Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-22 / 196. szám
1964. augusztus ZZ, 2 Szombat Komócsin Zoltán beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) ták is számolni kényszerülnek. Az imperializmussal szemben a szabadságért, függetlenségért harcoló minden nép a mi szocialista közösségünkben látja azt az erőt, amelyre biztosan számíthat, amelynek segítségével minden igazságos ügy győzelmet arat. — A Román Népköztársaság dolgozó népe méltán lehet büszke két évtized alatt kivívott sikereire. A magyar és a román dolgozó nép sajátjaként becsüli egymás eredményeit, mert megérti, hogy nemcsak szomszédok, nem is egyszerűen barátok vagyunk, hanem egyformán tagjai a szocialista népek nagy családjának, amelyben testet ölt az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv. — Ügy vélem, valamennyiünk legbensőbb érzését fejezem ki, amikor ünnepi gyűlésünkről is forró testvéri üdvözletünket, legjobb kívánságainkat küldjük a román népnek. Tiszta szívünkből kívánjuk, hogy a Román Népköz- társaság erősödjék, izmosodjék tovább, sokasodjanak örömei, oszoljanak gondjai, s érjen el új meg új sikereket a szocializmus és a kommunizmus felépítésében! Éljen a Román Népköztársaság és a testvéri román nép! Éljen a magyar és a román nép megbonthatatlan, örök barátsága! Éljen a testvéri országainkat felszabadító Szovjetunió — fejezte be beszédét Komócsin Zoltán. (MTI) Mihail Rostáim beszéde Elhunyt Togliatti elvtársi Az Olasz Kommunista Párt titkársága pénteken délután 3 órakor bejelentette, hogy Palmiro Togliatti, a párt főtitkára Jaltában elhunyt. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége táviratban értesítette a világ kommunista pártjait Togliatti haláláról. A párt titkársága üzenetet intézett a köztársasági elnöki hivatalhoz, a miniszterelnökhöz, a hatóságokhoz és az olasz demokratikus pártokhoz, hogy közölje velük a szomorú hírt. * * * Jaltából jelentik, hogy Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Akmecsetybe érkezett, hogy lerója kegyeletét a nemzetközi munkásmozgalom nagy halottja előtt. (MTI) Komócsin Zoltán nagy tapssal fogadott beszéde után Mihail Rosianu, budapesti román nagykövet szólt az ünnepség résztvevőihez. —A magam és a nagykövetség valamennyi dolgozója nevében szívből jövő köszönetét mondok a Románia felszabadulásának 20. évfordulóját ünneplő mai gyűlés megrendezéséért, a magyar—román barátság e szép megnyilatkozásáért — mondotta. Kedves elvtársak! Húsz éve annak, hogy a Román Kommunista Párt — a marxizmus—lenimizmus eszméjétől vezérelve megszervezte és az augusztus 23-i fegyveres felkelés útjára vezette a román forradalmi és hazafias erőket, amelyek a Hitler- ellenes háború igaz ügyétől lelkesítve, a román hadsereg egységeivel együtt hősies elszántsággal küzdöttek a dicsőséges szovjet hadsereg oldalán Románia felszabadításáért. Az augusztus 23-i fegyveres felkelés Romániában a népi forradalom kezdetét jelentette. Húsz év a történelemben rövid időszak csupán, Románia dolgozói mégis ragyogó győzelmet értek el a népi hatalom húsz esztendeje alatt. Két évtizedben a kommunisták pártja által vezetett román nép küzdelmes nagy utat tett meg, a teljes megújulás útját. — Az új Romániának valamennyi nagyszerű, történelmi jelentőségű vívmánya a Román Munkáspárt ésszerű politikájának, a román dolgozók hősies, öntudatos erőfeszítéseinek, a Szovjetunió testvéri segítségének, a szocialista országok közötti testvéri együttműködésnek és segítségnyújtásnak a gyümölcse. A román nép mélységesen érdekelt a világbéke megőrzésében és biztosításában, s egységesen támogatja a Román Népköztársaság kormányának külpolitikáját. Ez a külpolitika a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátságra épül, olyan kapcsolatokra, amelyek tiszteletben tartják a teljes jogegyenlőséget és szuverenitást, a nemzeti érdekeket és a kölcsönös előnyöket, az elvtársi segítség- nyújtás elvét. — A Román Népköztársaság következetesen tevékenykedik a KGST-tagállamok gazdasági együttműködésének szüntelen erősítéséért ugyanakkor állást foglal a nemzetközi szocialista munka- megosztásnak az egész szocialista gazdasági rendszerre történő ki- szélesítése mellett, ami e rendszer fejlődésének objektív igénye és a szocialista országok egységének szilárd anyagi alapja. A Román Népköztársaság — népeink hasznára — állandóan fejleszti gazdasági és kulturális kapcsolatait a szomszédos testvéri Magyar Nép- köztársasággal. A román nép meleg rokon- szenwel és elismeréssel figyeli a magyar nép alkotó munkáját s e munka gazdag termését, a szocialista Magyarország felépítésében Palmiro Togliatti életrajza elért eredményeket. Büszke örömmel töltik el ezek a sikerek, amelyeket sajátjának érez. — A román nép — felszabadulásának 20. évfordulóját ünnepelve — büszkén tekint vissza a megtett útra s továbbra is elszántan munkálkodik azon, hogy a szocialista országok népeivel vállvetve valóra váltsa az emberiség nagy álmát, a kommunista társadalom felépítését, amelynek megvalósulásáért az emberiség legjobbjai vérüket áldozták. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának, Róma Kedves Elvtársak! Mély megrendüléssel értesültünk drága elvtársunk és barátunk Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának, az olasz nép nagy fiának, az olasz és a nemzetközi munkásosztály kimagasló személyiségének tragikus haláláról. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és egész tagsága, munkásosztályunk, s népünk legmélyebb együttérzését fejezzük ki az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának, tagságának és az olasz munkásosztálynak. Togliatti elvtárs élete ifjú korától összeforrt az olasz munkás- mozgalommal. Egyik alapítója az Olasz Kommunista Pártnak, amelynek vezére lett. Neve öszÉljen a szocialista tábor megbonthatatlan egysége! Éljen és virágozzék a román és a magyar nép barátsága! Győzedelmeskedjen a népek közötti barátság, a világbéke! — fejezte be beszédét Mihail Rosianu. A nagykövet hosszan tartó tapssal fogadott szavai után az ünnepség első része az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Az ünnepség második részében művészi műsor következett. (MTI) szeforrt Olaszország munkásosztálya és népe, valamint a nemzetközi munkásosztály harcával, a békéért, az olasz demokratikus megújhodásért, a szocializmus ügyéért folyó küzdelemben. Togliatti elvtárs a proletárin- temacionalizmus, a nemzetközi munkásmozgalom marxi—lenini egysége ügyének harcosa volt, akinek halála nagy veszteség az olasz munkásosztálynak, az olasz népnek, s mindazon erőknek, amelyek világszerte a békéért, a demokráciáért, az emberiség boldogulásáért'küzdenek. Pártunk Központi Bizottsága, tagsága és a magyar nép mély kegyelettel adózik Palmiro Togliatti elvtárs emlékének. Palmiro Togliatti 1893-ban született Genovában. Édesapja hivatalnok v>olt. Togliatti 1915- ben végezte el a torinói egyetem jogi karát és már diák korában eljegyezte életét a munkásosztállyal, küzdött felemelkedéséért. 1914-ben az Olasz Szocialista Párt tagja, majd 1919-ben a Torinóban megjelenő Avanti szerkesztője lett. Egyetemi hallgató korában életre szóló barátságot kötött Antonio Gramscival és együtt vívtak engesztelhetetlen harcot a szocialista párt reformista irányvonala ellen, küzdöttek a marxizmus érvényre juttatásáért. 1919-ben Togliatti egyik megalapítója volt az Ordine Nuovo című marxista hetilapnak, amely tömörítette Torino forradalmár szocialistáit. Az Ordine Nuovo-csoport Gramsci és Togliatti vezetésével 1921 januárjában megalakította az Olasz Kommunista Pártot. Gramscit 1926-ban a fasiszta hatóságok letartóztatták és ekkor Togliatti vette át a párt vezetését. Ugyanez év novemberében a pártot illegalitásba kényszerítették és Togliatti irányította a fasizmus ellen a küzdelmet. Évekig Ercoli néven végezte pártmunkáját. 1927-Ben megválasztották a párt főtitkárává és haláláig betöltötte ezt a tisztséget. Ugyanebben az esztendőben Párizsban létrehozta a párt „külső központját", amely megjelentette a Stato Operaio havonta megjelenő elméleti folyóiratot. A háború kitörésekor Togliatti átmenetileg letartóztatásba került, majd 1940-ben sikerült a Szovjetunióba emigrálnia. 1944 márciusában tért vissza hazájába, s júniusban ő lett a Rinascita című pártlap főszerkesztője. 1944 áprilisától 1946-ig Togliatti tárcanélküli miniszter volt Badoglio antifasiszta kormányában, majd a Bonomi-kor- mányban vállalt miniszterelnökhelyettesi tisztséget. Parri és De Gasperi kormányában igazságügyminiszter volt. Az 1948-ban megtartott parlamenti választásokon az Olasz Kommunista Párt nagy sikereket ért el. A megrémült jobboldal ekkor felvette a harcot a kommunista párt ellen, egymást érték a reakciós támadások és az Olasz Kommunista Párt ellenzékbe kényszerült. 1948. július 14-én merényletet is megkíséreltek Togliatti ellen, egy szélsőjobboldali fiatalember a képviselőház bejárata előtt rálőtt. Súlyos sérüléséből felépülve Togliatti tovább folytatta aktív politikai tevékenységét. 1948-tól fogva haláláig tagja volt az olasz képviselőháznak. Palmiro Togliatti fontos szerepet töltött be a III. Interna- cionáléban és a spanyol polgárháború idején az egyik megszervezője volt a Köztársasági Spanyolország oldalán küzdő nemzetközi brigádoknak. (MTI)A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János Az MSZMP Központi Bizottságának részvéttávirata az Olasz Kommunista Párthoz ...1-21 Hárman látogatunk el a családhoz. Az ifjúságvédelmi rendőrszázados, és a volt tanárember, ma népművelési felügyelő, utóbbi társadalmi vállalásként gyakran végez ifjúságvédelmi munkát is. A nagyobbik fiút, akit mellesleg egész nap hiába keresünk, a nagyanyja jelentette fel írásban, hogy kilopott 200 forintot a kabátzsebéből. S most a lakásukban folytatja az öregasszony. Vádolja az unokáját. Mert lopott a fiú már máskor is. Biciklit az iskolából. Meg betört a raktárukba, ahol a gyümölcsöt tartják, abból is lopott. — Maga nem ad neki a gyümölcsből? Mégis, az unokája ... — Az a gyümölcs nem a mienk, azt a piacra visszük hajnalban eladni. A szomszédból liogy a fiú ------“—;------—— tojást árul a s zóltak nekik, piacon, ök még nem értették, miért nem tojnak egy idő óta a tyúkok ... A szobába is betört, nem az ajtón keresztül, mert azt lelakatolják, de az ablakon át. Finoman kocogtatta az üveget, attól kinyílt a belső retesz. Az ablakukat is le, kellett szögezni. Tolvaj lesz a középső gyerekből. Mi lesz? Már az! — A lánya mit szól, hogy a gyereke lop? — Nem beszélek a lányommal, mert az uram jóba van a szomszédasszonnyal, a lányom meg leáll beszélni azzal a nővel. — Itt lakik a lánya a gyerekeivel? — mutatok az előszobára. — Itt az, már több mint fél éve, — s megmutatja a szűk, hosszú szobát. Két ágy és egy éjjeliszekrény. (Abban tartják az ennivalót, onnan vesznek a gyerekek napközben.) Meg a piszok. A meny- nyezet behorpadt, mintha minden pillanatban rá akarna borulni a szobára. Pedig van itt anélkül is elég baj. Ha esik, lavórt, edényt tesznek az ágyra, a padlóra, úgy fogják fel a beömlő esővizet. Lacit, behívjuk az öre--------- „ gekhez. Ö a legm iltor megjön kisebb. Tízéves, de tudom, hogy még csak másodikos. Azt is gyógypedagógiai iskolában végzi. Mint a középső fiú, a lopós. A legnagyobb gyerek, a 13 éves lány rendes iskolába jár. Keresem a Laci arcán, tekintetében a jeleket, ami a gyógypedagógiai alanyra utal, de semmi eltérőt nem látok. Mondják, hogy kisebb korában dadogott. A népművelési felügyelő megjegyzi: Ezt nevezik pedagógiai nemtörődömségnek. A gyerek nehezebb anyag a szokásosnál — hát persze, itt nem is nagyon tanulhat —, hát gyerünk a gyógypedagógiára! — Mit vett a bátyád a 200 forinton? — Fagylaltot, cukrot, tortát. Én nem loptam, csak elkísértem a boltba. Nekem csak egy szelet tortát adott. De ma odaadta az egész ebédjét, mert ő a piacra ment pénzt keresni, abból vesz magának ebédet. — Mit ettél reggel? — Rántott húst, az anyu főzte tegnap. — Mit eszel ebédre? — Kenyeret és dinnyét. Szalonna is van, de azt nem szereteti. — Mit csinálsz egész nap? — Segítek az útépítőknek. — Nem szeretnél állami intézetbe menni? — Nem. — Nem szeretnél mindig tiszta ruhában jármi, és meleg ételt enni, és egyedül aludni egy ágyban, és egész nap kedves tanító nénikkel lenni, és gyerekekkel együtt lenni, akikkel játszani tudsz, és tiszta szobában lakni, olyanban, ahová nem esik be az eső? — De igen. — Hát az intézetben így élnél. Nem lenne ott jobb? — Nem. — Te mit keresel itt? Menj ki! — ezzel jön be a gyerek nagyapja, s csak mikor az öregasszony rászól, akkor hagyja békén a fiút — Hogy van a szomszéda sz- szony? — kérdezi tőle a százados. — Mit akarnak? Maguk azt mondták, hogy a szocializmusban szabad szerelem lesz! Mikor én vöröskatona voltam... — hangját reszeléssé, az arcát cserzetté tette a szakmája, a piaci árusírás Hatvanöt éves, de munkabíró farmer külsejével kevesebbet mutat. A városban úgy ismerik, hogy úton-útfélen egyetlen érve van: mikor vöröskatona voltam... — De ugye nem azért harcoltak, hogy majd így éljenek a gyerekek, mint ezek itt? — Ez nem az én dolgom. Hagyjanak mindenkit a természete szerint élni. — Az unokái. Köze van hozzájuk. Nemcsak ahhoz, ha lopnak, har.em hogy miért lopnak, hogy hogyan élnek. Maga csak kikü'di unokáját a szobából! Nem érti. A szocializmuséit harcolt, s most nem érti, miről van szó. Amikor elmegyünk *ksor ———--------------- vesszük o nozDOi észre az épület másik szárnyát. Nem lehet régi, mert még vakolatlan. Itt az öregek másik lánya lakik a családjával. — Igaz, hogy megverte magát a sógornője? — kérdezi a százados a fiatal férjet. — ököllel az arcomba vágott. Mikor szét akartam választaná az