Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-25 / 198. szám

1964. augusztus 25. 2 Kedd M Ünnepi díszszemle és felvonulás Bukarestben Bukarestben vasárnap délelőtt nagyszabású katonai díszszemle és felvonulás zajlott le Románia fel­szabadulásának huszadik évfordu­lóján. A fellobogózott Repülősök terének közepén emelt dísztribü­nön pontosan nyolc órakor jelen­tek meg a párt és a kormány ve­zetői, Gheorghiu Dej-nek, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, az Államtanács elnökének vezetésével. Gheorghiu Dej jobbján Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke foglalt helyet. Ugyancsak innen nézték végig a díszszemlét és felvonulást a szo­cialista országok küldöttségeinek vezetői, köztük Kállai Gyula is. A központi tribün körül négy további emelvényt állítottak fel, ahonnan ötezer meghívott vendég tekintette meg az ünnepi meg­mozdulást. A főtribünnel szemben Marx, Engels és Lenin hatalmas arcképeit helyezték el, alatta ez­zel a felirattal: „Éljen a szocia­lista országok, a nemzetközi kom­munista mozgalom egysége és összeforró t faága”. Leontin Salaj an, a fegyveres erők minisztere meghallgatta a díszszemle parancsnokának jelen­tését, majd köszöntötte a felso­rakozott egységeket. Ezertagú ka­tonazenekar játszotta el a Román' Himnuszt, miközben 24 löveg 21 össztüze dördült. A himnusz elhangzása után a katonai akadémiák hallgatóinak oszlopai nyitották meg a díszme­netet. Ezeket a „Tudor Vladimi- rescu” dandár, majd a határőr-! ség, a hadiflotta és a belső kar­hatalom díszegységei követték. Utánuk következtek a páncélo­sok, a műszaki alakulatok és az ejtőernyősök menetoszlopai. ' Az utóbbiak elvonulásakor repülőgép­kötelékek — köztük korszerű, del­ta szárnyú szuperszonikus gépek húztak el a tér fölött. A tüzérség és a harckocsik felvonulása után záróakkordként következett az egész díszszemle leglátványosabb száma: a légelhárító rakéták és lánctalpakra szerelt harcászati ra­kéták elvonulása. Az egyórás katonai díszszemle után következett a bukaresti dol­gozók, valamint az ország minden részéből a fővárosba érkezett kül­döttségek színpompás felvonulása. A hagyomány szerint az úttörők nyitották meg a menetet*- majd ifjúmunkások következtek, utána négy órán ’keresztül hömpölyögtek a téren a felvonulók oszlopai. Va­lóságos zászlóérdő és virágtenger borított mindent. , Félmillió dolgozó vonult fel a tribünök előtt. Déli egy órakor, a sportolók látványos felvonulása ulán az Internacionálé hangjaival ért véget a román nemzeti ünnep legnagyobb szabású megmozdulá­sa. A Román Népköztársaság Ál­lamtanácsa és Minisztertanácsa vasárnap este a Bukarest környé­ki Snagóv üdülőhelyen nagysza­bású fogadást adott az ország fel- szabadulásának 20. évfordulója alkalmából. A fogadáson jelen Volt Gheorghe Gheorghiu Dej, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, az. Államta­nács elnöke, Ion Gheorghe Mau­rer, a Minisztertanács elnöke, Va­lamint a párt és a kormány máo vezető személyiségei, a tudomá­nyos és kulturális élet, valamint a fővárost dolgozók képviselői. Meghívottként részt vett a fo­gadáson a A. Mikojan vezette szovjet párt- és kormányküldött­ség, a magyar párt- és kormány- küldöttség, Kállai Gyulával az élen, a lobbi szocialista ország, küldöttségének tagjai, a diplomá­ciai képviseletek vezetői és mun­katársai, valamint számos külföl­di vendég. A fogadás meleg, baráti légkör­ben zajlott le. (MTI) A kongói felkelők újabb sikereket értek el Leopoldville A Kongóból érkezett legújabb hírügynökségi jelentések a félke­lők újabb katonai sikereiről szá­molnak be. Bszak-Katangában, Manönö bányavárosból elűzték a Csombe-kormány katonáit és rendőreit, akik ■— az AP jelehté- se szerint — a várostól mintegy 200 kilométernyire délre lévő Mitwabába vonultak vissza. Súlyos tüzérségi tűz alá vették a felkelő alakulatok Kabalo vá­ros repülőterét. Magát a várost Csőmbe hadserege mintegy tíz nappal ezelőtt visszafoglalta a felkelőktől. Most a kaminai tá­maszpontról Kabolöba érkező ka­tonai repülőgépeket figyelmeztet­ték, hogy ne szólljanak le a tü­zérségi támadás célpontjává vált repülőtérre. Az AFP jelenti, hogy vasárnap Liswla és Búmba Városokban a Kongó-folyó mentén — Stanley- villetől nyugatra — a helyi lakos­ság fellázadt Csőmbe fegyveres alakulatai ellen. Leopoldvilleből csapaterősítéseket küldtek a hely­színre. Lisala városba egyébként a felkelő hadsereg alakulatai is benyomultak. A harcokról még nincsenek részletes jelentések. Csőmbe szorult helyzetében folytatja a fqhér zsoldosok tobor­zását. Az AFP jelenti, hogy meg­bízottai most Dél-Rhodesiában tesznek körutat. Eddig mintegy száz dél-rhodesiai fehér zsoldos jelentkezett Csőmbe hadseregébe. Rövidesen különrepülőgepen szál­lítják őket a kaminai támasz­pontra, ahol gyorstalpaló kikép­zésben részesülnek. (MTI) Meghall Benjamin Davis New York Súlyos betegség után el­hunyt Benjámin Davis, az Egyesült Államok kommunista és munkásmozgalmának kiváló harcosa. A kommunista párt egyik legkipróbáltabb vezető­jét, a néger népcsoport pedig hű és bátor fiát vesztette el. Davis 1903-ban született a George állambeli Dawsonban. A kollégium után jögot tanult a Harward egyetemen, dokto rálása után azonban lemondott a burzsoá ügyvédi karrierről és a dolgozó nép érdekeiért ví vott küzdelem nehéz útjára lé­pett. Neve a harmincas évek­ben vált ismertté, amikor el­vállalta az atlantai munkanél­küliek éhségmenete egyik per­be fogott vezetőjének védel­mét. Davist 1949-ben a párt más vezetőivel együtt bebörtönöz­ték. A fogság idején egészsége megromlott. Az utóbbi években a Mccarran-törvény alapján ül­dözték. Mindvégig a letartózta­tás és hosszú börtönbüntetés állandó veszélyének légkörében élt. (MTI) A Kanadai Kommunista Párt állásfoglalása Ottawa A Canadian Tribune jelentése szerint a Kanadai Kommunista Párt Országos Végrehajtó Bizott­sága teljes mértékben helyesli az SZKP javaslatát, amely indít­ványozza a kommunista és munkáspártok értekezletének ok­mányait kidolgozó 26 tagú bizott­ság december 15-ére Moszkvába történő összehívását. Mint a lap közli, a pártvezetés ség írásban terjeszti javaslatait a 26 tagú bizottság elé. A Kanar dal Kommunista Párt ugyanig nem tagja ennek a bizottságnak, az összehívandó nagy nemzetiköti értekezleten azonban részt (MTI) Százezrek búcsúznak Togliattitól Vasárnap estig több mint száz­ezer ember vonult el Palmiro Togliatti ravatala előtt. Hétfóh reggel ismét megindult a gyászo­lók áradata. A keddre virradó éj­szaka Végig nyitva lesz a halot­tas terem, hogy minél több olasz számára lehetővé tegyék az utol­só búcsút. Az olasz kommunisták készül­nek a nagy temetésre. Az ország távoli sarkaiból máris elindultak a gyászolókat szállító különau- tóbuszok, hogy időben megérkez­zenek a fővárosba. Előrelátható­lag több százezer ember érkezik Vidékről Rómába. Az Unita hét­fői száma részletes utasításokat és térképeket közöl a temetési ttlehet gyülekezési helyére vonat­kozólag. Togliatti koporsóját a párt székházából a Lateran* Szent János térre viszik, ahol Togliatti oly sokszor mondott beszédet a tö­megek előtt. A gyászgyűlésen Luigi Longo, az OKP főtitkárhe­lyettese és Leonyid BrezsnyeV, az SZKP küldöttségének vezetője is búcsúztatja az olasz kommu­nisták nagy vezetőjét. A gyűlés Után Togliatti család­jának tagjai és a párt vezetői kí­sérik el a koporsót a temetőbe. * . Továbbra is áradnak a távira­tok és üzenetek a világ minden részéből: eddig több mint 30-000 távirat érkezett a párt székházé­ba. „Engem is azok között tartsa­tok nyilván, akik sírnak” — írta az OKP vezetőségéhez írt távira­tában Pablo Neruda, a világhírű chilei költő. Siqueiros, a nagynevű mexikói festő ezt táviratozta: „Tanítómester volt és vezető. Osztozunk gyászotokban.” Hétfőn Újabb külföldi delegá­ciók érkeztek Rómába, hogy részt vegyenek Togliatti temetésén. Megérkezett a Komócsin Zoltán vezette magyar pártküldöttség, Dolores Ibárruri, a Spanyol Kom­munista Párt elnöké, Tim Buck, a Kanadai Kommunista Bárt el­nöke, valamint a Francia Kom­munista Párt küldöttsége. (MTI) 11 párizsi nép dicsősége 1944. augusztus 25.» A nácik védekeznek, a párizsi opera a németek főhadiszállása. De Lec- lerc tábornok első francia fel­szabadító hadosztályának tagjai már az orleansi kapunál harcol­nak. A párizsi partizánok ki­adják a jelszót: általános táma­dás a megszállók ellen! Fabien partizánezredes osztagai roham­mal elfoglalják a Luxemburg palotát, a szenátuson újra a kék—fehér—piros zászló leng. De a Republlque teret a hitle­risták valóságos katonai erőd­dé változtatják, — a .harc itt még folyik. A párizsi belső had­sereg mindennünen támad, s amikor a Saint Justeről elneve­zett osztag behatol a „Prinz Eugen” ezred kaszárnyájába, a németek kitűzik a fehér zász­lót. Von Choltitz tábornok, Pá­rizs náci városparancsnoka ka­pitulál. A felkelők a Montpar­nasse pályaudvarra, a felszaba­dulás párizsi bizottságának fő­hadiszállására vezetik. Délután ötkor a náci tábornok aláírja és átadja a fegyverletctelj ok­mányt Leclerc tábonoknak és Rol-Tonguy ezredesnek, a fran­cia haderő, a partizánmozga­lom fővárosi parancsnokának. Párizs felszabadította magát... * Milyen egyszerűen hangzik így ez a dicső krónika, amely­nek lapjait pedig a városuk fel­szabadításáért harcolt és elesett hős párizsi kommunisták, par­tizánok, hazafiak vére fes­tette meg. S ez a hősi tett, amely­nek híre már akkor bejárta a világot, s megsokszorozta a fa­sizmus ellen végső leszámolásra nekigyflrkőző hazafias erőket szerte Európában, a párizsiak dicsősége mellett még valamire emlékeztet: az összefogás, az egység hatalmas erejére. A párizsi utcákon a húsz év­vel ezelőtti napokban egymás mellett, s egymást testvériesen támogatva küzdöttek kommunis­ták és katolikusok, munkások, diákok, fiatalok, nők, férfiak, akiket mind a haza szeretető, az ellenállás gondolata vértezett hőssé. Kegyelettel meghajtjuk előttük az emlékezés zászlaját. (új) Johnson a választási startvonalon Az Egyesült Államok keleti partvidékének egyik előkelő für­dővárosában, Atlantic Cityben au­gusztus 24-én, hétfőn felhúzták a függönyt az amerikai elnökvá­lasztási színjáték egyik fontos fel­vonása előtt, Miután az „Elefánt pártja”, a republikánusok San Franciscóban elnökjelöltté válasz­tották Goldwatert — most a „Sza­már pártja”, a demokraták vá­lasztják meg elnökjelöltjüket. Az Atlantic Cityben magasba emelkedő függöny a nézőtér szá­mára nem tartogat majd annyi ^drámai fordulatot, mint a köztár­sasági párt San Francíscó-i jelölő- gyűléSé. Mi több: mindenki előre tudja, ki lesz á „sztár” ezen a színpadon. A demokrata párt tel­jés bizonyossággal Johnson je­lenlegi elnököt indítja majdGold- waterrei szemben. Ki lesz az alelnök? Ilyen körülmények között At- lahtic Cityvel kapcsolatban Volta­képpen csak két kérdés izgatja a megfigyelőket. Az egyik: ki lesz az alelnökjeJölt? A másik: mi lesz a választási harcban Johnson és a demokraták taktikája? Ami az alelnökjelölt ügyét ille­ti, mindenekelőtt azt kell 'tudni, hogy az elnökjelölt-választási gyű­lések az alelnöki posztra nem vá­lasztás útján jelölik ki a megfe­lelő politikust. Az alelmökjelöltat mindig az nevezi meg, aki győz­tesen kerül ki a választási harcból. A hétfőn kezdődő konvenció ese­tében ez azt jelenti, hogy 27-én, amikor a különböző beszédek már elhangzottak, Johnson meg­jelenik a konferencián. Megtartja a jelöltséget elfogadó beszédet* s vagy ebben, vagy közvetlenül utá­na megnevezi az alelnökjelöl tét, azt a politikust, akivel „párban” indul a novemberi választáson. Magától értetődően itt nemcsak a személyi rokonszenv és ellen­szenv, hanem a politikai alkal­masság is szerepet játszik. Az al- elnökjelöltet általában úgy szok­ták kiválasztani, hogy „kiegészít­se” az elnökjelöltet: olyan rétegek felé jelentsen vonzóerőt, amelyek­nél az elnök „varázsa” kicsi. Ez volt a* eset 1960-ban is. Kennedy és Johnson személyileg nem kü­lönösebben rokonszenveztek egy­mással, és éles harcban állottak az elnökjelölésért. Amikor azon­ban Kennedy győzött, habozás nélkül Johnsont nevezte meg a.l- elnökjelöltként. A számítás na­gyon egyszerű völt: az északi és keleti részeken erős befolyással rendelkező Kennedy a texasi Johnson személyében olyan párt akart választani, aki jó kapcsola­tokkal rendelkezik a déli és dél­nyugati államokban. „Bobby" Kennedy megpróbáltatásai Johnson is ezt a szabályt fogja követni. Ez az oka annak, hogy ügyes taktikai manőverekkel le­hetetlenné tette az elhunyt elnök öecsőnek, Robert Kennedy igaz­ságügyminiszternek alelnökjelölt- ségét. (Kijelentette, hogy aktív miniszterek nem vállalhatják el az al elnök j elöl taéget.) Ennek a döntésnek az volt az oka, hogy Göldwater fellépése miatt a John­son mögött álló erők megoszlásá­ban változások állottak be. A leg­újabb közvéleménykutatások sze­rint Johnson általában mindenütt nagyobb eséllyel Indul, mint Göldwater — kivéve a déli álla­mokat. Így olyan alelnökj előlire van szüksége, aki a Dél számára legalábbis nem visszatetsző. Ro­bert Kennedyt a déli államok po­litikai vezetői a polgári törvény egyiik értelmi szerzőjének tekin­tik, Johnson számára tehát hasz­nálhatatlan. Az igazság az, hogy „ideális” alelnökjelölt nincs: e pillanatban nincs olyan vezető politikus a demokrata pártban, aki „kedvence” lenne a déli álla­moknak, s ugyanakkor Johnson oldalán állna. Az ideális megoldás híján Johnson valószínűleg Min­nesota állam két szenátora, a li­berális hírében álló, de jó nyu­gati kapcsolatokkal rendelkező Humphrey és a fiatalabb McCar­thy közül fog választani. Harma­dik lehetőségként szerepelhet még Mansfield szenátor, aki a kongresszusban a demokrata párti csoport vezetője és az egyik északnyugati állam, Montana sze­nátora. A „szegény törvény" A másik nagy kérdés, mint je­leztük, a kampány taktikája. Eb-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents