Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-26 / 199. szám
1964. augusztus 26. 4 Szerda Ami szilárdabb a vörös tégláknál... Fülledt levegő árad a gyulai téglagyár szú rí tóaknáiból. Az újra meg újra az aknanyíláeihoz gördülő csillék gyorsan ürülnek. A vörösre égett téglafalaik árnyékában valóságos harcot folytatnak a téglarakók a szűk aknákba szorult száraz meleggel, a szünet nélkül hozzájuk érkező, téglákkal— A magasított téglákból naponta 7600-at rak be száradni mindegyikünk... — állnak meg egy pillanatra az első aknában dolgozó Szabó Sándor gyorsan mozgó kezei, amikor egy begördülő csille —• „Csak” tiz éve rakom a téglát Szabó Sanyival — mondja Galambos Imre. után ml is bepillantunk a „téglakovácsoló vörös villAa”. Fejét kissé meghajtva egyWesedik fel az aknában. Sovány, inaktól feszülő felső teste verejtékben - úszik. Mikor az aknanyílást eltorlaszoló csille födött kinyújtja karj'át, keményen ráz kezet. A szocialista brigádot keressük, amelynek ő a vezetője. A fiúk?... — villannak meg fogai —... Csak a brigád fele van most a gyárban, a többiek másik műszakban dolgoznak. Minket váltanak... — int a mellette téglát rakó Galambos Imrére. Ismét rakni kezdi a nyers, agyag szagú téglákat, s miközben egyre szűkebb lesz a friss téglapiramisoktól az akna, két csille ürítése közben beszélgetünk brigádjukról, a szomszédos aknákban dolgozókról, no meg ők magukról. — A brigád több mint egy évtizede dolgozik együtt, de jómagam „csak” tíz éve rakom a dánom sem. kell, hogy az idén is meglesz a Szocialista brigád címünk, mint máskor, amit már megírtak az újságban. Most már harmadszorra... — teszi hozzá büszkén. Keményen dolgoznak, egyetlen másodpercet nem tétlenkednek beszéd közben, sem. Egykét szóval a közeli almákban dolgozó brigádtagokat is bemutatják. — Mindnek a nevét nem tudnám hirtelenjében elsorolni — folytatja Szabó Sándor. — Talán egyet-kettőt... Hiszen mind csupa derék ember- És olyanok, mint az égetett tégla, — kemények... Ezt elhihetík, ha mondom... mert itt a gyárban nem akárki állja meg a helyét. Ök igen... Pá- bó János, a száwel-lólekkel dolgozó „kisemberkénk”..., vagy Deb- reczenj János, a „házmesterünk”... — mondja vidáman, s mutatja, merre találjuk meg őket. — Köszönöm, hogy Sanyi büszke ránk... — mondja a valóban „kisember”-nek, de meglepően erős kézfogásának mutatkozó Pá- bó János. , — Hogy miért neveznek „házmesternek”? — nevet jóízűen, bajuszát törölgetve Debreczend A „házmester”, Debreczeni János. János. — Ha egy szárítóakna megtelik, én, falazom be, ha meg kiégtek a téglák, megint csak én csőszködöm a falazásokat kinyitva... — magyarázza. Egyetlen percig sem tarthatjuk fel őket feleslegesen. A munka valóságos titánokká varázsolja őket, akik azonban, nem rombolnak, hanem alkotnak— Nem látványosan... de összetartásuk szilárdabb, mint az agyagból gyúrt égetett tégla... , Wegroszta Sándor Fotó: Malmos 105,2 százalékos Népszerűek a szolgáltatások — Mit mutat a megye földművesszövetkezeteinek félévi mérlege ? Az év első hat hónapjának mérlege elkészült a megye földművesszövetkezeteinek munkájáról, tevékenységéről. Békés megyében 35 körzeti, illetve önálló földművesszövetkezet működik. Az első fél évben 11,6 százalékkal értek el jobb eredményt a tervezettnél. A bol« kiskereskedelem 105,2 százalékos terv teljesítést ért él, köztük kimagaslóan jó eredménnyel zárta a fél évet Orosháza, Kétegyháza, Bucsa és még néhány szövetkezet. Lemaradtak a csorvásiak, a babto- nyaiak és a kunágotaiak. Az eredmények mellett több szövetkezetben előfordultak ki- sebb-nagyobb hiányosságok. A békési, szeghalmi és békéssémao- nl foldművesszövetkezetben például nem számoltak a növekvő igényekkel, s különösen a termelőszövetkezet részéről felmerülő igényeket nem tudták teljesen kielégíteni. Időnként a fontosabb élelmiszercikkekből sem volt mindig megfelelő a választék. A különböző húsféleségeken kívül burgonyából, déligyümölcsből, zöldségből, konzerv- és egyes fűszerfélékből, valamint tejtermékekből volt választékhiány. A ruházati cikkeknél egyes gyapjú- szövetek, paplanok, szintetikus ... És kemények, mint az égetett tégla... — mondja Szabó Sándor, a többszörösen kitüntetett Kiváló Dolgozó brigádvezető. Milyen módszerekkel segítheti a szakszervezet a hivatali munkát? Járási szakszervezeti napot rendeznek Szarvason augusztus 2&- én. A járási tanács dísztermében délelőtt 9 órakor Bankó János, járási szb-titkár nyitja meg az ünnepséget. Majd előadás hangzik el a társadalmi munka politikai jelentőségéről, amelyet dr. Danáé Mihály vb-titkár tart. Ezt követően pedig előadás hangzik el arról, hogy milyen módszerekkel segítheti a szakszervezet a hivatali munkát. A szakszervezeti nap ünnepélyességét emeli, hogy este 8 órakor pedig a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese ad műsort a szabadtéri színpadon. kötöttáruk és cipőféleségek hiányoztak időnként a földműves- szövetkezetek boltjaiból. A vegyesipari cikkek közül a tartós fogyasztási áruk voltak a keresettebbek. Megyénk földműves- szövetkezetei ezekből a cikkekből 9,4 százalékkal teljesítették túl félévi tervüket. A megye ossz forgalmának 31 százalékát bonyolították le a földművesszövetkezeti boltjaink. Jól vizsgázott a vendéglátóipar is. Bevételi tervét 9,2 százalékkal teljesítette túl, ami 12 millió forint fomgalomtöbbletet jelent. Igen lényeges, hogy a megye földművesszövetkezetei a saját előállítású áruk forgalmát is növelték az év első felében, ebből 19,7 százalékos terv teljesítést értek el. összegben több mint egymillió 960 ezer forint terven felüli forgalmat jelent ez az emelkedés. Igen sok földművesszövetkezet nagy gondot fordított a fél- készáruk fokozottabb bevezetésére, a választék bővítésére. A föMművesszövetkezetek és a MÉK túlteljesítette első félévi zöldség- és gyümölcsfelvásáriási tervét is. Csupán egye® zöldség- féleségekből és gyümölcsből volt időmként hiány, illetve nehézség a felvásárlás alkalmával. Tojásból az első fél évben jóval többet vásároltak fel, mint amennyit év végéig beterveztek. Az utóbbi hónapokban különösen. népszerűvé vált a községek és falvak lakói körében a föld- művesszövetkezeti kölcsönző és szolgáltató tevékenység. Ez a magyarázata annak, hogy az első fél évben 8,6 százalékkal teljesítették túl a tervüket, a kölcsönző és szolgáltató egységek, s így egymillió 335 ezer forinttal nagyobb forgalmat értek el a ter- vessettnél. Balkus Imre A „kisember”, Pabó János. téglát Szabó Sanyival... — mondja Galambos Imre. Elmondják, hogy tizenegyen vannak a brigádban, mindegyikük túl van már a 25—30 éven. — Mi régi ismerősök vagyunk — int barátságosan két téglával kezeiben a brigádvezető —... Mon, Mikes György: LEFU (Szatirikus kisregény) O Reggel a laboratóriumban elhatározta : még egyszer kipróbálja önmagán a gáz hatását Előbb azonban óvóinitézkedéseket tett: magához kérette Futaki F. Ferencet, a nagyon tehetséges fiatal kutatót. Efefef — így nevezték a munkatársai — szép fiú volt: nyúlánk, széles vállú, kék szemű, lányos arcú és mindig elegáns. Annak idején azt mondták róla, hogy jarnpec, pedig nem volt az, csak mindig a legutolsó divat szerint öltözködött. Szabad idejében vívott, röplab- dázott, teniszezett. Az intézetben szerették, mert mindenkihez kedves, figyelmes volt. Az utóbbi hetekben azonban — nem tudni miért — megváltozott. Kedvetlenül, felületesen végezte a munkáját, gyakran minden ok nélkül ingerült volt és összeveszett kollégáival. — Édes fiam — mondja az ifjú vegyésznek, vállára téve a kezét —, én most egy kísérletet hajtok végre önmagámon, és szükségem van magára... Nem, nem kell megijedni... A dolog nem veszélyes, de könnyen az lehet.. — Mi a teendőm? — húzta ki magát Efefef, és acélost tekintettel nézett a főnökére. — Arra kérem, álljon odakint az ajtóhoz és két óra hosszat ne engedjen ki a laboratóriumból... — Ne engedjem ki? Ennyi az egész? — Igen, csak ezt kérem magától... • De ez nagyon fontos feladat... Hédiké is vigyázzon oda- kinn. Az ajtókat zárják be kulccsal... Amikor egyedül maradt, ezt a néhány sort jegyezte be munkanaplójába: „Néhány pillanat és kipróbálom önmagámon az ene- loid gázt. Ha a hipotézisem igaznak bizonyul, akkor korszakalkotó felfedezést tettem. Véletlenül. A véletlen azonban mindig nagy szerepet játszott a felfedezések történetében.” Pontot tett az utolsó mondat után, aztán forrásba hozta az eneloidot. A folyadék, miután elérte a forráspontot, beomlott az üvegcső-labirintusba. Egy perc, két perc és húsz másodperc, két perc és negyven másodperc... A folyadék a szűrőn keresztül belecsöpögött a tartályba: egy cseppecske, kettő, három, négy, öt...” Nem várok tovább — motyogta és egy kávéskanál sót szórt az eneloidba. Világoskék gáz gomolygott ki az edényből. Zimányi íiöléje hajolt és nagyot slukkolt belőle. Amikor már nem bírta tovább, az ablakhoz támolygott. Ogy érezte, hogy nem mázsányi, hanem tonnányi súly nehezedik a szívére. Szinte meggörbült a láthatatlan tehertől. „Azt hiszem, túl sokat szívtam magamba” — villant ét az agyán, mert ilyen rosszul még sohasem érezte magát. Aztán megszólalt a hang. — Gondol a százmillióira... Gondolj Palánkaira, a kettes laborból, és ne feledkezzél meg a feleségedről, Emmikéről... Emlőikéről ! Emmikéről!... — Nem! — ordított a vegyész. — Nem feledkezem meg rótok! Hogyan is feledkezhetnék meg?! Az ajtóhoz rohant és dörömbölni kezdett: — Engedjenek ki! Azonnal engedjenek ki! Semmi válasz. — Nem hallatták, hogy mit mondtam? A fülükön ülnek? Csend. — Kinyitni! — Nem engedhetjük ki — hadarta Efefef az ajtó másik oldalán. — Ön azt parancsolta, hogy... — Most azt parancsolom, hogy engedjenek ki! — Még nem telt le a két óra! — Parancsolom, hogy engedjenek ki! Pa-ran-cso-lom! — Egy óra és ötven perc múlva kiengedjük! — Egy percet sem várok tovább! — dühösen rázogaitta a kilincset. — Na, mi lesz már? Belerúgott az ajtóba. — Utoljára mondom: nyissák ki! Semmi válasz. Ügy érezte, megőrül, ha a laboratóriumban kell maradnia. A szorongás, a nyugtalanság percről percre erősebb lett; Majdnem sírva fakadt a tehetetlenségtől. Ekkor néhány lépést hátrált és lehunyt szemmel, összeszorított fogaikkal, vállát előrevetve, teljes erővel netórohamit az ajtónak. Reccs! Az ajtó nem nyilt ki. — Még csak tiz perc telt el! — sikította odafenn Hédiké. Üjra nekifutott az ajtónak. Reccs! Hallatlan erőt érzett magában, képes lett volna egy kőfalnak is nelkirohanni. Üjabb nekifutás, reccs, az ajtó kipattant és a vegyész — huss! — mint egy madár, kirepült a laboratóriumból, majd számyaszegetten lehullt a visító titkárnő lába lé. — Ön... ön mondta, hogy nehogy ne negdejük ki — mente- getődzött Efefef. (Folytatjuk)
