Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

szeptember 16. 2 Szerda

Magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban

(Folytatás az 1. oldalról) új állam létrejöttét. Több újonnan felszabadult ország a szocializmus megteremtését vallja programjának, szocialista jellegű reformokat vezet be. Ez is nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a szocializmus korunk vezető áramlata, amely megoldást nyújt korunk összes lényeges problémáira.

A magyar és a jugoszláv kormány a nemzetközi kérdések többségében azonos nézeteket vall. Mindkét kormány úgy véli, hogy a leszerelés továbbra is elsőrendű fontosságú kérdés és támogatja az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat.

Üdvözöljük és támogatjuk azokat a kezdeményezéseket is, amelyek Közép-Európában, a Balkánon és a világ más részein atomfegyvermentes övezetek megteremtését célozzák. Sürgető problémának tartjuk a német kérdés rendezését, amelynek kiinduló pontja a

két német állam létezésének elismerése, a békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet rendezése.

A nemzetközi kommunista mozgalomról megállapította: sikerei elvitathatatlanok. Ugyanakkor a marxisták—leninisták, akik mindig reálisan szemlélik a világeseményeket, jól látják a nehézségeket is. Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéréseknek, amelyek a Kínai Kommunista Párt vezetői által végzett szakadár tevékenység következményei. Ez az egységbontó tevékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Nem kétséges, hogy

a kommunista mozgalomban támadt nézeteltéréseket, nehézségeket le fogjuk küzdeni, s ebből a harcból a kommunista mozgalom — mint eddig mindig — még erősebben és szilárdabban kerül ki.

Befejezésül a következőket mondotta Kádár elvtárs:

Tito elvtárs és munkatárJoszip Broz Tito beszéde

Joszip Broz Tito bevezetőben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ideje alatt körülvették. Történelmi visszapillantást vetve szólott a két nép kapcsolatairól, rámutatva:

— Országaink, népeink szabadságszerető és forradalmi szelleme történelmünk döntő pillanataiban később is kifejezésre jutott.

A két háború között Jugoszláviában — ugyanúgy, mint önöknél — a kommunisták és más haladó erők súlyos mindennapi harcot folytattak a demokratikus és szociális jogokért, a növekvő fasiszta veszély ellen — mondotta, majd így folytatta:

— A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Benyomásaimról szólva elmondhatom, örömet okoz, hogy nagy eredmények születtek, fővárosuk nagyot fejlődött. Meggyőződhettünk, hogy a Magyar Népköztársaság ma erős, fejlett ipari ország, olyan gazdasági alapokkal, amelyek biztosítják a még gyorsabb, a még sokoldalúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen.

Kedves Barátaink!

Önök, mint szomszédaink ismerik azokat az eredményeket, amelyeket Jugoszlávia népei országunk szocialista építésében eddig elértek. A legjelentősebb vívmány szocialista fejlődésünkben kétségtelenül dolgozóink és egész társadalmunk átalakulása. Ki kell emelnem annak a jelentőségét, 'hogy dolgozóink nemcsak jó szakmunkások, hanem arra is képesek, hogy részt vegyenek a gazdasági és társadalmi élet irányításában. Jugoszlávia minden dolgozójának, munkásosztályunknak alkotó kezdeményezése hozzájárult ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi fejlődésünkben valóban jelentős sikereket értünk el. Meggyőződésem: ha tovább fejlesztjük dolgozóink jogait, hogy az ösz- szes lényeges kérdésben döntsenek — nemcsak a termelés, hanem az egész társadalmi élet területén — ugyanúgy mint eddig, a jövőben is eredményesen leküz- dünik minden nehézséget és még gyorsabb, sokoldalúbb fejlődést érünk el.

Szocialista társadalmi átalakulásunk folyamata felöleli mezőgazdaságunkat is. Állandóan növekszik a szocialista tulajdonban levő mezőgazdasági terület, s egyre több egyéni gazdálkodó működik együtt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekkel és szövetkezetekkel.

Különösen <•>,

az utóbbi tíz évben sikerült jelentős eredményeket elérnünk az ipar fejlesztésében, évente átlagosan 10 százalékkal növekedett a termelés. Az iparosítás jóvoltából Jugoszlávia megháromszorozta külkereskedelmi árucsereforgalmát, amelynek összetétele is megváltozott. Ma országunk egyre több készterméket exportál. Ezzel egyidejűleg megteremtettük Jugoszlávia és sok más ország termékeny gazdasági együttműködésének alapját.

A nemzetközi kapcsolatok bővítését nagyban elősegítette, hogy vállalataink Afrikában, Ázsiában és Latin-Ameri kában eredményesen vesznek részt olyan nagyobb beruházásokban, mint kikötők, hidak és gyárak építése.

Mindez nagy erőfeszítéseket és áldozatokat követelt dolgozóinktól. Az ország építésével párhuzamosain azonban változtak és javultak a lakosság életikörülményei. Mi ugyanis mindig úgy vélekedtünk: a szocializmus építése azt a felelősséget rója ránk, hogy olyan társadalmi viszonyokat fejlesz- szünk ki, amelyek közvetlenül is bizonyságot tesznek a szocializmus fölényéről. Ezért állandóan figyelmet fordítottunk a lakosság életszínvonalának javulására. Az új társadalom építése természetesen nálunk sem — mint ahogy egyetlen más országban sem — ment végbe egyenletesen, nehézségek és erőfeszítések nélkül. Így a mi fejlődésünk és gyakorlatunk is gyakran összeütközésbe került az objektív és szubjektív problémák, nehézségek egész sorával. A problémákról, hibáinkról és fogyatékosságainkról is nyíltan beszélünk népünkkel, nyilvánosan megvitatjuk kiküszöbölésük módját, elemezzük e jelenségek okait és lehetőségeinket a nehézségek gyorsabb és eredményesebb leküzdésére.

A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az

sál magyarországi látogatása fontos állomás népeink, pártjaink és kormányaink kapcsolatainak fejlődésében. Ezt tükrözi az általunk aláírt közös közlemény is. Űjból bebizonyosodott egyetértésünk a lényeges nemzetközi kérdésekben és ez lehetővé teszi, hogy még gyümölcsözőbben munkálkodjunk együtt a békéért, a népek barátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megoldásáért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért. Együttműködésünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi fórumokon hozzájárul az általános és teljes leszerelés, a német kérdés mielőbbi megoldásához, a világkereskedelem fejlesztéséhez és mindazon kérdések rendezéséhez, amelyek ma a világ különböző tájain fenyegetik a népek békéjét, függetlenségét, a világbékét.

Kádár János nagy tetszéssel fogadott beszéde után az egybegyűltek nagy tapsa közben Joszip Broz Tito lépett a mikrofonhoz.

egyenjogúságon, a más országok függetlenségének, a belügyekbe Való be nem avatkozás elvének, a népek Önrendelkezési jogának

tiszteletben tartásán alapuló

együttműködésért. Harcolt a népek azon jogáért, hogy szabadon válasszák meg társadalmi rendjüket.

Az el nem kötelezettség politikája a háború utáni nemzetközi kapcsolatokban nemcsak kívülálló passzív, hanem cselekvő erőként jelentkezett és hatott a nemzetközi kapcsolatok békés megoldásában, és az egymás mellett élés elvének érvényesítése sokban hozzájárult a világ békeszerető erőinek növekedéséhez, a népek felszabadításához, a társadalmi haladás ügyéhez.

A mi véleményűnk szerint az együttélés a béke megőrzését és olyan konkrét politikát jelent, mely az általános és teljes leszereléssel, a nemzetek és népek közötti egyenjogú kapcsolatok létrehozásával, a fejlődő országok haladásának meggyorsításával, a nemzetközi kapcsolatok további demokratizálásával, a népek közötti bizalom helyreállításával és a kölcsönös érdekek alapján való közeledéssel valósul meg. Az együttélés nem jelenti a nemzetközi munkásmozgalomban és a társadalmi fejlődésben a forradalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek nekünk felróni igyekeznek. A nemzetközi kommunista és munkás- mozgalomban mindinkább tért hódit az a felismerés, hogy a békeharc a szocializmusért vívott küzdelem része és minden olyan Igyekezet, amely elválasztásukra törekszik, súlyos kárt okoz a békének és a szocializmusnak.

Valójában ez a lényeg a nemzetközi munkásmozgalomban folytatott szakadárpolitikában, s a Kínai Népköztársaság mai vezetőinek a termonukleáris háborút kalandor módon megítélő gyakorlatában. Az az elképzelés, hogy a szocializmust fel lehet építeni a jelenlegi civilizáció — városok, gazdasági és kulturális központok üszkös romjain —, a termonukleáris háború százmilliós áldozatainak sírjain, a lehető legveszélyesebb politika.

Figyelembe véve a szocialista fejlődés formáinak gazdagságát,

ma még inkább szükség van

a kölcsönös megértésre, tiszteletre és türelemre, a nyílt

elvtársi vélemény- és tapasztalatcserére, mint valaha. A nemzetközi munkásmozgalom csak a valóság alapos értékelésével, a marxista gondolat alkalmazásával használhatja ki a kedvező lehetőségeit.

Véleményünk szerint minden pártnak és minden szocialista mozgalomnak kötelessége világosan és egyértelműen kifejteni és megfogalmazni a mai fejlődés alapvető kérdéseiben — a háború és a béke, és békés egymás mellett élés kérdésében — vallott politikáját. Ugyanakkor kötelessége az is, hogy állásfoglalását ne csupán deklarálja, hanem alkalmazza a gyakorlatban, a felmerülő konkrét problémákkal és eseményekkel kapcsolatban is. Ily módon elérhetővé lesz, hogy gyorsabban szembetűnjenek a különféle helytelen álláspontok és — miután elszigetelődtek — meghátrálásra kényszerüljenek.

Mi mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szocialista országok közötti kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok jelentősek országaink számára, hiszen a népeink közötti együttműködés továbbfejlesztését kell szolgálniuk, s ezzel együtt kiküszöbölni mindazt, ami a múlt negatív öröksége. Jelentősek a többi ország szempontjából is, mert a mi együttműködésünk a népek közötti újfajta demokratikus és egyenjogú kapcsolatok példájául szolgál. Ma, amikor egyértelműen elítéljük azt, amit ezen a téren Sztálin tett — csupán a Jugoszlávia iránti viszonyt említem — megvannak a kedvező feltételei annak, hogy a szocialista országok minden oldalú együttműködése új formákkal és tartalommal gazdagodjék. Ma a szocializmus nemzetközi erői nagymértékben megnövekedtek, és a jelenlegi nagy társadalmi változások talaján még tovább erősödnek. Minden haladó és békeszerető erővel képesek új, hatalmas sikerekre és arra, hogy döntő szerepet játsszanak a világ békéjének megőrzésében. A feszültség bizonyos enyhülése mellett is, a világ egyes részein romlott a nemzetközi helyzet — mint például Dél- kelet-Azsiában, Cipruson és Kongóban. — A haladás valamennyi erőinek együttes, határozott és szolidáris ellenállása képes csak elejét venni és megakadályozni az ilyen jelenségeket, amelyek komoly mértékben veszélyeztetik a világ békéjét.

Kedden délután az Országház Munkácsy-termében ünnepélyesen aláírták a magyar és jugoszláv államférfiak tárgyalásairól szóló közös nyilatkozatot.

A közös nyilatkozatot Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, illetve Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára írta alá.

Az aláírásnál jelen volt Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese és Nemes Dezső, az MSZMP Központi

Kedves Dobi Elvtárs.'

Kedves Kádár Elvtárs!

Ügy vélem, Önök is osztoznak

azon meggyőződésünkben, hogy szomszédos szocialista országaink viszonya erős és

tartós alapokon nyugszik a teljes egyenlőség és egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és megértés alapján. Különböző területeken sikeresen fejlesztjük és szélesítjük együttműködésünket, jó szomszédi viszonyunkat, tekintet nélkül a múlt bizonyos vitás kérdéseire, s azokra az eltérésekre, amelyek még fennállhatnak. Hasznos eszmecserénk — ahogy azt Kádár elvtárs is kiemelte beszédében — megmutatta, hogy mindkét részről fennáll a készség és elhatározás, hogy fejlesszük országaink sokoldalú együttműködését. Országaink kiváló lehetőségekkel rendelkeznek a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. A jugoszláv—magyar gazdasági együttműködési bizottság megalakulása az ipari együttműködés területén meghozta az első eredményeit, s kedvezően hat majd az árúcscre- forgalom további növekedésére és a gazdasági együttműködés más területeire, ahol még sok reális lehetőség áll fenn.

Meggyőződésem, hogy látogatásunk és megbeszéléseink műszaki-tudományos, oktatásügyi, kulturális stb. vonatkozásban is, előnyösen hatnak majd együttműködésünk hatásfokának további alakulására is. Kölcsönös megismerésünk szempontjából külön jelentősége van társadalmi szervezeteink — szakszervezeteink, ifjúsági, nő- stb. szervezeteink — mindenkori szélesedő kapcsolatainak és tapasztalatcseréjének. Az együttműködés igen sokrétű lehet.

Joszip Broz Tito ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét:

Holnap annak a meleg és szívélyes fogadtatásnak a kellemes emlékeivel térünk haza, amelyben bennünket mindenütt részesítettek. Engedjék meg, hogy még egyszer szívből megköszönjem a figyelmüket és a vendéglátást, amelyben részünk volt az Önök szép hazájában.

Tito elnök beszédét nagy taps fogadta. A jelenlevők hosszan, melegen ünnepelték a jugoszláv vendégeket, éltették a jugoszláv és a magyar nép barátságát.

A nagygyűlés Gáspár Sándor zárószavai után az Intemacionálé hangjaival ért véget. (MTI)

Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter, valamint politikai életünk számos más vezető ' személyisége.

Jelen volt az aláírásnál Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szó cialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Nikola Dzsuve- rovics külkereskedelmi miniszter és a Tito elnökkel együtt hazánkba érkezett többi jugoszláv vendég. Ott volt Jovanka Broz, Tito elnök felesége, valamint Dobi Istvánné és Kádár Jánosné is. (MTI)

Aláírták

a magyar—jugoszláv közös nyilatkozatot