Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-22 / 196. szám

Szombat 1964. augusztus 22. 4 Áz idén 420 vagon búzát dolgoznak fel a medgyesegyházi malomban A két szocialista címért versenyző brigád egymással is versenyre kelt Kora reggeltől késő estig ter­melőszövetkezeti tehergépkocsik, lovas szekerek hosszú sora vára­kozik a medgyesegyházi malom előtt. A malomban, a gépek körül éjjel, nappal, felváltva ott serény­kednek a lisztes ruhájú molnárok. Az irodában Osztroluczki Pétert, a malom üzemvezetőjét éppen te­lefonálás közben találom, munka­társai pedig összesítéseket, kimu­tatásokat készítenek. A szokásos Üdvözlés után Osztroluczki elvtárs irodájába invitál. — Lesz munkánk az idén is bő­ven — újságolja a malom üzem­vezetője, miután elmondom jöve­telem célját —, mert Battonya és Mezőkovácsháza kivételével a já­rás minden községét mi látjuk el liszttel. Minden 24 óra alatt 220 mázsa búzát kell leőrölnünk... De mielőtt az idei feladatokról szólna, visszapillant Osztroluczki elvtárs a múlt évre. tak be a járás termelőszövetkeze­tei. Tervünk eléggé magas, de úgy véljük, hogy az év végéig teljesí­teni tudjuk. Amint Osztroluczki elvtárs el­mondta, a medgyesegyházi malom hivatott liszttel ellátni a mezőko­vácsházi járás kilenc cseretelepét is. — Jó dolognak tartjuk — mondja —, hogy a kilenc cserete­lep közül kettő a termelőszövet­kezetek irányítása alá tartozik. Almáskamaráson a Sallai, Med- gyesbodzáson az Egyetértés Ter­melőszövetkezet látja él liszttel a két község cseretelepét. Vagyis a szövetkezetek egyszerre 200 mázsa búzát is leőröltetnek a medgyes­egyházi malomban. Majd a lisztet saját járműveikkel kiszállítják a telepre, ahol a cserét is a tsz erre kijelölt dolgozója bonyolítja le. Ezzel megszüntették azt, hogy naponként kérjenek munka alól felmentést és fogatot a szövetke­zet gazdái őröltetés miatt Távozni készülődtem, amikor Osztroluczki elvtárs, aki 15 éve intézi a malom ügyeit, gondjait, mást is elújságolt: — Az idei év kezdetén két mal­mi kollektívánk brigádot alakí­tott. Versenyre keltek a Szocia­lista brigád cím elnyeréséért. A Juhász és a Végvári őrlőbrigád közül a Juhász kollektíva vezet a kiőrlésben. Ugyanakkor a két bri­gád egymást is versenyre hívta. A kép, ami a malom üzemveze­tőjének szavai nyomán elém tá­rult, azt érzékelteti: szorgalmas kollektíva serénykedik a med­gyesegyházi malomban, és az idei terv szerinti 420 vagon búza fel­dolgozását minden bizonnyal tel­jesíteni tudják. Baikus Imre Harminc továbbtanuló a Békéscsabai Kner Nyomdában A Békéscsabai Kner Nyomda az utóbbi években indult rohamos fejlődésnek. Az elavult gépeket ki­cserélték, új, modem szárny épült a régi épületihez, s így né­hány év alatt az ország legkorsze­rűbb nyomdái közé emelkedett. Az új nyomda természetszerűen több embert, több szakképzett ve­zetőt kíván. Felvetődik a kérdés, vajon lépést tart-e a tanult szak­emberek képzése a rohamosan fejlődő üzemmel? Kérdésünkkel Botyánszki Pált, a nyomda igazgatóját kerestük fel. — Hányám tanulnak tovább az 1964/65-ös évben? — Szeptembertől csak néhány nap választ el, s ezért a nyomda fiataljai nrfár készülnek a közép­fokú nyomdaipari technikum fel­vételi vizsgájára. A Budapesti Nyomdaipari Technikum négy év­folyamát harminc fiatal dolgo­zónk készül elvégezni. Nagy szük­ségünk van középiskolát, nyomda­ipari technikumot és egyetemet végzett dolgozókra, s ennek tuda­tában is vannak a Kner Nyomda dolgozói, hiszen tudják, hogy jó minőségű munkájukat és termelé­kenységük emelkedését továbbra is csak úgy tudják biztosítani, ha folytonosan növelik szakmai tu­dásukat. — Az előző évben hány dolgo­zót küldött a nyomda egyetemre? — Nyolc dolgozónk tanult ha­zai és külföldi egyetemen, így Lipcsében három, Moszkvában kettő, Szegeden egy, valamint a Budapesti Marx Károly Közgaz­dasági Tudományegyetemen két dolgozó. — Hányán fejezték és fejezik be tanulmányaikat? — Ez évben két közgazdaság­tudományi egyetemet végző hall­gató, egy nyomdaipari főiskolai hallgató, 1965-ben pedig hat nyomdaipari technikumi és egy lipcsei főiskolai hallgató végzi el tanulmányait, és tér vissza az üzembe — fejezte be nyilatkoza­tát az igazgató. b. máié Gyulán tartotta ülését a HVDSZ megyei bizottsága A Helyiipari és Városgazdál­— Tavaly 390 vagon búzát dol­goztunk fel, őröltünk le. Az idén jóval nagyobb feladat vár a med­gyesegyházi malom molnárjaira: év végéig 420 vagon őrlési tervet kaptunk. Az év első felében öt hónapot dolgoztunk, mivel egy 'hó­napig tartott a nagyjavítás, a kar­bantartás, Az öt hónap alatt 174 vagon búzát őröltünk. Újbúzáiból augusztus 12-ig 59 vagonnal hoz­Jövő évre több új gyógyszertár megnyitását és meglévő gyógy­szertár átalakítását tervezik me­gyénkben. Hétszázötvenezer fo­rintos ráfordítással még az idén elkezdik — részben társadalmi munkában — Biharugrán egy új gyógyszertár építését. Ugyancsak még ez évben megkezdik Nagy- bánhegyesen egy új gyógyszertár kivitelezési munkáit is. Jö­vő esztendőben szintén több gyógyszertár építésére vagy fel­újítására kerül sor. Battomyán '470 ezer forintos költséggel át­építik a meglévő gyógyszertárat, s mellette két szolgálati lakást alakítanak ki. Mezőhegyesen — ahol a jelenlegi gyógyszertár pontosan olyan állapotban van, mint ötven évvel ezelőtt — egy­Jármű- és varrógép­tulajdonosok figyelem! Meghibásodott járművéhez és varrógépéhez ALKATRÉSZT házhoz küld postán a Békési Fmsz jármtíszaküzlete. Amennyiben azt helyben nem tudja beszerezni, „Posta Küldő Kereskedelem” formájában minden típusú motorkerék­pár, segédmotorkerékpár és varrógép alkatrész szállítását vállalja utánvéttel. Az írásbeli megrendeléseket szeptember 1-től kezdve 48 órán belül teljesíti. Bővebb felvilágosítást ad a helyi fmsz szakboltja, ahol megrendelő lev. lapot is adnak a megren­delők részére. 436 kodási Dolgozók Szakszervezete a napokban Gyulán megyebizott­sági ülést tartott, melyen a gyu­lai bútoripari, a gyulai kötő- ipari, a gyulai kertészeti, to­rn illió 200 ezer forintos ráfordí­tással új, emeletes épületet léte­sítenek, amelyben gyógyszertár és két lakás kap majd helyet. A békéscsabai' Kinizsi utcai gyógy­szertárat kétszázezer forintos költséggel újítják fel jövőre, a köfcegyáni elavult gyógyszertárat pedig új épületbe költöztetik. vábbá a Gyulai Cementipari és Kőfaragó Vállalat igazgatója, sab-tdtkána, valamint a szakszer­vezeti bizottság termelési felelőse is megjelent. Elsősorban a Gyulai Bútoripari Vállalat első félévi 27 százalékos tervlemaradásáról volt szó, amit különböző okok idéztek elő, legfőképpen pedig a nem megfelelő munkaszervezés. Az ülésen határozatot hoztak, mely szerint a négy vállalat szakszervezeti bizottságának tit­kárai, termelési felelősei és szo­cialista brigádvezetői augusztus 30-ig látogatást tesznek a Gyulai Cementipari és Kőfaragó Válla­latnál, ahol a legjobb a munka szervezése és az itt szerzett ta­pasztalatok felhasználásával igyekeznek majd segítséget nyúj­tani a bútoripari vállalatnak. Mikes György: LEFU 8 (Szatirikus kisregény) Most is a laboratóriumban ült, az íróasztala mellett, de nem dolgozott. Hédiké járt a fe­jében. „Szeretem ezt a lányt és el fogom venni feleségül. Előbb azonban el kell válnom. De mit fognak szólni a gyerekek? Eh, azok már nem gyerekek. A fiam már családos ember, a lányom pedig utolsó éves egyetemista. Most egy kicsit magammal is kell törődnöm. Hatvanéves vagyok. Hatvanéves vagyok és szerelmes. Szerelmes­Fáradtán, sóhajtozva állt fel a székről, és munkához látott. Hunyorogva nézegette az egész termen végighúzódó bonyolult üvegcsővezetékeket, amelyek­ben ide-oda, le és fel futkáro- zott az eneloid. „Ha megkapjuk a pénzt, új laboratóriumot is építtetek magamnak és megren. delem Angliából a legmoder­nebb műszereket...” A csövek­ből, szűrőn keresztül, egy üveg­tartályba csöpögött a fortyogó folyadék. Zimányi azon gondol­kodott: mit tegyen a folyadék­ba? Szórakozottan körülnézett, de a polcokon nem talált sem­mit. Már mindent kipróbált. Te­kintete ekkor egy sótartóra esett, amely a félig elfogyasztott va­jas kenyér mellett álldogált az íróasztalon. „Só! Közönséges asztali só... Mi lenne, ha?!...” Megragadta a sótartót és jól megrázta az eneloid folyadék felett. Abban a pillanatban vilá­goskék színű füstfelhő csapott ki az edényből. „Hm, érdekes, nagyon érdekes — motyogta —, szaga nincs, a színe világoskék... Vajon milyen gáz ez?” Elgondolkozva- ment vissza az íróasztalához, és a képleteit né­zegette. Néhány perc múlva azonban abba kellett hagynia a munkát, rettenetesen megfáj­dult a feje. A fejfájáson kívül furcsa, soha nem tapasztalt gyötrő, szorongó érzés kerítette hatalmába. „Mi van velem? Az előbb még semmi bajom se volt!” A szorongó érzés egyre fokozódott. Fejét tenyerébe hajtva, türelmesen várta, hogy jobban lesz, de nem lett job­Új és átalakításra kerülő gyógyszertárak Állványok Békéscsaba főterén. ban. Ideges remegés futott vé­gig a testén. A válla meggör­nyedt, mert valami nyomta, szorította a szívét. Hirtelen egy hangot hallott, a saját hangját: — Nem szégyelled magad? Nem is kell nektek százmillió... Elég lett volna huszonöt is, vagy mondjuk harminc ... Felnyögött és befogta a fülét. — Miért kértél százmilliót? — kérdezte a hang, a saját hangja. — Az intézet korszerű­sítése maximum harmincmillió­ba kerül. Ezt te is tudod... Ekkor felugrott és a nyitott ablakhoz lépett, de a friss leve­gő sem segített rajta. A szoron­gás őrjítő nyugtalansággal pá­rosult: lehajtott fejjel, hátra­tett kézzel ide-oda cikázott a teremben. Futni, szaladni, ro­hanni szeretett volna... „Teljesen igazad van — sut­togta magában, eszelős tekintet­tel a padlóra meredve —, elég lett volna harmincmillió is ...” Megnézte magát a mosdó fö­lött levő tükörben: az arca cék­lavörös volt az izgalomtól, a szeme úgy ragyogott, mintha lázas lett volna. Néhányszor még körülügette a laboratóriumot, aztán berohant a szobájába, fel­kapta az aktatáskáját és ügyet sem vetve Hédiké ijedt kérde­zés ködésére, kiszaladt. Futva ment le a lépcsőn, felrázta a vo­lán mellett szunyókáló sofőrt és harsány hangon kiadta az uta­sítást: — A minisztériumba! A minisztériumban félrelökve a folyosón várakozó ügyfeleket, az útjába kerülő, csodálkozó tisztviselőket, a titkárnőt, aki a testével védte a főnökéhez veze­tő utat, ezekkel a szavakkal ál­lított be a miniszterhez: — Nem kell a százmillió! Csak harminc! Az is untig elég!... A miniszter katonaviselt em­ber volt: harcolt Spanyolor­szágban, partizán volt a máso­dik világháborúban, és ötvenhat előtt, börtönben is ült, tehát eléggé megedzette az élet, most mégi* megrökönyödve, tátott szájjal bámult Zimányira. Ilyen még nem volt! Füléhez illesz­tette a tenyerét és zavartan megkérdezte: — Bocsánatot kérek, mit is mondott az előbb? — Azt mondtam, hogy nincs szükségünk százmillió forintra... Harminc is untig elég ... „Mégis jól hallottam — mondta magában a miniszter. — Nem többet kérnek, hanem kevesebbet.” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents