Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-22 / 196. szám

1964. augusztus ZZ, 2 Szombat Komócsin Zoltán beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) ták is számolni kényszerülnek. Az imperializmussal szemben a sza­badságért, függetlenségért har­coló minden nép a mi szocialista közösségünkben látja azt az erőt, amelyre biztosan számíthat, amelynek segítségével minden igazságos ügy győzelmet arat. — A Román Népköztársaság dolgozó népe méltán lehet büszke két évtized alatt kivívott sikerei­re. A magyar és a román dolgozó nép sajátjaként becsüli egymás eredményeit, mert megérti, hogy nemcsak szomszédok, nem is egy­szerűen barátok vagyunk, hanem egyformán tagjai a szocialista né­pek nagy családjának, amelyben testet ölt az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv. — Ügy vélem, valamennyiünk legbensőbb érzését fejezem ki, amikor ünnepi gyűlésünkről is forró testvéri üdvözletünket, leg­jobb kívánságainkat küldjük a román népnek. Tiszta szívünkből kívánjuk, hogy a Román Népköz- társaság erősödjék, izmosodjék tovább, sokasodjanak örömei, oszoljanak gondjai, s érjen el új meg új sikereket a szocializmus és a kommunizmus felépítésében! Éljen a Román Népköztársaság és a testvéri román nép! Éljen a magyar és a román nép megbonthatatlan, örök barátsága! Éljen a testvéri országainkat felszabadító Szovjetunió — fe­jezte be beszédét Komócsin Zol­tán. (MTI) Mihail Rostáim beszéde Elhunyt Togliatti elvtársi Az Olasz Kommunista Párt titkársága pénteken délután 3 óra­kor bejelentette, hogy Palmiro Togliatti, a párt főtitkára Jaltában elhunyt. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége táviratban értesítette a világ kommunista pártjait Togliatti haláláról. A párt titkársága üzenetet intézett a köztársasági elnöki hivatalhoz, a miniszterel­nökhöz, a hatóságokhoz és az olasz demokratikus pártokhoz, hogy kö­zölje velük a szomorú hírt. * * * Jaltából jelentik, hogy Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke Akmecsetybe érkezett, hogy lerója kegyeletét a nemzetközi munkásmozgalom nagy halottja előtt. (MTI) Komócsin Zoltán nagy tapssal fogadott beszéde után Mihail Rosianu, budapesti román nagy­követ szólt az ünnepség résztve­vőihez. —A magam és a nagykövetség va­lamennyi dolgozója nevében szív­ből jövő köszönetét mondok a Ro­mánia felszabadulásának 20. év­fordulóját ünneplő mai gyűlés megrendezéséért, a magyar—ro­mán barátság e szép megnyilatko­zásáért — mondotta. Kedves elvtársak! Húsz éve annak, hogy a Román Kommunista Párt — a marxiz­mus—lenimizmus eszméjétől vezé­relve megszervezte és az augusz­tus 23-i fegyveres felkelés útjára vezette a román forradalmi és ha­zafias erőket, amelyek a Hitler- ellenes háború igaz ügyétől lelke­sítve, a román hadsereg egységei­vel együtt hősies elszántsággal küzdöttek a dicsőséges szovjet hadsereg oldalán Románia felsza­badításáért. Az augusztus 23-i fegyveres fel­kelés Romániában a népi forrada­lom kezdetét jelentette. Húsz év a történelemben rövid időszak csupán, Románia dolgozói mégis ragyogó győzelmet értek el a népi hatalom húsz esztendeje alatt. Két évtizedben a kommunisták pártja által vezetett román nép küzdelmes nagy utat tett meg, a teljes megújulás útját. — Az új Romániának vala­mennyi nagyszerű, történelmi jelentőségű vívmánya a Ro­mán Munkáspárt ésszerű po­litikájának, a román dolgozók hősies, öntudatos erőfeszíté­seinek, a Szovjetunió testvéri segítségének, a szocialista or­szágok közötti testvéri együtt­működésnek és segítségnyúj­tásnak a gyümölcse. A román nép mélységesen ér­dekelt a világbéke megőrzésében és biztosításában, s egységesen tá­mogatja a Román Népköztársaság kormányának külpolitikáját. Ez a külpolitika a szocialista országok­hoz fűződő testvéri barátságra épül, olyan kapcsolatokra, ame­lyek tiszteletben tartják a teljes jogegyenlőséget és szuverenitást, a nemzeti érdekeket és a kölcsönös előnyöket, az elvtársi segítség- nyújtás elvét. — A Román Népköztársaság következetesen tevékenykedik a KGST-tagállamok gazdasági együttműködésének szüntelen erő­sítéséért ugyanakkor állást foglal a nemzetközi szocialista munka- megosztásnak az egész szocialista gazdasági rendszerre történő ki- szélesítése mellett, ami e rendszer fejlődésének objektív igénye és a szocialista országok egységének szilárd anyagi alapja. A Román Népköztársaság — népeink hasznára — állandó­an fejleszti gazdasági és kul­turális kapcsolatait a szom­szédos testvéri Magyar Nép- köztársasággal. A román nép meleg rokon- szenwel és elismeréssel figyeli a magyar nép alkotó munkáját s e munka gazdag termését, a szocia­lista Magyarország felépítésében Palmiro Togliatti életrajza elért eredményeket. Büszke öröm­mel töltik el ezek a sikerek, ame­lyeket sajátjának érez. — A román nép — felszabadu­lásának 20. évfordulóját ünnepel­ve — büszkén tekint vissza a megtett útra s továbbra is elszán­tan munkálkodik azon, hogy a szocialista országok népeivel váll­vetve valóra váltsa az emberiség nagy álmát, a kommunista társa­dalom felépítését, amelynek meg­valósulásáért az emberiség leg­jobbjai vérüket áldozták. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának, Róma Kedves Elvtársak! Mély megrendüléssel értesül­tünk drága elvtársunk és bará­tunk Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának, az olasz nép nagy fiának, az olasz és a nemzetközi munkásosztály kimagasló személyiségének tragi­kus haláláról. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizott­sága és egész tagsága, munkásosz­tályunk, s népünk legmélyebb együttérzését fejezzük ki az Olasz Kommunista Párt Központi Bi­zottságának, tagságának és az olasz munkásosztálynak. Togliatti elvtárs élete ifjú ko­rától összeforrt az olasz munkás- mozgalommal. Egyik alapítója az Olasz Kommunista Pártnak, amelynek vezére lett. Neve ösz­Éljen a szocialista tábor meg­bonthatatlan egysége! Éljen és virágozzék a román és a magyar nép barátsága! Győzedelmeskedjen a népek kö­zötti barátság, a világbéke! — fejezte be beszédét Mihail Rosi­anu. A nagykövet hosszan tartó tapssal fogadott szavai után az ünnepség első része az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Az ünnepség második részében mű­vészi műsor következett. (MTI) szeforrt Olaszország munkásosz­tálya és népe, valamint a nem­zetközi munkásosztály harcával, a békéért, az olasz demokratikus megújhodásért, a szocializmus ügyéért folyó küzdelemben. Togliatti elvtárs a proletárin- temacionalizmus, a nemzetközi munkásmozgalom marxi—lenini egysége ügyének harcosa volt, akinek halála nagy veszteség az olasz munkásosztálynak, az olasz népnek, s mindazon erőknek, amelyek világszerte a békéért, a demokráciáért, az emberiség bol­dogulásáért'küzdenek. Pártunk Központi Bizottsága, tagsága és a magyar nép mély kegyelettel adózik Palmiro Tog­liatti elvtárs emlékének. Palmiro Togliatti 1893-ban született Genovában. Édesapja hivatalnok v>olt. Togliatti 1915- ben végezte el a torinói egyetem jogi karát és már diák korában eljegyezte életét a munkásosz­tállyal, küzdött felemelkedéséért. 1914-ben az Olasz Szocialista Párt tagja, majd 1919-ben a Torinóban megjelenő Avanti szerkesztője lett. Egyetemi hallgató korában életre szóló barátságot kötött Antonio Gramscival és együtt vívtak engesztelhetetlen harcot a szocialista párt reformista irányvonala ellen, küzdöttek a marxizmus érvényre juttatásáért. 1919-ben Togliatti egyik meg­alapítója volt az Ordine Nuovo című marxista hetilapnak, amely tömörítette Torino forra­dalmár szocialistáit. Az Ordine Nuovo-csoport Gramsci és Togliatti vezetésé­vel 1921 januárjában megalakí­totta az Olasz Kommunista Pár­tot. Gramscit 1926-ban a fasiszta hatóságok letartóztatták és ek­kor Togliatti vette át a párt ve­zetését. Ugyanez év novemberé­ben a pártot illegalitásba kényszerítették és Togliatti irá­nyította a fasizmus ellen a küz­delmet. Évekig Ercoli néven végezte pártmunkáját. 1927-Ben megválasztották a párt főtitká­rává és haláláig betöltötte ezt a tisztséget. Ugyanebben az esztendőben Párizsban létrehozta a párt „külső központját", amely meg­jelentette a Stato Operaio ha­vonta megjelenő elméleti folyó­iratot. A háború kitörésekor Togliatti átmenetileg letartózta­tásba került, majd 1940-ben sikerült a Szovjetunióba emig­rálnia. 1944 márciusában tért vissza hazájába, s júniusban ő lett a Rinascita című pártlap főszerkesztője. 1944 áprilisától 1946-ig Togli­atti tárcanélküli miniszter volt Badoglio antifasiszta kormá­nyában, majd a Bonomi-kor- mányban vállalt miniszterel­nökhelyettesi tisztséget. Parri és De Gasperi kormányában igazságügyminiszter volt. Az 1948-ban megtartott par­lamenti választásokon az Olasz Kommunista Párt nagy sikere­ket ért el. A megrémült jobb­oldal ekkor felvette a harcot a kommunista párt ellen, egymást érték a reakciós támadások és az Olasz Kommunista Párt el­lenzékbe kényszerült. 1948. júli­us 14-én merényletet is megkí­séreltek Togliatti ellen, egy szél­sőjobboldali fiatalember a kép­viselőház bejárata előtt rálőtt. Súlyos sérüléséből felépülve Togliatti tovább folytatta aktív politikai tevékenységét. 1948-tól fogva haláláig tagja volt az olasz képviselőháznak. Palmiro Togliatti fontos sze­repet töltött be a III. Interna- cionáléban és a spanyol polgár­háború idején az egyik meg­szervezője volt a Köztársasági Spanyolország oldalán küzdő nemzetközi brigádoknak. (MTI)­A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Kádár János Az MSZMP Központi Bizottságának részvéttávirata az Olasz Kommunista Párthoz ...1-21 Hárman látogatunk el a család­hoz. Az ifjúságvédelmi rendőrszá­zados, és a volt tanárember, ma népművelési felügyelő, utóbbi társadalmi vállalásként gyakran végez ifjúságvédelmi munkát is. A nagyobbik fiút, akit mellesleg egész nap hiába keresünk, a nagyanyja jelentette fel írásban, hogy kilopott 200 forintot a ka­bátzsebéből. S most a lakásukban folytatja az öregasszony. Vádolja az unokáját. Mert lopott a fiú már máskor is. Biciklit az isko­lából. Meg betört a raktárukba, ahol a gyümölcsöt tartják, abból is lopott. — Maga nem ad neki a gyü­mölcsből? Mégis, az unokája ... — Az a gyümölcs nem a mi­enk, azt a piacra visszük hajnal­ban eladni. A szomszédból liogy a fiú ------“—;------—— tojást árul a s zóltak nekik, piacon, ök még nem értették, mi­ért nem tojnak egy idő óta a tyú­kok ... A szobába is betört, nem az ajtón keresztül, mert azt lela­katolják, de az ablakon át. Fino­man kocogtatta az üveget, attól kinyílt a belső retesz. Az ablaku­kat is le, kellett szögezni. Tolvaj lesz a középső gyerekből. Mi lesz? Már az! — A lánya mit szól, hogy a gye­reke lop? — Nem beszélek a lányommal, mert az uram jóba van a szom­szédasszonnyal, a lányom meg le­áll beszélni azzal a nővel. — Itt lakik a lánya a gyerekei­vel? — mutatok az előszobára. — Itt az, már több mint fél éve, — s megmutatja a szűk, hosszú szobát. Két ágy és egy éjjeliszek­rény. (Abban tartják az ennivalót, onnan vesznek a gyerekek nap­közben.) Meg a piszok. A meny- nyezet behorpadt, mintha minden pillanatban rá akarna borulni a szobára. Pedig van itt anélkül is elég baj. Ha esik, lavórt, edényt tesznek az ágyra, a padlóra, úgy fogják fel a beömlő esővizet. Lacit, behívjuk az öre­--------- „ gekhez. Ö a leg­m iltor megjön kisebb. Tíz­éves, de tudom, hogy még csak másodikos. Azt is gyógy­pedagógiai iskolában végzi. Mint a középső fiú, a lopós. A legnagyobb gyerek, a 13 éves lány rendes iskolába jár. Kere­sem a Laci arcán, tekintetében a jeleket, ami a gyógypedagógiai alanyra utal, de semmi eltérőt nem látok. Mondják, hogy kisebb korában dadogott. A népművelési felügyelő megjegyzi: Ezt nevezik pedagógiai nemtörődömségnek. A gyerek nehezebb anyag a szoká­sosnál — hát persze, itt nem is nagyon tanulhat —, hát gyerünk a gyógypedagógiára! — Mit vett a bátyád a 200 fo­rinton? — Fagylaltot, cukrot, tortát. Én nem loptam, csak elkísértem a boltba. Nekem csak egy szelet tortát adott. De ma odaadta az egész ebédjét, mert ő a piacra ment pénzt keresni, abból vesz magának ebédet. — Mit ettél reggel? — Rántott húst, az anyu főzte tegnap. — Mit eszel ebédre? — Kenyeret és dinnyét. Szalon­na is van, de azt nem szereteti. — Mit csinálsz egész nap? — Segítek az útépítőknek. — Nem szeretnél állami intézet­be menni? — Nem. — Nem szeretnél mindig tiszta ruhában jármi, és meleg ételt en­ni, és egyedül aludni egy ágyban, és egész nap kedves tanító nénik­kel lenni, és gyerekekkel együtt lenni, akikkel játszani tudsz, és tiszta szobában lakni, olyanban, ahová nem esik be az eső? — De igen. — Hát az intézetben így élnél. Nem lenne ott jobb? — Nem. — Te mit keresel itt? Menj ki! — ezzel jön be a gyerek nagyap­ja, s csak mikor az öregasszony rászól, akkor hagyja békén a fiút — Hogy van a szomszéda sz- szony? — kérdezi tőle a százados. — Mit akarnak? Maguk azt mondták, hogy a szocializmusban szabad szerelem lesz! Mikor én vöröskatona voltam... — hang­ját reszeléssé, az arcát cserzetté tette a szakmája, a piaci árusírás Hatvanöt éves, de munkabíró far­mer külsejével kevesebbet mutat. A városban úgy ismerik, hogy úton-útfélen egyetlen érve van: mikor vöröskatona voltam... — De ugye nem azért harcol­tak, hogy majd így éljenek a gyerekek, mint ezek itt? — Ez nem az én dolgom. Hagy­janak mindenkit a természete szerint élni. — Az unokái. Köze van hozzá­juk. Nemcsak ahhoz, ha lopnak, har.em hogy miért lopnak, hogy hogyan élnek. Maga csak kikü'di unokáját a szobából! Nem érti. A szocializmuséit harcolt, s most nem érti, miről van szó. Amikor elmegyünk *ksor ———--------------- vesszük o nozDOi észre az épület másik szárnyát. Nem lehet régi, mert még vako­latlan. Itt az öregek másik lánya lakik a családjával. — Igaz, hogy megverte magát a sógornője? — kérdezi a százados a fiatal férjet. — ököllel az arcomba vágott. Mikor szét akartam választaná az

Next

/
Thumbnails
Contents