Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-19 / 220. szám

r 1964. szeptember 19. 5 Szombat OLVASNIJO — Az olvasás nem megy ki a divatból — kiáltotta egy ismerő­söm a barátjának, aki látva, hogy könyvespolcot szállít haza, nevetve jegyezte meg, hogy a film és a televízió korában fur­csán hat az efféle holmi. Látszólag egy kicsit valóban így is van. Körülöttünk ma any- nyi minden változik, alakul, el­avul, kiöregszik, új támad he­lyette. Csodálatosképpen azon­ban a könyv mégsem megy ki a divatból, az olvasás továbbra is száz és százezreknek állandó, megszokott kedvtelése marad. A rádiót, tévét gyakran elzárjuk vagy be sem kapcsoljuk, a mozi sem midennapi kenyerünk, ol­vasni azonban mindig jó, legyen akár napilapról, folyóiratról, szépirodalomról vagy bármi más szórakoztató, avagy hasznos ol­vasmányról szó. A könyv, az ol­vasás valóban „képtelen kimen­ni a divatból”. Mi ennek az oka? Miért von­zódunk olyan mély nosztalgiá­val a nyomtatott betűkké rögzí­tett gondolatokhoz, mondaniva­lókhoz. Tagadhatatlan, hogy a nyelv, s a dal, a zene mellett az írásos közlés a legősibb mód és eszköz az emberek tudati, ér­telmi kapcsolatának a gyakor­lati megvalósításában. Tehát ne- vezhetnők az olvasást a társa­dalmi életforma megszokott, ki­írthatatlan részének. Kényelmi oldala is van a dolognak. A mo­ziba el kell menni, a rádió, a te­levízió és más gépi szórakoztató eszköz mindenkor ki van téve a technikai eszközök velejárójá­nak: üzemzavarnak, bizonyos fo­kú helyhezkötöttségnek, nem is nagyon olcsó és így tovább. A könyv viszont fillérekbe kerül, amellett igénytelen, üzemzavar­mentes, zsebben, táskában elfér, csendes, hűséges jószág, mindig kéznél van. Az emberiség éhezi az olvasást. Egyre többen forgat­ják a könyvet a változó és tár­sadalmi formájában, techniká­jában rohamosan modernizáló­dó világban is, amit a könyvtá­rak olvasóinak egyre növekvő száma és a könyvesboltok pénz­tárkönyveiben a Bevétel-rovat emelkedő számösszegei is bizo­nyítanak. A mi világunkban kimondot­tan izgalmas látvány, szakadat­lan élmény az, ami az olvasás terén van. Mi, idősebbek még nagyon jól emlékszünk a korra, melyben falvak tömege létezett anélkül, hogy könyvtárat ismer­tek volna lakói. A biblián, zsol- tároskönyvön és a kalendáriu­mon kívül az egyszerű paraszti kezekbe más irodalom nem is került akkoriban. Az írástudat­lanok nagy száma sem igen se­gítette elő a nyomtatott betű tér­hódítását. Ma az országban, és így me­gyénkben sincs község és tele­pülés, ahol ne lennének könyv­tárak, sőt fiókkönyvtárak is! A messzi tanyákra művelődési au­tók szállítják a klasszikus és a mai irodalmat. Szép és feleme­lő érezni, hallani, látni azt, hogy a könyv most éli nálunk hatal­mas reneszánszát. Soha annyi ember nem érezte még ebben az országban, hogy olvasni jó. Mind több a házikönyvtár és egy pi­cit humorosra és mégis komoly­ra fordítva a szót, elmondhat­juk, hogy nemcsak a televízió, a repülés, nemcsak az űrhajózás és az atom, hanem a könyves­polcok korát is éljük... Huszár Rezső Jól sikerült vidám műsort tartottak a békéscsabai Fér fi fehérneműgyárban Szeptember 12-én, szombaton este, Nevess velünk címmel vi­dám kabaréestre került sor Bé­késcsabán, a Férfifehérneműgyár újjáalakított kultúrtermében. A jól sikerült műsorban énekszá­mok, táncok, villámtréfák szere­peltek, melyeket a fehémeműgyá- ri és az MN 5585 számú alakulat KISZ-szervezetének tagjai adtak elő. A sikerben nagy része van Pataki Józsefnek is, aki a műsort összeállította, rendezte és betaní­totta. A vidám kabarées-t után bált rendeztek. A közeljövőben a Nevess ve­lünk című vidám kabaréesttel két-három községben is fellépnek a KISZ-fiatalok. „Férjhez akarok menni../* Az Orosházi városi tanács gyámügyi főelőadójának szobájá­ban a szokásos négy szék helyett kilenc található, öt az asztal mö­gé, négy pedig eléje került. Azért növekedett meg az ülőhelyek szá­ma, mert kéthónapi szünet után ismét társadalmi bizottsági ülés lesz, ahol négy fiatalkorú kislány házasságkötésének engedélyezése ügyében tesznek javaslatot a gyámhatóságnak a bizottság tag­jai. Kilenc óra előtt néhány perccel elfoglalja helyét a nőtanács, az ifjúságvédelmi bizottság, a kiegé­szítő parancsnokság és a KISZ képviselője, valamint dr. Román Zsuzsanna gyámügyi főelőadó. — Először a kiskorú M. ügyét tár­gyaljuk — mondja dr. Román Zsuzsanna és röviden ismerteti a kislányra, leendő férjére és a két A békéscsabai nőtanács hírei A békéscsabai háziasszonyok klubja ötéves fennállásának al­kalmából szeptember 28-án, hét­főn délután háziasszonyikonferen- ciát rendez a városi nőtanács az iparos székházban, Fekécs Margit országgyűlési képviselő elnökleté­vel. * A városi termelőszövetkezeti nők egy csoportja egész napos ki­rándulást tesz október 3-án, szom­baton, Sarkadra. Találkoznak az ottani tsz-asszonyokkal, majd megtekintik a Sarkadi Cukorgyá­rat * A bukaresti nőkonferencia anyagát, határozatait ismertette Gyebnár Jánosné, a Békéscsabai Városi Nőtanács titkára, az AG- ROKER nődolgozói előtt szeptem­ber 17-én, csütörtök délután 4 órakor. Szeptember 22-én, kedden, a Békéscsabai Faipari Ktsz köz­pontjában kerül sor ugyanerre az előadásra. A konferencia tárgyá­nak ismertetését Békéscsaba va­lamennyi nagyobb üzemében és termelőszövetkezetében megtart­ják a közeljövőben. 1 családra vonatkozó legfontosabb adatokat. Néhány perc múlva barna hajú kislány lép a szobába. Ami­kor hellyel kínálják egy pilla­natig tétovázik, majd leül. Elhangzanak az első hivatalos kérdések: hány éves, hol dolgo­zik? Ügy látszik, mintha megba­rátkozott volna a környezettel, mert magabiztosan felel. — Tizenhét múltam. Állami gazdaságban dolgozom. — Vőlegénye eljött? — kérdezi a városi nőtanács elnöke. — Beteg, operálták. — ö hány éves, — veszi át a szót a kiegészítő parancsnokság képviselője. — Tizennyolc. — Tehát még nem volt kato­na... Ezután, mér lassabban halad a beszélgetés. Kérdések hangza­nak el, melyekre őszinte választ várnak a bizottság tagjai. — Miért akar férjhez menni? — Szeretem. — Ne siesse el a dolgot. Nem korai ez? — Azt hiszem, igen. — Ezek szerint tudna még vár­ni? — Két és fél hónapja együtt élünk, s elhatároztuk, hogy össze­házasodunk. — Sürgős? A lány bólint. — Két hónapja terhes vagyok, — mondja lehaj­tott fejjel. — Szülei tudják? — I... igen. — Csupán azért akar férjhez menni, mert gyermeke lesz? — Nem tudom. M-nek ezután arra kell választ adni, hogy höl fognak véglege­sen lakni, ímeg tudnak-e élni a fizetésből, ha a férjét behívják katonának? — A vőlegényeméinél lak­nánk, ha szűkösen is, de megél­nénk. — Azt tudja-e, hogy vőlegénye sorozás előtt áll? — kérdi az őr­nagy elvtárs. — Igen — válaszol a lány. — Nem lenne jobb, ha akkor kötnek házasságot, ha a vőlegé­nye leszerel? Higyje el: nehéz így élni. — Értem, amit mond. De majd meglátjuk ... — Legyen szíves küldje be a szü­lőket. A jegyzőkönyv aláírására szólítani fogjuk — közli a gyám­ügyi főelőadó. Idős, meglett emberek ülnek a bizottság tagjaival szemben. — Tudják-e, hogy lányuk más­állapotban van? — hangzik a kér­dés. A szülők összenéznek, némi csodálkozás után az apa kijelenti: „Most hallom először”: Majd gon­dolkodik, s aztán hozzáteszi; még öt kiskorú gyermeket kell felne­velnem, ha a fiút beviszik katoná­nak, ez az egy már nem számít...” Az édesanya megfontoltabb. — Kérdeztem tőlük, hogy mit akartok, de csak vállukat vono- gatták. Az eljegyzésről sem tud­tam, mert elszöktek otthonról... Az apa maga elé nézve mondja: „Amikor felelősségre vontam, azt válaszolta a lény: „Ügy próbáljon megfenyíteni, hogy feljelentem...” A társadalmi bizottság tagjai egymásra néznek. A szülők kimennek a szobá­ból, s a bizottság tagjai az elhang­zottak alapján tesznek javaslatot a kiskorú házasságkötésének en­gedélyezése ügyében. Javaslatok hangzanak el, amelyek az enge­délyezés mellett szólnak és ellen- vélemények: a házasságkötés szándéka nem meggyőző. Nincs értelme, hogy néhány hónap múlva elváljanak. „Inkább ne hozza világra gyermekét — je­gyezte meg a bizottság egyik tag­ja, — s akkor nem kell most há­zasságot kötni.’’ — De most egy egészséges gyer­mek, míg az abortusz után eset­leg egy béna, korcs szülemény — hangzik az érvelés. Végül a bizottság tagjai java­solták a gyámhatóságnak, hogy engedélyezze a kiskorú házasság- kötését. Az idézettek aláírták a jegyzőkönyvet, s néhány nap múl­va kézhez kapják a gyámhatóság határozatát. Ezután még három ügyet tárgyalt a társadalmi bizottság. Valamennyinél érvek, ellenérvek állnak egymással szemben a há­zasság engedélyezését illetően. „Rosszak a családi viszonyok, a fiú otthon nem kapott szeretetet, a kislány jobb környezetbe kerül­ne, gyermeket vár” stb. Ha körül­ményeik különbözőek is, de egy­ben megegyeznek: mindegyik kis­lány fiatalkorú, s egyik vőlegénye sem töltötte le katonaidejét. Hogy a társadalmi bizottságoknak a jö­Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály 7. — Mi van Kalinkowskival? Szeretnék vele beszélni. — Beteg szegény — válaszolta Wilsfca — maga pedig kényte­len lesz máskor jönni. Holnap vagy holnapután... — Mit tippelünk vasárnapra, szerkesztő úr? — Az ügyész igyekezett témát változtatni. Tudta, hogy az újságírónak a bí­róságon kívül van egy másik szenvedélye is: a „lovak”. A barátai röviden „Ló”-nak is ne­vezték. De Stefan Bocianski nem en­gedte magát kiütni a nyereg­ből. — Állítólag valami gondjuk van Kalinkowski esete miatt. Ügy tudom, valamilyen iratok vesztek el. — Ugyan, pletyka az egész — legyintett az ügyész, mintha je­lentéktelen dologról lenne szó. — Valamelyik ostoba kigondolt valamit és mások tovább szaj­kózzák. Szerkesztő úr, nincs mi után érdeklődnie. Nincs semmi az „Expressnek”. De megígérem, ha befejezzük a „fehér gengsz­terek” ügyét, maga lesz az első, aki megkapja az anyagot. A „Zycie” előtt... Bocianski egy pillanatig mint. ha gondolkozott volna, aztán az ügyész felé nyújtotta kezét. — Nos, akkor áll az alku! Te­hát elsőnek kapom meg a „gengszter”-anya@ot. Még a távirati irodát is megelőzve? — Rendben van — válaszolt az ügyész elbúcsúzva a szer­kesztőtől, Ugyanazon a napon, néhány perccel este nyolc óra után, Jer­zy Kur ügyész belépett a Wo- lowska utca egyik házának la­kásába. — Jó estét Jerzy — üdvözölte az ügyészt Maria Krzyzewska asszony. — Már elfelejtettem, hogyan is néz ki. Hónapok óta életjelt sem adott magáról. Né­hányszor kérdeztem a férjemtől, mi van magával, de ő sem tu­dott semmit... — A munka Maria asszony, a! sok munka — magyarázkodott az ügyész, üdvözölve a háziasz- szonyt. — őszintén bevallom, ma sem jöttem volna el, ha nincs sürgős ügyem a férjével. Néhányszor telefonáltam, de senki sem vette fel a kagylót. — Pedig jó a telefon, viszont Stach szolgálati ügyben elutazott Zembrewába. Azt mondta, hat óra tájban hazajön, tehát kilenc előtt biztosan megérkezik. Mos­tanában állandóan utazik. Krzyzewskiék két esztendő óta . laktak Varsóban. Azelőtt Stanis­law Krzyzewski, aki a jogi fa­kultás elvégzése után a rendőr­ség kötelékébe lépett, előbb mint főhadnagy, később mint rendőr- kapitány Wroczlawban dolgozott a városi rendőségen, később az­tán a vajdasági rendőrparancs­nokságon. Néhány sikerült ak­ció, többek között egy titokza­tos gyilkosság felderítése, ami­nek során az egyetlen nyom egy csontváz volt, amelyen a bal kéz két ujja hiányzott. Majd a wroez- lawi múzeumból elrabolt képek híres esete, Vladislaw Baczyns- ki, a többszörös gyilkos, a hír­hedt „ördög” elfogása — mindez felhívta a fejesek figyelmét a tehetséges és érdekes módsze­rekkel, koncepcióval dolgozó nyomozótisztre. Ennek a figye­lemnek az eredménye két sáv és csillag lett, az egyenruha váll­pántján. S Krzyzewskit áthe­lyezték a fővárosba, a rendőr­főparancsnokságra. Az őrnagy csaknem egy fél órával később érkezett haza. Közölte felségével: olyan éhes, mint egy farkas, és kikérdezte barátját az ügyészség új hírei felől. Remek hangulatban volt. A zambrowai utazás nagysze­rűen sikerült. Tetten érték a helybeli kovácsot, aki összevásá­rolta az alumíniumedényeket és belőlük „házi módszerrel” öt­zlotysokat csinált, s ily módon „könnyített” az állami pénzver­dén. — Nagyszerű üzlet volt ez! — nevetett az őrnagy — egy lábas­ból, amely alig ötven—hatvan zlotyba került, ez a ravasz fic­kó több mint kétszáz ötzlotyst gyártott. A hamis pénzt minden csütörtökön, a zambrowai vásár­ban hozta forgalomba. Amikor a házigazda lecsilla­pította éhségét, és a két férfi egy-egy csésze feketét kapott, az őrnagy kérdő tekintetet vetett vendégére. Jól tudta, nem első­sorban a barátság vezette a Wo- lowska utcába. (Folytatjuk) vőben minél kevesebb hasonló ügyben kelljen javaslatot tenni, az a felnőtteken is múlik. Ha na­gyobb felelősségérzettel nevelik gyermeküket, akkor egyre ritkáb­ban halljuk maid 16—17 éves kis­lányoktól: „férjhez akarok men­ni”. Dékány Sándor I A KUNÁGOTA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET értesíti a lakosságot, hogy KEVERMESEN, FOLYÓ HÓ 10-ÉN HÁZTARTÁSI ÜVEG,PORCELÁN ÉS ÍRÓSZER szakboltul nyitott. Kérjük kedves vásárlóinkat, hogy bizalommal keressék fel újonnan megnyílt és korszerűen berendezett szakboltjainkat, ahol min­denkor előzékeny és pon­tos kiszolgálásban lesz ré­szük. KUNÁGOTA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA 483

Next

/
Thumbnails
Contents