Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-15 / 216. szám

ltM. szeptember 15. 3 Kedd Uj élet Gépesítsék szövetkezeteink a kukoricaszár betakarítását! Eltelik még jó néhány hét addig, amíg pontosan fel le­het mérni az állatállomány át- teleltetéséhez szükséges takar­mánykészletet. Az előzetes becs. lés szerint korántsem lesz olyan abrak-, széna- és alom- hiány, mint amilyen egy évvel korábban volt. Azonban túl nagy bőség sem. Egyik-másik terme­lőszövetkezetben a készletek láttán mégis a teljes megelége­dettség hangulatába estek, s úgy döntöttek jó előre, hogy a kukoricaszárból egy szálat sem tépetoek össze, s nem silózzák be a cukorrépa melléktermékei­vel. Nem valami dicséretes állás­pont ez. Egyrészt azért nem, mert a különböző szártépő gé­pek lényegesen meggyorsítják, s olcsóvá teszik a szántás-vetés útjában álló kukoricaszár beta­karítását. Másrésizt akkor kell takarékoskodni, amikor van mi­vel. A tépett szár, a cukorrépa és a napraforgó melléktermé­keivel megfelelő kiegészítő ta­karmány nemcsak a növendék szarvasmarháknak, hanem a te­heneknek is. Emellett fel lehet használni alomnak is. Íme né­hány példa állításunk helyessé­gének bizonyítására. Az ecsegfalvi Egyetértés Tsz- ben az 586 holdon termett kö­zös kukorica szárának a felét tépetik össze az ősz és a tavasz folyamán, kis részben silókészí­tés céljából, nagy részben pedig almozás céljából. Az indok az, hogy a szárat a kukoricamoly elleni védekezésként ei kellene égetni. De ha összetépetik, je­lentős mennyiségű szalmát tud­nak megspórolni vele. A dobozi Petőfiben is két silókombájnt és két szártépőt állítanak rá a kukoricaszárra. Mintegy 400 va­gon mennyiséget besilóznak, a többit alomnak használják a nö­vendék- és hízómarha-istállók- ban. Nincs olyan sok, ami el ne fogyna! Ezt tartják az eleki Le­nin Tsz-ben is. Annak ellenére, hogy az idén 230 holdon termel­tek fővetésű silókukoricát, s hogy szálas takarmányuk is, alomszalmájuk is van bőven, mégis arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy szársilót is ké­szítenek és jócskán használnak belőle alomnak. Igazuk van, akkor kell takaré­koskodni, tartalékolni, a bizton­ságos takarmánybázis alapját megteremteni, amikor lehet. Meg aztán ki tudja, hogy mi­lyen lesz jövőre a széna- és a szalmatermés? Ezek a szempon­tok is követelik azt, hogy a ren­delkezésre álló szártépők közül egy se álljon. De az is, hogy e gépek segítsége nélkül elképzel­hetetlen a kukoricaszárat olyan ütemben betakarítani, hogy az ne akadályozza a magágykészítő és a mélyszántást végző trakto­rokat. Az eleki Lenin Tsz-ben a ku­koricaszár 70 százalékának gyors és olcsó betakarítását két szovjet silókombájnnal és öt Orkán szártépővei oldják meg. A két kombájn silózásra, az öt Orkán pedig almozásra tépd a szárat. Mind az öt Orkán szár- tépőre rákapcsolnak egy-egy ÁC aratókombájn szalmagyűjtő ko­csit. Ezeket a tábla végén ürítik, s a tépett szárból afféle mezei kazlakat alakítanak ki. Megyénk valamennyi szövet­kezetében van mód és lehetőség arra, hogy hasonló módon, gé­pek segítségével takarítsák be a kukoricaszár jó részét. De szük­séges is, mert sok kukorica vár törésre, sok répa szedésre, s csak úgy tudnak vele idejében megbirkózni, ha az embereknek nem sokat kell vesződniük a szárvágással, kötözéssel, a jár­művekre való fel- és lerakodás­sal. Az eleki módszernek ugyan­is nagy előnye az, hogy a foga­tok és a járművek nagy részét nem kénytelenek a szántást gát­ló szár hordására ráállítani, ehelyett gyors ütemben szállít­hatják befelé a letört kukoricát, a felszedett cukorrépát. Ezek mel­lett az előnyök mellett ne feled­jék szövetkezeteink vezetői, hogy a tépett és silózott szárral jelentős mennyiségű szalmát és szénát takaríthatnak meg a biz­tonságos takarmánybázis meg­teremtéséhez. Kukk Imre Tótkomlósi zöldség, gyümölcs az angyalföldi háziasszony kosarában egy mezőtúri szövetkezet. Egy éve a minisztérium tsz-mintaüzletté nyilvánította a Viharsarok Tsz elárusítóhelyét. TEHERGÉPKOCSIK hozzák naponta a friss árut Budapestre. Látogatásunk napján éppen öt teherautóval érkezett eladnjvaló. Mondják, előfordul, hogy több kocsit is küldenek Békésből. Para­dicsom, hagyma, paprika — ez most a sláger. Eltevési szezonban nagy a keletje. A piacon tíz dolgozót foglalkoz­tatnak. Közülük ketten tsz-tagok. Szabó Vilmos, az üzletvezető is tagja a tsz-nek, s kezdettől fogva irányítja az elárusítóhelyet. — Jó a forgalmunk — mondja —, havonta átlagban 500 000— 1 000 000 forint. A tavalyi évi for­I galmunk majd nyolcmillió forint volt. Ez nagyon jó szám, főleg, ha arra gondolunk, hogy a milliókat kis értékekből, 2—3 forintokból kell összerakni. — A vásárlók elégedettek a tsz áruival? — Ezt kérdezze meg inkább tőlük! Én csak azt mondhatom, nyolc év alatt mindössze egy pa­nasz-bejegyzést tették, ezt is ar­ról, hogy a terményhez nem adtak zacskót. Állandó vásárlóink van­nak, angyalföldi háziasszonyok és még a közeli üzemek konyháira is kerül áruinkból. MEGKÉRDEZTEM egy fiatal- asszonyt, szokott-e ennél a pavi­lonnál vásárolni? — Majdnem mindennap. Az a jó, hogy este 6-ig tartanak nyitva, az Uj Életben s (Tudósítónktól) Várda! László műhelyvezető, a félautomata libatömő gép egyik konstruktőre. érőhiány —, s ott vannak a fia­talok is a nyári tanítási szünet diákjaival együtt, vagyis az Üj Élet Tsz egész mai nemzedéke. Nem titok: egy-két éven belül a megye leggazdagabb szövetkezetévé akar­ják sajátjukat fejleszteni. Az idén jelentős ütemű fejlő­désre határozták el magukat. A tavalyi 14 millió forintos bevételt 26 millió forintra növelik. Termel- vényeiket az államnak adják el. AZ ÉLMUNKAS TÉRI piacon korszerű elárusítóhelyeivel, áru- választékával, s méreteivel egy­aránt a tótkomlósi Viharsarok Tsz vezet. Nemcsak ezen a piacon, de Budapest bármely más vásár- csarnokában, piacán elvinné a pálmát. 1957 óta látja el gyümölccsel, zöldséggel, friss áruval az angyal­földieket a Békés megyei tsz. Ak­kor még asztalokon, szabadtéri pultokon árultak. A termelőszö­vetkezet később saját beruházás­ból építtetett elárusítóhelyeket, vásárolt gépeket, berendezéseket. Gondoskodtak dolgozóik szociális ellátásáról — öltözőt, hideg-meleg­vizes mosdót, a gépkocsivezetők­nek négyágyas pihenőszobát épí­tettek (ilyen létesítménye ezenkí­vül I udapesten egy vidéki eláru­sítónak sincs). Kihelyezett reszor­tokban, hét helyen kapható a tót­komlósi gyümölcs, zöldség, élő és vágott baromfi, hal tojás. A tsz- nek néhány más szövetkezet is „besegít”. Így küld árut a gyula­vári Lenin Hagyatéka Tsz, a fü- zesgyarmati Vörös Csillag Tsz és ha munkából megyek haza, akkor is tudok friss vacsorához valót vinni. Mindennap, vasárnap is nyitva a piac. (Hétfőn van szünnap.) Éj­jel hozzák az árut, s mire világo­sodik, kirakva, készenlétbe áll minden. Egész évben „üzemel” a tsz elárusítócsamoka. Itt hozzák forgalomba kora tavasszal a tsz új primőrtelepének első termé­keit. Most alakítják ót a vágott baromfi részleget. Szeptember kö­zepén már megnyitják a műkő- burkolattal, márványlapokkal új­jávarázsolt boltot, A halüzletet zárva találjuk. —- Május 1-től szünetéi a hal­árusítás — tájékoztat a vezető. — Tavaly a tsz-nek befagyott öt vagon hala. Reméljük, még szep­temberben árulhatunk az új tele­pítésből. AZ ÉLŐ BAROMFIT is higi­énikusan kezeljük. Beépített ket­recekben 1700 hetvendekás csir­két tudnak tárolni. A tiszta, gondozott csarnok és a kifogástalan áru méltán szerez jó hírnevet a tótkomlósiaknak Buda­pesten. (K. MJ Néhány évvel ezelőtt vizsgálta I Jövőre még tovább lépnek. A a párt orosházi végrehajtó bízott- libatartás jövedelmezőségében sága az Üj Élet Tsz vezetőségé- bíznak. Jelenleg 10 ezernél is több nek és gazdatársadalmának mun- Rajnai ludat tartanak, övék az kájót A gazdálkodásról akkor ki- ■ ország legnagyobb lúdtörzse. Jö­Ózv. Tóth B. Mihályné a gond jaira bízott libafalka egyik igen szép példányával. Varga Mihály, a szövetkezet elnöke. rül a tojásrakás, akkor még ennél iá többet. A libatömést gépesítet­ték s a tovább tenyésztésre nem alkalmas egyedeket májlibónak hizlalva értékesítik. A próbavágá­sok kiváló eredményt hoztak. A libák mája az országos átlagnál 50 százalékkal többnek és jobb minőségűnek bizonyult. Az eredmények méltán keltenek a tagokban reményeket. A szövet­kezet kilábalt a néhány évvel ez­előtti kátyúból, mert új élet lett az Űj Élet-ben. Dupsi Károly Makó aranya az idén is bőven termett. Szivák Ilona gimna­zista az exportra csomagolt hagymával. alakított összkép nem volt valami biztató: mérleghiány, alacsony jö­vedelem, laza termelési fegye­lem.» vőre ez az egy tsz adja az ország jelenlegi libaállományának csak­nem 20 százalékát, de ha jól sike. Akkoriban azt mondták az Üj Élet-ről, hogy megették a jövőjü­ket. Így teljesen újra kellett kez­deniük. És elkezdték. A termelés sok ágazatát kifejlesztették. Pa­rabola-tükrök segítségével át­alakított istállópadláson a csirkék és pulykák tízezreit nevelték. Nyárfaiskolát csináltak, kifejlesz­tették a kertészetet és a sertéste­nyésztést. Apránként törlesztették tartozásaikat, s egy szép napon azzal léptek a közgyűlés elé, hogy a rendszeresen dolgozó nyugdíja­sok állami járulékát ki kellene egészíteni. A tagság megszavazta a javaslatot és ma ez is egyik magyarázata annak, hogy a tsz- ben munkát vállalnak a nyugdí­jasok — viszonylag nincs munka-

Next

/
Thumbnails
Contents