Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
1964. szeptember 20. 2 Vasárnap Bonni viták a Hruscsov-utazás előtt Amióta elhangzott Bonnban a Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz Intézett hivatalos meghívás és Moszkvában a válasz a meghívás elfogadásáról — a nyugatnémet politikát még nagyobb kérdőjelek árnyékolják be, mint eddig. Természetesen nem lehet még tudni, milyen napirendi kérdések kerülnek majd a nyugat-németországi Hruscsov-létogatás tárgyalási programjába, hiszen még az utazás pontos időpontját sem határozták meg. Nyilvánvaló: a napirendet lényegesen befolyásolják majd azok az események, amelyek az utazás pillanatáig még hatással lehetnek a világpolitikai légkör kialakítására. Áz Adenauer — Hallstein-vonal kudarca Mindamellett hiba lenne a Hruscsov-utazás elemzése során túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani külső és ideiglenes tényezőknek. Vannak bizonyos kérdések, amelyek történelmi távlatban már most teljesen világosak és egyértelműek, s megszabják Hruscsov nyugat-németországi látogatásának jelentőségét. Az első és döntő történelmi tény ezzel kapcsolatban az eddigi nyugatnémet külpolitika fővonalának kudarca. A második az, hogy a politikai erőviszonyok hatása a nyugat-európai hatalmak egymás közötti viszonyában is olyan változásokat érlel, amelyekkel a bonni kormány vezetőinek számolniuk kell. Ami az első és döntő kérdést illeti: a bonni kormány hivatalos külpolitikája mindeddig az úgynevezett Hallstein-doktrinán nyugszik. E doktrína névadója a Közös Piac szervezetének főnöke, Hall- stern professzor. Maga a doktrína azon a hamis feltételezésen nyugszik, hogy a bonni állam „az egyetlen német állam”, s az megtagadja a diplomáciai kapcsolatokat minden olyan kormánnyal, amely a Német Demokratikus Köztársaság kormányával ilyen J kapcsolatokat létesít. A Hallstein-doktrináról elvben már születése pillanatában világos volt, hogy „halva született”! Az NDK létezése ténykérdés és a bonni állam maga is, a legkülönbözőbb szinten, gyakorlati, politikai és gazdasági kapcsolatot tart fenn a Német Demokratikus Köztársasággal. Három irányzat tot foglalja él, hogy meg kell indulnia a „Moszkva és Bonn közötti párbeszédnek” és rendszeres érintkezést kell teremteni a két német állam képviselői között. A színkép másik szélén a kormánykoalíció jobbszárnya, elsősorban a Strauss volt hadügyminiszter által vezetett CSU áll. Ez a kulisszák mögé vonult Adenauer, valamint a nyugatnémet titkosszolgálat egy részének támogatását élvezi. Ez a csoport megpróbál mereven ragaszkodni a Hall- stein-doktrina maradványaihoz. A harmadik és mindeddig ingadozó álláspont voltaképpen a nyugatnémet kormány derékhadáé, amelynek legjellegzetesebb képviselői Erhard kancellár és Shróder külügyminiszter. Az Erhard— Schőd er-csoport kettős nyomás alatt áll. Belpolitikában a Strauss- féle ultrák álláspontja és a Men- de-féle „nagypolgári realizmus” politikája között. Külpolitikában is érvényesült ez a kétfajta nyomás, hiszen Straussék a legutóbbi időkig az Adenauer által létrehozott Bonn-—Párizs-tengelyre próbáltak támaszkodni. Érdekes változások A legutóbbi hetekben figyelemreméltó változások történtek. Először is Stoph, az NDK miniszterelnökhelyettese egy nyilatkozatában feltárta, hogy — egy magas rangú hivatalos megbízott útján — maga Adenauer is kapcsolatba lépett az NDK kormányával — még 1962-ben. Más szóval: a színfalak mögött Adenauer sem tartotta életképesnek saját politikai vonalát. (A formális tagadás ellenére ezt a nyilatkozatot érdemben mindeddig nem tudták megcáfolni a nyugatnémet fővárosban.) Ezt követően emlékirat került nyilvánosságra, amelyet Mende pártja, az FDP egy bizalmas ülésén tárgyalt. Ez a memorandum egészen odáig ment, hogy bevallotta az eddigi politikai kudarcát, javasolta az NDK elismerését és a Hallstein-doktrina feladását. Az FDP egyelőre persze nem fogadta el az emlékirat indítványait. A memorandum puszta tárgyalása az egyik kormánypárt fórumán azonban világosan jelzi, hogy befolyásos nyugatnémet körök igen messzire jutottak a politikai kudarc felismerésében. Végül: súlyos csapás érte éppen a Strauss-féle szárnyat De Gaulle és a francia politika oldaláról. A fejlemények lényege: a két évvel ezelőtt megkötött nyugatnémet- francia szerződést De Gaulle tábornok ma már meglehetősen értéktelennek tekinti. Persze, ebben döntő szerepe van annak, hogy De Gaulle az amerikai politikát kontrázza és szerinte Erhard és Schröder túlságosan is híven követik Washingtont A francia tábornok-elnök álláspontja azonban emellett egy sor olyan reális elemet is tartalmaz, melyek a Hallstein-doktrina bonni híveinek helyzetét gyengítik. így például De Gaulle a közelmúlt hetekben újra kijelentette, hogy elismeri az Odera—Neisse határt. A Bonn—Párizs közötti kapcsolatok romlása megnehezíti az Adenauer—Strauss-szárny helyzetét amely eredetileg éppen De Gaul- le-ra támaszkodva akarta volna megakadályozni, hogy a bonni politikában termékeny vita bontakozzék ki és megjelenhessenek egy reálisabb politika körvonalai. Hruscsov utazása mindenképpen nagy lehetőséget tár a felelős bonni politikusok elé. Hogy tudnak-e majd élni ezzel a lehetőséggel, azt csak a jövő mondhatja meg. Annyit azonban már most Hruscsov Bonnba érkezése előtt meg lehet állapítani, hogy — ha új bonni politika nincs is — a Hallstein-doktrina által jellemzett régi már romokban hever. — te — Vasárnap érkezik Budapestre I. Hailé Szelasszíé Etiópia császára Dobi Istvánnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására I. Hailé Szelasszíé Etiópia császára, magas rangú személyiségek kíséretében vasárnap délelőtt néhány napos hivatalos látogatásra Budapestre érkezik. (MTI) Walter Ulbricht Jugoszláviába érkezett 3elgrád Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára Szófiából hazatérőben szombaton délelőtt egynapos látogatásra Belgrádba érkezett. A belgrádi repülőtéren Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke* valamint több más hivatalos személyiség fogadta. Walter Ulbricht jugoszláviai látogatása során Joszip Broz Tito köztársasági elnökkel folytat tanácskozásokat. (MTI) A Világifjúsági Fórum sxombati plenáris ülése Moszkva Negyedik napja folytatja munkáját a Világifjúsági Fórum. Oly sok beszámolót terjesztettek elő, hogy szombat reggel óta változatlanul plenáris ülés folyik, holott a program szerint ezen a napon már öit bizottságban kellett volna megkezdődnie a munkának. A szombati ülés első szónoka a japán ifjúság képviselője. Mint jelentik, szombaton csak egy ülés volt, mert délután a Szovjet Ifjúsági Szervezetek Bizottsága a Kremlben fogadta a fórum résztvevőit (MTI) Újabb utazási kedvezmény külföldi turisták és rokonlátogatók részére A Magyar Népköztársaság kormánya 1964. október 1-i hatállyal további utazási kedvezményeket léptet életbe. Az új rendelkezés egyszerűsíti a vízumkiadási eljárásokat megkönnyíti a külföldi turisták és rokonlátogatók magyarországi utazását Az összes magyar külképviseletek 1964. október 1-tól a turisták és rokonlátogaték be- és átutazási vízumkérelmeit a kérelem benyújtásától számított 24 órán belül intézik. A külképviseletek a beutazási engedélyekkel egyidőben a 21 napot meg nem haladó magyarországi tartózkodást is saját hatáskörükben engedélyezik. A magyar hatóságok a jövőben is biztosítják — az utasok kérelme esetén — a tartózkodási engedélyek meghosz- szabbítását. (MTI) A pártcsoporfok szerepe és tevékenysége Adenauer hivatali idejének utolsó éveiben, majd Erhard kormányra kerülése óta a bonni politika ebből a szempontból nem egyéb, mint kísérletek sorozata a Hallstein-doktrina haldoklásának eltitkolására. Érthető módon, Adenauer visszavonulása óta ezek a kísérletek egyre erőtlenebbek, s az utóbbi időben már igen nyílt és éles vitára került sor a nyugatnémet külpolitika berkeiben. Ez a vita az NDK-val való kapcsolatok természetét érinti — ami nem kevesebbet jelent, mint a bonni állam külpolitikai alapelveit A vélemények itt természetesen rendkívül árnyaltak és ingadozóak. Némi egyszerűsítéssel azonban azt lehet mondani, hogy a bonni A pártcsoportok és a bizalmiak fontos szerepet töltenek be az alapszervezet életében. Jelentőségüket az adja, hogy az alapszervezetre váró feladatokat többségében a párttagok egyénenként végzett munkájukkal valósítják meg. Ez akkor eredményesebb, ha a párttagok egyénenként is szervezetten, céltudatosan feladataikat. Ehhez hogy a párttagokkal rendszeresen — és minél gyakrabban — megbeszéljék a teendőket, személyre szólóan is szervezzék munkájukat és foglalkozzanak nevelésükkel. Erre az alapszervezeti vezetőségek többsége akarata ellenére sem képes: Ezt a nagyon fontos szerepkört kell betölteni a pártcsoportnak és a pártcsoportot irányító bizalminak. Ezt figyelembe véve, azt a következtetést is le lehet vonni, [hogy a pártcsoportok és bizalmiak munkája különösen jelentős a uralkodó körökben három iróny- «termelőüzemekben lévő nagy lét- zat különböztethető meg. Az egyi- í számú pártszervezeteknél. Ezek- ket a kormányban részt vevő Sza- nél az alapszervezeteknél a nagy Jwl Demokrata Párt ÍFDPi kén-‘.létszámon kívül a termelőmunka bonyolultsága sokrétűsége, még bad Demokrata Párt (FDP) képviseli, amelynek vezetője Mende jelenlegi össznémetügyi miniszter. Ez az irányzat — nem utolsósorban a keleti kereskedelemben érdekelt ipari körök egy részének támogatásával — azt az állásponí nehezebbé teszi a vezetőség szájmára a feladatok aprólékos áttekintését és azt, hogy személy szerint szervezze a párttagok mun- Ikáját. Ilyen pártszervezeteknél még aktívabban és nagyobb önállósággal kell dolgozni a pártcsoportnak. Ha ez nincs meg, akkor a párttagokkal való személyes foglalkozás hiányos, a párttagok úgy érzik, hogy elhanyagolják őket, hogy reájuk nem nagy szükség van. Ebből eredően bekövetkezhet a párttagság aktivitásának látják el csökkenése, szervezetlenség a szükséges, pártmunkában, melynek rossz hatása lehet a hangulatra és a termelésre is. Megyénkben sok a nagy létszámú pártszervezet, termelőszövetkezeti pártszervezeteink döntő többsége is ezek közé tartozik. Ez is indokolja, hogy nagy figyelmet fordítsunk a megyében lévő közel 2500 pártcsoport és bizalmi munkájára. A pártcsoportok szervezeti kiépítésénél nagyon fontos, hogy az adott üzem, intézmény, gazdasági, szervezeti felépítésének megfelelően történjen. Ezzel megteremtjük a pártcsoportok jó munkájának nagyon fontos feltételét. Párt- szervezeteink mintegy kétharmadában a pártcsoportok kialakítását így valósították meg. Egyhar- madánál — főleg tsz-pártszerve- zeteknél — ennek jelentősegét nem ismerték fel és egy részüknél lakóhely szerint vagy lakóhely és munkahely kombinációjával alakították ki á pártcsoportokat. Több helyen tapasztaltuk, hogy az egy munkahelyen dolgozó 3—4 párttagot keveselték egy pártcsoportnak, ezért 2—3 munkahelyről alakították ki a „megfelelő létszámú” (10—12-fős) pártcsoportot. Ezzel a csoport munkáját szinte lehetetlenné tették, mert olyan nagy területet bíztak rá, — főleg tsz-ben —, amelyet a bizalmi képtelen áttekinteni. A pártcsoportok kialakításánál nem szabad „előirányzott” létszámot venni alapul, eredményesebben dolgozhat a 3—4 tagból álló pártcsoport — ha egy munkaterületen van —, mint a több munkaterületről összevont 10—12-es létszámú pártcsoport. Pártszervezeteinknek azt a feladatot szántuk, hogy a vezetőségválasztások előtt vizsgálják felül a pártcsoportok szervezeti felépítését és mindenütt a gazdasági szervezeti egységeknek megfelelően alakítsák ki azokat. Azt tapasztaljuk, hogy alapszervezeteink többsége előkészítette a szükséges változásokat A pártcsoportok munkája — az egyéb tényezők mellett — nagymértékben függ attól is, hogy a bizalmi milyen emberi tulajdonságokkal, szervezőkészséggel és felkészültséggel rendelkezik. A kiválasztásnál ezt többségében figyelembe veszik, mégis van néhány probléma ezzel kapcsolatban is. Több helyen túlzottan megterhelt párttagokat választanak ki erre a funkcióra. Ez akadályozza a bizalmit a munka eredményes végrehajtásában. Egyes alapszervezeteknél elterjedt, hogy felelős gazdasági vezetőket bíznak meg a pártcsoport vezetésével. Ezt a gyakorlatot azzal indokolják, hogy a gazdasági vezetők könnyebben elérhetők és alkalmuk van gazdasági beosztásukból eredően is a tagokkal való rendszeres találkozásra, beszélgetésre. Egyes esetekben ez Is elfogadható, de ezt általánossá, rendszerré tenni — mint ahogy egyes alapszervezeteink ezt tették — helytelen. A szervezeti szabályzat előírja, hogy a bizalmit a pártcsoportgyűlés választja. Jelentősége ennek az előírásnak az, hogy elősegíti a körültekintőbb kiválasztást, de a választás fokozza a bizalmi felelősségvállalását is. Pártszervezeteink többségénél az elmúlt években ezt nem tartották be. Inkább azt a gyakorlatot alkalmazták, hogy a vezetőség jelölte ki a bizalmit és esetleg a taggyűlésen bejelentették, mint pártmegbízatást. Az ilyen helytelen gyakorlat is akadályozza a pártcsoportok eredményesebb munkáját. Ennek megszüntetésére a vezetőségválasztások előtt pártcsoportgyűléseken mindenütt újjáválasztják a bizalmiakat és a bizalmiválasztó pártcsoportgyűlé- seket felhasználják a vezetőségválasztások eredményesebb előkészítésére is. Az alapszervi vezetőségek és községi pártszervek fontos feladata a jelen időszakban ennek a munkának a segítése. Törekedni kell arra, hogy olyan elvtársakat válasszanak ki
