Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-08 / 185. szám
1964. augusztus 8. 3 Szombat Elkopott a patkó—újat kap a ló Az orosházi Dózsa Termelőszövetkezetben három kovácsmü- helyben hét kovács dolgozik. Az apróbb munkákat, a lakatostói a kovácsszakmáig mindent megcsinálnak. Kopsis Pál, az elkopott lópatkó helyére új vasat ver. Elvétettem a házszámot... — írás egy csendes kis jubileumról — — fl tsz baromfineveldéjét keresd? Tessék csak att, azon az utcán, a Rákócziin által menni, a végében megleli — igazít el készségesen Gyomón egy járókelő. Ám a kapott cél közelébe érve, gyanús zúgást hallok. így csak a baromfikeltető állomások villanymotorjai, szellőzőgépei zürrög- nek... De, ha már itt vagyok, benézek, gondolom és már kilincsen is a kezem. Valaki az irodába igazít, mondván, ha érdekel valami, annak ott kezdődik az útja. Így kerülök kéretlen, váratlan a Békés megyei Baromfikeltető Vállalat gyomai üzemegységének az irodájába, ahol a fiatalos kinézetű, de mégis deresedő hajú üzem-egységvezető, velem együtt jót nevetve az elvétett házszámon — ami a valóságban egykét kilométer különbséget jeA júliusban tett gazdasági intézkedések tovább szilárdítják az orosházi Vörös Csillag Tsz-t 400 pecsenyebárány karácsonyra 10 ezer pulyka, 5 ezer gyöngyös és ezer liba terven felül Az első fél év gazdálkodási eredményei a tervezett alatt sikerültek a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A gazdálkodás eredményeinek felmérése után a szövetkezet vezetősége nyomban munkához látott, hogy a termelő- szövetkezet pénzgazdálkodását egyensúlyba hozza. Intézkedtek többek között, hogy a télen bélgyulladásban elhullott 200—250 süldő miatt a gazdaság hízóbeadási terve ne szenvedjen hátrányt. A múlt hét szerdáján 50 sertést értékesítettek a tervezett 110 kiló helyett 130 kiló átlagsúllyal. Az év hátralevő részében nyilag is takarmánygonddal küzd, ennek ellenére a tehenenként tervezett 2230 literes átlagot év végéig elérik, így ebből a termékből nem lesz kiesés. Szeptemberben 400 pecsenyebárányt vásárolnak, s ezeket hízott ürüként értékesítik karácsonyra. A szövetkezet ezen vállalkozását terven felül valósítják meg. Ugyancsak terven felül 10 ezer pulykát, 5000 gyón* gyöst és ezer libát is nevelnek. A növénytermesztés hozamai a második fél évben a tervezetthez képest jó eredménnyel kecsegtetik a szövetkezetieket. Hiszen cukorrépából 32 holddal, napraforgóból hízóikat 130—140 kilós súlyban 30 holddal vetettek többet- mint értékesítik. A tehenészet pillanat- terveztek, így pénzbevételi kiesésre nem számolnak. A kedvező időjárás hatására a takarmánytermő terület növelésére 30 hold silókukoricát vetettek másodnövényként, ugyanakkor 30 hold eredetileg silónak vetett kukoricát sze- mesabrak-termésre hagytak meg. A közös gazdaság segédüzem- ágaiból is jelentős bevételnövekedést várnak. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdálkodási eredményét a júliusban tett intézkedések tovább szilárdítják. Amennyiben az őszi betakarítást a tagság a nyárihoz hasonló szorgalommal végzi, úgy az egy munkaegységre tervezett jövedelmet elérik, sőt egy-két forinttal még túl is teljesítik. lent, hiszen a nevelde kint van Bérén y felé, a határban — hely- lyél kínál, mondván, hogy ne vigyem el az álmukat. Így kezdődik a beszélgetés, melynek során kiderül, hogy nem egyszerűen csak egy keltetőtelepre tévedtem, hanem olyanra, amelyik úgy csendesecskén, minden külsőség nélkül üli létezésének és munkálkodásának tizedik esztendejét — Honnan, hogyan, miként indultaik? — ez a kérdés és mindketten pillanatok alatt benne vagyunk a jónak ígérkező témában. Még 1954-ben történt... A jelenlegi épület egy részébe, mert akkor még annyi hely is elég volt az üzemeltetésre, hat darab tízezres keltetőgépet állítottak be. Ennyivel kezdték. Ma már 15 ilyen masinájuk van. Akkoriban alig néhányan voltak, ma már tizenkilencen. Egy igéig, sőt egészen a múlt esztendeig önálló tanácsi vállalatként működtek de a gazdaságos vezetés, irányítás ezen a munkaterületen is érvényre jutott. Idén, január elseje óta a Békés megyei Baromfikeltető Vállalat gyomai üzemegységeként szerepelnek. Hirtelen fordítunk a tárgyon, arra vár a ceruza választ, hogy honnan a „nyersanyag”, a termeléshez szükséges temérdek tojás? Hiszen a 16 keltetőgép „fogyaszt” telihetetlleniül. A beszerzés túlnyomó többségében a termelőszövetkezetekből, kisebb részben az államj gazdaságokból történik. Idénre majdnem 800 ezer tyúktojás és 210 ezer pulykaito- jás keltetését vállalták. A napos- állatok egy részét a békéscsabai, másik részét az orosházi Barne- vál veszi át. Űk végzik a csibéket igénylő termelőszövetkezetek felé az értékesítést vagy ahogy szakmán belül mondják, a ,,terítést”. Ide, a telepre 14 tsz szállít rendszeresen tojást. Kilencven százalékuk jól, pontosan teljesíti vállalt kötelezettségét. A beérMár reggel, a gyülekezésnél feltűnt nekem az öreg Orvos Mihály nyugdíjazott tsz-tag. Egyes-egyedül ő hozott magával elemózsiás kiskoffert. Némelyek nyúzott aktatáskákat lóbáztak idejövet, mások még azt se. „Majd eszünk Nagykőrösön!” — feltehetően ezzel szerelték le otthon az ennivalót erőltető asz- szomyt... Miután minden 19-es veterán megérkezett, Kendra János városi népfront-titkár illendően üdvözletét mondott, majd elsorolta az emlékidéző látogatás várható programját. Derűs zsi- bongás jelezte, hogy nem tartja senki kevésnek, aztán buszra kászálódtunk mindannyian. Az öreg Orvos Mihály a leghátsó ülésen rakott fészket magának, a jobb sarokban ott is. Négyrét hajtotta gumizott, kiszolgált esőkabátját, arra ült, lába mellé helyezte a kiskoffert, aztán csendesen szemlélődni kezdett. Ott ültem én is a hátsó sorban, nem éppen mellette, de ha jobbra néztem, mindig láthattam pirosba ma arcát, tollfe- hér üstökét. Amikor helyrenyugodott, olyannak véltem, mint egy iskolás nebulót, aki nehezen lát ki a pádból, mert kicsire nőtt, s nyújtogatni kell ugyancsak a nyakát. Mihály bácsi is inkább oldalvást látott, mint előre. Azt hiszem, ez zsenérozta egy kicsit, de a világ minden kincséért nem szólt miatta. Néha cigarettára gyújtott, markába fordította füstölgő végét, s kisujjal pöckölte le a hamuját. A szívásoknál egészen behorpadt az arca, mélyeket szívott. Ügy nézett mindig, mintha duzzogna valamiért, netán dohogna, később rájöttem? hogy ez állandó' arcki- . fejezés nála. Pupilláit úgy húzta össze, ahogy a rövidlátók szokták .; . , Kondorosig meg se szólalt. Közös ülés-szomszédunk, a városi pártbizottság fiatal munkatársa később olykor beszédbe próbált elegyedni vele, de Mihály bácsi nem nagy szókinccsel válaszol- gatott. Fülembe is súgta a szomszéd: — Azt mondogatja az/ öreg, hogy micsoda földek, micsoda táblák vannak erre is. De mást aztán nemigen... Én is megmosolyogtam egy kicsit, aztán nem esett róla több szó Nagykőrösig. A vendéglátók meghatottan fogadták ősz harcostársaikat, bemutatták üde-virágos kisvárosukat, nagyerdőjüket, hatalmas konzervgyárukat, finom borjúpörköltet, barackot, helybeli Ezerjót készíttettek, kerítettek ebédre, várakozáson felül kitettek magukért. A városi vizit ideje alatt nem nagyon tarthattam szemmel az öreg Orvost, ám amikor beszálltunk hazafelé, egymás mellé kerültünk. No, — gondoltam el tenyeret dörzsölve — most aztán hazáig, alaposan kivallathatom Mihály bácsit, oly módon kíváncsiskodva, hogy mi tetszett, minek örült a legjobban, nem fáradt-e nagyon el, meg hasonlók. Kecskemétig nem szóltam egy szót sem, csak a város határában szállt meg a bátorság. Cigarettával kínáltam. Ekkor nézett meg tüzetesebben. Elfogadta, aztán füstöltünk. — Szép a határ — kezdtem óvatosan a legpraktikusabb, legártatlanabb témával. Rábólintott. — Bizony az. Csak dűlt a gabona. Itt is vót vihar biztosan. Hallgattunk egy kicsit. Gondoltam, itt a lélektani pillanat, nem szalaszthatom el. — Mi tetszett Mihály bácsinak a legjobban Kőrösön? Megmoccant, fészkelődött rövid ideig ültében. Lepöckölte a cigaretta hamuját. — Hát, engem a dunsztolás érdekelt a legjobban abban a nagy gyárban — mondta tagoltan. — Arra nagyon kíváncsi vótam ... Nofene! Valahogy nem ezt vártam. Sebaj, kíváncsiskodni kell tovább, mert különben megreked a társalgásunk — morfondíroztam magamban. —És a Cifra-kert, meg a gimnázium, meg... szóval a város? — mentettem a helyzetet egy cseppet sután. Rám nézett ritkás szemöldöke alól, enyhén szúrósan. — Háát, nem mondom szép, szép... de nem nagyon érdekelt. Megütközve néztem vissza. — Hát akkor mi érdekelte? — méltatlankodtam hitetlen-kíván- csian. Érezhetően hosszú szünet következett. Arra számítottam, hogy valami olyasmivel hozakodik elő, amit nem soroltam fel az imént. Egy félfordulatot tett, még meg is emelkedett az ülésen, hogy jobban felmérjen egy óriási tengerimezőt. — No?... — próbáltam unszolni. Végre visszazökkent az összehajtogatott esőkabátra. — A határ érdekel engem. Ha ügye otthon, a csabai Lenin Tsz- ben megkérdik, hogy milyen a határ errefelé, hát tudjak válaszolni! — mondta ki sietősen, némi önérzettel a hangjában. Bizony isten nem tudtam megszólalni egy ideig. Biztosan nem is várta a kinyilatkozásom. A tekintete előre, oldalt rebbent megint. Aztán egyszer csak bizalmasan, váratlanul hozzám hajolt. Mintha valami titkot súgna. — A termés, az a lényeg fiam — mondta lassan, s nyomatékül felemelte mutatóujját. — Hogy mindenkinek legyen kenyere meg mellévalója. Az. Ez volt az utolsó szava hazafelé. Öcsöd után, amikor már alko- nyodni kezdett, csendesen feltette a szemüvegét... Pallag Róbert kezeft árut aztán az itteniek szépen berakják a gépbe és adott idő múlva kiszedik a kis csipogók ezreit és küldik tovább, gondolná a hozzá nem értő. Kiderül azonban, hogy ennek is, mint minden — látszatra egyszerű — szakmának, nagy múltú és nem is köny- nyű tudománya van. Hozzá nem értéssel itt pillanatok alatt képes bárki sok ezer forintos kárt okozni. Tehát nem lehet csak úgy az utcáról beállni munkába. A tiszta helyiségekben az elektromos üzemű gépek közt kék meg fehér köpenyben szargoskodók nemcsak külsőleg keltik egy korszerű, szinte kísérleti laboratóriumnak tetsző munkahely tudományos munkatársainak a benyomását, hanem valóban tudnak is? A tanulók rendszeres ipari szakképzésben vesznek részt. A felnőtt dolgozók közül jelenleg négyen járnak középfokú mező- gazdasági technikumba. Még a legegyszerűbb beosztásúnak is szakmunkásvizsgája van. Mindez ma már magáitól értetődő. A termelékenység fokozása, a selejtmentesség mind szorosabb megközelítése egyre több szakismeretet igényel. Erre törekednek itt, a gyomai keltetőnél tizenkilencen, de erre törekszik az egész vállalat a megyében, aminek tehát nem véletlen kö- vetkezméye az, hogy országosan is az elsők közt vannak és a vállalat minden üzemegysége azért küzd, hogy a Békés megyei baromfikeltető élüzem lehessen. Az első félévi eredmények biztatóak. A közös erőfeszítésből a gyomaiak derekasan kiveszik részüket. Míg a tervezett 80 százalékos keltetést célkitűzéssel szemben a vállalati átlageredmény nyolc- vannégyegész egyhized százalék, ami maga is kiváló, a gyomai üzemegység még ezen is túltett, mert nyolcvanötegész hattized százalékot ért el a fél év alatti keltetésben! TÍZ esztendeje működik immár a gyomai keltető, méghozzá évről évre szebb, jobb eredményt mutatva fel. Ügy tudom, afféle ihaj-esu hajós, hangos ünnepség nem jelezte a jubileumot. Ám így talán bensőségesebb és maradandóbb az ünnep; 19 embernek azzal a jóleső tudattal kelná-jár- ni, dolgozni és pihenni, hogy eredményeikért hálás a szakma, hálás a népgazdaság és előttük tiszta aiz út, újabb tíz esztendő becsületes megtételére! Huszár Rezső Könyvtárak! Intézmények! Vállalatok! Mindenféle könyvkötészeti munkát, dobozkészítést, papírvágást pontos, kifogástalan minőségben, kedvező határidőre vállal a Pécsi Vegyesipari Vállalat, Pécs, Irányi Dániel tér 9. 89979 Gyapjasán átadott juhbőrírt FELEMELT árat űzet, a régi ár háromszorosát a MÉH. 96869
