Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

ÉGI MESTER EZE NYOMA Csaknem százéves jegyző­könyvet forgattam heteken ke­resztül, régi mesterek keze- nyomát. A 295 oldalas kézírá­sos ^gyzőkönyv 1069. november 7-én ,,nyittatott meg”* s 1Ä76 februárjáig vezetett el a Bé­késcsabai Tanító Egylet törté­netében. A több mint hat évet felölelő könyv mintegy 60 jegy­zőkönyvet tartalmaz. Az egyik lapon olvasom: „Szellemi va­gyonunk kincsesládája ez, mely hivatva lesz tanúbizonyságot tenni mellettünk, majd mikor mi már elmúlunk... az utókor­nak. „Németh Lajos egyleti el­nök szájából ^hangzottak el ezek a szavak, s én örömmel tisztelgek a pedagógus-elődök emléke előtt, mikor e rövid írásban felelevenítem emlékü­ket. KOROST AJ ___________KULTURÁLIS melléklet_________ M orzsák egy néprajzi gyűjtőútról Anniikor egy helységbe indul az ember, hogy ott több napon át annak népi kultúráját kutassa, felké­szül az útjára. A felkészü­lés pedig nemcsak abból áll, hogy használati tár­gyait a szatyorba rakja, hanem törekszik arra is, hogy megismerkedjék le­endő állomáshelyével; ta­nulmányozza, hogy mit ír­tak eddig annak történeté­ről, népéről. Én is így vol­tam most Gyoméval. Ám, készülődésem meglehető­sen hiányosnak bizonyult, mert amit itt hallottam, az egészen más, mint a törté­nettudósok állításai, és bár történelmi hitelesség szem­pontjából enyhén szólva „kritika alá vehetők”, a néprajzosnak mondanak valamit. • Gyoma nevének az ere­detével kezdeném. Nem ci­tálom pontosan a történé­szeket, akik az Árpád-kor idejéből idéznek bizonyíté­kot Gyoma létezésére, és Okmányok alapján bizo­nyítják nevének eredetét, hanem azt mesélem el, hogy a népi emlékezés ho­gyan tartja számon a név­adást — jóllehet a legtöb­ben ezen már Gyomén is csak mosolyognak. A tatárok előtt a község kint volt a fattyasi oldalon. A nép a tatárok elől a Si- rató-zugba menekült (az is onnan kapta,'a nevét, hogy míg a tatárok ott voltak, állandóan sírtak az embe­rek, és akik kívülről, a ná­das szélétől hallották, azt kérdezték egymástól: — Halljátok? Sír a tó!). Ami­kor a tatárok elvonultak, visszamerészkedtek a köz­ség lakói. De csak óvato­san. Lépésről lépésre jöt­tek, aminek az is oka volt, hogy a szerteágazó Körös árterületét nagy növésű gyom fedte. Amint jöttek, a félősebbek gyakran meg­szólaltak, mikor egy-egy sötét bozótot pillantottak meg: — „Emberek lehet­nek ott!” A bátrabbak pe­dig legyintettek csak ilyen­kor, és mondták: „Ne fél­jetek, nem emberek van­nak ott! Gyom a’ csak!” Ezt aztán, hogy „gyom a’, gyom a’” ismételgették a többiek is, hogy ne félje­nek. Ennek az emlékére, így maradt a község neve Gyp- ma. * A vasúttól bevezető hosz- szú utca a községet régeb­ben kétfelé választotta. Nemcsak földrajzi értelem­ben, de mindenhogyan. Az egyik rész volt a Fegyver­nek, a másik a Mirhóhát. Még ma is így nevezik a két „városrészt”, azonban má már eltűntek azok az ellen­tétek, melyek a régebbi idő­ben feszültek közöttük. Annyira nem szívlelték egymást a két rész lakói, hogy csak nagyon elvétve házasodtak a másik terület­ről, a legények pedig, ha csak szerét ejthették, meg­megverték egymást. Ezek­ből az időkből maradt fötnn a két mondás: • „Fegyvernek, ne menj arra, mert megvernek!”- (mondtáik a mirhóhátiak), „Mirhóhát, ne menj arra, mert hátha vág!” (mondtak a íegyvemdkiek). « A Mirhóhát furcsa nevé­nek is niegvan egyébként a maga — furcsa — magyará­zata. A népi etimológia sze­rint ugyanis akkor kapta a nevét, amikor a honfoglalás volt Ökrös szekerekkel jöt­tek őseink, és amikor Ide értek a Körösökhöz, ahol mocsaras volt a vidék, azok, akik elöl jöttek, kiabáltak az ökrökre: — Hó! Hó! Azok, akik hátul jöttek, és nem látták, hogy milyen vi­zenyős elöl a vidék, előre kiabáltak: — Mir hó? Mir hó?! — Hát láthatjátok! — kiáltották vissza az elöl jö­vök. Ebből maradt meg az­tán valamilyen úton-módon a Mirhóhát. * Dobi János, a KlSZ-bi- zottság munkatársa lelkes kutatója a népi hagyomá­nyoknak, megmentő je az, előkerülő régészeti leletek­nek. Vele néztük meg an­nak a régi községnek a he­lyét, amely Gyomától mint­egy öt kilométerre van. Ege a régi község neve. Ma már csak nyomai találhatók meg, de amint nézi az em­ber, kicsit meghatódik, s elképzeli, hogy itt keltek át a Körösön Dózsa hadai, és emléküket nem őrzi semmi. Eszünkbe jut Dr. Bereczki Imre javaslata: a Hazafias Népfront (vagy valaki más) állítson emlékoszlopot a ré­gi falvak helyére. Ezzel va­lóban szép tett lenne, külö­nösen abban a korszakban, amikor annyit beszélünk a hagyományok megbecsülé­séről. Beck Zoltán A park ékessége egy kis tó, a tóé pedig egy fehér hattyú volt. Egyszer a hattyú eltűnt — ellopták a huligá­nok. A város vezetősége be­szerzett egy új hattyút, és hogy megóvják elődje sorsa, tói, külön őrt állítottak mel­lé. Az őr öreg, alacsony em­berke volt. Amikor elfoglal, ta állását, az éjszakák mar hosszúak és hűvösek voltak. Így estefelé már nem volt senki a parikban, csak az őr járkált a tó mellett, szem­mel tartva a hattyút. A csil­lagok hűvösen hunyorogtak, az éjszaka hideg volt... És ekkor eszébe jutott az őr­nek, milyen jó volna beülni abba a kis kocsmába, amely a parktól nem messze áll. Néhány lépést már tett is a kijárat felé, de mit csi- .náljon a hattyúval? Meg­ijedt attól a gondolattól, hogy ellophatják, amíg oda­lesz, akkor pedig lőttek az állásnak is. Ezek után nehéz szívvel, de lemondott a me­legedésről. A hideg és az egyedüllét azonban még jobban kínoz­ta. Addig-addig gondolko­zott, míg elszánta magát: el­megy a kocsmába — de vi­szi magával a hattyút is! 1869 novemberében hat csabai tanító (Németh Lajos, Gécs Já­nos, Simkó István, Csarejs György, Kuczelnyik Józsa és Dobay Sándor) felhívással for­dult a városi kollégákhoz „a szent ügyért hévülni”, s egye­sülésre hívta fel őket. A fel­hívás nem talált süket ftílekire, s november 7-én megalakult a Békéscsabai Tanító Egylet 16 taggal, melynek alapszabályait hamarosan jóvá is hagyta a belügyminisztérium. A jegyzőkönyvek több ember keze nyomát őrzik, de szellemük egységes. A kiegyezés után a haladé nemzeti és társadalmi erők olyan módszereket keres­tek a haladás eszközlésére, melyek jellegüknél fogva eleve nem eshettek a fotrradalmiság vádja alá, de azért alkalmasak voltak bizonyos haladó eszmék fejlesztésére. E jegyzőkönyvek végig valami minden' túlzástól tartózkodó higgadtságot, de el­tökéltséget is tükröző sorai kö­zött sokszor szerepel a kifeje­zés: „haladás”, „jövő”, s ha konkrétan nem is fogalmazza meg a ml felfogásunknak meg­felelően ezeket a fogalmakat, mégsem frázisok ezek,mert ezek a kifejezések a tanítók mindennapos életében realizá­lódtak a népneveiéE áldozatos munkájában, flz egylet Céljait az alakuló gyűlésen elhangzott szavak ha­tározzák meg legpontosabban: „Én azt gondolom, hogy ezen egylet, ha azt élőfáitak tekint­jük, két irányban fog hajtani. Az egyik ágon az ismeret; a másikon a testvériség terem.” Az ismeretszerzés útjául a kö­zös önművelést választották, ezért is egyesültek. Az 1868-as iskolatörvény magasabb köve­telményeket állított a népisko­lák elé az addigiaknál'. E meg­növekedett követelményeiknek akartak megfelelni csabai ta­nító-elődeink, s Így szükségét érezték a továbbképzésnek, ön­művelésnek. Ez lenne a fa egjúk ágán: előadások, felolva­sások, könyvek és folyóiratok megrendelése. Ismertetése, az új pedagógiai eredmények meghonosítása. „De itt sem ál­lapodunk meg — írják —, mert a nyereményekből újak nő­nek: a tanügyinek, önérzetünk­nek s. társadalmi helyzetünk­S. Mrozek: nek szükségképpeni emelése.” Am a másik ág sem kevésbé fontos, mert az „az egymás iránti egyenlőség élénk érzeté­nek” szenemében való nevelés szükségességét jelenti. A viták egyre élénkébbek, termékenyebbek lesznek az évék folyamán. Minden aktuá­lis nevelési kérdés terítékre kerül a dolgozatokban. A hat év alatt mintegy 80 dolgozatot olvastak fel az egyleti gyűlése­ken. A jegyzőkönyvek hagyo­mányos szövegezése, hűvös tárgyilagossága alól is kisüt valami forróség, valami emberi szenvedély, amikor egy-egy munkáról teszi meg bejegyzését a jegyzőkönyv vezetője. E rövid Írásnak nem célja a jegyzőkönyvék anyagának érté­kelése, az összefüggések és kor­történeti áttekintések megtéte­le, arra szorítkozom mindűsz- sae, hogy néhány fontos tény felelevenítésével, megemlítésé­vel felhívjam az illetékesek fi­gyelmét, hogy haladó hagyo­mányaink helytörténeti vonat­kozású feltárása tekintetében még adósok vagyunk az iskolai élet helyi történetének felele­venítésében. Az egylet kapcso­lata az országban működő más tanító egyletekkel kezdettői fogva élénk. A pesti egylet lOTO-ben „Egyetemes magypr tanítói gyűlést” indítványoz, a békéscsabaiak nem késnek le­vélben válaszolni, hogy egyet­értenek a gondolattal, s azt ja­vasolják, hogy az egyetemes” helyett -„magyarországi”-kém jelöljék meg a gyűlést a nem­zetiségi tanítókra való tekintet­tel; ,/nehogy a különféle hazai nemzetiségi tanítók gáncsot vagy... sérelmet találjanak.^ a címben”. A következő év je­lentős eseménye a pécsi egylet felhívásához való csatlakozás a nyugdíj-kérdés ügyében. A csa­baiak támogatták a pécsiekét, s beadvánnyal fordultak a képviselőházhoz, s még ez év­ben választ kaptak beadvá­nyukra. Az elnök nem kevés örömmel tudatja a tagsággal, ;;...hogy a képviselőházihoz be­nyújtott kérvények közül éppen a mienk vétetett figyelembe" az ügy elbírálásánál, igen fontos dolog az egylet életében á felnőttoktatás ügye, mely a jegyzőkönyvek lapjain többször vissza-visszatéró téma. Vitatkoznak ezek a tanítók CÁ lidÜJLJJLL Ő-P& „Ha netán jönne valaki a parkba, hogy gyönyörköd­jön a természet szépségében, nem veszi észre rögtön azt, hogy nincs ott a hattyú. Az éjszaka igaz csillagos, de a Hold nem világít. Tehát van lehetőség és idő észrevétle­nül visszatérni” — elmélke­dett az öreg. Fogta tehát a hattyút, és elindult... A kocsmában kellemes meleg és finom virsli-illat terjengett. Helyet foglalt, a hattyút Etedig maga elé ül­tetne, hogy szemmel tudja tartani. Aztán ételt és italt rendelt, hogy felmelegedjen. Hatalmas étvággyal esett a bárányhúsnak, de hirtelen úgy érezte, hogy a hattyú mereven, néma szemrehá­nyással néz r£. Az öreg megsajnálta a madarat. Egy falat sem ment le a torkán, míg magán .érezte a hattyú szemrehányó tekintetét. Odainitette a pincért és a hattyúnak meleg, cukro­zott sörbe áztatott zsemlét rendölt. A vacsora befejez­tével frissen és vidáman tértek vissza a parkba. A következő este ismét hűvösnek ígérkezett. Ez al­kalommal azonban a csil­lagok szokatlan fényesség­gel ragyogtak — egész vilá­gos volt. A mi őrünk így el­állt a kocsma újbóli meglá­togatásától. A hattyú a tó közep>én úszkált. Az a gondolat, hogy mennyire hideg lehet a víz, és szegény hattyúnak még ilyenkor is ott kell lennie, egészen feldúlta az öreget, ö és a fehér hattyú — miért rosszabbak másoknál? Ter­mészetes, hogy ő is szíveseb­ben elüldögélne valahol a melegben, és enne valami finomat... Így tüzelte magát a ml öregünk, míg végül nekibá. olyan mai témáról is, mint a „Gyakorlati ügyesség, vagy el­méleti képességre fektessék-e a fő súlyt?” Megtárgyalják, mi legyen az álláspontjuk az isko­lalátogatásokkal kapcsolatban, s arra a megállapításra jutnak, hogy szükség van egymás órái­nak látogatására. Témája alap­ján ^dekes előadás a „Némely ellenvetések a korai vallásos nevelés ellen” c. is. S igen po­zitív lépés követi Csarejs György egyik, a szülői házzal való viszonyt boncolgató elő­adásét. Az egylet tagjai úgy látják, hogy „...sok Iskolaköte­les gyermek Szentgyörgy nap­tól Szentmthály napig — sőt to­vább is — szolgálatba'adatik..; s Iskolába csak néhány hónapig jár...” És továbbmennek a megát 1 a pí tásná 1, ruhasegélyt harcolnak ki a városi tanácstól a szegény sorsú gyermekek számára. Vitatkoznak a nők nevelésé­ről, és a társadalomban elfog­lalt helyzetéről, „melynek két fő része éles eszmecserére adott alkalmat, annyira, hogy az el­nök szavazásra bocsátotta a dolgot”. A koedukáció sokat vitatott kérdése is foglalkoztat­ta őket. Ezt a kérdést is csak a szavazás tudta eldönteni, a hosszas vita miatt, s kilencen négy ellenében a koedukáció mellett szavaztak. Felmerült a 8 osztályos iskola szükségessé­gének a gondolata is a jegyző­könyvek lapjain; Az évek egyre nagyobb ered­ményeket hoznak, s az 1 TO. évi elnöki záröbeszámoló örömmel állapítja meg, hogy „...a mun­kakedv nemcsak fokozódott, de általánosuk is”, 1 Feltétlenül megemlítendő az egylet érdekvédelmi szerepe. A törvénytelenül elmozdított Bili József tanár ügyében való ki­állásuk is teljes eredménnyel zárult. Ilyen szempontból bi­zonyos foltig a szakszervezetek szerepét is betöltötték ezek az egyletek országszerte, így Bé­késcsabán Is. Csak egészen elenyésző há­nyadát említhettem meg a Bé­késcsabai Tanító Egylet első hat éve Jelentős eseményeinek. Ezek is érzékeltetik talán, ér­demes lénne felmérni, hogyan kapcsolódik városunk, megyénk a múlt század második felében a magyar nép kultúrtörténeté­be. Egyben figyelmeztetés is kiván lenni e rövid írás: néz­zünk jól körül az iskolák lom­táraiban, mert minden bizony­nyal még sok jelentős, doku- mentális értékű adat kerülhet­ne elő városunk és megyénk tanító mozgalmainak történeté­hez, Filadeifl Mihály törődött: hóna alá fogta a hattyút, és elment a kocs­mába. Űjabb éjszaka követke­zett, jsmét meghatotta ket­tejük sorsa az öreget. Ez ah, kálómmá! azonban szilárdan eltökélte, hogy nem megy a kocsmába. Tegnap is már furcsa volt a hattyú — ami­kor visszajöttek, táncolni kezdett, és valami szokatlan módon „énekelt”. Az öreg így tűnődött, majd leült a tó partján. Hirtelen úgy érezte, valami gyengéden bökdösi a hátát. Megfordult, és meglátta a hattyút. A bökdösés mintegy figyel­meztetés volt valamire... Egy hónap múlva az öre­get a hattyúval együtt el. csapták. A hattyú már any. nyira részeg volt, hogy fé­nyes nappal is tántorgott. Az anyák, akik gyermekeik, kel együtt pihenni és néze­lődni jártak a parkba, pa­naszt emeltek az öreg és a hattyú miatt.... A tanulság csak annyi: még a legegyszerűbb állás­hoz is kell bizonyos morális szint. Lengyelből fordította: Sass Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents