Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

Mi augusztus 13. 3 Csütörtök Falusi észrevételek Paradicsomszüret A kondorosi Dolgozók Tsz-ben megkezdték a heterózis paradicsom szüretelését. A termés magjáért 750 ezer, a levéért pedig mintegy 40 ezer forint jövedelemre számítanak. Mikor ké­pűnk készült, egy háromezer literes ciszterna paradicsomlevet készítettek elő a Békéscsabai Kon­zervgyárnak. nnO^WWWWVWVWWVWVWVWWNA« wwwvwwvwwwwvwwwww« wwwvwwyv Jól halad az aprómagvak betakarítása megyénkben A kenyérgabona learatása utáp a tsz-ekben az aprómagvak beta­karításán van a sor. Megyénk termelőszövetkezetei közül jó né­hány nagyobb mennyiségű apró­magot termel, hiszen a jó jövede­lem ösztönzőleg hat. A Magtermeltető és Ellátó Vál­lalatnál kérésünkre elmondották, hegy az idén lényegesen jobb volt a tsz-ek aprómag termelése. Fel­ismerték ennek jelentőségét és előnyét, s így a betakarítási mun­kát is jobban megszervezték, mint az előző években. Jobb minőségű árut adnak át, többet törődnek a tisztítással, a csépléssel, s időben fogtak hozzá a betakarításhoz. Az átvétel is jobb, folyamatosabb. A cséplés után azonnal megkezdték a szállítást. Megyénkben a borsó, bükköny, olajlen, salátamag betakarításá­ban eddig már igen jó eredmé­nyeket értek el. A 2970 hold pan- nonbü'kkönyből 2440 holdról be­takarították a termést, összesen 2204 mázsát. A tavaszi bükköny­ből 380 holdról takarították be a termést augusztus 10-ig, a megle­vő 955 holdból. Eddig 383 mázsát vettek át a vállalat dolgozói. Étkezési borsót eddig 30 200 má­zsát szállítottak be megyénk ter­melőszövetkezetei és állami gaz­daságai. A megyében az idén ösz- seesen 5640 holdon termeltek ét­kezési borsót. Ennek átvétele rö­videsen befejeződik. Fajtaborsó­ból a 6421 holdon befejezték a cséplést. összesen 41 254 mázsa borsót vett át a vállalat. Meg­kezdték a salátamag aratását is. A megyében 449 holdon termeltek salátamagot, s eddig 116 holdról takarították be. Aratják az olaj­lent is. A 2333 holdból 1439 hold­ról aratták le és 918 termését csé­pelték el. Eddig 2212 mázsa ma­got vett át a vállalat. Megkezdték megyénkben a vöröshere és a maghozó lucerna aratását is, kü­lönösen a szarvasi járásban ha­ladnak jól ezzel a munkával. Igen fontos ezeknél a növényeknél aiz aratás után a gyors csépié^ hogy minél kevesebb legyen a veszte­ség. Megyénkben a maghozó lu­cernából eddig 496 hold termését aratták le, a cséplést pedig a kö­zeljövőben megkezdik, K. J. Az idén is üzemel a mezőgazdasági kiállítás baromfikombinátja Az elmúlt évben rendezett me­zőgazdasági kiállítás látogatói bi­zonyára még emlékeznek az * ott bemutatott nagyüzemi csibeneve­lőre és tojóházra. Ez azóta is mű­ködik, s az idei kiállításon is lát­sőt hozzájárult ahhoz, hogy más vállalatnál magasabb beosztásba kerüljön! Mi ez, ha nem szemhu- nyás, megalkuvás? Ez a módszer merőben idegen a párttól. I^fásrészt arra hívta fel a fi­* * gyeimet a végrehajtó bi­zottság, hogy nagyobb következe­tességre van szükség az alapszer­vezetekben a vezetők fegyelmi felelősségre vonásánál. Megtör­tént, hogy egy éjjeliőrt három szál deszka eltulajdonításáért ki­zárták a pártból, ám nem hábor­gatták ugyanannál a vállalatnál azt a vezetőt, aki a vezetőség tud. tával<!) saját céljára lakására építési anyagot szállíttatott, sőt: csak hosszú „udvarlás” után fi­zette meg az anyag ellenértékét. Az ilyenfajta megkülönböztetés árt a pártnak, s talajt ad a fele­lőtlenségre hajlamosaknak. A következetesség hiányával egyébként máshol is lehet talál­kozni. Nem foglalkoznak kellően a pártszervezetek a fegyelmi bűn. tetősben részesítettekkel. Ügy ke­zelik őket, mint a párt számára elveszett embereket, függetlenül attól, hogy magatartásukkal és munkájukkal jóvátették vét. küket. Ez abból ered, hogy nem figyelik fejlődésében az embert. Ahol ezt teszik, ott rosszul értelmezik a fegyelmezés célját. Nem nevelnek, segítenek, hanem inkább kiközösítenek. Több törődéssel, több — egy- 1 más iránt érzett — felelős­séggel csökkenteni lehetne az ita­lozás, botrányokozás miatti párt- büntetések számát. Ezeknek az eseteknek a legtöbbször elejét le­het venni azzal, hogy nem nézik el az első „kilengést”, méltatlan cselekedetet, hanem szigorúan dorgálnak. Az emberi gyarlóságok sorozatos elnézéséből következik leginkább a botrány, a „nekem mindent szabad”, s végső soron egy ember züllése. A biblikus türe­lem, a közöny nem vezet jóra. A rágalmazás, intrika feszültsé­get teremt bármely kommunista kollektívában, rombolja az egysé­get. Csakis úgy lehet kivonni a „divatból”, ha szigorúan büntetik mindenütt elindítóit, terjesztőit. A végrehajtó bizottság jelezte még azt is, hogy minden kommu­nista kollektívában többet szük­séges törődni a gazdasági szerve­ző, nevelő munkával, ezen belül a terv-, a munka-, pénzügyi fegye­lemmel, s a termelékenységgel. I^lindezek arra világítanak rá, 1 1 hogy van javítanivaló a pártfegyelmi munkában Békés­csabán is, de — mivel nemcsak itt fordulnak elő hasonló jelensé­gek — máshol is. Ha nincs is ok a vészharang kongatására, e mun. ka elhanyagolására sincs, hiszen a párt tekintélyéről, erősítéséről, tömegkapcsolatáról, a kommunis­ták neveléséről van szó. Pallag Róbert ható lesz, természetesen megújult és korszerűbb formában. A baromfinevelő érdekessége, hogy teljesen korszerűsített au­tomata gépek állnak rendelkezés­re és egy gombnyomásra megin­dul az etetés, itatás, szellőztetés. Négyezer-hatszáz tyúk és tízezer csirke gondozását mindössze négy ember látja el. Az elmúlt évben kiváló eredményeket értek el eb­ben az üzemben, s a legutóbbi szállításkor például a 64 napos húscsibéket adták át, amelyek el­érték a 151 dekás súlyt. A tojás­termelés a téli hónapokban is meghaladta a 60 százalékot. Az idei kiállításon bemutatják, mi­képpen kell intenzív tartási mód­szerrel, zárt tojóházak részére tojótyúkokat nevelni. Kétféle tar­tási módot mutatnak be a tojó­házakban. Az egyik a mély almos, magyar rendszerű tartás, a másik az angol ketreces tyúktartés, melynek különlegessége az, hogy az előbbivel azonos nagyságú to­jóházban csaknem kétszer annyi tyúkot tudnák elhelyezni, s egész éven át nevelni. Igen nagy elő­nye a férőhely gazdaságos kihasz­nálása. A baromfinevelő üzem és a tojóház nagy érdeklődésre tart­hat számot* Kartársnőm az első fél évben érkezett: falusi levelezésből sía- tiszrtikát készít. A beérkezett írósokait és a szóbeli jogtanács- kérést téma szerint csoportokba oszitja és a korábbi évek azonos kimutatásával veti egybe. Ku­tatja azokat az indítékokat, me­lyek tollat adtak a falusiak ke­zébe, hogy észrevételeiket, pa­naszaikat közöljék. A korábbi években — i'lyen tájban — legtöbben a szövetke­zetiből kilépő szándékkal for­dultak tanácsért szerkesztősé­günkhöz. A panaszok mögött legtöbb esetben valamilyen sze­mélyes sérelem húzódott meg. Nem volt ritka az olyan érve­lés sem, hogy gyengébb minő­ségű földiből került ki a háztáji kukorica, meg olyasmi is elő­fordult — talán ez volt a gya­koribb —, hogy a panaszt tevő és a szövetkezeti vezetők között a közös termesztés szervezésé­ben olykor az egyéni érdek mel­lőzése miatt nézeteltérés ala­kult ki. Az idén érkezett panaszok más természetűek. Többségük­ben elsősorban szociális intézke­dések kérését tartalmazzák, ki­sebb részük viszont továbbra is a termelés szervezésével kap­csolatos. Csupán ennek a két ténynek az alapján olyan következtetést vonhatunk le, hogy a falu népe, a termelőszövetkezetek gazdái egytre jobban beleilleszkednek a nagyüzemi gazdálkodásba. Fa­lun is egyre jobban látják, csak a közös erőfeszítés hozza köze­libb azokat a célokat, amelye­ket néhány évvel ezelőtt maguk elé állítottak. A termelés szer­vezésében elsősorban azért tud­tak a szövetkezetek előrébb lép­ni, mert legtöbb helyein szak­képzett, a nagyüzemi gazdálko­dás tudományában jártas embe­reket választottak a gazdaság élére, mert meghallgatják és valóra váltják a szakemberek tanácsát. Mindennek gyakorla­ti kivitelezésiét segíti az a sok­színű módszer, amely a terme­lés szervezésében az anyagi ér­dekeltséget a mai, igen magas színvonalig juttatta. Az elvet, hogy kiinék-kinek munkája sze­rint jusson a közös bevételből, az anyagi érdekeltség közbeik­tatásával többségében minden­hol sikeresen oldják meg. Ez jórészt kellő magyarázatot ad a termelést és a jövedelem igaz­ságosabb elosztását szóvá tevő panaszok statisztikai számának csökkenésére. Ez azonban távol­ról sem azt jelenti, hogy falun a termelés szervezésével kap­csolatos gondokat mindenhol sikeresen megoldották. Sok he­lyen bizony még gondot okoz, máshol finomításra szorul ez is, mag a premizálás módszere is. Ismét máshol a termeléssel kap­csolatos szociális intézkedések kerülnek mindjobban előtérbe. A nagyüzemek korszerű áru­termelése elképzelhetetlen ma­gas színvonalon gondolkodó err, berek nélkül. A falu népe elin­dult ezen az úton, s egyre töb­ben ismerkednek meg a nagy­üzem felszereléseivel és ezek kezelésével. Roppant erőfeszí­tés révén a géphez, a mezőgaz­dasági kemizálás tudományához értő szövetkezeti emberek ez­rei nőttek fel néhány év alatt és még mindig csak keveser vannak. Ezek az emberek mi­alatt megbarátkoztak az új tech­nikával, a környezet egy egész új nézőpontot alakított ki ben­nük saját életük kényelmeseb­bé tételére. Ma már nem rit­ka az olyan tartalmú levél, amelyben a traktoros a védő­ruhán túl a munka utáni tisz­tálkodás lehetőségeinek kialakí­tását sürgeti. A kulturált ter­melés szerves része a dolgozó emberről való gondoskodás, hiszen a tsz-ekben is minden az emberekért, a szövetkezet5 gazdák boldogulásáért törté­nik. A panaszok, észrevételek tar­talmi vonatkozásban két év alatt tehát jelentős változáson mentek át. A kilépési kérelmek­től a szociális intézkedések ké­réséig jutottak el faluin, más szóval a kifelé tekintgetéstöl a nagyüzemi gazdálkodás lénye­gének felismeréséig, és az ösz- szetartó szálak erősítéséig. Az eddig megtett útnak azonban még csak az elején járunk: többségében a munkaruhánál és a védőöltözetnól. A közeli években a termelés színvonalá­nak növekedése révén a falu el­jut majd arra a pontra, ahol közműveivel, igen választékos kereskedelmével és kulturális életével ma a város tart. A falusi észrevételek többse* ge — legalábbis amelyeket az elmúlt fél évben szerkesztősé­günk is kapott — az igények ilyen irányát mutatják. Ebből máris levonható bizonyos kö­vetkeztetés: a jövőben egyre gyakoribb kérések hangzanak majd el kultúrházak bővítésére, felújítására, a berendezési tár­gyak választékosabbá tételére, a termelés egyes központjaiban, kisebb egységeiben hideg és meleg vízzel ellátott fürdők, öl­tözők, korszerű üzemi étkezdék építésére, a közlekedés tovább­fejlesztésére, bölcsődék, óvodák, gimnáziumok nyitására, újabb orvosi rendelők felállítására, s mindarra, amely révén a falu mai embere tovább tökéletesít­heti felkészültségét a bonyolul­tabb termelési feladatok meg­oldására. Dupsi Károly Felemelték a juhbörök árát Az utóbbi években a hazai nyersgyapjas juhbőrfelhozatal igen jelentős mértékben vissza­esett, mivel az élőgyapjú egység­ára lényegesen magasabb volt, mint az állatról lefejtett gyapjas juhbőré. Ezen aránytalanság kö­vetkeztében sokan, a juh levágá­sa előtt vagy közvetlen utána, a bőrről a gyapjút lenyírták, s azt külön értékesítették, mert így lé­nyegesen magasabb árbevételhez jutottak, mintha a bőrt gyapjasán adták volna el. Az illetékes hatóságok most a szőrmés juhbőr árát felemelték. Az eddigi elérhető 20—50 forin­tos árral szemben 80—140 forint­nyi összeget kaphatnak a terme­lők egy darab gyapjas juhibőrért. Az állattenyésztők, az állami gaz­daságok, a termelőszövetkezetek a juhbőmek gyapjasán történő értékesítésekor tehát jóval maga­sabb összeget kapnak, mint amit a gyapjúnak külön értékesítésé­vel elérnének. Az új, felemelt árak augusztus 1-től érvényesek. Ezzel egyidejű­leg egy leegyszerűsített minősíté­si szabályzat lépett életbe, mely az eddigi négy minőségi osztály helyett csupán két osztályba so­rolja a gyapjas bőröket.

Next

/
Thumbnails
Contents