Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
ltM. augusztus it%. 5 Vasárnap r/)őrtré eqtj fiatal ájitéré/ A Vandháti úti vasas gyárnak az átszervezés óta hosszú neve van. Mi sem írjuk le, csak úgy, ahogy közismerten nevezik: csabai forgácsoló. Az év elején itt is különböző felajánlásokat tettek az ifjú kommunisták, a KISZ tagjai a decemberi kongresszus tiszteletére. Vállalásaik között szerepelt, hogy teljesítik az éves tervet, jelentősen csökkentik a se- lejtet, s betartják a munkafegyelmet. A fiatal műszakiak közül pedig néhányan elhatározták: ha törik, ha szakad, újítani fognak. Ezek közé tartozott Varsányi Zoltán metalografus is. — Mióta dolgozik a vállalatnál? — Hat éve. — Mi a metalografus feladata? — Az edzőműhelyben a termelés irányítása, a technológiai eljárások és az anyag minőségének meghatározása, valamint kísérletezés a laboratóriumban. Még annyit: a metalografus szó hőkezelő-anyagvizgálót jelent. — Fizetése? — Kétezer-háromszáz forint. — Elégedett? — Azt hiszem, igen. A munkámhoz a főmérnök elvtárstól minden segítséget megkapok. E néhány szokásos interjúkérdést követően Varsányi elvtárs újításairól beszélt, melyek után mondhatjuk róla: fiatal újító. Egyrészt az éveinek száma is ezt igazolja, másrészt pedig a legutóbbi újítását említette. — Ez év áprilisában egy technikai fogással csökkentettük a nagyméretű tárcsamarók — ez egy megmunkáló szerszám, amely exportra kerül — edzésének átfutási idejét úgy, hogy növeltük a kemencébe beleférő munkadarabok számát. Az előkalkuláció szerint évente az új módszerrel 40—50 ezer forintot takarítunk meg. A vállalat elfogadta az újítást, kétezer forintot kaptam érte. Az elmúlt évben is volt egy újítása Varsányi elvtársnak. A rugólapokat addig kézzel egyengették, javaslata nyomán ezt a munkát ezután hővel végezték, így elérték, hogy az anyagban csökkent a feszültség, tehát jobb lett a minőség. zett, ő volt a „tanár úr”, a tanfolyam vezetője. — Tudja, nagyon jó itt dolgozni. A fiatalok barátként, az idősebbek pedig úgy kezelnek, mintha fiúk lennék. Nem hiszi, milyen jó érzés, ha. a korosabb Békésen, a járási művelődési ház emeleti kistermében 1964. augusztus 20-án nyílt meg a békési születésű idős és ifjú Rácz József festőművészek grafikai kiállítása. A szépen berendezett tárlaton dr. Durkó Antal nyugalmazott gimgeneráció tagjai közül valaki személyes problémával fordul hozzám. £ Amit ezután mond, már csak slágvortokban említi, mert hívja a kötelesség: jelenleg a DMO—5- ös elnevezésű német acéllal kísérletezik, hogy itt melyik a leggazdaságosabb edzési eljárás. A mostani munkakörével hatvankettő végén bízták meg, ekkor a vállalat 25 millió forint értéket termelt, s az „edzőben” tízezer forint volt a selejt értéke, most pedig 40 milliónál kétezer forintot nem tesz ki. Talán az ő érdeme is ez... Amikor elválunk, a metalografus műszereivel a német acél tulajdonságait vizsgálja. Az edző- és lágyító kemencékben vörösen izzik a vas, a turbómotorok zúgásától és tizennégy szakember beszélgetésétől hangos az üzem, melynek „főnöke” egy ifjúkommunista újító. Dékány Sándor náziumi tanár mondott megnyitó beszédet. A kiállítás 7-én zárja kapuit; eddig már igen sokan tekintették meg és nyilatkoztak elismeréssel a kiállító festőművészek alkotásairól. Grafikai kiállítás Békésen Hikes György: LEFU • (Szatirikus Az edzőüzem vezetőjének nemcsak a műhely, hanem a laboratórium is a munkahelye. Az ajtóval szemben egy tabló függ a falon: néhány Idősebb férfi és a fiatal metalografus látható rajta. Az üzem dolgozóinak részvételével szakmunkásképzőt szerveA Békés megyei Vegyesipari Vállalat kőműves szakmunkásokat, bádogos szakmunkásokat és vízvezetékszerelőket vesz fél. Jelentkezni: Békéscsa- ' ba, Tanácsköztársaság útja 50. 441 A MŰM. 611. sz. intézet tanévnyitó ünnepélyét szeptember 1-én délután 3 órakor tartja. 9800 — — Nagyobb felfedezés, mint a penicillin? — Véleményem szerint nagyobb... — Sokkal. — Akkor... akkor lehet, hogy Nóbei-díjat is fogsz kapni? — faggatta mohó szemmel Hédiké, és izgalmában kidugta a nyelvét. — Könnyen meglehet... De addig még sokat kell dolgoznom... — Mondd, mennyi pénzt jelent egy Nobel-díj? — Nem tudom... Sokat... Rengeteget... — Dollárban, ugye? — Azt hiszem... A lány megnyalta a szája szélét. — Hol is hagytam abba? Ja, igen, ott, hogy sót szárunk az eneloidba... A só hatására... Hédiké már nem figyelt a főnökére. Gondolatai másutt jártak: Stockholmban. A svéd király éppen átnyújtotta férjének a Nobel-díjat és ő ott állott a kisregény) vegyész mellett. Gyönyörű, Párizsból rendelt ruhában, körülötte fotóriporterek, filmesek, televíziósok... — Figyelsz rám? — kérdezte Zimányi. — Persze, hogy figyelek — felelte a lány és arra gondolt: sürgősen beszélnem kell vele a válásról. Amíg nem késő. — Na.- gyom szeretlek, cdcu — lehelte a férfi fülébe —, de most ne be. szélj annyit, inkább csókolj meg! * * * S akkor elkezdődött a küzdelem az eneloiddal. Zimányi úgy dolgozott, mint egy megszállott. Egyik kísérlet követte a másikat. Az órák, napok összefolytak: mindegy volt, hogy nappal van-e vagy éjszaka. A százötvenhatodik kísérlet végül is sikerült. Sikerült előállítani a sűrített eneloidgázt. amely már nemcsak egy-két óráig hat, hanem napokig — ha a számítások helyesnek bizonyulnak. Én és a gengszter Az angol filmvígjátékok egyik legjobbját mutatja be augusztus 30-án a medgyesegyjiázf Vörös Csillag filmszínház. A tv műsora AUGUSZTUS 30. Békési Bástya: Halhatatlan me'ó- diák. Békéscsabai Brigád: Matador. Békéscsabai Szabadság: Trubadúr. Békéscsabai Terv: Bakfis. Gvomai Szabadság: Nyáron egyszerű. Gyulai Erkel: .Dollárpapa. Gyulai .Petőfi: A szerelem kora. Mezőkovácsházi Vörös Október: Majdnem baleset: Orosházi Béke: Sándor Mátyás. Orosházi Partizán: Sándor Mátyás. Sarkadi Petőfi: Országúti kaland. Szarvasi Táncsics: Moszkvai séta. Szeghalmi Ady: Vigyázat, feltaláló! AUGUSZTUS 31. Békési Bástya: Halhatatlan melódiák. Békéscsabai Brigád: Matador. Békéscsabai Szabadság: Trubadúr. Békéscsabai Terv: Baíkfis. Gyomai Szabadság: Amikor jön a macska. Gyulai Erkel: Jelena-öbö-1. Gyulai Petőfi: Kozara. Mezőkovácsházi Vörös Október: Majdnem baleset. Orosházi Béke: Sándor Mátyás. Orosházi Partizán: A szerelem kora. Sarkadi Petőfi: A lerombolt híd. Szarvasi Táncsics: Moszkvai séta. Szeghalmi Ady: Országúti kaland. AUGUSZTUS 30-AN, VASÁRNAP 9.55 Ünnepi koncert az óvodában. Az Intervixió műsora Moszkvából. 11.00 Hétmérföldes kamera. Üttörőhír- adó. 11.20 A Galapagos szigeteken. Ismeretterjesztő filmsorozat. IV. rész. 11.5® Cipőcskék az aszfalton. Magyarul beszélő jugoszláv kisfilm. 14.55 Ifjúsági lovas Európp-bajnokság. Közvetítés a mezőgazdasági kiállításról. 16.26 FTC—Vasas. Bajnoki labdarúgó-mérkőzés. Közvetítés a Népstadionból. Riporter Vitray Tamás. 18.20 A Magyar Hirdető műsora. 18.30 Hurrikán. Dokumentumfilm a Carla hurrikánról. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv- hiradó. 19.50 Dél keresztje afatt. Tizennyolcezer kilométer. Boldizsár Iván útijegyzete, 20.05 Marina. Magyarul beszélő nyugatnémet film. <14 éven felülieknek!) 21.30 Az Operaház új balettmestere. Olga Lepesinszkaja. 21.45 Tv-híradó. 2. kiadás. 22.05 Tele- . sport. (MTI) Nevet is adott a gáznak: Lefu- 156. Lefu a lelkiismeretfurda- lás rövidítése, a 156 pedig a kísérletek számát jelenti. Két kis palack feküdt az asztalon. Körülbelül akkorák voltak, mint az autoszifon-patro- nok és a külsejük is hasonlított ahhoz. A vegyész — aki több mint tíz kilót fogyott néhány nap alatt, mert táplálékot alig vett magához — nevetve, gyönyörködve simogatta őket. Az első palackot egy épülő házban, a Ló utca 112. szám alatt nyitotta ki. * * * Másnap reggel a következő cikk jelent meg a Hírharsonában, Zamárdi Gyula, a neves hírlapíró tollából: Brandschultz szaki és a többiek. A Ló utcai építkezésen találkoztam Brandschultz Gusztávval. ö az építésvezető. Azt hiszem, nem fog megharagudni rám, ha elmondom; amikor beszélgettünk, könnyék ragyogtak a szemében. Könnyek. Férfi- könnyek. Kis gyöngyöcskék a naptól cserzett, markáns férfiarcon. — Mi baj van, Brandschultz szaki? — kérdeztem aggódva. — Holnap kellene átadni az épületet, de nem vagyunk készen — suttogta elgyötörtén. — Ismét határidő-meghosszabbítást kell kémünk... . — Még mindig nem tudom, mi a baj? — Hát nem érti? — jajdult fel. — Nem tudjuk betartani a határidőket... Mit fogunk mondani a központnak? Hogyan nézzek azoknak az embereknek a szemébe, akik alig várják, hogy beköltözhessenek ide? — Az építésvezető szégyellősen elfordult és kifújta az orrát. Sajnáltam őt. A szívem megtelt szánakozással, és arra gondoltam, de kár, hogy nincsenek itt a humoristák, a karikatúris- ták, akik olyan szívesen élce- lődnek, ha ez vagy az a ház nem készül el határidőre. Brandschultz visszafordult és szipogva így folytatta: — Naponta idejönnek szegénykék és nézik, hogy hol tartunk... Szegénykék... Nem, ezt nem lehet kibírni... Ha rájuk gondolok, majd megszakad a szivem... Ecce homo — gondoltam magamban. — Íme, az ember! Ilyenek építik a mi jövőnket. Ilyenek, mint Brandschultz Gusztáv. (Folytatjuk) 0
