Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-06 / 183. szám
MM. augusztus 6, 5 Csütörtök Nekünk ez is kultúra... Jó „kapás“ volt A lakosság áldozatkészségéből és állami hozzájárulással megoldódik Békés vízellátása — Látja kérem azt a lajtos kocsit ott a közkútnál? — Látom. — Száz, meg több száz évnek előtte éppen úgy láthattak ilyet szüléink meg azok szülei is. S-.o- tnorú, ez hallja, ma, a vízvezeték korában. De már múlik a baj! Békésnek is lesz csapvize! Már itt tartunk. Megírhatná az újságban. — Szép és igaz, de én kul túr- ügy ben jöttem ide a művelődési házba, kedves bátyám. — Nekünk az is kultúra, ha bőséges és iható vizünk lesz, ha nem lajtozunk többé... Ez a beszélgetés nemrég történt Békésen, a járási művelődési ház kapujában, köztem és a könyvtár egy idős olvasója között. Ha úgy vesszük, ez a lajtügy is, kultúra valóban és az újság krónikásának szemében igen fontos, érdekese esemény egyben, gondoltam, és/ már irányítottam is léptemet a rí rafelé, ahol a helyzetről a legbiZi tosabb tájékoztatást remélhettem!, a községi tanácshoz. Az ottani bet szélgetésből kerekedett ide a békési vízve2etékhálózat építésének története. Békés húszezren felüli nagyközség, ahol lényegében két öreg közkút, a Búzapiac téri meg a Széchenyi téri látta el szűkösen és primitív módon a lakosságot! ivóvízzel. Rövidesen nyugdíjba kerülnek, ha minden jól megy... A lakosság régóta szerette volna, ha itt is vízvezetékes vízellátás lenne, mint másutt. Kisgyűlé- se> en, tanácstagi beszámolók alkalmával sűrűn hangzott el ilyen kívánság. Másfél évvel ezelőtt pedig már gyűlések százain foglalkoztak a község vezetői, a lakossággal együtt a problémával. Megszámlálhatatlanszor hangzott el a kérdés, hogy a község népe — kispénzű emberek mind — válialja-e 10 éven át az áldozatot, a havi 25 forintot családonként? Vállalták és megindulhatott a tervezés, a munka. Nem holmi törpevízműről ábrándoztak, ahhoz túl nagy a község. A tervek szerint Békést, sz építkezés befejezése után, összesen 74 kilométer hosszúságú csőNem köszön a gyerek — Szervusz, Döncikém — üdvözöltem barátságosan a fiúcskát, de öt ez cseppet sem zavarta. Megnézett ugyan, egyébként azonban nem vett rólam tudomást. vezeték hálózza be. Jelen ideig 33 kilométernyi már készen fekszik belőle a földben. A tervezett soksok utcai csap (kifolyó) közül 125-1 öt felállítottak. Tizennégyből már! iható víz folyik. A többinek aj mosatása, fertőtlenítése és egész-! ségügyi vizsgálata van soron. Az egész hálózat vízellátására őt nagy tápkutat fúrtak. Egyet belőlük már a hálózatra kapcsoltak, a másik kettőt most fogják, míg a fennmaradó kettőt, ahogy a csőhálózat kiépül, aszerint helyezik majd üzembe. Az építés menetét bizonyos mértékig anyaghiány gátolja, fékezi. Az építés üteme szerint szükséges csőmennyiség nem mindig áll idejében rendelkezésre. Helyi, megyei anyagellátó szervek nem ludasak ebben. Központi problémáról van szó. Ez a Békés község történetében nagy jelentőségű cselekedet, a vízvezeték megépítése bizony nem olcsó mulatság! ötszázezer forint híján huszonötmillióba kerül a közmű. Ebből az összegből úgynevezett jogi személyek (vállalatok, intézmények, üzemek, taná-l esi szervek) 3 300 000 forintot, ai megyei tanács 3 900 000 forintot,! az OVF (Országos Vízügyi Fői igazgatóság) ugyancsak 3 900 00Q forintot vállalt magára. A közt ségfejlesztési alapból a községi tat nács 5 000 000 fordított a célra, a lakosság pedig — az említett mót- don — 8 400 000 forinttal segíti ae építést. Ára, ha úgy vesszük, ez ae összeg a községi el jesztési alap ötmilliójával több, azaz 13 400 000 forint, mert hiszen ez is a lakosi- i ság közvetlen hozzájárulása községe fejlesztéséhez, jelen esetben a vízvezetékhálózat megteremtéséhez. Lám, lám, könyvtárlátogatásból mi lett? Riportféle Békés község új, nagy és szép létesítményéről. Igaza van annak az idős olvasónak, aki felhívta rá a figyelmem: kultúra ez is. Jó ivóvíz, bőséges tisztálkodási lehetőség, portala- nított utcák, gonddal locsolt közkertek, mindez az egészséget, szépséget, kulturáltságot szolgálja valóban. Távozóban visszapillantva Békésre, jóleső, sőt felemelő érzés látni a messzire csillogó 100 köbméteres hidiroglóbuszt, mint a kulturáltság utáni vágy és az érte való áldozatkészség békési szimbólumát. Ez a csillogó gömb is ideiglenes jelkép. Már tervasztalon a másik, a nagyobbik, az 500 köbméteres békési vasbeton víztorony! A gyulai horgászok versenyén igen szép pontypéldányok kerültek horogra. A megyei KISZ-bizottságon hallottuk... ... hogy augusztus 6-tól 12-ig B alatanbogláron rendezi meg az MTH a KlSZ-szervezetek kulitúr- feleiőseinek egyhetes tanfolyamát. A tanfolyam tematikáját a KISZ Központi Bizottsága és a Munkaügyi Minisztérium közösen állította össze. Megyénkből az MTH intézetek kultúrfelelősei vesznek részt a tanfolyamon, amelynek vezetőségében helyet kapott Ar- gay Bálint békéscsabai ipari- tamiuló-iskolai tanár is... ... hogy a módszertani füzeteknek ötféle fajtája készült él a napokban, amelyet a megyei KISZ végrehajtó bizottság mellett működő kulturális csoport állitott össze az ifjúsági klubok számára. A füzetek olyan gondossággal készülték él, hogy a keretes játékok, és a színes nevelő hatású szellemi vetélkedők minden rendezői utasítást tartalmaznak. Színrevitelük tehát nem okoz különösebb gonBosszantott a dolog, mert ha csak első eset lenne, azt hihettem volna, hogy mély gondolatok foglalkoztatják éppen, és azokhoz mérten mit számít egy ötvenegy- néhány esztendős bácsi előre köszönése. Anyukája azonban „megnyugtatott", hogy Döncike mindig ilyen, senkinek sem köszön, nem az! A mama naiv ártatlansággal kezdte magyarázni a „csodát”, fiacskája köszönési undorát: — Sem a férjem, sem én nem leljük az okát. Már gyakran kérdezgettük: — Döncike, miért nem köszönsz szépen a néniknek és a bácsiknak? Azt felelte: — csak. Igazodjék ki ebből az ember. Már arra is gondoltunk, hogy egyszer elfenekeljük miatta. Tiltón emeltem fel a kezem: — Döncikét nem szabad bántani! Másokat kellene jól kiporolni az ő illetlensége miatt. — Másokat? Kiket? — csodálkozott rám nagy kérdő szemekkel a mama. Talán még most is csodállioúk... —újHuszár Rezső dot a falusi kultúrfelélősöknek ..; Szeptemberben már taníthatnak a két csabai új általános iskolában A legizgalmasabb sportversenynél is izgalmasabb „verseny” foglalkoztat most Békéscsabán körülbelül 1200 általános iskolai tanulót, azok szüleit és a városi tanács művelődésügyi osztályát, de a megye oktatási szerveit is. Érthető, hiszen arról van szó, hogy az Építésügyi Minisztérium megyei építőipari vállalata által elfogadott határidőre, augusztus 10-re, illetve 20-ra elkészül-e a két új békéscsabai iskola? A nagy tanteremhiány enyhítésére ugyanis Erzsébethelyen kilencmillió forint költséggel egy tíztantermes, tomatermes, a Kazinczy utcai új lakótelep mellett pedig 5 millióból egy nyolc- tantermes iskolát emeltek. Mindkettő általános iskola. Érdeklődésünkre Drienyovszky János elvtárs, az építőipari vállalat igazgatója közölte; anyagmozgatás és munkaszervezés szempontjából mindent elkövettek, hogy vállalásuknak eleget tehessenek, mivel teljesen tisztában vannak az építkezés jelentőségével. Noha másutt is van tennivalójuk bőven, hiszen a megye minden számottevő építkezését ez a vállalat végzi, úgy igyekeznek, hogy a szeptemberi iskolanyitáskor a két új intézmény kapui is feltáruljanak az előtt az 1200 tanuló előtt, akik egy része most lépi át először az iskola küszöbét, más része — a többség — pedig eddig a lakóhelytől távol levő iskolákba volt kénytelen járni, fokozva azok zsúfoltságát. A „verseny” tehát ezek szerint eldőlt. Szeptemberben kezdődhet a tanítás a két új csabai általános iskolában. — hr — Egy ellenőrzés „kudarca” A mi társadalmunk féltő gonddal szereti fiataljait. Ügy, hogy megad nekik mindent, ami szerény lehetőségeinkből telik, vagy néha még annál is többet. Ügy, hogy simogatja jó szóval, vagy úgy —, hogy megálljt kiált arra, aki meggondolatlanul a szakadék felé rohan, mert nem tudja, hogy a sejtett csúcs helyett mélység leselkedik rá... Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indult el három ember az egyik nap délutánján, hogy egészen a késő éjszakába nyúló órákig bekukkantsanak a szórakozóhelyekre, vajon hány olyan fiatallal találkoznak, akiket életkoruk miatt nem a kocsmában, hanem a moziba, a tv képernyője előtt, vagy a kultúrházban óhajtanak látni. A csoport tagjai a járási KISZ-bizottság titkára, egy rendőrfőhadnagy s az újságíró. Nem is „mertek” arra gondolni, hogy nem találnak a szórakozóhelyeken 18 éven aluli— duhajkodókat. Képzeletükben nevek, életkorok és részletes jelentések röpködtek. Az újságíró eseménydús éjszakáról, színes riportról álmodott, s előre dörzsölte kezét. Aztán megkezdődött a „kudarc-sorozat”. Amikor az első három italboltból eredménytelenül távoztak, még bíztak. — Majd a „mozi után”!... Az újságíró blokkjába a szórakozóhelyek neve mellé, ezen az estén sokszor íródott le ez a szó: „semmi” ... Betértek a neonfényes, csillogó presszókba, ahol csendesen feketéztek a jólöltözött felnőttek — vagy a felnőtt fiatalok. Jártunk szurtos talponállókban, ahol állva, üvegből öntették kiszáradt torkukba a sört a szombat estére kinőtt borostájú, fakó kalapos tsz-parasztok — de 18 éven aluli, szeszes italt fogyasztó fiatallal eggyel sem találkoztak. Ezután érdekes, sőt inkább furcsa hangulatba került a három ember: a KISZ-titkár, a rendőrfőhadnagy, s az újságíró. Egymást kezdték vigasztalni: — Legközelebb biztosan nagyobb eredménnyel járunk — szólt az egyik. — Mintha megneszelték volna — törte meg a csendet jóval később a másik. — Ebben a járásban parasztifjúsági brigádok alakultak, és este 6-tól éjfélig, néha még azután is segítenek a cséplési meg a magtisztitási munkák végzésében — mondta hirtelen, szinte meghökkent hangon a KISZ- tltkár, mintha most ocsúdna fel valamiből... A másik kettő elnyílt szemmel nézett rá: — Lehetséges volna, hogy rossz helyen ellenőriztünk?! Temyák Ferenc Sorsok egy Egy édesanya és lánya ül a gyámügyi főelőadó szobájában. Az édesanya beszél, lánya néha- néha alig érthetően mond valamit, inkább lesüti szemét. — Az apasági pert elvesztették, mert a vérvizsgálat megállapította, hogy az önök által megnevezett személynek nincs köze a házasságon kívül született gyermek, hez. Kérik-e a „képzeletbeli” apa kinevezését, kinek nevét viseli majd a gyermek? ... — Nem. — Akkor csak a csecsemő harmadik életévének betöltése után nevezünk ki „hivatalból” apát. Dr. Román Zsuzsa, az orosházi városi tanács gyámügyi főelőadója legépeli a végzést, majd átadja a leány-anyának, aki aláírja... — Szerencsére kevés ilyen eset van — mondja a város vailameny. nyi kiskorú gyermekének „gyámja”, miután az idézettek eltávoztak. — Az első fél évben 325 ügyet tárgyaltam. — Néhány példát, ha lehetne... — B. M.-nének házasságon kívül két gyermeke született. Férjhez ment olyan emberhez, akinek egyik kiskorúhoz sincs köze. A ne. velőapa csak az egyik gyermeket szereti, pontosan azt, amelyik után fizetnek tartásdíjat... B. M.-né kérte, hogy a másik gyermekét vegyék állami gondozásba, pedig nem állt fenn sem anyagi, sem erkölcsi veszély. Az anya azért kérte ezt, mert férjét nem akarta „elveszíteni”. A gyermek a napokban került Gyulára, ahol szeretettel veszik körül, nem úgy, mint otthon, ahol első a kényelem! — Sok gondot okoznak a csavargó gyermekek — folytatja a főelőadó, nő. Ott válnak ilyenné, ahol a családi élettel van baj. Sok helyütt a szülők részegesek és a gyerek ezt látja ... Hogy mivel foglalkozunk még? Szinte naponta fordulnak hozzánk örökbefogadási ké_ relemmel, láthatási engedély, kis. korú vagyonvédelmének és jogellátásának ügyében. Zsoldi Sándoménak, az orosházi járási tanács szociális előadójának asztalán valóságos aktahalmaz fekszik. — A mai „termés” — mondja. A legfelsőt kinyitja, amit együtt olvasunk. „R. Gy. gerendási lakos harmincöt éves ember. Iszákos, családjával nem törődik, feleségét azzal fenyegette, hogy kiirtja a családot. Az asszony kérte, hogy urát vigyék elvonókúrára.” — A napokban voltam R. Gy.- nél. Megígérte, hogy mérsékli az ivást és dolgozik becsületesen, mert a családnak kell a kenyér... Még aznap délután részegen állt a kocsmaajtóban... A következő bejelentés így hangzik: „P. J. csanádapácai lakos az Üj Barázda Tsz tagja. Lakása nincs, ruhája hiányos. A szövetkezet megalakulása előtt G. S.-nél dolgozott és ott is lakott mostanáig. Az idős ember kérte egykori munkaadóját, hogy vegyen ruhát neki, aki erre kiutasította a lakásból. P. J. szalmakazalban vagy a szabad ég alatt alszik.” — Az öreg bácsi sorsa megoldódik. A tsz vezetősége vesz ruhát, s a helyi fmsz konyháján fog étkezni és a szociális otthonba nem kerül. Ügyét most intézzük. Ezenkívül — folytatja az előadónő, a hozzánk érkező panaszok — szociális segély kiutalása, idős emberek gondozása — arról tanúskodik, hogy a gyermekek, sajnos, sok esetben nem törődnek idős szüleikkel... A gyámügyi, valamint a szociális előadó munkájáról mind a közéletben, mind az újságban ritkán esik szó, pedig kettőjük tevékenysége fontos: a nem irigylésre méltó gyermekek és felnőttek életét irányítják, védik. Dékány Sándor
