Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
KOR ŐS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Pusztai szakadok a Dél-Alföldön ' — Recenzió Szabó Ferenc dr. könyvéhez — Régen melengetett gondolatokat ötvözött terjedelmes tanulmánnyá Szabó Ferenc dr., az Orosházáról elszármazott szegedi levéltáros. A dél-alföldi betyárvilág című 172 oldalas mű szerzőjének témája a történet- és néprajztudomány határterületén áll, s túl a társadalom- történeti hozadékán, alkalmas arra, hogy a szomszédos kelet-európai népek múltját is idézze, hiszen a román Pintya és Korbea, a szlovák Jánosik, a szerb Novak ugyanazokért a célokért küzdöttek, mint a dél-alföldi puszták Rózsa Sándora, Babáj Gyurkája: a társadalmi nyomor és az idegen za, Békés stb. vidékén — csakúgy, mint sorstársaikat másutt az országban — s nem a született hajlam, amint azt az uralkodó osztály állította. De szerzőnk nem áll meg itt az általánosnál, ugyanis a való élet egyedi történeteket is produkált. Nemcsak az eladósodás, és elviselhetetlenül komisz bánásmód miatt, de a szerelmi bánattól és a hazától messze idegenbe kényszerítő katonaiogdopás elől is erdőségbe, szeszélyesen kószáló vizek nádrengetegébe jutott a legény. Meggyőző dokumentációt találunk az első fejezetben arra vonatkozóan, hogy az uralomból eredő elnyomás osztalyharc és a függetlenfelszámolásáért, bár a célok ségi vágy jegyében búvópa- hangsúlya, illetve sorrendje lakként kísérte a betyarvi- tekin tétében nem tehető kö- lúg a XVIII—XIX; század zéjük egyenlőségjel. főbb eseményeit: a feUkeléSzabó Ferenc dr. olvas- sek és a szabadságharc ide- mányosan szerkesztett feje- i«n a szertelappangók • zetei mozaikképet festenek nyomban csatlakoztak a felkelt tömeghez, amelynek eladdig is érzelmeit képviselték, majd a bukás után ismét szétszéledtek. Elevenítő erejű, szemléletes leírást ad A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése című fejezet. A korszerű történetírás igényei szerint kél életre szemünk Csanád és Csongrád megyék társadalomtörténetének a Rákóczi-szabadság- harcot követő szakaszáról. A betyárvilág gazdasági, társadalmi bázisait boncolgatva kimutatja, hogy a feudális társadalomra oly jellemző jobbágykizsákmányolás kergette elsősorban a parasztokat a pusztázó ellenállásba seleti kultúrájával. Megóv ez a részletes rajz az uralkodó osztály hazug és a nép naív romantikájának elfogadásától. Itt határolja el a szerző a néphagyományra támaszkodva a betyár és a zsivány fogalmát. A betyárvilág végnapjait a XIX. század második felében az országosan nagy hírű Szeged-vidéki vezérnek, Rózsa Sándornak tragikomikus pandúrkézre vkerülé- se szimbolizálja. (1857. május 9-én asszonyok ütötték le baltával, így került bilincs bokájára a tömlőében.) Kinőtte a harci formát a kor, a gondolat, amelyet megjelenítettek, új alakot öltött a XIX. századvég társadalmi, politikai viszonyai között A téma os ztál yh arcos tartalmát Móricz Zsigmond rajzolta meg először tudatos állásfoglalással a történeti irodalomban. A felszabadulás után történtek lépések a kérdés marxista elemzésére, de a mai napig nem alakult ki differenciált állásfoglalás történetírásunkban a betyárvilágról. E tanulmány jelentős szolgálatot tesz a kiérettebb állásfoglalás ügyében. A kutató műhelyének legfőbb kelléktárai az elkészült mű jegyzeteiből ismerhető fel. A céhbeli számára szinte ez a legizgalmasabb olLife g Hajdik Antal: Csendélet. előtt a hús—vér-ember szo- Vásárhély, Szarvas, Oroshá- kásáival, észjárásával ésvi- vasmáriy szabó Ferenc dr. elsősorban a gyulai, a szegedi és a szentesi levéltár anyagára támaszkodott. Bőven merített a szintén nagyon munkaigényes egykorú és napi sajtóból, emellett hatalmas irodalmat tanulmányozott át. Képanyaga közül a Babáj Gyurka vérétől áztatott csorvási csárda és Rózsa Sándor szimpatikusán markáns tekintete ragadja meg az olvasót; A tanulmány a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 54. kiadványa. Dankó Imre dr. igazgató, a tudományos kutatás fáradhatatlan patró- nusa e mű kiadásával méltó búcsúemléket hagyott Békés megyében. Virágh Ferenc dr. Hajnal Gábor: Gerinc nélkül Jó fiú vagy, csupa lágy mosoly és mutatós egyetértés, bárkivel ülsz, mindig lelkesedén helyeselsz. Ámde, ha főnökeid szólnak, belerúgsz a barátba s könnyen elfeleded tegnapi társaidat. Élni gerinc nélkül, te puhány, mit is ér? Ha a zsíros hangod hallom, már viszket a jobb tenyerem. Vasvári István: A kenyér A hamvas nyár már lassan elragyog; jönnek lompos őszi viharok; fellegeken fenik már foguk. Szélben áll a szikár csordakút. Mi rejtezett, az ősz-tél rög alatt, mint a forrás, mint a gondolat: búzamag, mely titkos éven át álmodta meg kalászos hadát... Azt a fénylő, hajló sereget, amely túlél fagy-fergeteget, félő-dacban, fázva készülő, gyenge száron oly sokat tűrő... Milyen jel vagy hajlongó kalász — annyi társsal rendületlen állsz, ki megbújtál e nehéz föld telén, hogy testünk, vérünk része légy: kenyér! Lasica - Satinsky: Furcsa história A z egyenes, amelyről szó " lesz, a Föld falitérképén született (mérték: 1:100 000 M ponton Párizs). Az egyenes édesanyja D egyenes volt. Szlovák nő, aki Párizson keresztül csak átment. Csak úgy, sebtében. De ez a rövid ott-tartózko- dás épp elegendő volt ahhoz, hogy másállapotba kerüljön az ottani születésű bizonyos R által. Ez a férfi, akit tipikus francia temperamentum jellemzett, az egyenes egy szakasza volt Szegénykéből több nem tellett, mert két pont ‘határolta, az X és az Y. Mostohatestvérei voltak, és nagyon ügyeltek rá. Tehát a D egyenes nem sokáig tartózkodott Párizsban, hanem folytatta útját Európán át, míg meg nem állt a K pontban, az L pont alatt. És onnan aztán se ide, se oda. Hova is ment volna, már megszerezte a maga tapasztalatát. Ott született meg a kis egyenes, édes kisfiú is, aki az apja nevét kapta. A kis r nőtt, növekedett, mintha öntözték volna, és csakhamar ő lett a nagy R. Ekkor édesanyja, a D, azt Kilátás a Gellérthegyről. (Szlovák György rajza.) mondta: — Fiam, egyenes vagy, s úgy is viselkedj! Már elég nagy vagy, nem élhetsz itt, a K pontban halálodig, menj, szerezz tapasztalatot a világban. Tudod a kötelességedet: mindig egyenesen, semmi kitérés. A D mama elbúcsúzott a fiától, R-től, és az elindult a C úton. Űtközben egyszer, valahol az N pont (Buenos Aires) táján, észrevette az E egyenest. Mindjárt megtetszett néki a kedves kislány, és elhatározta, hogy beleszeret. A kislány karcsú volt, inkább hosz- szabb, mint rövidébb, az atyja trapéz volt, de egyébként nagyon illedelmes ember. Aztán R valahol a Csendes-óceán táján találkozott az E egyenessel és megszólította: — R vagyok — mutatkozott be, és közelebb ment hozzá. — örvendefc. Én E vagyok, de Eleonórának szólíthat — mondta a kislány és elpirult. Hogy meg ne szakadjon a beszélgetés, a közös ismerősökről kezdtek társalogni. — Nem tudja, mit csinál a négyzet az átfogó alatt? Régen nem láttam — kérdezte mosolyogva R. — Mit csinálna — csodálkozott el E — ipég mindig egyenlő a két befogó négyzetének az összegével. — Hogy van ideje hozzá — mondta R — én már rég szétpukkantam volna! Sok mindenről beszélgettek, és fokozatosan közeledtek egymáshoz. Amikor már egészen közel voltak, meg-, zavarta őket egy kellemetlen hang. — Folytdfesák útjukat! Sokáig állnak itt! — Ki az? — kérdezte R, és kezdte felgyűrni az ujját. — Q pont vagyok, amelyben átszelik egymást — mondta a hang. — Folytassák az útjukat, nincs időm hosszú beszédre! Ezután Q előhúzta ira- *• tait, és igazolta magát. Nem volt mit tenni, R és E kénytelen volt elválni, de megállapodtak, hogy ott találkoznak, ahol senki sem látja őket. És valóban, minden adódó alkalomkor átszelték egymást, és nagyon jól érezték magukat, de a legédesebb pillanatban mindig megzavarta őket a Q pont, és felszólította őket, hogy folytassák az utat; Kénytelenek voltak tehát gyorsan elbúcsúzni, hogy újból találkozhassanak egy másik helyen. Csakhogy amikor átszelték egymást, mindig a Q pontban találkoztak, aki állandóan sürgette őket, és így megzavarta kölcsönös viszonyukat; Átszelték egymást a Fekete, tenger partján, ott volt a Q. Átszelték egymást az Alpokban, Q a közeli erdőben leselkedett. Átszelték egymást a Spitzbergákban, a Q felbukkant a jégtábla alól. Q fáradhatatlan és le- törhetetlen volt Végül R ezt így már nem bírta tovább, és azt ajánlotta kedvesének, hogy legyenek párhuzamosak. — A végtelenben találkozunk. Az nagyon messze van, ott senki sem fog zavarni. E beleegyezett, elintézték a formaságokat és elindultak a nagy útra. Hajtotta őket a vágy, és így viszonylag gyorsan haladtak. Ügy három hót múlva R a messzibe nézett és felkiáltott: — Végre a végtelen! Mindkettő még jobban szed. te a lábát, hogy minél előbb eljussanak a megálmodott helyre, ahol a béke uralkodott, és ahol a végtelenségig zavartalanul szelhetik át egymást, f“ sakhamar elérték a célt, és vággyal szelték át egymást a Q pontban. Már türelmetlenül várta őket. Fordította: Krupa András
