Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

1964. augusztus 27. 2 Csütörtök Emberekről és jellemekről V/' annak az embernek vele született szellemi hajlamai, amelyek megkönnyítik számára a logikai folyamatok, a nélkülözhe­tetlen képzettársítások fölötti uralmat. Az egyik ember, amíg két fogalmat — például a kritika és önkritika fogalmát — logikai párba kapcsol, kénytelen sokat próbálkozni, nem illő gondolatait elvetni, míg mások, mint az elek­tronikus agy, szempillantás alatt megtalálják a fogalmakat össze­kötő kapcsot. Emögött azonban nem csupán a logikai csoportosí­tások levezetésének ismerete áll. Hanem elsősorban ideológiai né­zőpont, jó értelemben vett, alko­tó marxista—leninista filozófiai műveltség. E nélkül az új hit is talajtalan — csak vakhit és ve­szélyes útvesztőkbe vezethet: elté­rítheti az egészséges fejlődéstől az emberi jellemeket. A rosszul értelmezett és felka­rolt hűség például nem is olyan régen sok gondot okozott mozgal­mi szerveink életében. Akadtak olyanok, akik mindenkor, min­denben és minden feltételek nélkül jól tudtak alkalmazkodni felette­seikhez és „hűségük” kiemelt po­zícióhoz juttatta őket. Jutalom­ként. Aztán, mint gyakran törté­nik, a pusztán hűséget jutalmazó előléptetés, magát a hűséget ássa alá. Vagy úgy, hogy a könnyen szerzett pozíció mindennel szem­ben gátlástalanná teszi a viselőit és ez a gátlástalanság, mint féreg belerúgja magát az agyba és mér­gezi a jellemet. Vagy úgy, hogy az „égből pottyant” hatalom bir­tokában a jutalmazottak elfeled­keznek hűségükről is és külön úton kezdenek járni. Egyik üze­münkben nemrég váltottak le egy mozgalmi vezetőt, az utóbbi ok miatt. Ismét Vezetőről beszélünk —• mondhatnák rosszallóan egyese!;. Jgen, mert elsősorban a vezetők állnak a közvélemény reflektor fényében, az ő magatartásuk hat leginkább a környezetükre. Pedig nagyjából egyformák vagyunk, erényeinkkel, hibáinkkal együtt, és nem utolsósorban a közös nagy céljainkért, ügyünkért való odaadásban. Nagyjából. Emberek és jellemek. Se nem sokkal kü­lönbek, se nem sokkal rosszabbak egymásnál. Életöröm-skálánk is egyforma, amiért érdemes rohan­ni, harcolni, áldozni. És mindany- nyiun.kban, amikor már megte­remtettük a biztosnak látszó eg­zisztenciát, működésbe lép a kör­nyezethez való alkalmazkodás törvénye. Csak itt válnak el aztán az utak, mindenek előtt a felfo­gások szerint. Van, aki csak azért, hogy sem­mibe sem tűnjön ki a többiek közül (mert könnyebb meghúzód­ni, mint esetleg vereséget szen­vedni a szócsatákbam) a rosszban is a környezetét utánozza. Léhává válik, ahelyett, hogy szót emelne a léhaság ellen. Bólogatójánossá alacsonyodig ahelyett, hogy egyé­niségét fejlesztve igyekezne önál­ló véleményt alkotni a körülöt­te folyó dolgokról. Ezek a jellem­beli tulajdonságok megvannak mindannyiunknál, bár a vezetők­nél más formában bontakoznak ki. A vezetőt mindig kíséri a hiba elkövetésének veszélye, s mivel ennek esetleges bekövetkezése sok-sok emberre van kihatással (tömegek jó vagy rossz munkája függ a jó, vagy rossz vezetéstől) a lelkiismeretes vezetőt szinte lidércnyomásként követi ez a ve­szély. S mivel munka közben csaknem elkerülhetetlenek a ki- sebb-nagyobb hibák, helytelen döntések akár a munkaszervezés­ben, akár emberek megítélésében, a vezető önmagában sokszor rá­jön, hogy Hibát követett el. Há­romféleképpen reagálhat rá. Megpróbálja elrejteni az emberek elől a Hibát. Nem beszél róla, másra tereli a szót. Szinte testé­vel fedezi azt. De ez nem sikerül, előbb-utóbb felszínre kerül a do­log. Vagy: megpróbálja az embe­reket elrejteni a Hiba elöl. Magá­hoz veszi vagy elzavarja őket ma­ga mellől. S, mert érzi, hogy ez is mennyire helytelen, itt az újabb veszély ahhoz, hogy ismét rossz következtetéseket vonjon le: „Ezentúl, hogy elkerüljem a Hibát, olyan döntést hozok, ami se nem árt, se nem használ.” Mennyi, jellemet kedvezőtlen irányba befolyásoló lehetőség! És- mindez onnan kezdődik, hogy akik hibáznak, makacsul kitarta­nak mellette, váltig tagadva, hogy az hiba volna, és esetleg másokat is hallgatásra kényszerítenek. Pedig van egy harmadik út is, az igazi: nem elbújni a döntés elől, ha pedig kiderül róla, hogy hibás, a lehető leghamarabb és kertelés nélkül bevallani. Ez az út azonban csak elméletben látszik ilyen magától értetődőnek. A gyakorlatban éppen ez követeli a legtöbb - ideológiai tudóst, az egyenes jellemet. * JU unkája közben sok felé meg­fordul az újságíró és min­denütt gyűjti a tapasztalatokat. Ezúttal csupán emberi tulajdon­ságok, jellemek negatívumait állí­totta reflektorfénybe* * Tapaszta­latból. Előfordulásuk konkrét he­lyeinek megnevezése nélkül. Hogy e tömörített negatívumok fellel­hetők még, ne tévesszen meg sen­kit az általános kép kialakításá­ban. Mert, ha sok kézzelfogható példát lehetne is felsorakoztatni a fenti gondolatok táptalajéból, mégis a harmadik út: a hibák fel­ismerésének és-’ -következetes - fel­számolásának a gyakorlata, a ‘tu­datos, celrá* toro munka emberi és jellemeket nemesítő gyakorlata jellemző már nálunk. S ez nem másból, mint a materialista ideo­lógia térhódításából fakad. Varga Dezső Longo az OKP főtitkára Róma Szerdán az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának együttes ülése egyhangúlag Luigi Longót, a párt eddigi főtitkárhe­lyettesét választotta a párt főtit­kárává az elhunyt Palmiro Tog­liatti helyére. (MTI) Saigonban feszül! várakozás Heves összecsapás Danangban Saigon Saigoni jelentés szerint szerdán reggel összeült a Délvietnami Katonai Junta, az úgynevezett forradalmi tanács, de még a déli órákig sem tudta eldönteni, kire bízza a kormányalakítást. Saigon belvárosában az ameri­kai nagykövetség épületének kör­nyékét szerdán hajnalban egy bom­Kongói helyzetkép Csőmbe fehér zsoldosokkal védi rendszerét A Csombe-kormány a nyílt amerikai beavatkozás okozta nemzetközi felháborodás láttán folytatja ködösítő taktikáját: a kínos botrányról az afrikai álla­mok „mozgósításával” próbálja el­terelni a figyelmet. Az AFP je­lentése szerint Kaszavubu köztár. sasági elnök azzal a kéréssel for­dult Diallo Telli-hez, az Afrikai Egység Szervezetének főtitkárá­hoz, hogy legkésőbb szeptember 5-ig rendkívüli ülésre hívja össze a szervezet miniszteri tanácsát Addisz-Abebában. Tovább bonyolódik a fehér zsol­dosok szerződtetése körüli bot­rány is. Emmanuel Sinka, a Csombe-kormány szóvivője cáfol­ta, hogy zsoldos rohamosztagokkal akarják leverni a felkelők moz­galmát. A hírügynökségek azon­ban konkrét tényekkel szolgálnak. Az UPI jelenti, hogy a kormány­hadsereg kedden „fehér zsoldosok támogatásával” támadásra indult Albertville, Észak-Katanga tarto­mány fővárosa ellen, hogy vissza­foglalja a felkelőktől. A harcokról még nincsenek részletes jelenté­sek, de szemtanúkra hivatkozva közli az amerikai hírügynökség, hogy Albertville-től 120 kilomé­ternyire délre, mintegy 30 főből álló zsoldos-különítmény csat lakó. zott Csőmbe hadseregéhez. A mo­dem 1 fegyverekkel felszerelt ro­hamosztagot németek, olaszok, görögök, dél-afrikaiak és angolok alkotják. Johannesburgban folyta, tódik a toborzás. A fehér zsoldo­sok szerződéseket írnak alá. A szerződések szerint havi 100 fon­tot és veszélyességi pótlékot kap­nak a „kongói idegenlégióban” teljesített szolgálatukért. A New York Times szerdán megállapítja: Csombénak az az el­határozása, hogy fehér zsoldosok­kal védi meg rendszerét, „csúf fényt vet” a kongói helyzetre. barobbanás ébresztette. A város­ban egyébként nyugalom van. Ugyanakkor Danangban, ahol a hét elején szintén heves tünteté­sek tiltakoztak a Khanh diktatúra ellen, szerdán reggel újabb tünte­tés kezdődött. Ezúttal a kormány katonasága és rendőrsége — a legutóbbi napok gyakorlatától el­térően — riasztó sortűzzel igyeke­zett visszaszorítani a tüntetőket. A lövések okozta rémületben több tüntető súlyosan megsérült. (MTI) Csehszlovákiába utazott a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége Szerdán elutazott Csehszlová­kiába a Magyar Partizán Szövet­ség küldöttsége, amely részt vesz a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulója alkalmából Banska- Bystricán és Csehszlovákia más városaiban sorra kerülő ünnep­ségeken. A küldöttséget Nógrádi Sándor, volt partizánparancsnok, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, a Magyar Partizán Szövetség Országos Bi­zottságának tagja vezeti. (MTI) Az Amerikai Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusa Atlantic City Az Amerikai Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusán tovább­ra is megoldatlan az a kérdés, hogy ki képviseli majd a két déli államot: Mississippit és Alaba- mát. A keddi ülésen beterjesztet­ték a Demokrata Párt választási programtervezetét js és azt a kül­döttek (az AP szavaivel élve Johnson „középutas összhang platformját”) közfelkiáltással, el­lenszavazat nélkül fogadták el. A kongresszusi üléssel egyidő- ben a bejáratnál kisebb tüntetés zajlott le. Több száz főnyi néger tömeg tiltakozott amiatt, hogy a Demokrata Szabadság Párt kép­viselői nem vehetnek részt a kongresszus munkájában. Össze­tűzésre nem került sor. Az AFP arról ad hírt, hogy Robert Kennedy igazságügymi­niszter kedden megérkezett At­lantic Citybe, a kongresszus színhelyére. Az AFP washingtoni keltezésű hírében „bizonyos megfigyelők” értesülése alapján úgy tudja, hogy Johnson elnök Humphrey szenátort választotta alednökje- löltjének és erről a döntéséről már tájékoztatta is az érdekelt politikust. (MTI) Ki siklott élet Délelőtt tíz órakor lépett ki a börtön kapuján. Udvariasan elköszönt az őrtől, majd — ke­zében kis kézitáskával — hatá­rozatlan léptekkel elindult a forgalmas utcán a belváros felé. Céltalanul ődöngött egy dara­big, kerülgetve a járókelőiket, aztán leült egy padra. A pádon egy nyolc—kilencéves masza- tos arcú gyerek ült , és kiflit evett. Piszkos kis ujjaival tört egy-egy falatot és élvezettel dug­ta szájába, közben meztelen lá­bai nyugtalanul kalimpáltak a pad alatt. Amikor az utolsó fa­lat is eltűnt szájában, gondasan összeszedegette a morzsákat a nadrágjáról és a pad deszkájá­ról, aztán felállt, egy futó pil­lantást vetve a mellételepedett sápadt arcú férfira, eltűnt. Barlay hosszan nézett utána. A kisfiára gondolt. Mi lehet vele. Két év alat senki sem látogatta meg. Feleségét nem várta, hiszen ő juttatta börtön­be, de a kisfia nagyon hiányzott és hiányoztak a munkatársak, a barátok. Ügy látszik, senkit sem érdekelt Barlay Géza, az elismert szakember, a kiváló főkönyvelő. — Nem felejthettek el. Nem. Vissza kell mennem, jogom van a munkához, hiszen nem követtem el olyan bűnt, amiért kivethetnének az embe­rek maguk közül. Igen, még a déli vonattal elmegyek — gon­dolta magában Barlay. — Üj életet kezdek. Még nem késő, csak segítség kell és én megmu­tatom, hogy újra a régi tudok lenni. — És elindult az állomás felé. * — Barlaykám, ez nem igaz! Csakugyan Te vagy? — Én vagyok igazgató elv- táns, teljes életnagyságban. Itt a szabaduló levelem. — Nahát ezt a meglepetést? És most hol vagy, mi a terved? — Nem is tudom. Tegnap sza­badultam. Az éjjel rendőrsé­gen aludtam. Lakásom nincs, a feleségem bírói úton kisemmi­zett. Elvette a lakásomat, gyer­mekeket, becsületemet. És mun­kám sincs, de gondolom, ti szí­vesen fogadtok? — Igen, igen... de hát... tu­dod ez nem olyan egyszerű. — Hiszen ismeritek a mun­kámat meg az ügyemet. — Persze, persze, de te is tudod, hogy... szóval tudod, mi­re gondolok. Barlay lehajtott fejjel áll. A szégyen, a keserűség, a hitet­lenség kavarog lelkében. — Nem vezető állásra gon­doltam — mondja csendesen. — Tudom, hogy három évig bi­zonyítanom kell és én ezt válla­lom, de segítenetek kell. Ti is­mertek, hót hova mehetnék máshova!? Egy beosztott állá­sotok csak van a vállalatnál? — Nagyon sajnállak, szeret­nék is segíteni, de sajnos, nincs létszámom. Átszervezés volt. Megérted, ugye? — ...Megértelek. Hát prsze, hogy megértelek, de ne saj­náld! Tudora, hogy kellemetlen egy börtönviselt ember mellett kiállni. Elnézést a zavarásért. Szervusz. — De Gézám, Te félreértesz. Én segítek rajtad, mondd, mi­ben segíthetek? — Hagyd. Én nem alamizs­náért jöttem, hanem dolgozni. Dolgozni akarok, érted! Ember akarok lenni és éppen itt, ahol elvesztettem a becsületemet. Máshova menjek? Gyáván me­neküljek el a múltamtól és azok elől, akik azt ismerték. Azt akarod, hogy hazugságban él­jek? Mások és önmagam előtt. Ezzel én leszámoltam a bör­tönben. Nem voltam gazember soha, tudod jól. Hajszoltam a pénzt, de hajszoltam magamat is. Feleségem szegény lány volt. Imi, olvasni alig tudott. Én meg. egyetemet végeztem, azt akartam, hogy ő is hozzám emelkeljen, hogy ne csak fele­ség, hanem élettárs is legyen. Eljutott addig, hogy elvégezte a középiskolát s az egykori egy­szerű szerény falusi lányból vá­rosi nő lett. Megnőttek az igé­nyei, amit egyre nehezebben tudtam kielégíteni. Éjjel-nappal dolgoztam. A lakás, a ruházko­dás, az autó felemésztette a jó fizetésemet, a prémiumokat, a szabad időmet. ö unatkozott, szórakozni akart és mi lett a vége? Összeállt egy Váczi utcai maszekkal, akivel a ruháinkat csináltattuk hitelbe. Sokáig azt hittem, mindent jól teszek. Boldog voltam, hogy mindenünk megvan. Szerettem dicsekedni családi életünkkel. Szerettem kimondhatatlanul a feleségemet és kisfiámat s amikor megtud­tam a valóságot, összeroppan­tam. Elkeseredésemben szétver­tem a drága bútort és elköltöz­tem feleségemtől. Bíróságra ke­rültem. A maszek a pénzéért pe­relt, a feleségem a lakásért és a gyerek miatt. Két évet kap­tam és meet itt vagyok. Negy­venéves fejjel újra akarom kez­deni az életemet. Csak munkát kérek tőled. — Megértelek, de ne hara­gudj, nem tudlak felvenni. Eset­leg szólok... — Köszönöm! Viszontlátásra! * A volt közös lakásukhoz ért, ahonnan éppen akkor lépett ki felesége és kisfia, majd egy pil­lanatra rá az új férj. Felesége rögtön megismerte Barlayt. El­pirulva, meglepetten nézett le­soványodott volt férjére, de csak egy pillanatra, aztán hirtelen kézenfogta kisfiát és a rájuk várakozó kocsihoz sietett. — Géza, kisfiam! — kiáltott kétségbeesetten Barlay a fia után. A kisfiú hátrafordult. Egy da-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents