Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
7 Vasárnap 1984. augusztus 2. KÜLFÖLDI JELENTÉSEINK Bemutatták a% első öt Hold-fotót Pasadena | Ami a képeken látható — eddig I lárd. Arra a kérdésire válaszolva, A kaliforniai Pasadenában saj- ismeretlen — kicsiny kráterek hogy nem félne-e kilépni az űrha. tóértekezleten mutatták be az új-1 eredetét illeti, Kuyper ezt az úgy- | jóból a Hold felszínére, így váságíróknak a Ranger—7 amerikai űrhajó által készített Hold-fényképek közül az első ötöt. A képen sík terület látszik, amelyet kisebb- nagyobb kráterek sokasága borít el. A kráterek átmérője egy métertől 30 méterig terjed, peremük tompított, nem éles. A képeket dr. Gerard Kuyper, az arizonai egyetem Hold-laboratóriumának holland származású vezetője mutatta be az újságíróknak. A tudós készítette az egyik kitűnő Hold-atlaszt 1959-ben. A képek elemzésében részt vesz dr. Eugene Shoemaker, az egyik legismertebb amerikai Hold-geológus, valamint dr. Harold C. Urey No- bel-díjas fizikus. Kuyper közölte, hogy a Ranger —7 kamerái 4316 felvételt készítettek. Már az első képek elemzéséből kitűnik — mondotta —, hogy az űrhajósok számára nem lesz megoldhatatlan probléma a Holdon való leszállás. A fényképek bebizonyították, hogy a Holdon nincsenek nagy por-öveze_ tek, ahogy egyesek feltételezték, s ami rendkívül nehézzé tette volna a Hold-expedíció „kikötését”, mert a por elnyelte volna az űrhajót. nevezett „elsődleges” kráterekből eredő bombázásnak, valamint meteoritek becsapódásának tulajdonította. A Ranger—7 becsapódásának helyétől mintegy 320 kilométernyire északra van a Hold legnagyobb krátere, a Kopemi- kusz-tölcsér. A képek sok bizonyí. tékot szolgáltattak a Hold vulkáni, kus zavarairól. Dr. Kuyper hozzáfűzte: meglepte, hogy a képek nem mutatnak meredek töréseket vagy hasadókokat a Hold felszínén, ezek — az űrhajót elnyeléssel fenyegető porhoz hasonlóan — veszélyessé tették volna a leszállást. Ugyanakkor az egyik képet kommentálva a tudós megjegyezte: „Ezen a területen rendkívül sok, aránylag nagy kráter látható, ezt a területet a jövendő űrhajósoknak gondosan kerülniük kell. A legalkalmasabb leszálló felület a nagy, elsődleges kráterektől bizonyos távolságban, a síkságokon kínálkozik”. Kommentárokat fűzött a képekhez dr. Shoemaker is. Elmondotta, hogy a fényképek nem deríthetik fel tökéletesen, milyen anyagból áll a Hold felszíne. A jelek szerint mintegy 30 centiméter vastag porréteg alatt a felszín szilaszolt: „Nem nagyon, aggódnék”. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy újabb fényképekre van szükség, különösen a nagy kráterek középpontjáról, mivel ezeknek jellege sokban különbözik a síkságoktól. / A Ranger—7 eddig megoldatlan rejtélyeket is szolgáltatott — jelentette ki Shoemaker. „Ahogy a kamerák egyre közelebb jutottak a Holdhoz — mondotta — a kráte. rek gyorsan szaporodtak a képeken. Ezután azonban valami különös történt. Valamilyen okból a képek ismét simákká váltak. Ez rendkívül érdekes, azonban még nem tudjuk pontosan megmagyarázni,, — mondotta. Az amerikai űrprogram szerint az elkövetkező két évben a Surveyor típusú űrhajóval műszereket szándékoznak juttatni a Holdra, hogy azok segítségével további adatokat nyerjenek a Hold-felszín jellegéről és anyagáról, s ezek segítségével készítsék elő az Apolló, programot. Az Apolló űrhajóval háromtagú expedíció indulna a hatvanas évek végén a Hold felé, s tagjai közül két kutató rövid időre leszállna a Hold felszínére. (AFP, Reuter, AP, UPI) Különös nemzeti egység Az egész világsajtót bejárta az a hír, hogy Csőmbe az egykori véreskéz: diktátor, . Kongó mostani miniszterelnöke, meghirdette a nemzeti egység és nemzeti megbékélés politikáját E célból friss virágokkal megkoszorúzta még Lumumba sírját is. Olyany- nyira a szívón viselte: a| nemzeti megbékélés ügyét, hogy még önmagának is hajlandó megbocsátani a Lumumba-gyilkosságban viselt bűnrészességét... A kongói nemzeti megbékélés érdekében végrehajtott legújabb tények azonban megint bejárják a világsajtót. Milyen tényekről van szó? A következőkről: 1. A kongói kormánycsapaitok a múlt héten több mint négyszáz embert mészároltak le Kabalo és Kabongó térségében. 2. Az állati kegyetlenséggel legyilkoltak többsége fegyvertelen polgári lakos volt, nagy többségében asz- azony és gyermek. 3. Maguk a kongói hatóságok azzal indokolják ezt az akciót, hogy a legyilkolták „feltehetően” rokonszenveztek a „lázadókkal” és noha fegyvertelenek voltak, „akadályozták” a vitéz kongói hadserek előrenyomulását. 4. Guillot belga alkonzul, akit változatlanul megillet a szabad jövés-menés joga Kongó egész területén, kü- lönrepülőgéppel utazott Kongóba, hogy ott helyszíni tapasztalatokat szerezzen. Monsieur Guillot a várost teljesen kihalt állapotban találta. Még a csendőrök is elhagyták. 5. Kabongó hasonlóképpen kiürült. A lakosság és a hadsereg a várost elhagyta. A katonaság azért, mert parancsot kapott rá. S miért hagyta el otthonát a lakosság? önként menekültek el a felszabadítók élői? Nem akarnák felszabadulni? Avagy a kormánycsapatok tisztjei és fegyveresei rábeszélték őket a „menekülésre”? 6. Tény költséggel felépített kaminai támaszponton már csak 60 kongói katona tartózkodik — elszántan i a támaszpont kiürítésére. A tá- j maszpontot korábban megszáll- i va tartó két zászlóaljnyi fegyve- !res erő — a belga katonai szakértők egybehangzó állítása szerint — a helyszínről engedély nélkül távozott. Evakuált. Pontosabban: megszökött. 7. Mindeme figyelmeztető jelek ellenére T— 28-as amerikai repülőgépek segítségével bombázások folynak. 8. Megerősítették végül azt a hírt, hogy a katangai fehér lakosság fegyvertartási engedélyt kapott Munongó kongói belügyminisztertől. íme, a tények csokra. Maguk a nyugati hírügynökségek tálalták a világközvélemény asztalára. Mindezek után a nemzetközi közvélemény joggal teszi fel a kérdést! miképpen értelmezi Csőmbe a nemzeti egységet és a nemzeti megbékélést? Ha a fenti valóság alapján, akkor mi változott a katangai „szép napok” és a Lumumba-gyilkosság légköréhez mérten? Ha nem, akkor miért érvényesül még mindig a katan- gai recept? Talán azért, mert a Monsieur Guillot-k így akarják? Vagy azért, mert Kongóban, Csőmbe kormányzata alatt, a nemzeti megbékélés a — temetők csendjét jelenti? <-*) az, hogy az egymilliárd dollár Harlemi csendélet. Egy hét külpolitika A tárgyalások hetének mondhatjuk a világpolitika elmúlt hét napját. Moszkvában U Thant, az ENSZ főtitkára és Butler angol külügyminiszter folytatott eszmecserét, Bonnban Adzsubejt, az Izvesztyija főszerkesztőjét fogadta Erhardt kancellár, Párizsban De Gaulle-al tanácskozott Maurer román miniszterelnök. Ezenkívül több más megbeszélés«^ került sor. Moszkvában elsősorban Laosz- ról tárgyaltak. U Thant is, Butler is ezt tekintette utazása fontos célkitűzésének. Az ENSZ főtitkára — nyilatkozata szerint — „igen szívélyes légkörben” tanácskozott Hrusesowal és Gro- mifcóvail. Látogatása összefüggött az ENSZ-közgyűlés közelgő őszi ülésszakával, így a megbeszéléseken főként olyan kérdések szerepeltek, amelyek megvitatását a közgyűlés is napirendre tűzi, így többek között a leszerelés. A tanácskozás középpontjába azonban a legaktuálisabb probléma, Laosz került. A világnak ezen a részén az utóbbi napőkban tovább romlott a helyzet, midenek- előtt az Egyesült Államok katonai és politikai beavatkozása miatt. Az amerikaiak nemcsak szítják az ellenségeskedést, hanem — súlyosan megsértve Laosz önállóságát — légierejükkel berepülést végeznek a népi erők, a Patet Lao ellenőrzése alatt álló országrész fölé és kegyetlen bom- batámiadásokat hajtanak végre. A laoszi helyzet, a fokozódó harcok veszélyeztetik Délkelet- Ázsia békéjét, ezért a szovjet kormány a héten javaslatot juttatott el az 1962-es genfi értekezleten részt vett országokhoz, amelyek a Laosz függetlenségéről és önállóságáról szóló okmányt aláírták. A Szovjetunió síkraszáll amellett, hogy üljenek össze a tizennégy állam képviselői és közösen segítsék elő Laoszban a békés, a genfi megállapodás szellemét követő kibontakozást. Ez a ’ egsürgősebb és legésszerűbb lépés, amely kivezethet a mostani nehéz helyzetből. A legtöbb érdekelt államban éppen ezért kedvező visszhang követte a szovjet indítványt. U Thant ugyan nem nyilatkozott közvetlenül erről a javaslatról, de moszkvai látogatásának eredményét összegezve, annak a véleményének adott kifejezést, hogy „a szovjet nép békét akar, hű az ENSZ alapokmányához, síkraszáll a népek közötti barátság és a nemzetközi kapcsolatok megjavításáért.” Butler moszkvai megbeszéléseiről — amikor ezeket a sorokat írjuk -— még nem kerültek nyilvánosságra részletesebb adatok, de hétiközben aranyi már kiderült, hogy — ha egyet is értett a laoszi helyzet sürgős rendezésének szükségességével — bizonyos feltételeket állított a ti- zennégyhatalmi értekezlet összehívása elé. Ezek a feltételek jórészt az amerikai követeléseket ismétlik, amelyek a népi erők helyzetét kívánják gyengíteni. Mindamellett Butler moszkvai látogatása így is hasznosnak mondható. Anglia és a többi nyugateurópai állam is szívesen fogadná a bonni csúcstalálkozót. A párizsi visszhang azonban nem egyértelműen kedvező. Az AFP hírügynökség szerint Párizsban néhány hónappal ezelőtt „egy ilyen javaslatot még áprilisi tréfának véltek volna”, most azonban nem keltett csodálkozást legfeljebb bizonyosfajta óvatosságot és tartózkodást. Ez érthető, hiszen az elmúlt napokban megromlott a francia— nyugatnémet viszony. De Gaulle múlt heti bírálata meglehetősen megfeszítette a húrt, ami a másik oldalon, Bonnban azt a hatást eredményezte, hogy lazítottak a korábban erősnek mondható francia—nyugatnémet szövetség szálain. Erhard jobbnak látta, hogy a Párizs és Washington közötti viszályban az amerikaiakhoz csatlakotzon. Elvégre onnan többet remélhet: korszerű atomfegyverekkel kecsegreti’c, míg De Gaulle legfeljebb kishatású, hatodrendű atombombát adhat a Bundeswehmek... Már ez a törekvés is azt mutatja, hogy a nyugatnémet politika alapvetően nem változott. Ha létre is jöne a Moszkva—Bonn csúcstalálkozó, csodát nem várhatnánk tőle. De a közeledés lehetősége önmagában kedvezőnek tekinthető, része annak a kialakuló légkörnek, amely az államok közötti tárgyalások fokozódását ígéri* _ t
