira tkoztak. — Látja, ott a fénykép — mutat arra. — Tizenkettőn vannak. Egész világos volt tőlük a műhely — magyarázza a közelben levők nagy derültségére. Jó néhány hónapja történt, hogy a vásártéren új lakást kapott. Crömmel újságolta el, hogy másnap költözik. — Amikor rakodni kezdtünk, egyszerre csak hatan megjelentek a brigádból. Ügy ment minden, mint a karikacsapás. — Jólesett. Igazán jólesett. Nem világrengető dolog, másutt is így történik talán. De ahogy Sípos Istvántól hallom, az mégsem mindennapi. Valami különös melegség árad a szavaiból. Csak éppen nem mondja, de amit ki akar fejezni, ahhoz hozzátartozik ez is: „Hát ilyen az én brigádom”. Szóba kerül, hogy többen még egy szakmából akarnak vizsgázni. A végszerelésnél nagy hasznát veszik, ha értenek' a lakatos és az esztergályos munkához is. A gyár főmérnöke ígéretet tett, hogy segíti majd őket a tanulásban. Azok is meg akarják szerezni a szakmunkásbizonyítványt, akik még csak begyakorlott munkások. Ez a kérdés foglalkoztatja legjobban most a brigádot. Fiatalok mind, érdemes tanulniuk. Meg aztán, célul tűzték a szocialista cím elnyerését, s ez ilyen irányú kötelezettséget is ró rájuk. Még egy cél: szeretnének sokáig együtt maradni. Mind a tizennyolcán. így érdemes dolgozni. Azt már a búcsúzáékor mondják, hogy a jó eredmény eléréséhez sok segítséget kapnak Bárdos Miklóstól, a gyár főmérnökétől és Regőczi Bálától, a szakszervezeti bizottság elnökétől. — Ok szinte vélünk együtt élnek — fejezik ki tömören, egy mondatban a véleményüket és a leikemre kötik, hogy ezt valahogy el ne felejtsem megírni. A Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai 5-ös számú gyáregységében a dolgozók még a nyáron társadalmi munkában vállalták, hogy az új műhelyben elkészítik a gépalapokat és átszállítják oda a gépeket. A vállalásukat teljesítették és a napokban megtörtént az átköltözés. A jelenlegi műhelyben a munkavédelmi előírásoknak megfelelő körülményeket alakítottak ki, egyúttal pedig karA Mezőhegyesi Cukorgyár fiataljai a Kommunista Ifjúsági Szövetség VI. kongresszusa tiszteletére értékes vállalásokat tettek. Ezeket már teljesítették vagy éppen most tesznek eleget a kitűA Gyulai Cementipari és Kőfaragó Üzemi Vállalat az első fél évben 100,2 százalékra teljesítette a termelési tervét és előreláthatólag a harmadik negyedév is eredményes lesz. Jelenleg átmenetileg kisebb munkaerőhiány van, ezért olyan munkakörökben, ahol az megengedhető, nőket alkalmaznak. A vállalat megkezdte a téli felkészülést. A fűtésre 450 mázsa kokszot biztosított és beszerezte ba helyezték és átfestették a gépeket. A régi műhelyt rendbe hozzák, kifestik és ide majd a TMK, valamint a szerszámkészítő csoport kerül. Jelenleg a szociális létesítmények létrehozása van soron, amelyeknek a terve elkészült, a vállalat a szükséges összeget is biztosította az építkezéshez, de egyelőre kivitelező hiányában nem tudja megvalósítani. zött feladatoknak. A gyár területén motorkerékpár-garázst építenek mintegy háromezer forint értékben. A munkát október végéig befejezik. a gyártáshoz szükséges sódert is. A műhelyeket október végéig rendbe hozatja. A megrendelés igen nagy, a jövő évi kapacitás már most teljesen le van kötve. Mivel a cementáruból a szükséglet egyre inkább növekszik, az adott helyzetben pedig a termelés már nem fokozható, ezért 1966-ban az üzem áttelepítését, bővítését te»vezik és olyan körülményeket alakítanak majd ki, ahol az idényjelleg megszűnik. A 154-es szívószelep végszerelése. Kundolf Ferenc, R. Szabó Gábor, Molnár János, Machlik Mihály, Zsibrita Fái, Rácz János és Kádi János munka közben. Miért is hallgatnám el? Pásztor Béla Fotó: Kocziszky László Az ötéves jubileum után új tervek megvalósítására készül a Gyulai Háziipari Szövetkezet A Gyulai Háziipari Szövetkezet a napokban ünnepelte alapításának ötödik évfordulóját, az öt esztendő sikerekben gazdag eredményei azonban nemcsak további tervei ismertetésére késztetik a szövetkezet vezetőségét, hanem feljogosítják gondjainak feltárására is. Miközben a szövetkezet gyulai szőttesés kesztyűké szító részlegének Kun Béla utcai telepén Farkas Sándor részlegvezető szakmai lelkesedéssel mutogatja a Gyula környéki népművészeti motívumoknak modern elemekkel kevert díszű, meleg színhatású szőtteseit, a csángó, sokác díszítőelemek felhasz- nálásátxil készített, országosan is igen keresett faliszőnyegeket, takarókat, a kész. lyűkészítő részleg teljes egészében külföldi exportra készített, állatmintás, csinos kesztyűit; megismerem a szövetkezet élért sikerei alapján jogos igényű terveit is. \Azokat is, amelyek '^végrehajtása csupán elgondolás, szervezeti megoldás kérdése, azokat is, amelyek megvalósulásáért a szövetkezetnek küzdenie kell a kellő meg nem értés, a hivatali eljárás nehézségeivel. Ezek közül elsőnek kell megemlíteni azt a kiállítást, amely kapcsán — az őszi múzemi hónap keretében — a szövetkezet a város lakosságával, az érdeklődőkkel meg akarja ismertetni mindazt az anyagot, ami munkáját a megalakulástól idáig jellemzi, és amit a külföld talán jobban ismer, mint hazai közönségünk. A további tervek között szerepel egy állandó gyulai népművészeti kiállítás létrehozása, amelyhez a gyulai múzeum rendelkezésre bocsájtaná az általa gyűjtött, de fel nem dolgozott anyagot, ami nagyban segítené a gyulai helytörténet népművészeti kérdéseinek tisztázódását, amivel eddig megfelelő tárgyi dokumentáció hiányában nem lehetett érdemben foglalkozni. Farkas Sándor mindezt, mint a városi állandó népművelési bizottság elnöke is ismerteti. Szakmai vonatkozásban az Országos Népi Iparművészeti Tanács áltál is támogatott terv, hogy a gyulai telephelyet a belső miliő megfelelő kialakításával, átrendezéssel afféle tájüzemmé, tájházzá alakítsák át, ami idegen- forgalmi célokat is szolgálna Gyula városában. Ennek a fejlődésnek azonban a helyiséghiány vet gátat. A szövetkezet terve azonban megoldható lenne a saját telephely helyiségkomplexumán belül is; ugyanis a Kun Béla utcai szövetkezeti házban egy tanácsi rendeltetésű raktár- helyiség van, aminek felszabadítása érdekében a szövetkezet egy helyiséget leadott a gyógyszertári vállalatnak, az be is fizette a helyiséggel kap^ csolatos átalakítási költségeket, az ügy azonban három esztendő után is még mindig rendezetlen... Kívánatos lenne, ha a Gyulai Háziipari Szövetkezet eléggé nem helyeselhető tervei is olyan megértésre találnának az illetékeseknél, mint amilyen dicséretes módon valósulnak meg Gyulán hasonló lépések, a város gazdasági és kulturális életének gazdagítása érdekében. Surányi Sándor Motorkerékpár-garázst építenek társadalmi munkában Megkezdte a télre való felkészülést a gyulai cementipari vállalat
