Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-29 / 202. szám
l*6í. augusztus 29. 4 Szombat Két ember szól Hosszú az az egyenes út, vagy ha úgy tetszik utca, amely a kétegyházi vasútállomástól a község központjába vézet. Jobb oldalán szívet fancsaiító pocsolyás, sáros kacsaúsztató hangolja le az embert. A zavaros, sekély, fölkavart víz tetején kacsák, libák; kacsa- és libastollak úszkálnak. Az árnyékban a pádon egykedvű öregek üldögélnek. Az embert meglegyintí. valami régi leveKétegyházáról gő, amely kissé a nyugalmat is, de talán a ráérőssé get is árasztja. Jó pár száz méter után naptól fakult ajtószámyak, fölötte elmosódott felírás: Posta. Arra gondolok hirtelen, érdemes bepillantani, mert sok ember fordul meg itt. A posta alkalmazottainak véleményéből meg a látot- taikból kialakul valamelyes kép a községről, annak igényeiről. Fürdő kellene... l/estyán Mihályné középkorú, fiatalos, fekete asszony. Ö a vezetője a kétegyházi posta OTP begyűjtő és kifizető pénztárának. Természetesen a munkájáról szói először, majd a családjára tereli a beszéd fonalát. Elmondja, hogy van egy 19 éves gyógyszerész-tanuló lánya, akinek most lesz az esküvője. Arról is beszél, hogy rövidesen az ország másik részére látogat, Dunántúlra. Örülök, hogy vele találkoztam, mert évtizedek óta a község lakója. Ismeri a község minden ügyes-bajos dolgát. A járdán grasszáló burgonyabogarakról azonban nem szól, én meg nem említem... — Fürdő kellene Kétegyházá- nak, de még .hozzá sürgősen. Képzelje el, micsoda problémát okoz, hogy a zöidkeresztbe vagyunk kénytelenek járni fürödni... — ön szerint tehát ez a legfontosabb feladata pillanatnyilag a községnek? — Nincs és nem lehet ennél fon. fosabb feladat! Elmondja még, hogy a betétállomány a tavalyinak csaiknem a duplájára növekedett — már amit ők gyűjtöttek be, mert a gyulai OTP-hez tartoznak. De újra meg újra a fürdőhöz lyukad ki... * — Pillanat... Előbb a betegek... — válaszol a bemutatkozásra Cservein Károly, g, gyógyszertárvezető, Jóf. megtermett, magas, ívelt orrú,' hullámos hajú ember. Sebtében hülyéi kínál', s továbbra is a receptet szorongatókkal törődik. Nagyon sovány, barna kezű néni következik. — Nénikém, kedves, erre kell egy órát várni, mert ezt itt kéágy, különben ürességtől kongó szobahelyiség. Kicsit csodálkozó- an nézelk ré, de rögtön meg is adja a néma kérdésre hangosan a választ: — Mindössze három hete vagyok itt, az ország más területén dolgoztam, s most kicsit haza is jöttem, tudniillik Gyomén, a Körös mellett születtem 1936 januárjában — mondja el hirtelen anyakönyvi kivonatát — Szoktam is tréfálódzni, hogy én eredményesen tudok harcolni a babona — Egyszerű: engem nem hozha. tott a gólya, januárban születtem... Januárban pedig még nincsen gólya. — Nem hiányzik a város? — Falusi vagyok, itt szeretek dolgozni, szórakozni pedig városban. — Az előbb olyan emberrel beszélgettem, aki régóta Kétegyhá- zán lakik, ö elmondta, mit tart a legfontosabbnak, mire van legégetőbben szüksége a község lakosságának. Kíváncsi vagyok az ön véleményére is... Egészségházal... — Jó ismerősömmel, az állatorvossal érdekes, régi vonásokat figyeltünk meg az emberek magatartásán. Például: amikor a baromfiakat — 80 fillérért darabját — védőoltással látta volna el, nagyon sokan „kibújtak” ez alól, de amikor megbetegedtek a baromfiak, s ebből kifolyólag sokkal kisebb volt a remény, hogy életben is maradnak, a drágább gyógyszert is hajlandók voltak megfizetni. Aztán van egy olyan vélemény is, például a gyógyszer- tárral kapcsolatban, hogy a betegek — az emberekre értem — jobban bíznák a drágább gyógyszerben, mint az olcsóban. Pedig naívság azt gondolni, hogy a drágább hatásosabb. Akinek hashajtó kell, annak nem adhatunk streptomicin injekciót... Ezt azért mondtam el elöljárójában, mert szerintem a községnek igen nagy szüksége lenne egy modem kul- túrházra. Ezzel sok mindent meg tudnánk oldani. Jómagam is és a község értelmiségiéi szívesen tartanának felvilágosító, a közélet minden területét érintő előadásokat... Klubokat képzelek el a kocsma helyett, ahol vasárnaponként jól öltözött emberek nézik a televíziót, vagy hallgatnak egy-egy egészségügyi vagy mezőgazdasági jellegű előadást... A kétszáz fős mozi nem megfelelő ennek a 6500 lakosú községnek! Mi marad az embernek más? A kocsma, aztán, megint a kocsma... — szaggatót-/ tan, szinte nekipirulva beszél. — Van itt egy elvtárs, a Zöldi elvtárs, a község egyik vezetője* aki bár beteges ember, nagyon sokat tesz, és lelkes, mint mi egy páran... Ügy, hogy én csak azt mondom: kell az a kultúrház. ö meg azt mondja, nagyon kell egy egészségügyi palota. Ö palotának mondja az egészségházat... Két ember, két véleménye hangzott el Kétegyházáról. Az egyik rövidesen elutazik. A másik marad. S talán neki van igaza, mert a feltörekvő újat, a jobbat — azt pártolja, ami az egész község lakosságának a legszükségesebb, s így egyetemesen mindnyájunknak is. Temyák Ferenc Krémesmérgexés — tanulsággal Augusztus elsején olyan nagyfokú ételmérgezés történt Med- gyesegyházán és környékén, melyre évek óta nem volt példa megyénkben. A Medgyesegyházi Földművesszövetkezet' cukrászüzeméből szállított romlott krémes öt községben több mint hetven megbetegedést idézett elő. ötvenhat embert kórházba kellett szállítani. A megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás munkatársai több mint három héten át folytatták a vizsgálatokat. Az ételmérgezéssel és tanulságaival kapcsolatban kérdéseket intéztünk dr. Szentkereszty Lászlóhoz, a megyei KÖJÁL igazgató-főorvosához. — Mi idézte elő az ételmérgezést? — A Medgyesegyházi Földművesszövetkezeti cukrászüzem az ottani tejbegyűjtőből fertőzött tejet kapott. A tejben lévő kórokozók forralás közben elpusztulnak... Megállapítottuk, hogy a cukrászüzemben felforralták a tejet — hiszen másképp nem is lehet krémest készíteni —, de az ottani konyha olyan elhanyagolt és korszerűtlen, hogy — feltehetően a mosogatóvizein, az edényeken keresztül, a tisztasági követelmények be nem tartása miatt — a baktériumok átkerültek a már felforralt tejbe. A kréme- seket szétszállították a környező községekbe, mégpedig sütemény- szállításra nem alkalmas kocsival. A vásárlók nagy része, szombat lévén, vasárnapra vásárolt azokból. Másnap estig hetvenhat megbetegedést jelentettek... A legtöbb ételmérgezés Gá- bortelepen történt, ahol egy — la járási közegészségügyi felügye- íjiőség által nem engedélyezett — í bódéban, a legelemibb egészségügyi előírásokat is mellőző helyen árusították a süteményt. — Ki hát a hibás? — Ügy fogalmazhatnánk meg, hogy a sorozatos „apró” hanyagságok elkövetői: a többrendbeli nemtörődömség. — Milyen intézkedéseket foganatosított a KÖJÁL az ételmérgezés kapcsán? — A medgyesegyházi Béke Termelőszövetkezetben, ahonnét a fertőzött tej származott, letiltottuk a tejszállításokat, s fertőtlenítést, nagytakarítást, orvosi és állatorvosi vizsgálatokat végeztettünk. A Medgyesegyházi Földművesszövetkezet cukrászüzemét is bezárattuk, s általános nagytakarítást rendeltünk el. A mulasztásokról, szabálytalanságokról jelentést tettünk az illetékes szerveknek, beleértve a rendőrséget is, mert egy ilyen nagyfokú étel- mérgezésnél természetesen büntetőjogilag is felelősségre kell vonják a felelősöket. — Mi az ételmérgezés tanulsága? — Az élelmiszert előállító és forgalomba hozó üzemek számára, hogy jobban kell törődjenek a tisztasággal — sajnos, épp a földművesszövetkezeti egységeknek legtöbbször gyenge oldala a higiéniai követelmények betartása — s hogy a tisztaságot ki kell terjeszteni a vendég által „nem látható” helyekre, a konyhákra, szállítási eszközökre stb. A vásárlóknak pedig: hogy különösen nyáron jobban vigyázzanak a romlandó árukra, így a tejjel, tojással készült élelmiszerekre, mert ezek kiváló táptalajai a kórokozóknak. Ahol nincs jégszekrény, ott még aznap fogyasszuk el az ilyen ételeket. P. A. Hikes György: LEFU * (Szatirikus kisregény) több, az egész emberiség arcvtszítjük el. — Várok én egy órát Is, ha kell, csak nem megyek azért haza — mondja siránkozó hangon. S a gyógyszerész, aki gyors munkához szokott, modem ember, hiába próbálja rábeszélni szépen a nénit, hogy egy óra az elég nagy idő, csak ezt válaszolja vissza: — Nem baj; lelkem, akkor is megvárom... • Szűnik a forgalom, a két asszisztensnőnek pár szóval elmondja a tennivalókat a gyógyszerész, s aztán egy másik helyiségbe vezet. Tisztára sikált, festett padló, egy A Tatabányai Szénbányászati Tröszt üzemei 18-tól 45 éves korig munkavállalókat vesss fel teljesítménybérezéssel. Felvétel esetén szállást és étkezést kedvezményes áron biztosítunk. Jelentkezni lehet a Tatabányai Szénbányászati Tröszt munkaügyi osztályán 1197 . Ez az új gáz meg fogja változtatni az életünket — írta munkanaplójába — és nagy hatással lesz a társadalmak fejlődésére is. Ha ez a gáz belekerül az emberi szervezetbe, azonnal felébreszti a lelkiismeretet és furda- lást okoz. Tünetei: erős fejfájás, marcangoló bűntudat, az ember úgy érzi, hogy szörnyű teher nyomja a lelkét, szorongás, nyugtalanság, sajnálat, hallucinációk: a saját hangunk tesz szemrehányást nekünk. A tiszta leki ismeret utáni vágy megsokszorozza erőinket, eltünteti a gátlásokat és nem törődünk mással, csak azzal, hogy minél előbb rendbe hozzuk azokat a dolgokat, amelyek addig a lelküsmeretünket nyomták. A fent felsorolt tünetek csak azután tűnnek el, csak azután könnyebbülünk meg. Ez a titokzatos gáz megszünteti a lelki ismeretlenséget, amely annyi bajnak volt már okozója, és felébreszti bennünk a felelősséget embertársaink iránt, akikkel együtt élünk, együtt dolgozunk. Felelősségen természetesen társadalmi felelősséget is érték, amely oly sokszor hiányzik az emberekből. A gáz képes arra, hogy megváltoztassa az emberek, sőt mi latét. Következményei belá Ihatatlanok: ha az emberek lelkiismeretesebbek lesznek, ha nagyobb lelkiismeretességgel végzik munkájukat, akkor ugrásszerűen emelkedik majd a termelés, és meggyorsul a technika, a művészet, az orvostudomány, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra fejlődésének üteme. Tehát sokkal előbb valósíthatjuk meg kis és nagy céljainkat. Sajnos, a gáz még nem tökéletes, csak egy-két óráig hat. Ha sikerül tökéletesítenem, vagyis, ha tartósabb hatású lesz, akkor — szerénytelenség nélkül mondhatom — új fejezet nyílik az emberiség történetében. * Amikor hazaért — hajnali fél három lehetett — felkeltette az alvó asszonyt: — Emmike! Emmuei: — Hány óra van? — kérdezte álmos hangon Zimányiné. — Fél három... Mostanáig benn voltam az intézetben... — Miért keltettél fel? — Emmuei, én felfedeztem valamit... Hallod, mit mondtam? — Hallom... — Az eneloid... Csodálatos gáz!... Óriási felfedezés! Emmike felült az ágyban. — Évek óta kutatom az eneloid titkait, de most, most... — Főzzek egy kávét? — Előbb hallgass meg! Ez a gáz... — Ülj le ide, az ágyra, ide mellém, és most mesélj... Zimányi részletesen elmondta, hogy milyen fantasztikus hatása van az új gáznak. Miközben beszélt, a hangja átforrósodott, a szeme ide-oda ugrált az izgalomtól, és nem tudott egy helyben maradni: állandóan fel ugrált az ágyról. A felesége hallgatta, hallgatta, arcán azonban nyoma sem volt a lelkesedésnek. Sőt, minél tovább hallgatta, annál jobban el- komorodott. — Ez a felfedezés története — mondta végül a férfi. — Nos. mit szólsz hozzá? — Gratulálok. — Köszönöm. írMi lelte Emmi két? — figyelt fel a vegyész. — Miért ilyen fagyos? Egyáltalán nem látom rajta, hogy örülne... Én itt mesélek neki, beszámolok az évszázad legnagyobb felfedezéséről, és ő azt mondja: Gratulálok és slussz.” — Azt hittem, hogy örülni fogsz... — Nem mondtam, hogy gratulálok? — felelte hidegen Zimányiné. „Most már tudora, miért rohantál haza délelőtt .. Nem önszántadból... A te csodálatos eneloidgázod okozta a lelkiismeretfurdalást. Az kergetett haza... Most már mindent értek...”. Zimányi csalódott volt és sértődött. „Ügy látszik, Emmike' nem értette meg a felfedezés jelentőségét. Vagy talán megértette, de nem érdekli a dolog?” Hédiké jutott az eszébe, és alig várta, hogy elmondhassa neki a nagy újságot. Reggel a lány bement hozzá a laboratóriumba. — Mondd, Cicu, mi bajod van velem? Olyan furcsán viselkedsz az utóbbi napokban... Csak nem haragszol rám valamiért? — Szivecském — felelte a kutató, és megfogta a lány kicsi kezét —, neked mondom el először: egy új, csodálatos hatású gázt fedeztem fel! — Jaj, ez nagyszerű! — tapsikolt Hédiké. — Mindig tudtam, hogy te egy nagy vegyész vagy! — Jól figyelj ide! Látod azokban a csövekben lévő folya lé- kot? Nos, az az eneloid. Ha az eneloidba sót szórunk... — Lehet, hogy Kossuth-díjat kapsz érte? — Hát... — mosolygott szerényen —, megérdemelném... Tehát, ha sót szórunk az eneloidba... Mennyi pénz jár egy első fokozatú Kossuth-díjjal? — Fogalmam sincs... Az eneloidba került só... A lány megrázta Zimányi kabátja ujját. — Cicu, tényleg olyan óriási a felfedezésed? — Óriási! (Folytatjuk}
