Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-26 / 199. szám

1964. augusztus 26. 4 Szerda Ami szilárdabb a vörös tégláknál... Fülledt levegő árad a gyulai téglagyár szú rí tóaknáiból. Az új­ra meg újra az aknanyíláeihoz gör­dülő csillék gyorsan ürülnek. A vörösre égett téglafalaik árnyéká­ban valóságos harcot folytatnak a téglarakók a szűk aknákba szo­rult száraz meleggel, a szünet nél­kül hozzájuk érkező, téglákkal— A magasított téglákból naponta 7600-at rak be száradni mind­egyikünk... — állnak meg egy pil­lanatra az első aknában dolgozó Szabó Sándor gyorsan mozgó ke­zei, amikor egy begördülő csille —• „Csak” tiz éve rakom a tég­lát Szabó Sanyival — mondja Galambos Imre. után ml is bepillantunk a „tégla­kovácsoló vörös villAa”. Fejét kissé meghajtva egyWesedik fel az aknában. Sovány, inaktól fe­szülő felső teste verejtékben - úszik. Mikor az aknanyílást el­torlaszoló csille födött kinyújtja karj'át, keményen ráz kezet. A szocialista brigádot keressük, amelynek ő a vezetője. A fiúk?... — villannak meg fo­gai —... Csak a brigád fele van most a gyárban, a többiek másik műszakban dolgoznak. Minket váltanak... — int a mellette téglát rakó Galambos Imrére. Ismét rak­ni kezdi a nyers, agyag szagú tég­lákat, s miközben egyre szűkebb lesz a friss téglapiramisoktól az akna, két csille ürítése közben beszélgetünk brigádjukról, a szom­szédos aknákban dolgozókról, no meg ők magukról. — A brigád több mint egy év­tizede dolgozik együtt, de jóma­gam „csak” tíz éve rakom a dánom sem. kell, hogy az idén is meglesz a Szocialista brigád cí­münk, mint máskor, amit már megírtak az újságban. Most már harmadszorra... — teszi hozzá büszkén. Keményen dolgoznak, egyetlen másodpercet nem tétlen­kednek beszéd közben, sem. Egy­két szóval a közeli almákban dolgozó brigádtagokat is bemu­tatják. — Mindnek a nevét nem tud­nám hirtelenjében elsorolni — folytatja Szabó Sándor. — Talán egyet-kettőt... Hiszen mind csu­pa derék ember- És olyanok, mint az égetett tégla, — kemé­nyek... Ezt elhihetík, ha mondom... mert itt a gyárban nem akárki állja meg a helyét. Ök igen... Pá- bó János, a száwel-lólekkel dolgo­zó „kisemberkénk”..., vagy Deb- reczenj János, a „házmesterünk”... — mondja vidáman, s mutatja, merre találjuk meg őket. — Köszönöm, hogy Sanyi büsz­ke ránk... — mondja a valóban „kisember”-nek, de meglepően erős kézfogásának mutatkozó Pá- bó János. , — Hogy miért neveznek „ház­mesternek”? — nevet jóízűen, bajuszát törölgetve Debreczend A „házmester”, Debreczeni János. János. — Ha egy szárítóakna megtelik, én, falazom be, ha meg kiégtek a téglák, megint csak én csőszködöm a falazásokat kinyit­va... — magyarázza. Egyetlen percig sem tarthatjuk fel őket feleslegesen. A munka valóságos titánokká varázsolja őket, akik azonban, nem rombol­nak, hanem alkotnak— Nem lát­ványosan... de összetartásuk szi­lárdabb, mint az agyagból gyúrt égetett tégla... , Wegroszta Sándor Fotó: Malmos 105,2 százalékos Népszerűek a szolgáltatások — Mit mutat a megye földművesszövetkezeteinek félévi mérlege ? Az év első hat hónapjának mérlege elkészült a megye föld­művesszövetkezeteinek munkájá­ról, tevékenységéről. Békés me­gyében 35 körzeti, illetve önálló földművesszövetkezet működik. Az első fél évben 11,6 százalékkal értek el jobb eredményt a terve­zettnél. A bol« kiskereskedelem 105,2 százalékos terv teljesítést ért él, köztük kimagaslóan jó eredménnyel zárta a fél évet Orosháza, Kétegyháza, Bucsa és még néhány szövetkezet. Lema­radtak a csorvásiak, a babto- nyaiak és a kunágotaiak. Az eredmények mellett több szövetkezetben előfordultak ki- sebb-nagyobb hiányosságok. A békési, szeghalmi és békéssémao- nl foldművesszövetkezetben pél­dául nem számoltak a növekvő igényekkel, s különösen a ter­melőszövetkezet részéről felme­rülő igényeket nem tudták telje­sen kielégíteni. Időnként a fonto­sabb élelmiszercikkekből sem volt mindig megfelelő a válasz­ték. A különböző húsféleségeken kívül burgonyából, déligyümölcs­ből, zöldségből, konzerv- és egyes fűszerfélékből, valamint tejter­mékekből volt választékhiány. A ruházati cikkeknél egyes gyapjú- szövetek, paplanok, szintetikus ... És kemények, mint az égetett tégla... — mondja Szabó Sándor, a többszörösen kitüntetett Ki­váló Dolgozó brigádvezető. Milyen módszerekkel segítheti a szakszervezet a hivatali munkát? Járási szakszervezeti napot ren­deznek Szarvason augusztus 2&- én. A járási tanács dísztermében délelőtt 9 órakor Bankó János, já­rási szb-titkár nyitja meg az ün­nepséget. Majd előadás hangzik el a társadalmi munka politikai jelentőségéről, amelyet dr. Danáé Mihály vb-titkár tart. Ezt köve­tően pedig előadás hangzik el ar­ról, hogy milyen módszerekkel segítheti a szakszervezet a hiva­tali munkát. A szakszervezeti nap ünnepélyességét emeli, hogy este 8 órakor pedig a Magyar Néphad­sereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese ad műsort a szabadtéri színpadon. kötöttáruk és cipőféleségek hiá­nyoztak időnként a földműves- szövetkezetek boltjaiból. A ve­gyesipari cikkek közül a tartós fogyasztási áruk voltak a kere­settebbek. Megyénk földműves- szövetkezetei ezekből a cikkekből 9,4 százalékkal teljesítették túl félévi tervüket. A megye ossz forgalmának 31 százalékát bo­nyolították le a földművesszövet­kezeti boltjaink. Jól vizsgázott a vendéglátóipar is. Bevételi tervét 9,2 százalékkal teljesítette túl, ami 12 millió fo­rint fomgalomtöbbletet jelent. Igen lényeges, hogy a megye földművesszövetkezetei a saját előállítású áruk forgalmát is nö­velték az év első felében, ebből 19,7 százalékos terv teljesítést ér­tek el. összegben több mint egy­millió 960 ezer forint terven fe­lüli forgalmat jelent ez az emel­kedés. Igen sok földművesszövet­kezet nagy gondot fordított a fél- készáruk fokozottabb bevezeté­sére, a választék bővítésére. A föMművesszövetkezetek és a MÉK túlteljesítette első félévi zöldség- és gyümölcsfelvásáriási tervét is. Csupán egye® zöldség- féleségekből és gyümölcsből volt időmként hiány, illetve nehézség a felvásárlás alkalmával. Tojás­ból az első fél évben jóval többet vásároltak fel, mint amennyit év végéig beterveztek. Az utóbbi hónapokban különö­sen. népszerűvé vált a községek és falvak lakói körében a föld- művesszövetkezeti kölcsönző és szolgáltató tevékenység. Ez a ma­gyarázata annak, hogy az első fél évben 8,6 százalékkal teljesí­tették túl a tervüket, a kölcsön­ző és szolgáltató egységek, s így egymillió 335 ezer forinttal na­gyobb forgalmat értek el a ter- vessettnél. Balkus Imre A „kisember”, Pabó János. téglát Szabó Sanyival... — mond­ja Galambos Imre. Elmondják, hogy tizenegyen vannak a brigád­ban, mindegyikük túl van már a 25—30 éven. — Mi régi ismerősök vagyunk — int barátságosan két téglával kezeiben a brigádvezető —... Mon, Mikes György: LEFU (Szatirikus kisregény) O Reggel a laboratóriumban el­határozta : még egyszer kipróbál­ja önmagán a gáz hatását Előbb azonban óvóinitézkedéseket tett: magához kérette Futaki F. Fe­rencet, a nagyon tehetséges fia­tal kutatót. Efefef — így nevez­ték a munkatársai — szép fiú volt: nyúlánk, széles vállú, kék szemű, lányos arcú és mindig elegáns. Annak idején azt mond­ták róla, hogy jarnpec, pedig nem volt az, csak mindig a leg­utolsó divat szerint öltözködött. Szabad idejében vívott, röplab- dázott, teniszezett. Az intézetben szerették, mert mindenkihez kedves, figyelmes volt. Az utób­bi hetekben azonban — nem tud­ni miért — megváltozott. Ked­vetlenül, felületesen végezte a munkáját, gyakran minden ok nélkül ingerült volt és összeve­szett kollégáival. — Édes fiam — mondja az if­jú vegyésznek, vállára téve a kezét —, én most egy kísérletet hajtok végre önmagámon, és szükségem van magára... Nem, nem kell megijedni... A dolog nem veszélyes, de könnyen az le­het.. — Mi a teendőm? — húzta ki magát Efefef, és acélost tekintet­tel nézett a főnökére. — Arra kérem, álljon odakint az ajtóhoz és két óra hosszat ne engedjen ki a laboratóriumból... — Ne engedjem ki? Ennyi az egész? — Igen, csak ezt kérem magá­tól... • De ez nagyon fontos fel­adat... Hédiké is vigyázzon oda- kinn. Az ajtókat zárják be kulccsal... Amikor egyedül maradt, ezt a néhány sort jegyezte be munka­naplójába: „Néhány pillanat és kipróbálom önmagámon az ene- loid gázt. Ha a hipotézisem igaz­nak bizonyul, akkor korszakalko­tó felfedezést tettem. Véletlenül. A véletlen azonban mindig nagy szerepet játszott a felfedezések történetében.” Pontot tett az utolsó mondat után, aztán forrásba hozta az eneloidot. A folyadék, miután elérte a forráspontot, beomlott az üvegcső-labirintusba. Egy perc, két perc és húsz másod­perc, két perc és negyven má­sodperc... A folyadék a szűrőn keresztül belecsöpögött a tartály­ba: egy cseppecske, kettő, három, négy, öt...” Nem várok tovább — motyogta és egy kávéskanál sót szórt az eneloidba. Világos­kék gáz gomolygott ki az edény­ből. Zimányi íiöléje hajolt és nagyot slukkolt belőle. Amikor már nem bírta tovább, az ab­lakhoz támolygott. Ogy érezte, hogy nem mázsányi, hanem ton­nányi súly nehezedik a szívére. Szinte meggörbült a láthatatlan tehertől. „Azt hiszem, túl sokat szívtam magamba” — villant ét az agyán, mert ilyen rosszul még sohasem érezte magát. Aztán megszólalt a hang. — Gondol a százmillióira... Gondolj Palánkaira, a kettes la­borból, és ne feledkezzél meg a feleségedről, Emmikéről... Em­lőikéről ! Emmikéről!... — Nem! — ordított a vegyész. — Nem feledkezem meg rótok! Hogyan is feledkezhetnék meg?! Az ajtóhoz rohant és döröm­bölni kezdett: — Engedjenek ki! Azonnal en­gedjenek ki! Semmi válasz. — Nem hallatták, hogy mit mondtam? A fülükön ülnek? Csend. — Kinyitni! — Nem engedhetjük ki — ha­darta Efefef az ajtó másik olda­lán. — Ön azt parancsolta, hogy... — Most azt parancsolom, hogy engedjenek ki! — Még nem telt le a két óra! — Parancsolom, hogy engedje­nek ki! Pa-ran-cso-lom! — Egy óra és ötven perc múl­va kiengedjük! — Egy percet sem várok to­vább! — dühösen rázogaitta a kilincset. — Na, mi lesz már? Belerúgott az ajtóba. — Utoljára mondom: nyissák ki! Semmi válasz. Ügy érezte, megőrül, ha a la­boratóriumban kell maradnia. A szorongás, a nyugtalanság percről percre erősebb lett; Majdnem sírva fakadt a tehetetlenségtől. Ekkor néhány lépést hátrált és lehunyt szemmel, összeszorított fogaikkal, vállát előrevetve, tel­jes erővel netórohamit az ajtó­nak. Reccs! Az ajtó nem nyilt ki. — Még csak tiz perc telt el! — sikította odafenn Hédiké. Üjra nekifutott az ajtónak. Reccs! Hallatlan erőt érzett magában, képes lett volna egy kőfalnak is nelkirohanni. Üjabb nekifutás, reccs, az ajtó kipattant és a ve­gyész — huss! — mint egy ma­dár, kirepült a laboratóriumból, majd számyaszegetten lehullt a visító titkárnő lába lé. — Ön... ön mondta, hogy ne­hogy ne negdejük ki — mente- getődzött Efefef. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents