Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

Testalkat és jellem Vincze László és Vincze Flóra a közelmúltban meg­jelent, s a tudományos és széles olvasókörökben nagy érdeklődést kiváltó Testál, kát és jellem című könyve (Medicina Egészségügyi Könyvkiadó) olyan tudómé, nyos polémia leírása, amely nemcsak pszichológiai állás­foglalásai, de minden ko­rábbi hasonló témával fog­lalkozó szakirodalmi írás mellett nagyszerű ötvözetét adja a pszichológiai fejtege­téseknek és a következetes dialektikus materialista gon­dolkodásmódnak. A könyv, amely éles kri­tika alá veszi Emst Kreisch. mer német pszichiáternek az emberek testalkatának és jellemének szoros össze­függését hirdető elméletét, valamint az 1962-ben Szon­di Lipótnak, a Pedagógiai Szemlében megjelent Sors­elemzés című nagy vitát kiváltó értekezését, annak a mind erősebben megmutat­kozó tudományos harcnak a terméke, amely a pszicholó­giában — éppen Kretsch­mer nyomán — a húszas évektől napjainkig elevenen ható destruktív yszichhodó- giai irányzatnak a felszá­molására törekszik. Bírál­ják a pszichológiában a va­lóságtól elszakadt, a filozó­fiában a régen az idealiz­mus szolgálatába szegődött biológizmusba tévedt pszi­chiátert. A német tudós az 1921-ben megjelent Testal­kat és jellem című sok ki­adást megért, valamint az ugyanebben az évben ki­adott Orvosi pszichológiája, s az 1958-ban már ötödször kiadott Zseniális emberek című munkája, amint a mostani két bírálója köny­vének bevezetőjében meg­állapítja: „— Elveinek ad abszurdum alkalmazása, népszerű kifejtése — az úgynevezett „művelt nagy- '"közönséget”, értsd: laikusok tömegeit megejtő olvas­mánnyá lett.” A művek hallatlan gyors népszerűsé­gének magyarázatát, a ben­nük kifejtett tannak most mintegy összegezett forrná­jes kritikáját Kretschmer- nek. Azonban a leglényege­sebb kérdésekben az ellent, mondások felszínre hozásá­val és helyes magyarázat­adással hozzásegítik az ol­vasót, a divatos, alkattavi megállapításokból jellemre következtető, pszichológiát kreáló téves felfogások fel­ismeréséhez, Világosan ki­mutatják nemcsak Kretsch­mer rendszerének erőszakos komstruáltságát, a gyakran csak külsőségekből, mellé­kes pszichológiai momentu­mokból következtetve „tu­dományt” teremtő tételed­nek tarthatatlanságát, de új­ra és újra hangsúlyozzák a irányt vevő pszichológiával szemben az egyén életében, pszichiku­mának kialakulásában dön­tően jelen lévő exogén-kül- ső, társadalmi tényezők sze­repét. Bár a két szerző nem so­rakoztat fel olyan és annyi statisztikát, mint maga Kretschmer, aki szisztema­tikusan próbálta bizonyíta­ni vulgáris, biológista állás- foglalásait; mégis a valóság egyedi példáival, a rendel­kezésükre álló gazdag ta­pasztalatot felhasználva — dialektikus materialista ala­pom sikeresen cáfolják a hamis pszichológiai tétele­ket Wegroszta Sándor Nyár van, s a mozi-szak­emberek, propagandisták, közönségszervezők tudják legjobban, hogy ez az év­szak nem a komoly múzsá­ké, hanem könnyűvérű hú­gaiké: mozijegyet legszíve­sebben a zenés, táncos, szí­nes, kalandos filmekhez, vígjátékokhoz vált ilyenkor a néző. S az Ének az eső­ben amerikai revűfilmet Ünnepi Játék! — össze­tett fogalom — szép frigy. Két tényezőt házasít össze. Mindkét tag, az ünnep, s a játék, kedves az emberi nemnek s mindkettő mint­egy meghatározza a rendező szervek munkájának mi­nőségét, hőfokát, jellegét Magam is szívesen játszom, s ünnepelek, ezért ke­restem» fel ez év július 26-án a szép zene közeli Mek­káját, Szegedet a Dél-AlfŐld fővárosát. S az, hogy ünnepnapom részszépségei ellenére miért nem sike­rült tökéletesen — úgy érzem — nem magánügy. Ezért írom meg. Tetszett, hogy a helyi idegenforgalmi szervek, s az ország IBUSZ-kirendeltségei előzetes programot adtak ki, s terjesztették széles e hazában. De... nem tetszett, hogy a műsorváltozásokra, menetrend-módo­sításokra vonatkozó információk. egymástól, s a való­ságos programtól is széles ívben eltértek. Tetszett az, hogy a Dóm előtti orgonahangversenyre az idegenforgalmi hivatalban is kaphattam jegyet De... az már kevésbé, hogy nem is volt aznap délelőtt orgo­nahangverseny. Tetszett, nagyon tetszett, hogy az IBUSZ megbízot­tai minden órára ígértek MAHART sétahajó járatot. De... az ígéret szép szó, viszont mit ér, ha a hajó mégsem szeli minden órában a szőke Tiszát? Tetszett az is, hogy mikrobusz-járat kiegészíti a Klauzál térről induló városnéző buszjáratokat. De;.. lehangolt, hogy a mikrobusz indulási helyét még a közlekedési rendőr (igaz, hogy Pestről importálták) sem tudta megmondani ar jámbor utazónak, holott ez is a Klauzál térről indul, s tudvalévőén ez a pont a Játékok időszakában a Dóm tér mellett a város szí­vének számít. Tetszett az esti előadásra tolongó néző-zarándoklat. De... meg sem érthető, hogy miért engedik meg, hogy belföldi vendégek, (tehát nem éppen abban a pillanatban érkezett s apró csomagú, hátizsákos, kül­földi turisták, kiknek háton a házuk, keblükön a ke­nyerük) porosán, fésületlenül, sportszerű öltözékhez is rendetlenül foglalhassanak helyet a nézőtéren. Szegedi szilánkok Tetszett a művészet méltó fogadására ünnepet ját­szani fevonult 1 nézősereg. De... gondot okoz, hogy válhat a tömegnyi látogató széppé, ápolttá, ha az egész napot Szegeden töltötte? A vidékről érkezők hol helyezhetik el kézi csomagjaikat? Hói bújhatnak a nők a „tűsarkúba”? — Kérdés, kérdés. De feleletet vár. A felelet például több nyilvános mosdóban, auto­mata csomagmegőrzőben rejlik. Nem- könnyű válasz, hisz óriásiak a méretek. Néző ezredek vonulnak ide — de| épp ezért kellene keresni a megoldást; * Mindez azonban előjáték. Az este a döntő! S ím, felcsendül a várt dallam. Szeged híres város ... Elindulnak az ősszegedi professzor urak, muzsikál az óra. Ez már játék... ez már az ünnep. Hangol a zenekar, megfakul a fényfüggöny és kezdődik az előadás. Erkelt idézik a hangszerek. Ma a Hunyadi Lászlót halljuk — Szeged hagyományos fesztivál-ope­rájával tiszteleg a magyar nemzeti zeneköltészet előtt. Fesztivál-mű, évenkénti műsorra tűzésében része van a Dóm adottságain túl annak a nerh vitatható, helyes célkitűzésnek, hogy ezen a helyen egy-két este a saját múltunkhoz nyúljunk vissza, méltó emlékezéssel és igazat, szépet, művészetet magyarul kapjon a kül- és belföldi közönség. De.;. ez a Hunyadi előadás nem volt ilyen fel­emelő! Nem reprezentálta operakultúránkat. „Megcsa­lódtunk” — mondaná rá Móra. Impressziók között illetlenség volna, avatottabb tolira is vár (egyelőre vár) annak kihüvelyezése, mi Okozta ezt a kisiklást? Az azonban tény, hogy el kell ezen is gondolkodni. Az Ünnepi Játék társasjáték, s a vendégváró város ezen az estén csalódást okozott á játszótársaknak. Sokan duzzogva félre is állhatnak emiatt — mondva, nem játszom tovább. — De... ját­szani jó, lemondani róla nehéz, a harag igazi partne­rek között ezért ritkán lehet örök. Csak vigyázni kell a játékmodorra. Nem szabad, hogy sűrűn előforduljon ilyen július 26, amikor ennyi kedvetlénítő momentum várta a látogatókat. , Mert ez is ellenkezik a játékszabályokkal. Szabad Olga nézve örömmel állapíthat­juk meg: végre, nem okoz csalódást egy táncfilm, mely saját műfaját — jó színvonalon képviseli. Az Ének az esőben rende­zője, koreográfusa és fősze­replője, a világhírű Gene Kelly tudja, hogy a zenés táncfilmbe — egyszerű, nem? — jó zene, és jó tánc kell, s hozzátehetjük még, hogy a film annál jobb lesz, minél kevésbé veszik komo­lyan az alkotók a többit, a táncszámokat összekötő ke­rettörténetet, mert hiszen az amúgy is csak ürügy. S ezt a „nem vesszük komolyan”, féle ironikus hangot szeren­csésen találták el a film ele­jén. A húszas évek Holly­woodjában találjuk magun­kat egy filmfogadáson. Az utcán a rendőrkordonnal körülvett, összesereglett né. zők tombolva ünneplik az autókból kilépő sztárokat, a lisztes arcú, vonagló végzet asszonyát, a csintalan, szer­telen kis szőke bakfist, s mikor a legnagyobb férfi­sztár — Don, a film fősze­replője — menyasszonyába karolva megjelenik, egy nő a nézők közül ájultan omlik a rendőr karjaiba... Később a kerettörténet, a táncszámokat kitöltő jele. netek hangvétele komolyab­bá — érzelmesebbé válili, amely nem tesz jót a film­nek, ezért azonban , pótol bennünket Gene Kelly — mert táncolni, azt aztán tud ez a markáns alkatát meg- hazudtolóan könnyed, mél­tán világhírű művész! — és partnerei. Ne kérjük hát számon a filmtől — amit revűről és vígjátékról lévén szó, azért sajnálunk, hogy kimaradt — a húszas évek Amerikáját hangulatában oly jól visszahozó két ele- , met, a /fanyar burleszksze- rűséget, és a „négerebb" jazzt, a dixie-t, mely a film­beli melódiákban nem tér vissza, hanem megelégedve az Ének az esőben erényei­vel, üdvözöljük örömmel ezt a jó, flott, tempósan per. gő, ügyes revűfilmet. Padányi Anna £(/g bikini is ban kapjuk keresztmetsze­tét a Kretschmerrel polemi­záló szerzőtől. Könyvük fe­jezeteiben igyekeznek lega­lábbis átfogó képet adni a pszichológia alaptételei kö­rüli kretschmeri szemléletű felfogásról. Kimutatják a híres, s immár hírhedté vált Kretschmer-tételnek, az al­kat humorális — hormoná­lis meghatározottságáról: a testalkat, jelien; és pszichó­zis összefüggéséről szóló el­mélet ellentmondásait. Olyan rendkívül érdekes té­makörökben végzett kutatá­soknak bírálatát és korrek­cióját végzik él a német tu­dóssal szemben, mint a tí­pusok: alkat-jellem-tempe­ramentum összefüggése; a kretschmeri magyarázó el­vek, az emberi lelki élet fej­lődésében nagy szerepet ját­szó exogén faktorok; a kri- minái-pszdchológia, s ezen belül például a retardáltság problémája, az alkat és lángelme és faj korelláció- ja kérdésében kifejtett ha­mis nézetek. Az érintett té­makörök viszonylagos szé­les skálája ellenére a szer­zők távolról sem adják tel­Ha kánikula van, akkor megért a kedves Olvasó, ha meg hűvösre fordult az idő, akkor csak mosolyogjon fa­nyalogva, hogy minek is annak az elmúlt szubtrópu­si hőségnek akkor hőhót csapni? Volt, elmúlt, majd visszajön, elvégre a meteo­rológia megjósolta, hogy a tízéves időjárásváltozási pe­riódus meleg szakaszába ér­keztünk, illetve az idei év volt ennek a drága meleg­periódusnak a második éve. Mi lesz itt jövőre? Meg az­után? Tehát felesleges any- nyit rémüldözni a kániku­lán, van, és kész. Akinek nem tetszik, annak ne le­gyen melege. Feltételezem, hogy a nyá­jas Olvasó, miután túlju­tott a nyári hőgutákon, és ez az írás már a kelleme­sebb nyárutó valamelyik szelíd délutánján kerül a kezébe, ezt mondja. De én, aki most írom, és izzadok közben (becsületszavamra kijelentem, hogy a meleg­től!) nem tudok másra gon­dolni, csak arra a nyomo­rult melegperiódusra, amit tíz esztendeig viselhetünk olyan kollektivitással, ami­lyenre nem volt még pél­da ezen a magyar térme­zőn. Bár az évek múlásával egyre több embernek le&z a lakásában fridzsi'der, és hűlhetik magukat, a zöm ugyebár, a döntő többség, a gerinchad az kérem még nagyon sokáig fog kínlódni a meleg miatt, bújhat akár- hová. Erről jut eszembe Janka néni esete a bikinivel. Az egészhez tudni kell, hogy Janka néni, a megha­tározhatatlan korú hölgy (a finomság kedvéért) nyáron Siófokon nyaralt, bár a nya­ralást már ő is a divatos „üdülés” szóval cserélte fel. Szóval, Janka néni Sió­fokra utazott üdülni, és egy­személyes beutalójával négyszemélyes szobában ka­pott helyet, három fiatal hölgyike társaságában, akik közül kettő barna volt, egy pedig vörös. Janka nénit azonnal megválasztották szobaparancsnoknak, amit ő kitörő lelkesedéssel foga­dott. Cicus, Vicus és Gizus, a három kis lakótársnő megígérték, hogy apróra el­mesélik üdülésük kalandja­it, amitől aztán Janka néni egészen beléjük szeretett, és megengedte nekik, hogy kishúguknak szólítsák. Ci­cus, Vicus és Gizus cserébe csupán azt kérték, hogy jöj­jön ki velük a strandra, és őrizze ott a holmijaikat, amíg ők a selymes vizű Ba­latonban pancsikálnak, és izgi kis flörtjeiket szövöge­tik. Már az első nap birtokba vették a strandot: Cicus, Vicus és Gizus, valamint a holmik gardedámja: Janka néni, akin 25 év előtti für­dőruha feszült, bár az, hogy feszült, ebben az esetben szatirikus túlzás... A múze­umi ritkaságú divatcikk nagy sikert aratott, a férfi­ak kocsányon lógó szemmel bámulták Janka nénit, for­dulhatott akármerre, min­denütt csak bámulták, elöl­ről bámulták, hátulról bá­multák, ha lekuporodott’ a homokba, akkor is bámul­ták, ha árnyas ernyő alá feküdt, akkor még jobban bámulták — szó ami szó: a három hölgyike leégett Jan- kuci mellett, de nem a nap sugaraitól, hanem egészen mástól; Janka néni pedig kivirult, és elhatározta, hogy másnap egy piros művirá­got is feltűz a fürdőruhájá­ra, a legmegfelelőbb helyre, hogy még jobban vonzza a íérflszemeket. Cicus, Vicus és Gizus ezt már nem tudták elviselni, és összeesküvést szőttek. Rábeszélik Jankucit — ha­tározták el —, hogy más­nap bikiniben menjen ki a strandra, hiszen olyan iste­ni alakja van, lám, a stran­don minden férfi csak őt nézte. Amikor meglepték egy vadonatúj bikinivel, Janka néni majd elájult a gyönyö­rűségtől. Azonnal felpró­bálta, és tagjait lengetve vonult végig a szobán. Szé­dületes látvány volt! Gizus majdnem elröhögte magát, de aztán csuklást csinált belőle, és még Janka néni itatta meg gyorsan egy po­hár vízzel. A másnapi bikini-premier három súlyos és tizenöt könnyebb sérüléssel végző­dött. Ugyanis, amikor Jan­ka néni az ösztövér karcsú­ságú bájait alig takaró bi­kiniben kivonult a strand csillogó homokjára, ol^an meglepetést váltott ki a férfinemben, hogy egy fia­talember elvesztette lélek­jelenlétét, s a nyakába ug­rott egy másiknak, és mind­kettőjüket úéky húzták ki a vízből; egy sűrűn oldalt pislogó deli családapa pe­dig felszisszent ijedtében, mire a neje alaposan képen törölte, mert azt gondolta szegény, hogy ,nem minden­napi bájak elismerése volt férje részéről ez a szisz- szentés; a többi 15 köny- nyebb sérülés a röhögő­görcs nevű roham hirtelen tombolásától keletkezett. \ Janka néni azonban mit sem látott és hallott ebből, hiszen a hölgyikék kijelen­tették, hogy ezen a nyáron csak ő lesz a Szépek Szé­pe, és a siófoki szépségki­rálynő, hiszen mellette a Brigitte Bardot is csak má­sodik lehetne. ...Hogy miért jutott eszembe a melegről, és a fridzsiderről Janka néni Hete a bikinivel? Megmon­dom azt is. Egy aforizmát akartam elsütni, de hogy ne olyan rövid legyen (mit fizet azért a szerkesztő?!) hát ír­tam hozzá egy kis mesét is. Az aforizma pedig szól élképpen: „Ha azt a renge­teg energiát, amit egyes emberek feltűnési viszke- tegségük érdekében kifejte­nek, másra fordítanák, az lenne igazán feltűnő.” éuM Emim

Next

/
Thumbnails
Contents