Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-13 / 189. szám
W64. augusztus 13. 5 Csütörtök Találkozás Gyopárosi tapasztalatok Az idén 95 éves fürdő több gondot érdemelne (Fotó: Demény) Hétfőtől a látogatók rendelkezésére áll a megyei könyvtár csillagászati távcsövei A jövő hét első napjaiban, hétfőn, kedden és szerdán a TIT és a megyei könyvtár Békéscsabán rendelkezésére bocsátja a kíváncsi érdeklődőknek esténként a könyvtár évek óta meglévő csillagászati távcsövét. Jól megjártuk A Szegedi Szabadtéri Játékok augusztus 9-i, Aida-előadása óta sok panasz érkezett hozzánk. A panasz oka a következő: A MÁV szegedi állomásfőnöksége egyezséget kötött a helyi idegen- forgalmi hivatallal arra vonatkozóan, hogy a menetrendszerűen 0 óra 32 perckor induló békéscsabai sebesvonat — néhány perces eltolódásról lévén szó —, megvárja az előadás közönségét. A rossz idő miatt az előadás a szokásos fél 8 órai kezdet helyett háromnegyed 10 órakor kezdődött. A szabadtéri színpad nézőterén elhelyezett megafonok többször is megnyugtatták a közönséget, mondván, hogy a menetrendszerűen közlekedő vonatok, köztük a békéscsabai sebesvonat is, megvárják az előadás közönségét. (Csupán azt felejtették el közölni az idegenforgalmi hivatal illetékesei, hogy a szegedi állomásfőnökség telefonon értesítette őket, hogy a rossz idő miatt másfél órával tovább tartó előadást nem várhatják meg a menetrend szerint közlekedő vonatok.) Verdi: Aida című operáját nyugodt lélekkel nézte végig a közönség, s csak az állomásra érve tudták meg a kellemetlen hírt; a 0 óra 32 perckor induló vonat már jó órája elment. Hosszas várakozás és kálvária után aztán a mintegy 300 főnyi csabai közönség — néhány különvonat igénybevételével — a MÁV jóvoltából szerencsésen haza is érkezett, igaz a 2 óra 23 perckor befutó menetrendszerű vonat helyett — 6 órakor. Ezután legcélszerűbb volt, hogy sokan egyenesen a munkahelyükre mennek, hogy a 8 órás munkaidőt teljes figyelemmel, hibátlanul ledolgozzák. Érthető, ha ez nem sikerült. Ügy gondoljuk, hogy sem a szabadtéri játékok, sem a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal hírnevének nem használ ilyen, s hasonló eset. — esik Korábban megfelelő hely és tat lapzat hiányában nem használhat! ták a nagyméretű távcsövet. Nemi- régen a városi tanács mintegy 15 ezer forintos költséggel megfelez lő talapzatot építtetett számára. A csillagászat iránt érdeklődők a három napon este 8 órától Béres István, a TIT csillagászati szakosztálya vezetője és helyettese, Túri Sándor csillagász társaságában szemlélhetik majd távcsövön a Holdat és más égitesteket. 1A. ták, L] femjei Előrebocsájtom, hogy Gyopárosfürdő tetszik, szép, kellemes ott a hangulat, jó a fürdő, fejlődik is, hiszen az emeletes és földszintes kabinépület, a néhány éve épült medence, a köznyelvben kedélyesen „néplavómak” említett strandolási objektum vonzó, és érdekes. Az sem újság előttem, hogy 1957-ben, amikor elkészült, majdnem százezer forintot emelt ki a város kasszájából, és ügyes megoldás volt, amikor a tó egy kis részét betonnal körülágyazták, hogy mély vizű uszoda is légy Azt sem mondhatom, hogy az étterem nem tetszik, mert nagyon is tetszik, és sok év óta az idén nyáron tapasztaltam ott a legelő- zékenyeb kiszolgálást, és ilyen kiszolgálásban korántsem az újságírót részesítették, hanem aki csak helyet foglalt és rendelt valamit. A parkban jólesett ízlelni az ismerős illatokat, a fürdőn innen és a fürdőn túl; egyszóval, az a néhány nap, amit ott töltöttem, szabadságom kellemes része lett. Viszont, ha csak ezt írnám, nem lenne igazam, és alapos lakkozás gyanúja forogna fenn velem szemben. Azt is elmondom, miért. Hol tarthatna már? Az igaz, hogy Gyopárosfürdő tetszik, szép és jó ott a hangulat, fejlődik a fürdő is — de! hol tarthatna már, ha csak egy kicsit is többet törődnének vele, ha csak egy kicsit is jobban észrevennék, milyen hatalmas lehetőségeket (hogy a várható külföldi idegenforgalomról ne is beszéljünk) rejt magában ez a fürdőhely. Nem fontos a gyulai példát éSMgetni, de elgondolkozni rajta feltétlenül érdemes. (Tény, hogy a gyulai Várfürdő gyönyörű örökséget kapott: a park, ahol kiépítették, a természet és az emberek évszázados műve; de Gyopárosfürdő nem Kétmillió 335 ezer forintot fordítanak művelődési célokra a gyulai járásban Mintegy 9 és fél millió forintot terveztek az idei évre a községek fejlesztésére a gyulai járásban. A jelentős összegnek csaknem 24 százalékát, pontosan 2 millió 335 ezer forintot művelődési célokra, a tervezett ösz- szes kiadási költségek négy százalékát — 365 ezer forintot — pedig szociális célokra szánták. A járási tanács rendelkezésére álló mintegy 1 millió 980 ezer forint tartalékösszegből 900 000 forintot — a kétegyházi új kultúrotthon építése megkezdéséElkészült a békéscsabai autóbuszállomás Békéscsabán, a Hunyadi téren befejeződött a 8-as számú AKÖV részére a középforgalmú autóbuszállomás építése. A műszaki átvételre ma kerül sor. Ha üzemelést gátló hiányt az átvevő bizottság nem állapít meg, úgy augusztus 14-től már innét indulnak és ide érkeznek a távolsági autóbuszok. Az új állomás beruházási költségei elérik a kétmillió forintot. Megépülésével az autóbusszal utazók kényelmesebb utazását segítheti elő az AKÖV. nek elmaradása miatt — ugyancsak művelődési célokra tartalékoltak. ugyanolyan jól hasznosítható természeti kincs? Ugyanolyan, vagy még nagyobb értékű.) Rendezettebb volt t Gyopáros 1869 óta, azóta, hogy egépítegté^ a strandot, keveset fejlődött.|tígy vélem, 95 esztendő, de még inkább az utolsó húsz esztendő mérlegében a 20x15 méteres medencén, az emeletes és fogasos öltözőn, valamint a tóból Ikerített uszodán kívül más alig zerepel. Ez — sajnos — sokkal kevesebb annál, mint amire Orosháza képes lett volna ennyi idő alatt, nem véletlen tehát, hogy Gyopárosfürdő országos (a külföldit nem is említve!) híre gyér, sokkal gyérebb és esetlegesebb, mint lehetne. A park (a kisvasúti állomást kivéve) szemetesebb, el- hanyagoltabb, mint bármikotUSzo- morúan kell emlékeznem"' arra, hogy gyermekkoromban — 25—30 éve — sokkal rendezettebb, és igényesebb volt...É A két tavat összekötő karcsú mívű vashíd élő példája a lassú, de biztos pusztulásnak, pedig felső ívén valamikor villanyfény égett és virágtartóiban virágok pompáztak. Ma meg- rogyottan, szürkén ácsorog. A park Rákóczitelep felé eső részén a tó már tavaly is kilépett medréből, és teljesen elpocsölyá- sította a parti „sétány” hosszú darabját. wdén nyáron is ilyen volt, gáteí.ieléssel, a tavat körülölelő sétány megóvásával ezek V' szerint senki sem törődött.: A kisvasúti állomás körüli néhány négyszögölnyi sárga kavicsos „kirakat”, és a 20 holdas park állapota kiáltó ellentét. t ____> P ark — padok nélkül Bebarangoltam ezt a 20 holdat, volt időm. Padot csak a stranddal szemközti részen, és az étte^ rém szomszédságában találtam. Valamikor tele volt padokkal: helyeik jól láthatók. A meglévőkben sincs azonban sok köszönet, mert környékük néhol elrettentőén tisztátalan. A „Holdsugár”-száUó (két hosszú, régi, földszintes szobasor az étterem mögött) finom, Jlev-él <tt /}pbi7C-téí íK: Külföldi bélyegzővel ellátott levelet kézbesített a napokban szerkesztőségünknek a posta. A levelet a Német Demokratikus Köztársaságból Neuruppinból küldte Likavcsán János, a gyulai szociális otthon gondozottja, aki most a fenti város ortopéd klinikájának, lakója. Likavcsán János nem fiatal ember, s nem is olyan régen került Budapestről a gyulai szociális otthonba. „Tősgyökeres pestinek érzem ma_ gam” — írja levelében, majd így folytatja: „Féltem ettől a vidéki várostól, de alighogy eltelt két hónap, szívvel-lélekkel megszerettem ezt az ott- horvt.”Levélírónkról tudni kell azt is, hogy jobb lába hiányzik. Sokszor elkeseredett, és sokszor érezte magát feleslegesnek. Nemré_ gén azonban kedves meglepetés érte, adjuk át újra neki a szót, illetve idézzük levelét: „Hogy életem ebből az elkeseredett állapotból szebb irányba haladjon, nagy segítséget kaptam az Egészségügyi Minisztériumtól; beutalt a Német Demokratikus Köztársaság egyik or. topéd klinikájára, ahol számomra műlábat készítenek és megtanítanak az azzal va_ ló tökéletes járásra." Levélírónk ezután beszámol élményeiről, melyek megszépítik a klinikán töltött napokat, s levelét így fejezi be: „Jó érzés tölt el, hogy gondoltak rám idős koromban, visz- szaadták életkedvemet, de nem lenne teljes a köszönet, ha én, mint régi pártmunkás, nem arra gondolnék, hogy ez is csak a mi társadalmi rendszerünkben történhetett így, köszönet érte még egyszer.” Azt hiszem, ehhez a levélhez kommentár sem kell. Likavcsán János ott Neuruppinújra a gyulai szociális otthon gondozottjai között lesz bizakodó kedvvel. légies nevét erősen cáfolja, udvara pedig, ahol valamikor iskolásmajálisokat rendezitek, szintén szomorú képet mutat. A szabadtéri vetítésre alkalmas mozivászon felcsavarva, látszik, hogy nagyon régen csavarták le; pedig nem is egyszer úgy írtunk róla, hogy a megye egyik „szabadtéri” mozija. Néhány vetítésre emlékeznek az ottaniak, de ezek is csak esetleges, minden rendszer nélküli próbálkozások voltak. A Gundel Gyopároson tanult Az étterem az „külön műfaj”, az igazán elismerésre méltót produkál. Ezt nem én mondom, ezt az Állarfii Népi Együttes hatalmas szereplőgárdája állítja, akik ott laktak és ezt írták a vendégkönyvbe: „Főzni a Gundel Gyopároson tanult.” A lengyel cirkusz művészei is hosszú sorokban fejezik ki elismerésüket, és amikor már végleg elbúcsúztak, de Szarvas környékén nehezen javítható defektet kaptak, az egész társaság visszajött Gyopárosra — vacsorázni. (Zsíros Péter étterem- vezető és Gilice Sándomé szakácsnő dicsérete jogos.) Az étterem forgalma mégis láthatóan csökken, öt évvel ezelőtt tíz napot töltöttem Gyopároson, akkor sokkal többen voltak a legszimplább hétköznapon is. Pedig most huszonháromféle étel között válogathattam — keddi napon! „A közlekedés a nullával egyenlő — mondja az étteremvezető—, a nap egyes szakaszaiban egyszerűen nem lehet kijutni Gyopárosra. Ha valaki mégis kijön, visszautazása még bonyolultabb. Ki vállalja ezt, kérem? Autója pedig nincs mindenkinek, hogy akkor induljon, amikor akar. Régen a kisvasút is sűrűbben járt.” Régen — néhány évvel ezelőtt — ..ülönböző megyei hivatalok is többet gondoltak G yopárosfü időre, és sorra rendeztek ott tanfolyamokat, kulturális szemléket. Az idén?... ozeleg a centennárium Kilencvenöt éves ez a szép fürdőhely, és aggódni kell a sorsáért: milyen lesz a centennáriuma? .^ör. László Elek községi orvos 1698-ban írta egy kiadványban (Kner-nyomda, Gyoma): „A Gya- párds-tót a betegek „csoda-tónak” neveztek él, mert számtalan betegségre találtak gyógyírt vizében fürdőztetve testüket. Nyaranta ezren és ezrén jönnek hús vizéhez...” Dr. Schmidt Elegius Robert műegyetemi magántanár elemzése szerint a víz. ^különösen alkalmas reumás, csúzos, valamint elhanyagolt gyulladásos betegségek gyógyítására”, ___\ M ég mindig állítom: kincs ez a tó, és sokkal több gondot érdemelne; bőven fizetné vissza. Bizonyára készülnek már tervék is (többről hallottam az elmúlt évtizedben) azért,'hogy mindaz, amelynek egy kis részét -üt glé— ban jól érzi magát és állítottam _ ne leeven tab. bizonyára nemsokára , 0 ne legyen tob-bé, éi- Gyopárosfürdő századik születésnapjára túlszárnyalja eddigi fényét, hírét. I Sass Ervin
