Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-02 / 205. szám
1964. szeptember 2. 3 Szerda Két műszakba a szántótraktorok többségét! S Bács megyei vendégek a nagyszénási Dózsa Tsz-ben Az idei őszön megyénkben ” 266,718 katasztrális hold kapás- és egyéb növény termésének betakarítása; a kenyérgabona talajelőkészítése és időbeni elvetése a tavalyival megegyező területen, továbbá 315 ezer hold mélyszántás vár a mezőgazdaság dolgozóira, nem szólva a kiszállításra váró nagy mennyiségű istálló- és műtrágyáiról. A szántási, talajelőkészítési, vetési és műtrágyaszórási munkákat gyakorlatilag teljes egészében, a szállítási munkáknak pedig igen jelentős hányadát gépekkel kell elvégezni. Az elmúlt év őszéhez hasonló, rendkívül jó időjárásra az idén reálisan nem számíthatunk, a rendelkezésre álló géppark is adott, számottevő növekedésére az ősz folyamán már nincs lehetőség. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az őszi mezőgazdasági munkák a múlt évinél netán kedvezőtlenebb időjárás mellett — nem végezhetők el időben és jó minőségben. A mezőgazdasági üzemek túl" nyomó többségében van olyan tartalék, amellyel ellensúlyozni lehet az időjárás bizonytalanságát. Ez a tartalék nem más, mint a szántótraktorok többségének — és ahol lehetőség van rá, a szállítást végző traktorok egy részének is — két műszakban történő üzemeltetése. Ehhez elsősorban a személyi feltételeket kell biztosítani. S éppen ez okozza a legnagyobb gondot. Bár az elmúlt évek során sokan részesültek traktorosképzésben, mégis van olyan termelőszövetkezet és gépállomás, ahol nincs a két műszakhoz elegendő traktoros. Jelenleg ezen a nehézségen csak úgy segíthetünk, ha az üzemek, mindenekelőtt a termelőszövetkezetek vezetői, traktorra ültetik azokat a dolgozóikat, akik értenek e gépekhez, traktorokkal már korábban dolgoztak, de jelenleg más munkaterületen foglalkoztatják őket. IJa ezekkel az intézkedésekkel 11 sem biztosítható a szükséges arányú kettős műszak, akkor járnak el helyesen a termelőszövetkezetek, ha képzett traktorosok felügyelete és ellenőrzése mellett — a szükséges elméleti és baleseti oktatás után — traktorra ültetik azokat is, akik majd a tél folyamán részesülnek alapfokú traktorosképzésben. A mezőgazdasági üzemek vezetői ez ellen a megoldás ellen gyakran azzal érvelnek, hogy a kevésbé képzett traktorosok munkája keveset ér, mert a legkisebb műszaki hibát sem tudják elhárítani. Emiatt igen gyakran rossz, üzemképtelen állapotban adják át műszakváltáskor a gépet; amit tehát nyertek a vámon, azt elvesztették a réven — mondják. El kell ismernünk, hogy a nem megfelelő kiválasztás és a szükséges anyagi érdekeltség létrehozása nélkül valóban reális ez a veszély. Éppen ezért a gépek két műszakos munkájának jó megszervezése igen körültekintő munkát kíván a vezetőktől. A traktorosok kiválasztása ak" kor a legeredményesebb, ha lehetővé teszik, hogy a képzett traktorosok maguk válasszák meg munkatársukat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az olyan gépek két műszakos üzemeltetésénél születnek túlnyomórészt jó teljesítmények, ahol két testvér, apa és fiú, két rokon vagy jó barát dolgozik egy-egy gépen. Igen fontos, hogy az üzemek vezetői — a lehetőségekhez mérten — lakóhelyükhöz közel eső területekre osszák be munkára a traktorosokat. Így megoldható mind a hazulról történő rendszeres étkezés, mind a tisztálkodás, és nincs — a haza- járás miatt — havonként 2—3 félnapi munkakiesés. Igen fontos az is, hogy a 1 képzetlenebb traktorosokat, különösen éjszakai üzem közben, ne hagyják magukra. A jó teljesítmények eléréséhez feltétlenül szükség van a gépek csoportos dolgoztatásának megszervezésére. Dolgoztassák egymás mellett a képzett és a kevésbé képzett traktorosokat, így — szükség esetén — az erősebb segíteni tudja ' a gyengét. A csoportos munkaszervezésnek nagy előnye az is, hogy megkönnyíti a gépek ellátását üzemanyaggal, alkatrésszel, és e traktorosok munkájának ellenőrzését is. Sokan hivatkoznak arra, hogy a traktorosok jelentős része nem szívesen dolgozik két műszakban, mert így kevesebbet kereshet. Valóban, a két műszakban dolgozó traktoros nem tud napi 14—15 órát a gépen ülni, 16—11 óra alatt pedig nem lehet azonos teljesítményt elérni. A gépállomásokon ezen úgy segítettek, hogy a Kenderföldön két műszakban dolgozó traktorosok viszonylag magasabb bért kapnak, az éjszakai műszakot teljesítők pedig éjszakai pótlékot is. Ha a képzett traktorosnak olyan személy segít, aki önálló munka végzésére még nem képe®, tehát állandóan a képzett traktoros felügyelete mellett dolgozik, lehetőség van a két traktoros együttes teljesítményének 100 Ft-os műszaknorma bérrel való elszámolására. Ez a kereset előre meghatározott 60—40 vagy 70—30 százalékos arányban oszlik meg a két traktoros között. Azok a termelőszövetkezeti vezetők járnak el helyesen, akik az említett esetben hasonlóan oldják meg a két műszakban dolgozó traktorosok javadalmazását. A hol az elmondott elvek alap- " ján szervezték meg a két műszakot, ott az találkozik a traktorosok egyetértésével. Így javtfl a gépek kihasználása és időben, jó minőségben végzik el a szántóföldi munkát. Mint már lapunkban közöltük, az elmúlt héten megyénkbe látogatott a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet 30 tagú csoportja. A vendégek ellátogattak Nagyszénásra, Orosházára, Gyo- párosra és Gyulára. A nagyszénási látogatáskor megtekintették a Dózsa Tsz szőlészetét. Képünkön Kulcsár László, a tsz főkönyvelője bemutatja a gazdaságot a vendégeknek. Márkás Sándor vállalkozása A Száz holdon termeltek az idén kendert a kondorosi Lenin Termelőszövetkezetben. Holdanként átlagosan harmincöt mázsát adott. Képünkön: a tsz tagjai lombozzák a kendert. z augusztusi nap forró levegőjében porfelhő gomolyog. Egymást érik a gumikerekű vontatók, a lovas szekerek Vésztő legforgalmasabb útvonalán, a Kossuth utcában. — Sándor bácsit nem láttád? — kiált le a kocsis a cukorrépával megrakott szekérről, egy előzésben levő kerékpároshoz. — Melyik Sándor bácsit? — kérdi a kerékpáros. — Hát a Marhás Sándort, az elnököt... S a név hallatára meglepődöm egy pillanatra. Mert én is őt keresem, az elnököt, aki január óta két termelőszövetkezetet irányít — Az elnököt megtalálni nem könnyű — kapom a választ a Petőfi Termelőszövetkezet főkönyvelőjétől. — Most is kiment a si- lózókhoz meg a cukorrépaszedőkhöz... A silózók között találok rá. — Marhás Sándor tsz-elnököt keresem — mondom, miután köszöntöttem a felgyűrt ingujjú szövetkezetieket. — Én volnék az — fordul felém egy középtermetű, kerek arcú, kedélyes és az első látásra is közvetlen férfi. A központi tanya szűkre és alacsonyra szabott irodahelyiségébe invitál. Közben elmondja, hogy a jelenlegi Petőfi Termelőszövetkezet elődjének, az 1952-től 1955-ig működő I. típusú gazdaságnak is ő volt az elnök©. — Persze, Vésztőn sem ment minden zökkenő nélkül — mondja. — 1955 őszén szóba került a III-as típusú szövetkezet alakítása. Én akkor nemet mondtam. Aztán 1958-ban tizenheten, az egykori kubikosok, megalakítottuk a mostani Petőfi Termelőszövetkezetet, amely 1960-ban 1480 holdra nőtt, tagságunk létszáma pedig 203 volt. Amióta ez a kis csapat elindult, azóta Marhás Sándor a szövetkezet elnöke. Mégis úgy beszél az ’eredményekről, a közös dolgairól, mintha rajta alig múlott volna valami. Inkább a szövetkezet gazdáinak erőfeszítéseiről beszél. — Mitagadás — komorodik el arca — nem dicsekedhetünk az 1961-es esztendővel... Itt, a község egyik határrészében volt a 700 holdas Viharsarok Tsz, amely 1960-ban 890 ezer forint mérleghiánnyal zárt. Majdnem bajba is jutottunk, mert 1961-ben egy munkaegységre kevesebb jutott az előző évinél... De a tagság szorgalma, törekvése helyrehozott mindent. Tavalyelőtt 30, a múlt évben már 35,60 forint jutott minden munkaegységre a Petőfiben. — A községben a mi szövetkezetünk gazdálkodik a legnehezebben megmunkálható és mégis a leggyengébben termő földön — folytatja az elnök. — Ezen a részen az egyéniek az idén sem tudtak holdanként 3—4 mázsánál több búzát termelni. Mi elértük a 10 mázsás átlagot, pedig a szem megszorult egy kicsit. A 1100 mázsa leszerződött búza helyett 1700 mázsát adtunk az államnak. Így a lucernánál jelentkező terméskiesés nem okoz gondot. Ez azt jelenti, ha minden úgy megy, mint eddig, a munkaegységekre tervezett 32 forint helyett meglesz a 40 forint. „ Közben előkerül az állattenyésztési kimutatás, mert a vésztői Petőfiben, a gyenge minőségű földön, fontos jövedelmi forrás az állat- tenyésztés. A 198 szarvasmarha, az 1153 juh, a 80 anyakoca, a 700- náil több malac, süldő és hízó szép jövedelmet hoz. Amikor az állat- állomány szóba kerül, a Petőfi elnöke egy kicsit ismét a kezdetre pillant vissza. — Nekünk nemcsak a silány földdel kellett megküzdeni, hanem az állatállomány elhelyezésével is. Nem örököltünk régi uradalmi épületeket. Még a központi tanyánkat is pénzért kellett megvenni. — Hát idáig jutottunk — mondja, miközben kalapját hátrább böki. — Nem volt könnyű... De tudja, olyanok vagyunk, hogy amikor elfáradunk, akkor kezdünk még jobban a munkához. Közben keresem, kutatom ennek az egyetakarásnak a magyarázatát, az indítékát, s azt — amiről Marhás Sándor eddig nem beszélt — miért és hogyan lett a 672 holdas vésztői Magvető Tsz-nek is az elnöke? A válasz nem sokáig várat magára. — A mi szövetkezetünkbe ritkán látogatnak el a járási vezetők, még ritkábban a megyei emberek — mondja némi éllel. — De a múlt év decemberében igen sűrűn jöttek a járástól a Petőfihez. Az egyik napon azzal álltai elém: vállaljam el a múlt évbe," 330 ezer forint mérleghiánnyá, zárt Magvető Tsz elnöki teendői is. A kérést először teljesíthetet- lennek éreztem. Ebben a korban — 62 éves vagyok — nem könnyű két szövetkezet dolgait intézni. A közgyűlés hallani sem akart róla. Sokan attól tartottak, hogy a Petőfi Tsz hátrányos helyzetbe kerül. Végül véget vetettem a vitának. Elvállaltam ez év végéig a kettős elnökséget, mert arra gondoltam: mégsem lehet tétlenül nézni azt, ami a Magvetőben történik. — .Egy tönkretett szövetkezetei sokkal nehezebb helyrehozni — mondja kis szünet után — mint egy újat megszervezni. Ment a határozott vezetés nem mindenkinek tetszik. A tavaszi munkák kezdetén sokszor szemembe mondták a Magvető gazdái: azelőtt nem így volt... De amikor az első alkalommal megkapták a munkaegységenkénti hét forint előleget, megváltozott az emberek véleménye.. Igyekeztünk megfontoltan tervezni. Munkaegységenként 22 forintot terveztünk. Igaz, hogy ezt a tagok még a tavasszal is álmodozásnak nevezték. Ma már látják, hogy ennél jobb lesz az ered- mény. Pedig nem tettünk mást, a Petőfi Tsz főagronómusával és főkönyvelőjével együtt, mint rendet teremtettünk a munkafegyelem, s a tervezés körül, és próbáltuk a mágvetőbeliekkel megértetni, hogy a szövetkezet az övéké, helyettük senki nem munkálja meg a földet, nem takarítja be a termést. Ügy hiszem, a célt elértük, és így megbízatásomnak, vállalásomnak is eleget tudok tenni. — A vezetés? — teszi fel a kérdést önmagának Marhás Sándor, és máris válaszol rá, miközben szája szögletében mosoly jelenik meg. — Nem valami ördögi mesterség az. Szerintem nem nehéz az emberekkel bánni, csak meg kell találni mindenkinél a megfelelő hangot... Hirtelen elhallgat, csak arcán látni, hogy valamit még akar mon. dani: mi ennél is fontosabb: számítani kell a tagság véleményére, bevonni őket a vezetésbe. Bízni kell az emberekben. Balkus Imre nani: A'
