Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

1984. szeptember 16. 4 Szerda Mi hátráltatja a Békéscsabai Konzervgyár építését? Fejlődő konzerviparunk leg­nagyobb létesítménye a Békés­csabai Konzervgyár, amely 274 millió forintos építkezés. Ha befe­jezik, 3250 vagon konzerv és 700 vagon tészta készül majd itt éven­te. Az építése körül azonban sok az áldatlan vita és a kitűzött ha­táridő előreláthatólag jóval elto­lódik. Az építésvezető éppen szabad­ságon van, ezért Vantara Mátyás főművezetőt keresem fel, hogy az építkezés ütemét leginkább aka­dályozó tényezőkről tájékoztatást kérjek tőle. Ismeri jól a körülmé­nyeket, kezdettől fogva dolgozik ezen a munkahelyen. Az ő véleménye szerint legna­gyobb baj, hogy kevés a munka­erő. — Például az új raktárépület­nél az előtető-csőszelemenek el­helyezése és összehegesztése meg­kezdődhetne, de nincs elég laka­tos. Amíg ezt nem fejezik be, a tetőfedők nem dolgozhatnak és az állványt sem bonthatjuk le. Az állvány miatt pedig nem készül­het a rakodórámpa — mondja Vantara Mátyás, aztán folytatja még: — Az üzemi épület nyugati oldalán a homlokzati hullámleme- zek felerősítése két hete — ugyan­csak lakatoshiány miatt — áll. A darupálya készítése is emiatt ha­lad lassan. — Kértek szakemberpótlást a vállalattól? — Majdnem mindennap ké­rünk, házi naplóban, telefonon... — Milyen választ kapnak? — Majd intézkedünk. De nem történik semmi. i — Anyaghiány nincs? — Tavaly még volt kisebb vas­hiány, de az idén minden rendel­kezésünkre állt és ilyen vonatko­zásban jelenleg sincs fennakadás, j — Mi gátolja még a munkát? — Nem utolsósorban egyes emberek fegyelmezetlensége. Ha Jogos türelmetlenség fordult, hogy a vállalatot is itt­hagyták és mentek el oda, ahol többet reméltek. Teljesítménybé­rezés van, mindenki annyit kap, amennyit megtermel. Persze a munka nem mindig egyforma, s az egyiknél több, a másiknál ke­vesebb a kereseti lehetőség. a kapcsolat a beru­— Milyen házóval? — Sajnos* a lemaradás miatt most már mindig a „hátunkon” vannak. Nincs kész az épület és máris bepakolnak. Például az új és a régi raktár előtti üvegszállí- tó-szalagot át kellene helyezni a sterilizáló helyiségbe, hogy a fél­ben maradit rakodórámpa épí­tését be tudjuk fejezni Ha­sonló a helyzet egy régi tanyaépü­let lebontásával is... Csak most kezdik, pedig már régen kellene a munkaterület. — Mennyi a lemaradás az épít­kezésen? — Körülbelül egymillió forin­tos munka — fejezi be a tájékoz­tatását Vantara Mátyás főműve­zető, aki közben a helyszínen is mindent megmutat. Kardos Ernő, a konzervgyár főmérnöke joggal türelmetlen az építkezés elhúzódása miatt. Ki­emelt beruházásról van szó és — véleménye szerint — a Békés me­gyei Építőipari Vállalat részéről semmi különösebb igyekezet nem tapasztalható. — A havonta megtartásra ke­rülő kontrollnapokon újra és újra kérjük, hogy vezessenek be há­rom műszakot; összpontosítsa­nak nagyobb erőt az építkezés­hez. Jegyzőkönyvet is készítünk, mégsem történik semmi — kezdi. — Mi lenne a legfontosabb? — Elsősorban a csapadékvíz- elvezetés biztosítása. Mintegy 40 ezer négyzetméternyi burkolt te­rület készül el hamarosan. Ha a víz nem folyik le, súlyos károk származhatnak belőle. — Az erő­műben lévő vízlágyító elkészíté­se, valamint a víztorony és a szociális épület megalapozása rendkívül fontos. Az idén is érez­tük ezeknek a hiányát. Jövőre — amikor jóval többet kell termel­nünk — már fennakadást okoz és súlyos károk származnak belőle — válaszol Kardos Ernő főmér­nök. Az eredeti terveik szerint az építkezésnek jóval élőbbre kelle­ne tartania. Kijelölt beruházás, ami azt jelenti, hogy a Miniszter- tanács határozata alapján egyéb f beruházások rovására is — főként i munkaerőbiztosí tás és anyagellá­tás szempontjából — előnyben kell részesíteni. Varrtaira Mátyás főművezető és Kardos Ernő fő­mérnök tájékoztatása alapján azonban megtudjuk, hogy ez nem történik meg kellően. Legalábbis a munkaerő vonatkozásában. A Békés megyei Építőipari Vál­lalat feladata, hogy változtasson, a helyzeten és minden lehetőség felhasználásával pótolja az épít­kezésen bekövetkezett lemaradást. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a konzervgyár tervszerűen termelhessen és a késés miatt ne érje veszteség a népgazdaságot. Pásztor Béla Hordják a kukoricát Életnagyságú zsiráf-fotó a lipcsei Hansa-hásban A li pcsei Hansa-ház látogatói megcsodálhatják egy zsiráf éliet- Iceveslik a munkabért, más épít- j nagyságú fényképfelvételét, aime- jkezéshez kérik magukat, sőt, elő- I lyet a „Praktisix” nevű tükörreí­A tótkomlósiak 490 kilós hízója a mezőgazdasági kiállításon A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet sertéstenyésztői még ez év februárjában kezdték a képen látható, jelenleg 490 kilogrammos sertés, hizlalását. 1962-ben süldőkkel vettek részt az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és ezek ezüst dí­jat kaptak. Ilyen nagy hízót még egy alkalommal sem vittek fel. Süldőkkel most is szerepeltek, s az idén aranyérmet kap­tak. A 490 kilós hízó gondozója Gergely Ferenc. lexes kamerával készítették. A drezdai Pemtacon fénykópezőgép- filmf elvevőgépgyár kitűnő kamerája nagyszerűen bevált a keletnémetek 1964. évi kelet-afri­kai fotó-expedícióján. Még átlag 50 fokos hőmérséklet-ingadozá­soknál is ragyogó felvételeket ké­szítettek vele. Az NDK fényképipara 80 or­szágba exportálja termékeit. Ex. portja az idei évben 10 százalék­kal emelkedett a tavalyihoz ké­pest. &g»!\ Mint már lapunkban jelentettük, az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben már több mint egy hete megkezdték a korai kukorica törését. Képünkön hordják a tsz kukoricáját. A gondenyhítők örömünk is, gondunk is a ku­korica. A beérő termés gazdag­sága felett érzett elégedettségbe évek óta belejátszik a betakarí­tás gondja. A szövetkezetekben még nem is okoz annyi fejtörést ez az őszi „hadművelet”, mint az állami gazdaságokban, ahol is ilyenkor krónikusan kevés a kétkezi munkás, s kevésnek bizonyul mindaddig, míg e munka gépe­sítettsége meg nem oldódik. A békési gazdaságok 23 ezer holdnyi kukoricásából mindösz- sze 8 ezer 800 holdon dolgoznak csőtörő gépek, a többi emberek­re vár, akikből kétezerrel keve­sebb van a kelleténél. Mit lehet tenni? Azt, amit tavalyelőtt is, tavaly is tettek: segítséget kérni az is­koláktól, üzemektől, a honvéd­ségtől. A diákok, munkások, katonák nem tagadják meg a segítséget, belátják, hogy a bajbajutottakon segíteni szükséges, pláne azokon a területeken, ahol a jövő évi kenyémekvaló kerül még az őszön földbe. Jót tesznek ezzel a gazdaság­nak, a népgazdaságnak, s a jó tett helyébe jót várnak. Nem árt néhány szót ejteni a megbecsülésükről. Annál is in­kább, mert tavaly őszön egy-két helyen megfeledkeztek róluk a gazdaságok. A munkájukat el­várták, de alig viszonozták vala­mivel. Nem pénzre gondolok, ha­nem az emberi figyelemre. Mindenekelőtt: a munkakedv­re nem volt tavaly jó hatással például az, hogy a csabai diá­koknak 6—8—10 kilométert kel­lett gyalogolni reggelente a mu- ronyi állomástól a Hidasháti Ál­lami Gazdaság kükoricaföldjei- ig. Mire kiértek, érthetően, elfá­radtak, pláne a lányok, de a fiúk is. Időt is, kedvet is veszítettek. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa elnökségének minapi ülé­sén hallottam, hogy szinte min­denütt probléma volt az ivóvíz­zel. A diákok félórákig bolyong­tak víz után, mert nem hoztak nekik. Nem igaz az, hogy nem tudtak volna beállítani néhány vízhordót a gazdaságok arra a néhány napra, míg a vendégek dolgoztak. Figyelmetlenségről volt itt szó, aminek az idén nem szabad előfordulnia. Előfordult, hogy a segítők — diákok, katonák — egy-két na­pot kint töltöttek a gazdaság­ban, ott éjszakáztak a munkás- szálláson. Bizonyára nem rossz- indulatból panaszkodtak ké­sőbb, hogy fáztak, mert nem fű­töttek be (október végén), 8 rosz- szul esett az is, hogy nem gon­doskodtak megfelelően élelme­zésükről, kénytelenek voltak hi­deg élelmet fogyasztani. Itt is a gondatlanság játszott közre. De túl a kukoricatörésen, az üzemekből tavaly géphez értő munkások mentek ki szövetke­zetekbe, gazdaságokba. Traktor­ra ültek, szántottak, vetettek, önkéntesen segítettek, csakhogy enyhüljenek az őszi gondok. Nos, nem mindenütt kaptak megfelelő munkaruhát, szállást, védő italt. Ez némileg kedvetle­nítette őket. Apróságok ezek, de nem ke­rülhetik el a figyelmet. Befo­lyásolják az ember hangulatát, segitőkészségét, közérzetét és ön. érzetét. A segítséget váróknak nem árt ahhoz a szólás-mondáshoz iga­zodni, amely azt tartja, hogy csak annyi megbecsülést más­nak, amennyit magadnak Kí­vánsz. Pallag Róbert Tovább bővítik a fürdőt Húsz gyermekkel több kap helyet a bölcsődében Új kutakat fúrnak Dévaványán 1964-ben A Dévaványai Községi Tanács szeptember 11-én vb-ülésen tár­gyalta az 1965, évi községfejleszté­si tervet, mély szeptember 19-én a tanácsülés elé kerül. A terv szerint 1965-ben tovább bővítik a fürdőt s 480 ezer forin­tos költséggel egy hőközpontot építenek. Ezenkívül 216 ezer fo­rintot fordítanak egy hideg vizű kút fúrására, mely szintén a für­dő üzemeltetéséhez szükséges. Az ivóvízellátás jobb biztosítá­sára egy niSfcik kutat is fúrnak a községben 1965-ben, mintegy 234 ezer forintos költséggel. Bővítik a bölcsődét is s egy ré­gi épület megvásárlására 150 ezer forintot biztosított a községi ta­nács a községfejiesztésd alapból. Ezt alakítják át, s így a jelenlegi húsz helyett negyven gyermek jut jövőre megfelelő elhelyezés­hez, gondozáshoz. Tovább folytatják a járdaépí­tést, erre 145 ezer forintot fordíta­nak a községfej lesztési alapból, ezenkívül a község lakói 35 ezer forintos társadalmi miunkával se­gítik a járdaépítést. A villanyhálózat és a közvilágí­tás bővítésére 25 ezer forintot köl­tenék 1965-ben, s összesein 61 ut­cai lámpát szereltetnek fed. Foly­tatják a községrendezést is, mely­re 30 ezer forintot biztosítanak. A sportkörök támogatására 20 ezer forintot, ösztöndíjasok továbbta­nulására 12 ezer forintot, az isko­lák politechnikai támogatására pe­dig 10 ezer forintot költenek 1965- ben a községfejlesztési alapból.

Next

/
Thumbnails
Contents